Fel vagyunk készülve a megszokottól eltérő helyzetekre?

Olyan gyülekezetben szolgálok, amelyiknek nincs temploma. Három és fél éves még csak, de Istennek hála, egyre többen töltjük meg a művelődési házat vasárnaponként, kéthetente pedig még egy evangélikus templomban is ott vagyunk. De saját templomunk – még – nincs. 

Baj? Nekünk nem. A kezdeti lépések megtételéhez sokkal alkalmasabb egy többtermes, fűthető, rendezhető épület, mint bármi, a közösség kreativitását is fejleszti, úgyhogy eddig nem hogy probléma nem volt ebből, de segített is. 

Akarunk templomot? Persze, később, ha önálló lábra állunk, ha érdemes lesz belevágni.

Az élő tradíció

Számomra az éve egyik legszebb és legigazibb egyházi élménye egy keresztelő volt. Pünkösdkor a Budai Református Gyülekezetben keresztelték meg a testvéremet és még sok felnőtt társát. Voltak, akiknek csak a konfirmáció hiányzott, ők fogadalmat tettek. Hitvallás- és bizonyságtételek  következtek egymás után, aztán mindkét szentségünk, nagyon nagy ereje volt. Ebből az élményből szeretnék kiemelni most egyetlen részletet. 

Lelkes jegyzetek egy bibliafordítás margójára

Idén Nagypénteken és Húsvétkor a megszokott hirdetéseken túl valami speciálissal készültem a gyülekezeti tagok számára. Elmondtam nekik, hogy az a Biblia, amelyből felolvastam az aznapi Igét, új, mégpedig nem csak egy pár napja megvásárolt könyv, hanem a legutolsó fordítás legújabb revíziója. Örömmel meséltem az elmúlt évek munkáját, hogy hányan és hányféleképpen dolgoztak azon, hogy most itt lehet a kezemben.