A tegnapi napon a rádióban egy beszélgetést hallgattam, amiben Angela Merkel német államfő beszédét elemezték. Az egyik résztvevő a következőt fűzte hozzá. A beszéd politikailag korrekt volt, jogilag már megkérdőjelezhető, erkölcsileg pedig tarthatatlan. A terrorcselekményeket követően ugyanis nem nevezte néven, hogy pontosan kik az elkövetők, hogy azt a tavaly érkezett bevándorlók közül követték el valakik, sőt a felelősséget sem vállalta a vezető semmiért.
Mindig is felháborított a politikai korrektség fogalma. Valami olyasmit értenek ugyanis alatta, hogy ha lehet, akkor értéksemlegesen fogalmazzunk, hogyha lehet, akkor ne mondjunk ki konkrétumokat. Ez a kifejezés az elkendőzés, a sunyítás szinonimája lett. Nem csodálom, hogy ez kialakult az európai politikában. Sok olyan lépés van, amiről tudják, hogy meg kellene tenni, de az nem lenne politikailag korrekt. Például le kellene teljesen zárni a határokat, ahogyan azt az Egyesült Államok és Ausztrália is teszi. Senkit nem hagynak a tengerbe fulladni, de az érkezőket visszaszállítják a kiindulási pontra. Csak azt fogadják be, aki megfelelő papírokkal érkezik. Európában ez elképzelhetetlen, mert nem felel meg annak, ami politikailag korrekt. Ez a kifejezés alapvetően azt mutatja meg, ami senkinek nem mond ellent, senkit nem bánt meg, senkit nem von felelősségre.
A kérdésem az, hogy lehet-e egyáltalán így élni? Ha a párkapcsolatba belefér minden, függetlenül attól, hogy milyen nemű az illető; ha a család fogalmába is beleillik minden, függetlenül attól, hogy az milyen összetételű; ha a vallás fogalmába is beleillik minden, függetlenül attól, hogy ki vagy mi a gondolkodás középpontja, akkor nevezhetjük azt politikailag korrektnek. A kérdés ettől függetlenül megmarad. Lehet így élni? Szerintem nem. Ha nincsenek értékek, ha nincsenek határok, ha nincsen semmi, amihez tartom magam, akkor halálra ítélt a társadalom. Az értékrendemet pedig az erkölcsrend határozza meg. Ha ez nincsen, akkor nem él tovább a társadalom. Nem véletlenül írta Berzsenyi Dániel a „Magyarokhoz” című versében: „Így minden ország támasza, talpköve | A tiszta erkölcs, melly ha megvész: |Róma ledűl, s rabigába görbed.”
Lehet sok minden politikailag korrekt, de egyúttal mégis ártalmas, halálos. Itt máris érezzük, hogy jogilag komoly kérdések jönnek elő. Hol marad a korrekt tájékoztatáshoz való jog? Az állampolgároknak alapvető joga az, hogy ismerjék a körülöttük zajló eseményeket, és ha lehet, akkor azoknak a hátterét is. Németországban információkat tartanak vissza, az újságokban, híradásokban nem jelenhet meg minden úgy, ahogyan történt, mert nem engedik meg. Politikailag korrekt, csak éppen hazugság van a hátterében. Hol marad a személyes védelemhez való jog? Istennek hála, hogy ezt Magyarországon még nem kell féltenünk. Mégis a Németországban, Belgiumban, Franciaországban történt támadások, különösen is a templomi merénylet után érezzük azt, hogy sehol nem vagyunk biztonságban. Sem a repülőtéren, sem a vonaton, sem a szórakozóhelyen, sem a bevásárlóközpontban, sem egy állami ünnepen, sőt még a templomban sem. Joggal teszi fel a kérdést sok-sok millió állampolgár, hogy velünk, a mi jogainkkal ki foglalkozik majd?
A jelenleg kialakult helyzet politikailag korrekt, de jogilag már messze nem az. Nekünk, itt született, itt élő, itt adót fizető polgároknak jogunk az, hogy békességben, a megfelelő keretek közötti szabadságban éljünk. Ezt a jogunkat veszélyezteti az a helyzet, ami kialakult. Felvetődött az is az imént említett rádiós beszélgetésben, hogy erőteljesebben kell ellenőrizni az elektronikus (internetes, telefonos) adatforgalmat. Arról is szó esett, hogy a templomokba is (meg minden közösségi térbe is) majd csak beléptető rendszeren keresztül lehet bejutni. Nagyon nehezen tudom elképzelni ezt a helyzetet. Teljes kontroll alatt kell majd tartani mindent, de így is csak kicsi lesz az esélye annak, hogy minden terroristát, vagy egyszerűen csak egyszemélyes bosszúállót kiszűrjünk. A politikai korrektség oltárán úgy tűnik, hogy fel kell áldoznunk a személyes szabadságjogainkat is.
Minden politikailag korrekt. Jogilag már kérdéses. Erkölcsileg pedig tarthatatlan. Miért mondta ezt vajon a rádió-riporter beszélgető partnere? Azért, mert még most sem áll ki egyetlen európai vezető sem, és nem mondja ki, hogy én vagyok a felelős a kialakult helyzetért. Nem mértük fel pontosan, hogy milyen következményekkel járhat az, hogyha emberek millióit ellenőrizetlenül engedjük be országainkba. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az így ismert, regisztrált beérkezőkön túl minden valószínűség szerint további ezrek, tízezrek érkeztek „csempészáruként”. Róluk azt sem tudjuk, hogy Európában vannak.) Ki kellene mondani, azon túl, hogy részvétet nyilvánítunk az elhunyt emberek családtagjainak, hogy ez így nem mehet tovább. Ezen változtatni kell. Ha pedig az kell hozzá, hogy egy-egy állami vezető lemond, akkor azt is meg kellene tenni. Persze az nem lenne politikailag korrekt, csak erkölcsileg helyes.
Az erkölcsi alapokat megkeresni nagyon nehéz. A keresztyénségben mégis benne van mindaz, ami tartást ad nekünk. Benne van az, hogyha elrontottam valamit, azért vállalnom kell a felelősséget. Ki kell mondanom, hogy mit tettem, és ha az rossz volt, meg kell bánnom. Azoknak, a terrorcselekményekben ártatlanul elhunytaknak az életéért is felel valaki. Csak éppen nem vállalja a felelősséget. Felel valaki azért is, hogy nem sikerül megegyezni az európai vezetőknek. Csak éppen a megegyezés hiányáért is felelősséget kellene vállalni. Felel valaki azért is, mert nem hallják meg az elégedetlen embermilliók hangját, akik komolyabb védelmet, erősebb biztonságot szeretnének. Valami miatt azonban ezért sem vállalja senki a felelősséget. A keresztyénség adja az alapot az erkölcsi tartáshoz, csak komolyan kellene venni mindazt, amit Krisztus Urunk tanított.
A Nagy-Britanniai népszavazás nagyon komoly figyelmeztetés. Már régen nem az a kérdés, hogy mi lesz politikailag helyes, vagy gazdaságilag jó. Az emberek biztonságra, védelemre vágynak. Az Európai Unió szétesése megkezdődött. Nem sok kell hozzá, hogy teljesen széthulljon, hiszen a tagállamok nagy része mást gondol, mint a két vezető hatalom, Németország és Franciaország politikusai. Itt már csak egy valami segít. Az, hogyha nem csak politikailag, hanem jogilag, sőt erkölcsileg is korrekt lesz minden. Az alap Jézus tanításában adott. Csak alkalmazkodni kell hozzá.
Szabó Előd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése