Jakab-Köves Gyopárka
Bizony, volt idő, amikor a magyar szellemi élet zömét reformátusaink adták. Iskoláink éppúgy letéteményesei voltak ennek az értelmiségi boomnak, mint az a szellemi hozzáállás, amely magából a hagyományos kálvinizmusból eredt. Az ész és az ismeret, amely kézben jár a hittel. Nos, keserű az összehasonlítás a mával, hiszen nemhogy motorja nem vagyunk a mai kulturális, szellemi életnek, de semmilyen szinten nem mutatkozik meg jelenlétünk. Belőlem is hiányzik az a reformkortól, sőt a felvilágosodástól egész a kommunizmusig végighúzódó pátosz, amely még fennen hirdette, hogy a művelődés, a kultúra, az alkotás része kell legyen az egyház mindennapjainak.
Bizony, volt idő, amikor a magyar szellemi élet zömét reformátusaink adták. Iskoláink éppúgy letéteményesei voltak ennek az értelmiségi boomnak, mint az a szellemi hozzáállás, amely magából a hagyományos kálvinizmusból eredt. Az ész és az ismeret, amely kézben jár a hittel. Nos, keserű az összehasonlítás a mával, hiszen nemhogy motorja nem vagyunk a mai kulturális, szellemi életnek, de semmilyen szinten nem mutatkozik meg jelenlétünk. Belőlem is hiányzik az a reformkortól, sőt a felvilágosodástól egész a kommunizmusig végighúzódó pátosz, amely még fennen hirdette, hogy a művelődés, a kultúra, az alkotás része kell legyen az egyház mindennapjainak.