Ó és új

Délután 3 óra -  megérkeznek a nyugdíjas testvérek – ki bottal, ki autóval, ki lassacskán, ki sietve. Kitartóak. Hetvenes és nyolcvanas éveikben járnak. Minden szerdán itt vannak, hogy beszélgessünk az Igéről. Valóban beszélgetünk.

Markionék már a spájzban vannak!

Először a teológián találkoztam Markionnal. A kurzus lapjai között lapult, tanait  bebifláztam a többivel együtt. A világot a gonosz  Demiurgosz teremtette….az anyag rossz, szabadulni kell tőle – belső, titkos tudás kell, az fog megszabadítani az anyagtól, a testtől….Jézus jó – teste csak látszat test volt…a zsidók istene haragvó, kegyetlen, az Ószövetséget el kell vetni és mindazt az Újszövetségből, ami hozzá kapcsolódik…. Foszlányok maradtak meg bennem, persze ezekre nyomokban  az újszövetségi  iratokban rábukkantam, mint tévtanításra, amely ellen küzdeni kell. Mindezekkel együtt azt gondoltam, hogy ez már a múlté. Vége.

Adventi kérés

Több, mint 20 éve történt, hogy a Ráday Kollégium folyosóján ballagtam a könyvtár irányában, amikor a kiöblösödő zsibongóban egy új szeminárium indulásának a hirdetésére lettem figyelmes. Ezt a bizonyos szemináriumot egy bécsi lelkésztől származó idézet nagyon vonzóvá tette a számomra.

Mi SZÁMít?

A mennybemenetel ünnepe és  pünkösd között megfogott Mátyás apostollá választásának története. Jézus már nincs – Szentlélek még nincs – pótcselekvésbe kezdenek a tanítványok. A 12-es kör legyen ismét 12! A hagyomány az hagyomány! A tanítványi körön támadt rést be kell tömni! A múlthoz ragaszkodni kell.  Jézus emléke így kerek, egész.