Új Év az Édenkert kapujában!

Nem kis meglepetésben volt részem, amikor megtudtam, hogy Új Évre vagyok hivatalos, mégpedig ez év április 20-án. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy észak-Irakban él a Szindzsár hegységben egy kevéssé ismert vallási kisebbség, a jazidi-ak, vagy ahogy magukat nevezik, izdi-ek. Ez a kurd etnikumhoz tartozó, saját vallást gyakorló népcsoport igen sokat szenvedett az idők folyamán, saját állításuk szerint 72 pogromnak voltak kitéve. 

Én megtehetném, és mégsem teszem

„Én megtehetném, és mégsem teszem,
   csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
  játszom magammal, ennyi az egész,
  siratni való inkább, mint merész.

 Bár néha félek, hátha eltemet
 a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,

mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?”

(Pilinszky János: Ne félj)

A versben megfogalmazott gondolat foglalkoztat egy jó ideje. Hol a határ, mi a határ, ameddig elmehetek? Ki mondja meg, miből mi lesz néhány év vagy évtized múlva, amit ma megteszek? Lehet, hogy jónak indul, amit tervezik, de útközben történik valami.

Mire tanít az aranylile?

A teremtett világban sok olyan dolgot megfigyelhetünk, amelyek igazolják, hogy egy hozzátartozó terv nélkül nem működhetnének. Werner Gitt professzor ezzel kapcsolatban megállapítja: "Egy példa, amely engem is mindig elkápráztat, az aranylile utazása, ahol a madár Alaszkából Hawaiiba repül, hogy átteleljen."

Egy aszimmetrikus háború jellemrajza!

A 2Kor.5,17-20 négy versszakában ötször fordul elő a BÉKE szavunk valamilyen formában. 

Ha békéről beszélünk, azt jelent, hogy előtte háború volt, vagy annak valamilyen formája. A háború meghatározásával foglalkozó tanulmányok több változatot is ismernek, én csak hármat hadd említsek: 1. korlátozott (csak egy bizonyos cél eléréséig tart) 2. totális (az egyik fél teljes megsemmisüléséig tart) 3. asszimetrikus (a résztvevők egyenlőtlen feltételekkel vívják meg a háborút)