Köntös László
Nézem az egyik televíziós csatorna hírműsorát a Japánban történt földrengésről. Szörnyű és sokkoló képek arról, hogy miként tud viselkedni a mi emberi tudatunkban szilárdként elkönyvelt Föld: mozog. Sőt, nemcsak, hogy mozog, valósággal hullámzik. Olyanná válik, mint a tenger. És ami a legijesztőbb: a Föld közömbös, semmi részvét vagy figyelmesség nincs benne, s olyan helyeken is megmutatja önmagát, ahol az ember már figyelemre méltó tehetséggel felépítette a maga világát: lakóházakat, utakat, gyárakat. A „világ” az a mód, ahogyan az ember a Földön, a természetet átalakítva a maga életét megszervezi.
Nézem az egyik televíziós csatorna hírműsorát a Japánban történt földrengésről. Szörnyű és sokkoló képek arról, hogy miként tud viselkedni a mi emberi tudatunkban szilárdként elkönyvelt Föld: mozog. Sőt, nemcsak, hogy mozog, valósággal hullámzik. Olyanná válik, mint a tenger. És ami a legijesztőbb: a Föld közömbös, semmi részvét vagy figyelmesség nincs benne, s olyan helyeken is megmutatja önmagát, ahol az ember már figyelemre méltó tehetséggel felépítette a maga világát: lakóházakat, utakat, gyárakat. A „világ” az a mód, ahogyan az ember a Földön, a természetet átalakítva a maga életét megszervezi.
