2009. november 16., hétfő

Isten jelzései 1.

P. Tóthné Szakács Zita
Csodáknak is nevezhetném. De csoda alatt sokszor természeti jelenséget, vagy kicsit hihetetlen dolgot, rendkívüli építészeti alkotást értünk. Mivel valamennyiszer Isten jelenlétét, közelségét érezhetjük meg, ezért nem csodának, hanem Isten jelzésének nevezem. Sok ilyen történet közül, mit megéltem,  most egyet szeretnék közre adni.

2009. november 11., szerda

A parókiális rendszerről

Köntös László

A fiam elment Pestre, az egyetemre, tanulni. Itt maradt a szobája. Egyszer a feleségem be akart menni, s meglepődve tapasztalta, hogy még az ajtó kilincse is le van szerelve. A fiam úgy gondolta, nem enged semmilyen illetéktelen behatolást az ő területére, még családtagnak sem. Hál’ Istennek, a fiunkkal nagyon jó a kapcsolatunk, s meg sem fordult a fejünkben, hogy valamilyen szülői beavatkozást igénylő „súlyos titkokat” rejteget az a szoba. Habár, másrészt, miért is ne lehetnének titkai?

2009. november 8., vasárnap

Szól a Scriptura?

ifj. Kuti József

Figyelemreméltó cikksorozatot közölt a Heti Válasz az elmúlt hetekben, ezeket itt, itt, itt és itt olvashatjuk.


A hivatkozott cikkek körültekintően és érzékletesen beszélnek az ősmagyar, vagy annak hitt vallásosság feléledéséről, azokról a társadalmi csoportokról, amelyek a keresztyénség előtti magyarság „újra-felfedezéséből” merítenek erőt napi küzdelmeikhez. A lap találóan fogalmaz:  a táltosok már a spájzban vannak!

A Dunántúli Egyházkerület kommunikációja

ifj. Kuti József

2007-ben, 2008-ban, a közegyházi választások előtt lelkészi-baráti körben sokat beszélgettünk egyházkerületünk aktuális állapotáról, a lehetséges utakról, az elvégzendő feladatokról. A sok téma között szerepelt a címben felvett kerületi kommunikáció is. Maga az a tény, hogy az akkor írt vitaindítót kerületi honlapon lehet publikálni, jelzi: ezen a téren (is) gyors változásokat hozott a tisztújítás.
A magam részéről e 2008-ban írt szöveggel (állapot-felméréssel) köszöntöm a kerületi honlap „Publicisztika” rovatát, mintegy előre igenelve és üdvözölve azt. Remélem azt is, hogy e visszatekintés által érzékelhetővé válik a megtett út, s ellenőrizhető lesz annak iránya és kívánatos mértéke.

Mit adhat az egyház az országnak?

ifj. Kuti József

(Az alábbiakban a 2008. április 2-án megrendezett, „Az ország lelke és az egyház” című konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata olvasható:)

A konferencia szervezői a fenti címmel két, párhuzamos előadást terveztek egy katolikus és egy protestáns előadóval. Mindez átgondolt és korrekt előkészítésre utal, mégis úgy vélem, nincs erre a kérdésre kettéosztott válasz. Valamennyiünknek azonos a motivációnk: nem kívülről támogatjuk az országot, hanem benne élünk, hisz Istentől rendelt közösségünknek ismerjük azt. Adni meg azt adjuk mindnyájan, amit mi is Istentől kaptunk. Ha most mégis három konkrét dolgot fogok említeni, az nem azt jelenti, hogy ezeket csak mi, protestánsok adjuk az országnak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy Isten sok szép kincséből például ezt a hármat mi protestánsok különösen is szeretjük s ezért nagy kedvvel és szeretettel igyekszünk ezt az ország számára is felajánlani.

2009. november 4., szerda

A nő, az antikarrierista

Jakab-Köves Gyopárka

    Miért van az, hogy nagyon sok nő szívesebben dolgozik beosztottként, mert nem szereti felvállalni a vezetőséggel járó felelősséget? Ha viszont rábízzák egy harminc főnyi óvodáscsoport felügyeletét, az ezzel járó felelősséget minden különösebb gondolkodás nélkül felvállalja? S miért van az, hogy mindez a férfiaknál pont fordítva működik? Hogy szívesen élére állnak egy cégnek, egy hivatalnak, egy munkacsoportnak, egy falunak, egy katonai ezrednek, de harminc ovistól megijednének?
    Ilyen és hasonló fifikás kérdések merültek fel bennem egy új könyv kapcsán, ami éppen ezt a kérdéskört járja körül. Nevezetesen, miért nem kerül több nő a vezetői szintekre, holott a politika egyenesen elvárná, hagy javuljanak a statisztikai mutatók e tekintetben?

2009. november 1., vasárnap

Halottak napja református szemmel

Steinbach József

A halottak napja (november 2) a holtakról való megemlékezés napja a római katolikus egyházban. A clúnyi kolostorból indult el a holtakra való emlékezés és a holtakért való imádkozás szokása a X. században. A XIV. században általánosan is bevezették. Mára az előtte való nap, november 1 (mindenszentek) munkaszüneti nappá lett és egy országos „temetőjárás” kezdődik, amely a gyakorlatban messze túlnőtte a katolikus kereteket, ezért fel kell tennünk a kérdést, hogyan viszonyuljunk a halottak napjához mi reformátusok? Válaszaim: I.. Biblikus látással. II. Élő reménységgel. III. A feltámadás hitének lángjával.