Dr. Kádár Ferenc
Egy könyv sorsa sok esetben már akkor eldől, amikor az ember kézbe veszi. Az érintés, a borítólap látványa, az egész könyv kivitele kedvet adhat arra, hogy elolvassuk, de el is veheti a kedvünket ettől.
Steinbach József püspök úr prédikációs kötetével való első találkozásom felemelő és inspiráló élményt jelentett. Kézbe vettem, és a könyv már a borítólapjával lenyűgözött. A képen egy templombelső, egy istentiszteleti tér látható, amely nyitott. A padok sora egy csodálatos tájban, a balatoni panorámában „folytatódik”. Biztos voltam benne, hogy nem véletlen ez az indítás: a könyvben olyan igehirdetéseket, magyarázatokat és történéseket fogok találni, amelyek nyitottak kifelé és befelé. Biztos voltam benne, hogy az evangéliumi szabadság, s a léleknek oly szükséges tágas tér fog várni engem a lapokon.
Nem csalódtam. Az igehirdető a 18. zsoltár alapján prédikál, ahogy erre a kötet címe és alcíme is utal (Tágas tér – Üzenetek a 18. zsoltárból). Az egész zsoltárt feldolgozza, egyes részeit többször, több szempontból is. Vállalkozása a sorozatprédikálás szép példája, és a kontextuális látás megvalósítása, ami az egésznek és a részeknek harmonikus egymás mellettiségét, egymásra utaltságát jelenti.
Steinbach József igehirdetései olyanok, mint egy sok ablakos ház. Mindenfelé nyitott, minden oldalra ki lehet tekinteni, s mindenfelől árad befelé a fény.
Ezek az igemagyarázatok úgy textusszerűek, hogy közben nyitottak a teljes Írás üzenete felé. Az igehirdető az Ószövetség és Újszövetség egységének hirdetője. A 18. zsoltárról szól, de a lehető legtermészetesebb módon szólalnak meg a prófétai, evangéliumi, vagy az apostoli igei bizonyságtételek, hogy erősítsék, kiemeljék, vagy éppen ellenpontozzák a zsoltár kijelentéseit. A legnagyobb „ablak” a teljes Írás központjára, a Krisztus-eseményre nyílik. Az igehirdető a 18. zsoltár alapján Krisztust prédikálja.
A körülöttünk zajló események felé, a hangos világ felé is nyitottak ezek az igemagyarázatok. Bár az Úr-adta magaslatokon, a fennsík csendjében fogantak, s oda hívják a hallgatót, olvasót is, de ez nem jelent elmenekülést a jelen elől. Ahogyan a zsoltáros is korának gyermeke volt, úgy az igehirdető is jól ismeri és írja le azt a világot, amelyben ő és hallgatói élnek. A leírás nem részletező, inkább lényegre tapintó. És ami fontos: megoldást kínáló. Egy idézet hadd álljon itt ennek bizonyítására: „Az élő Isten kőszikla, pajzs és erős vár. Kőszikla egy bizonytalan világban, pajzs egy agresszív világban, és erős vár egy mindent toleráló világban” (32.o.). Milyen pontos leírás ez világunkról, s milyen egyértelmű a megoldás!
Ezek az igehirdetések nyitottak a belső világ, az egyén világa felé is. Az igehirdető „én” nem rejtőzik az Ige mögé. Néha a saját életéből hoz példát, bár mindig kiköti, hogy nem magát akarja prédikálni. Olykor finoman céloz hivatására, s e mostani vezetői megbízatására, amit sokrétűsége ellenére is szolgálatként és nem teherként lát. S az igehirdetések fontos tényezője az igehallgató (olvasó) „te” és „ti”. Sohasem kívülállónak, hanem megszólítottnak, érintettnek érezhetjük itt magunkat. A mindennapi kegyesség megélése, az Ige erejének életté transzformálása újra és újra visszatérő igénye az igehirdetéseknek. Ahogy az ajánlásban a püspöktárs, Bogárdi Szabó István fogalmaz: a „megragadott ember” „szent unszolásai” fogalmazódnak meg ebben a könyvben.
Steinbach József igehirdetései nyitottak a teológia tudománya felé is. Ez az „ablak” külön érték. Igehirdetés és tudományművelés sokszor külön utakon jár. Itt viszont a pontos és mélyreható exegézis, a bibliai teológiai összefüggések, a dogmatikai tisztázottság és etikai egyértelműség homiletikai értékké válik. A tudományosságot nem a bonyolult fogalmazáson, vagy az idegen szavak használatán lehet tetten érni, hanem az egyszerűségen és pontosságon. Milyen az Isten? Mit tett az Isten? Mit tehet az ember? Hol a helyünk?… Ezek a legnagyobb teológiai kérdések. A könyv nemcsak felvetésükig jut el, hanem a rájuk adható pontos, biblikus és életszerű válaszokig is.
A beszélhetnénk még a kiérlelt írói stílusról, a visszafogott és hasznosan alkalmazott szemléltetésről, meg a képi illusztrációkról. A kötet kis ablakai ezek a művészien kidolgozott képek, melyek a szerző(!) fotóinak felhasználásával készültek. Ezek mind csak erősítik bennünk azt az érzést, hogy aki kinyitja ezt a könyvet, az egy kifelé és befelé nyitott világban, s ami ennél is fontosabb: egy felfelé nyitott világban, az Istentől adott tágas térben találhatja magát. A zsoltár így fogalmazza ezt meg: Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem (20.v.).
Hálát adunk Istennek, hogy egy új, igen értékes kötettel gyarapodhatott jelenkori igehirdetés-irodalmunk. Köszönetet mondunk egész egyházunk nevében a szerzőnek, a kötet elkészítőinek, valamint a kiadónak, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek e könyv megjelentetéséért.
2011. május, Sátoraljaújhely / Sárospatak
A szerző lelkész, teológiai tanár
Egy könyv sorsa sok esetben már akkor eldől, amikor az ember kézbe veszi. Az érintés, a borítólap látványa, az egész könyv kivitele kedvet adhat arra, hogy elolvassuk, de el is veheti a kedvünket ettől.
Nem csalódtam. Az igehirdető a 18. zsoltár alapján prédikál, ahogy erre a kötet címe és alcíme is utal (Tágas tér – Üzenetek a 18. zsoltárból). Az egész zsoltárt feldolgozza, egyes részeit többször, több szempontból is. Vállalkozása a sorozatprédikálás szép példája, és a kontextuális látás megvalósítása, ami az egésznek és a részeknek harmonikus egymás mellettiségét, egymásra utaltságát jelenti.
Steinbach József igehirdetései olyanok, mint egy sok ablakos ház. Mindenfelé nyitott, minden oldalra ki lehet tekinteni, s mindenfelől árad befelé a fény.
Ezek az igemagyarázatok úgy textusszerűek, hogy közben nyitottak a teljes Írás üzenete felé. Az igehirdető az Ószövetség és Újszövetség egységének hirdetője. A 18. zsoltárról szól, de a lehető legtermészetesebb módon szólalnak meg a prófétai, evangéliumi, vagy az apostoli igei bizonyságtételek, hogy erősítsék, kiemeljék, vagy éppen ellenpontozzák a zsoltár kijelentéseit. A legnagyobb „ablak” a teljes Írás központjára, a Krisztus-eseményre nyílik. Az igehirdető a 18. zsoltár alapján Krisztust prédikálja.
A körülöttünk zajló események felé, a hangos világ felé is nyitottak ezek az igemagyarázatok. Bár az Úr-adta magaslatokon, a fennsík csendjében fogantak, s oda hívják a hallgatót, olvasót is, de ez nem jelent elmenekülést a jelen elől. Ahogyan a zsoltáros is korának gyermeke volt, úgy az igehirdető is jól ismeri és írja le azt a világot, amelyben ő és hallgatói élnek. A leírás nem részletező, inkább lényegre tapintó. És ami fontos: megoldást kínáló. Egy idézet hadd álljon itt ennek bizonyítására: „Az élő Isten kőszikla, pajzs és erős vár. Kőszikla egy bizonytalan világban, pajzs egy agresszív világban, és erős vár egy mindent toleráló világban” (32.o.). Milyen pontos leírás ez világunkról, s milyen egyértelmű a megoldás!
Ezek az igehirdetések nyitottak a belső világ, az egyén világa felé is. Az igehirdető „én” nem rejtőzik az Ige mögé. Néha a saját életéből hoz példát, bár mindig kiköti, hogy nem magát akarja prédikálni. Olykor finoman céloz hivatására, s e mostani vezetői megbízatására, amit sokrétűsége ellenére is szolgálatként és nem teherként lát. S az igehirdetések fontos tényezője az igehallgató (olvasó) „te” és „ti”. Sohasem kívülállónak, hanem megszólítottnak, érintettnek érezhetjük itt magunkat. A mindennapi kegyesség megélése, az Ige erejének életté transzformálása újra és újra visszatérő igénye az igehirdetéseknek. Ahogy az ajánlásban a püspöktárs, Bogárdi Szabó István fogalmaz: a „megragadott ember” „szent unszolásai” fogalmazódnak meg ebben a könyvben.
Steinbach József igehirdetései nyitottak a teológia tudománya felé is. Ez az „ablak” külön érték. Igehirdetés és tudományművelés sokszor külön utakon jár. Itt viszont a pontos és mélyreható exegézis, a bibliai teológiai összefüggések, a dogmatikai tisztázottság és etikai egyértelműség homiletikai értékké válik. A tudományosságot nem a bonyolult fogalmazáson, vagy az idegen szavak használatán lehet tetten érni, hanem az egyszerűségen és pontosságon. Milyen az Isten? Mit tett az Isten? Mit tehet az ember? Hol a helyünk?… Ezek a legnagyobb teológiai kérdések. A könyv nemcsak felvetésükig jut el, hanem a rájuk adható pontos, biblikus és életszerű válaszokig is.
A beszélhetnénk még a kiérlelt írói stílusról, a visszafogott és hasznosan alkalmazott szemléltetésről, meg a képi illusztrációkról. A kötet kis ablakai ezek a művészien kidolgozott képek, melyek a szerző(!) fotóinak felhasználásával készültek. Ezek mind csak erősítik bennünk azt az érzést, hogy aki kinyitja ezt a könyvet, az egy kifelé és befelé nyitott világban, s ami ennél is fontosabb: egy felfelé nyitott világban, az Istentől adott tágas térben találhatja magát. A zsoltár így fogalmazza ezt meg: Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem (20.v.).
Hálát adunk Istennek, hogy egy új, igen értékes kötettel gyarapodhatott jelenkori igehirdetés-irodalmunk. Köszönetet mondunk egész egyházunk nevében a szerzőnek, a kötet elkészítőinek, valamint a kiadónak, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek e könyv megjelentetéséért.
2011. május, Sátoraljaújhely / Sárospatak
A szerző lelkész, teológiai tanár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése