Harmadik éve, hogy megingott a világgazdaság: elveszett a végtelen fejlődésbe vetett hit, kipukkadt a lufi, hogy munka és termelés nélkül is lehet sok pénzt csinálni. Kalandorkodni egyéneknek, olykor még vállalatoknak is lehet, de ha tömegessé válik a kalandorkodás és netán még államok is beállnak a sorba, nem lehet következmények nélkül megúszni.
2011. augusztus 1., hétfő
2011. július 28., csütörtök
Magyar fúga - Vallomás zsoltárral és eperrel
Petrőczi Évát a refdunantul blog olvasóinak nem kell bemutatni, hiszen a Pécsen született költőnő számos szállal kötődik a Dunántúli Református Egyházkerülethez, publicisztikáinak helyet adott a honlap közéleti blogja. Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg legújabb verseskötete, A patak éneke a Kálvin Kiadónál.
2011. július 18., hétfő
EGYHÁZUNK SPIRITUALITÁSÁRÓL
Írásomban röviden szeretnék felvetni egy problémát. Ennek kifejtésére most nincs lehetőségem, csak utalni tudok rá, de amelyet nemcsak egyre több helyről hallok, hanem a problémát én magam is tapasztalom. Ez a probléma egyházunk spiritualitásával kapcsolatos.
2011. június 28., kedd
Drezdálás (2)
(a folyópart és a híd)
A jóság, a keresztyén öröm át és átjárja az egész várost. Részeg embert sem látni, a főpályaudvar környékén délután néhány punkos, pírszinges fiatalember viaskodik az egyensúllyal, ők a közeli településről vagy a külvárosból lehetnek. Aki kirchentagos, valamiféle azonosítót hord magán: nyakba akasztott kulcstartót a hüvelyk és mutató ujjal szívet formáló logóval, amin éppen a közlekedésre jogosító bérlet lóg, vagy egy stílusos, három euróért kapható sálat. Mindenki igyekszik az odatartozást valami módon demonstrálni. A napok áhítattal kezdődnek és végződnek. Közöttük minden megtalálható a klasszikustól a táncosig, a meditációtól a rockosig. Némelyik meredeknek tűnik a magunkfajta embernek: a kivágott dekoltázsú hölgy lenge tánclépései valahogy nem az áhítatot mélyítik el az emberben, bármennyire is a zsoltár szövege jön a hangszóróból.
A jóság, a keresztyén öröm át és átjárja az egész várost. Részeg embert sem látni, a főpályaudvar környékén délután néhány punkos, pírszinges fiatalember viaskodik az egyensúllyal, ők a közeli településről vagy a külvárosból lehetnek. Aki kirchentagos, valamiféle azonosítót hord magán: nyakba akasztott kulcstartót a hüvelyk és mutató ujjal szívet formáló logóval, amin éppen a közlekedésre jogosító bérlet lóg, vagy egy stílusos, három euróért kapható sálat. Mindenki igyekszik az odatartozást valami módon demonstrálni. A napok áhítattal kezdődnek és végződnek. Közöttük minden megtalálható a klasszikustól a táncosig, a meditációtól a rockosig. Némelyik meredeknek tűnik a magunkfajta embernek: a kivágott dekoltázsú hölgy lenge tánclépései valahogy nem az áhítatot mélyítik el az emberben, bármennyire is a zsoltár szövege jön a hangszóróból.
2011. június 15., szerda
Drezdálás (1)
(a város és az emberek)
Krisztusi korba érkezett az idén a németországi protestánsok nagy fesztiválja, az Evangelischer Kirchentag, amelynek Drezda adott otthont. Sajátos német rendezvényről van szó, amelynek eredete a 19. századra nyúlik vissza, de új lendületet a második világháború után kapott, amikor a milliószám szülőföldjükről elűzött németeknek, katolikusoknak és protestánsoknak fórumot teremtett. Éves váltásban rendezik ma is a Kirchentagokat. Lehetne magyarítani a szót, de a lényegét fejezi ki így eredetiben: az egyház nagy ünnepéről van szó.
2011. június 10., péntek
„…a teljes szeretet kiűzi a félelmet”
- Bolyki Jánosnak, János apostol lelki rokonának
Az alábbiakban következő néhány sor nem nekrológ, nem búcsúztató, még csak nem is laudáció, s nem is most eltávozott, nem mindennapi jóságú és szellemi teljesítményű atyai barátunk érdemeinek lajstromozása akar lenni. Mindössze egy rövidke életbe-visszaszólítás, annyi, amennyi egy ember erejéből telhet, addig is, amíg a Teremtő megadja Bolyki Jánosnak a boldog feltámadást.
Az alábbiakban következő néhány sor nem nekrológ, nem búcsúztató, még csak nem is laudáció, s nem is most eltávozott, nem mindennapi jóságú és szellemi teljesítményű atyai barátunk érdemeinek lajstromozása akar lenni. Mindössze egy rövidke életbe-visszaszólítás, annyi, amennyi egy ember erejéből telhet, addig is, amíg a Teremtő megadja Bolyki Jánosnak a boldog feltámadást.
2011. május 27., péntek
Tágas tér - Gondolatok Steinbach József: Tágas tér – Üzenetek a 18. zsoltárból (Pápa, 2011) című prédikációs kötetéről
Dr. Kádár Ferenc
Egy könyv sorsa sok esetben már akkor eldől, amikor az ember kézbe veszi. Az érintés, a borítólap látványa, az egész könyv kivitele kedvet adhat arra, hogy elolvassuk, de el is veheti a kedvünket ettől.
Steinbach József püspök úr prédikációs kötetével való első találkozásom felemelő és inspiráló élményt jelentett. Kézbe vettem, és a könyv már a borítólapjával lenyűgözött. A képen egy templombelső, egy istentiszteleti tér látható, amely nyitott. A padok sora egy csodálatos tájban, a balatoni panorámában „folytatódik”. Biztos voltam benne, hogy nem véletlen ez az indítás: a könyvben olyan igehirdetéseket, magyarázatokat és történéseket fogok találni, amelyek nyitottak kifelé és befelé. Biztos voltam benne, hogy az evangéliumi szabadság, s a léleknek oly szükséges tágas tér fog várni engem a lapokon.
Nem csalódtam. Az igehirdető a 18. zsoltár alapján prédikál, ahogy erre a kötet címe és alcíme is utal (Tágas tér – Üzenetek a 18. zsoltárból). Az egész zsoltárt feldolgozza, egyes részeit többször, több szempontból is. Vállalkozása a sorozatprédikálás szép példája, és a kontextuális látás megvalósítása, ami az egésznek és a részeknek harmonikus egymás mellettiségét, egymásra utaltságát jelenti.
Steinbach József igehirdetései olyanok, mint egy sok ablakos ház. Mindenfelé nyitott, minden oldalra ki lehet tekinteni, s mindenfelől árad befelé a fény.
Egy könyv sorsa sok esetben már akkor eldől, amikor az ember kézbe veszi. Az érintés, a borítólap látványa, az egész könyv kivitele kedvet adhat arra, hogy elolvassuk, de el is veheti a kedvünket ettől.
Steinbach József püspök úr prédikációs kötetével való első találkozásom felemelő és inspiráló élményt jelentett. Kézbe vettem, és a könyv már a borítólapjával lenyűgözött. A képen egy templombelső, egy istentiszteleti tér látható, amely nyitott. A padok sora egy csodálatos tájban, a balatoni panorámában „folytatódik”. Biztos voltam benne, hogy nem véletlen ez az indítás: a könyvben olyan igehirdetéseket, magyarázatokat és történéseket fogok találni, amelyek nyitottak kifelé és befelé. Biztos voltam benne, hogy az evangéliumi szabadság, s a léleknek oly szükséges tágas tér fog várni engem a lapokon.
Nem csalódtam. Az igehirdető a 18. zsoltár alapján prédikál, ahogy erre a kötet címe és alcíme is utal (Tágas tér – Üzenetek a 18. zsoltárból). Az egész zsoltárt feldolgozza, egyes részeit többször, több szempontból is. Vállalkozása a sorozatprédikálás szép példája, és a kontextuális látás megvalósítása, ami az egésznek és a részeknek harmonikus egymás mellettiségét, egymásra utaltságát jelenti.
Steinbach József igehirdetései olyanok, mint egy sok ablakos ház. Mindenfelé nyitott, minden oldalra ki lehet tekinteni, s mindenfelől árad befelé a fény.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
