Elváltak? Most azért hagyjuk el? A családpasztoráció lehetőségei és áldásai: itt és most

Ifjú családokat kerestem fel a házasság hetében. Mentem az utcán és számoltam, hogy ki jöhetne számításba? Kivel lehetne beszélgetni és imádkozni? Nem a csalódottakat idegesítő romantika hajtott, hanem az a felismerés, hogy „ha csak annyi gondoskodást nyerünk, amennyit adunk”, akkor sok házasság dől be, akkor, amikor már majdnem minden bedőlt a krízisben, ami bedőlhetett. Inkább az a felismerés indított, hogy van egy külső szeretet, amely akkor is működik, ha mi már megfáradtunk. Ez a szeretet az alapja az evangéliumnak, az örömhírnek is. Hinni lehet és szeretni, mert minket is akkor szerettek, amikor nem érdemeltük meg! Ez a szeretet hiányzik a családokból és a kapcsolatokból. Azért lettek szegények a kapcsolatok, a családok és a hétköznapok. Ezért van szükség családpasztorációra ma is. Hogy megismerjék: kicsoda és honnan jön a szeretet?

Az ökumenéről két ünnep között.

Az ökumenikus imahét véget ért, s előttünk áll az ökumenikus világimanap márciusi alkalma. A címben azt írtam, két ünnep között vagyunk. Igen, ünnepnek tartom nemcsak én, hanem Istennek hála rajtam kívül sokan mások az ökumenikus szervezésű imaórákat. S nemcsak azért, mert ilyenkor több lelkész is szolgál, hanem valóban ünnepi érzése van a lelkünknek, s nem a bennünket elválasztó dolgokra koncentrálunk, hanem mindarra, ami összeköt.