Már nem vagyunk otthon az égben?

A Nők lapja utolsó oldalán heti rendszerességgel interjú jelenik meg 10+1 kérdés címmel. Az interjúalanyok, alkotó egyéniségek, művészek, akik előre megírt kérdésekre válaszolnak, tehát időben végiggondolhatják mindazt, amit mondanak majd. Az utolsó kérdés: Hisz-e a halál utáni életben, mégis mintha meglepné a kérdezetteket. Ennyire elhessegetjük magunktól a földi élet végességének gondolatát? Mint aki, nem is azt hiszi, hogy vége sose lesz, csak egy kicsit belefeledkezik a jelenvaló világba, mint a gyermek a homokdomb hűvös tömegébe, és hirtelen valaki rászól. Kijózanító és megdöbbentő, hogy ilyen kérdés elhangzik.

Torony és Fa (látszatok és valóságok)

Volt egyszer egy kicsi erdélyi falu, hegyek ölelésében feküdt, Marosvásárhelytől kevéssel délkeletre. Különleges hely volt, mert évszázadokon át adott otthont különböző felekezetű és nemzetiségű embereknek – székelyek, románok, néhány cigány család; katolikusok, unitáriusok, ortodoxok és főleg szombatosok éltek együtt. Igazi különlegessége a békességben és elfogadásban rejlett, a sokszínű életben, ami benne termett. 

Halottak napja református szemmel

Steinbach József

A halottak napja (november 2) a holtakról való megemlékezés napja a római katolikus egyházban. A clúnyi kolostorból indult el a holtakra való emlékezés és a holtakért való imádkozás szokása a X. században. A XIV. században általánosan is bevezették. Mára az előtte való nap, november 1 (mindenszentek) munkaszüneti nappá lett és egy országos „temetőjárás” kezdődik, amely a gyakorlatban messze túlnőtte a katolikus kereteket, ezért fel kell tennünk a kérdést, hogyan viszonyuljunk a halottak napjához mi reformátusok? Válaszaim: I.. Biblikus látással. II. Élő reménységgel. III. A feltámadás hitének lángjával.