„… már Mózes is rámutatott…”

„A református ortodoxiában megfogalmazott „semper reformanda” (mindig reformálandó) elv a folyamatos formálódást, megújulást, a gyökerekhez való újra meg újra visszatérést jelöli ki a reformáció lényegeként. A biblikus alapokon álló atyák Jézus azon mondatára utaltak ezzel, amikor meghökkentőnek tűnő mondatait és tetteit számon kérték rajta kortársai: „Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt, hanem hogy betöltsem”. Vagyis a reformáció lényegét tekintve nem egyszerű ünnep vagy emlékezés a múltra, hanem egy életforma a jelenben. Nem a régiek eltörlése, nem mindennek a felforgatása, hanem a meglévő értékekhez való visszatalálás, a bennünk lévő krisztusi lelkület újrafelfedezése. Helyünkre kerülés belül és kívül.” (Zsengellér József)

Halottak napja református szemmel

Steinbach József

A halottak napja (november 2) a holtakról való megemlékezés napja a római katolikus egyházban. A clúnyi kolostorból indult el a holtakra való emlékezés és a holtakért való imádkozás szokása a X. században. A XIV. században általánosan is bevezették. Mára az előtte való nap, november 1 (mindenszentek) munkaszüneti nappá lett és egy országos „temetőjárás” kezdődik, amely a gyakorlatban messze túlnőtte a katolikus kereteket, ezért fel kell tennünk a kérdést, hogyan viszonyuljunk a halottak napjához mi reformátusok? Válaszaim: I.. Biblikus látással. II. Élő reménységgel. III. A feltámadás hitének lángjával.