Délután 3 óra - megérkeznek a nyugdíjas testvérek – ki bottal, ki autóval, ki lassacskán, ki sietve. Kitartóak. Hetvenes és nyolcvanas éveikben járnak. Minden szerdán itt vannak, hogy beszélgessünk az Igéről. Valóban beszélgetünk.
Szeretik. Rövid bevezető után versről versre haladunk. Nemrég fejeztük be a Jelenések könyvét. Ragaszkodtak hozzá, hogy szóról-szóra végig vegyük. Most a Zsoltárok könyve van terítéken. Igék röpködnek a levegőben. Van közöttük ébredési ember, van, aki pünkösdi háttérrel jött. Vannak, akik a helyi református iskola padjait koptatták anno – mindig elhangzik egy-egy régi történet tanítókról, lelkészekről, teli templomról… A Biblia szava szent – kikezdhetetlen- megkérdőjelezhetetlen. Ami meg van írva, meg van írva – „Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád.” Ha valamit nem értünk, meghagyjuk Isten titkának. Megszólal a bizonyságtétel az Úr csodáiról. Közben haladunk előre az Igében. Öröm látni idős testvéreimet, ahogy értelmezik és értik az igét – legtöbben egyszerű paraszt emberek. Az örök élet reménysége számukra különösen is erőt adó. Olyan szépek ezek a bibliaórás alkalmak!
Délután 6 óra – késnek a „dolgozók”. Munkából rohannak legtöbben. Negyvenes, ötvenes korosztály. Vannak mérnökök, van tanár, van jelenleg munkanélküli, van óvónő és orvos. Legtöbben felnőtt korukban csatlakoztak az egyházhoz. Jönnek, mert azt mondják, hogy többet értenek a Bibliából, ha közösen olvassuk . Egyedül nehezen megy. Beszélgetünk. Ugyanaz az „anyag”, mint a nyugdíjas testvérekkel. Nem röpködnek az igék. Annál inkább a kérdések. Megszólal a kétely is. Ki mondják – nem értem. Beúsznak az interneten talált magyarázatok – innen-onnan. Olykor hajmeresztőek, a Szentírás tekintélyét kikezdőek. Isten ezt hogyan is gondolja? Hitvédelem szükséges. Magyarázni kell, tanítani kell. Azonban vannak felismerések, áttörések is. Jó látni, ahogy növekszik a hitében egy-egy testvér. Azonban a küzdelem érezhető. Meg kell harcolni a hit harcát – nem magától értődőek a dolgok. Van, amikor azt gondolom, hogy most nem sikerült a bibliaóra. Máskor pedig a lelkem átmelegszik….
Két gyülekezeti alkalom- ugyanazzal az igével – kétféle olvasatban. Különös tapasztalat ez. Mintha két különböző világban lennék kedd este és szerda délután. Más a háttér, más a nyelv, más a háttérismeret, más a viszonyulás, mégis ugyanoda kell eljutnunk! Nem lehet kétféle üzenete az igének. Ez nagy kihívás. Minket, lelkészeket inkább a nyugdíjas bibliaórásokra képeztek. A jó értelemben vett népegyházra. Ahol minden simán megy és szép. Mégis a valóság egyre inkább a „dolgozók” valósága. Ahol nem mennek simán a dolgok. Ahol kemény küzdelem folyik akár csak egy emberért is. Ahol mélyen kell értük imádkozni. Ahol a Szentlélek nélkül nem érdemes jelen lenni. Ahol mindent elölről kell kezdeni, ahol tanítani kell, ahol együtt kell gondolkodni és a hitvédelemben nagyon otthon kell(ene) lenni. És akkor, de csak akkor lesznek új megértések, áttörések, hitbeli előrelépések. Nem adhatjuk fel,ha egyházat akarunk a jövőben is. Azonban a váltókat át kell állítani „ó”-ról „új”-ra. És tanulnunk kell folyamatosan, hogy hogyan…
Adjon az Úr nekünk eszköztárat, kreativitást, sok-sok türelmet, nagy szeretetet, alapos felkészültséget, a Szentlélek friss vezetését, hogy a hit harcában kísérni tudjuk a ránk bízottakat!
Kántorné Pólus Ibolya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése