Idén Nagypénteken és Húsvétkor a megszokott hirdetéseken túl valami speciálissal készültem a gyülekezeti tagok számára. Elmondtam nekik, hogy az a Biblia, amelyből felolvastam az aznapi Igét, új, mégpedig nem csak egy pár napja megvásárolt könyv, hanem a legutolsó fordítás legújabb revíziója. Örömmel meséltem az elmúlt évek munkáját, hogy hányan és hányféleképpen dolgoztak azon, hogy most itt lehet a kezemben.
Tényleg örülök, nagy dolog ez, több üzenete is lehet a számunkra.
Olyan sokszor beszélünk arról, hogy az Ige egyháza vagyunk, hogy a Szentíráson alapul mindaz, amit hiszünk, amit vallunk, amit teszünk, ahogy istentiszteleteinket berendezzük. Ezek a szavak. A valóságban pedig rengetegszer válik a Biblia univerzális mottógyüjteménnyé, farizeusi verbális ugródeszkává, jelentőségteljes hatásszünetekkel szavalható archaikus szöveggé, úrasztali dísszé.
Nekünk élő Igére van szükségünk, valódi referenciapontokra, ahonnan elindulhatunk és visszatérhetünk hívő emberként és gyülekezetként. Ehhez pedig hitelesség kell, nem csak szavak, jelszavak. Márpedig semmi sem hitelesebb, mint a tény, hogy több egyház szakemberei éveket foglalkoztak azzal, hogy javítsák a kezünkbe adható szöveget.
Üzenet 1: Ember, aki itt vagy az istentiszteleten! Annyira fontos vagy nekünk, hogy azt akarjuk, a legjobbat kapd. Mi, az egyházad, erőt és energiát fektetünk abba, hogy az Ige, amelyen keresztül megszólít az Isten, emberileg is a lehető legjobb legyen.
Külön öröm, hogy ökumenikus ügyről beszélünk, több protestáns egyház közös munkája a revízió. Az elmúlt időben egyre többször tapasztalom, hogy milyen sokat jelent missziós szempontból is, ha közösen jelenünk meg, különböző felekezetek. (Ez persze szembe megy az emberi logikával, amelyik azt diktálná, hogy mennyei fejkvóta-verseny legyen a szívekért, életekért. Milyen jó, hogy Isten segít felülírni az ostobaságainkat, már ha odafigyelünk rá.) Csak a legutóbbi élményem: a választás napja. Istentiszteleti helyünk szavazókör volt, tehát nem tudtuk ott tartani az alkalmat. Már volt néhányszor ilyen, tettem azt, amit ilyenkor, szóltam az evangélikus lelkésznek, hogy ismét „kibérelnénk“ a gyülekezeti termet. A kolléga hallgatott pár másodpercet, majd bedobta az ötletet: úgyis egy időben tartjuk, gyertek be a templomba, csináljuk együtt. Nagyon jó volt a két gyülekezetnek, úrvacsoráztunk is, és a szavazás napján, amikor amúgy is túlpörög a szekértábor-hangulat, több volt, mint szimbolikus a világ felé, hogy két felekezet megfér egy templomtető alatt.
Több felekezet megfér egy bibliafordítás felett. Mert fontos nekünk és ez is aláhúzza, megerősíti.
Üzenet 2: Az Isten Szava megérdemli, hogy közösen dolgozzunk rajta és a revideált új fordítás annak az újabb bizonyítéka, hogy ezt komolyan is vesszük.
Evangélizációs szempontból is fontos lépés. Óvatosan fogalmazok, hogy jól értse mindenki. Én is szeretem a régi fordításokat, sokszor veszem elő az 1908-as károlit, sőt még a régebbiek is lekerülnek a polcról. De ha arról szeretnénk meggyőzni egy nem hívő embert, hogy a mindennapi életet kell áthatnia az Isten Igéjének, ha azt szeretnénk, hogy a hit a különleges és periférikus intellektuális kaland kategóriából kikerüljön és a hétköznapok alapja legyen, akkor bizony ugyanazon a nyelven kell megszólalnia a Szentírásnak, mint ahogy a szerelme, a barátja beszél hozzá, ahogy a naponta olvasott honlapjára írnak.
Üzenet 3: Ember, akinek próbálom elmondani, mit jelent az evangélium, vagy annyira fontos nekem, hogy a te nyelveden beszélek és a Szentírás, amit a kezedbe adok, az is ezt teszi. Érthető?
Külön örülök, hogy egy időben a szép és valóban változatos papír kiadásokkal már elérhető az interneten a revideált fordítás. Sőt, ingyen e-könyvként letölthető (ahogy az előző verzió is) – még ha vannak is benne javítani való hibák. Én személy szerint nagyon szeretem az elektronikus verziót, az e-könyv olvasómon ott van már régóta az új fordítás, pár dollárért letöltöttem a görög újszövetséget is. Fontos szempont lehet, hogy okostelefonon is olvasható, ha épp nincs kéznél a kötet. Jó az irány, minél több út és mód, betűkbe és bitekbe zárva, papíron és kijelzőn párhuzamosan. És ne ijedjünk meg, nem fogja a csúnya gonosz elektronika megenni a papírt, csak kibővíti a lehetőségeket. Élni kell a jelenkor adottságaival, ez reformátori erény.
Üzenet 4: Ember, azt szeretnénk, hogy minél inkább elérhető legyen az Isten Igéje. Legyen a kezedben egy könyv, amit elkoptathatsz, de legyen ott az olvasódon a regényeid mellett, esetleg tudd egy sötét, lámpa nélküli estén a tabletedről olvasni a napi Igét, vagy, hogy a buszon, a tömegben állva, a telefonodat használva olvashasd tovább a Máté evangéliumát.
Néhány üzenet, amely megfogalmazódott bennem, pár nap után. És igen, pozitívra hangoltam, hiszen életjel ez az Egyháztól, úgyhogy örülök neki! Persze lehet jobbat és jobban. Előkerülnek még a hibák is, amelyeket ki kell javítani. De ez így van jól. Persze az sem mellékes, hogy elmondhattam egy hirdetést az istentiszteleten, amely mindenki számára aktuális volt a gyülekezetben, és láttam, felkeltettem az érdeklődést. Ha már az üzenetekről beszélünk...
Bella Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése