„Van Isten népének nyugodalom napja”

Már talán nem is emlékszünk arra, hogy két hónappal ezelőtt mennyire vártuk az iskolai év végét. Majd a szünetben - mondtuk - végre lecsillapul és hazatalál, helyére kerül a múltnak minden volt élménye. Mert kell a szünet, el kell távolodnunk kissé attól, amihez közeledni szeretnénk. El kell távolodnunk a szürke, munkás hétköznapoktól ahhoz, hogy azután nyugodt lélekkel közelíthessük meg őket. A nyugalom ideje, nem kimenekülés a kellemetlen és terhes emlékek közül, nem azért adatik, hogy mint a megsebzett vad a sűrűbe, elvonuljunk a fájdalmunkkal. A jó diák nem is az, aki minden évben mindent újra kezd. A nyugalom megállása csak az élet egészséges ritmusához tartozik.

Konzervatív Kiáltvány

„Community is nowadays another name for paradise lost” 

(Zygmunt Bauman: Community)

A mostani bejegyzésemnek a Füstölgések címet is adhattam volna. Ismét valami olyan jelenségen füstölgök – sokak számára valószínűleg teljesen alaptalanul, néha bizonyára bicskanyitogató stílusban –, amelynek inkább örülni kéne, mintsem azon merengeni, hogy az miért rossz. A bevezetőben szeretném leszögezni: nem állítom, hogy mindenben igazam lenne. Már csak azért sem, mert még csupán formálódó gondolatokról van szó. Hovatovább (ahogy eddig, így most is) valószínűleg jó néhány árnyalattal sötétebb az általam lefestett kép annál, ami a realitás. 

A jegypénztáros

-Egy jegyet kérek.

-No, akkor ma végre felszáll a vonatra?- felelt kedves hangon a pénztáros.

-Őőőő... Igazából,  nem tudom...

-Elnézést, igazán nem szeretném sürgetni, de már évek óta visszajár a jegypénztáramhoz és folyamatosan csak ezt a két kérdést járjuk körbe és körbe. Döntenie kell, hamarosan indul a vonatunk... 

-Nem lehetne még néhány percet kérni.

-Uram, én itt vagyok. Ön is itt van. Ajánlottam már önnek ezt a vonatot -nem is egyszer- , egy csodálatos végállomással, de azt mondta, hogy még nem tudja,hogy fel akar e szállni...  Én türelmesen vártam, miközben a másik kasszához is átment. Feltartottam Önnek a sort, miközben sokan vádló pillantást vetettek rám. És...

-Igen, igen, ezt mind tudom, de egyszerűen képtelen vagyok dönteni. Valami azt súgja, hogy minden vonatot, minden végállomást meg kell néznem, hogy a legjobb döntést tudjam meghozni.