„Egy gondolat bánt engemet…”

… pontosabban, egy szó. Ez pedig nem más, mint a gőg vagy, ahogy ékes görög nyelven fejezzük ki: a hübrisz. GŐG! Három betű és mégis mennyi fejtörést, fájdalmat, keserűséget tud okozni. Nem csak „viselőjének” de „elszenvedőjének” is. 

A jegypénztáros

-Egy jegyet kérek.

-No, akkor ma végre felszáll a vonatra?- felelt kedves hangon a pénztáros.

-Őőőő... Igazából,  nem tudom...

-Elnézést, igazán nem szeretném sürgetni, de már évek óta visszajár a jegypénztáramhoz és folyamatosan csak ezt a két kérdést járjuk körbe és körbe. Döntenie kell, hamarosan indul a vonatunk... 

-Nem lehetne még néhány percet kérni.

-Uram, én itt vagyok. Ön is itt van. Ajánlottam már önnek ezt a vonatot -nem is egyszer- , egy csodálatos végállomással, de azt mondta, hogy még nem tudja,hogy fel akar e szállni...  Én türelmesen vártam, miközben a másik kasszához is átment. Feltartottam Önnek a sort, miközben sokan vádló pillantást vetettek rám. És...

-Igen, igen, ezt mind tudom, de egyszerűen képtelen vagyok dönteni. Valami azt súgja, hogy minden vonatot, minden végállomást meg kell néznem, hogy a legjobb döntést tudjam meghozni.

Populáris Jézusunk van?

„- Hu, ez a szám…. Ez evangélium!- mondta barátom és teológustársam és felcsavarta a rádió hangerejét miközben a kilométereket szeltük az úton Pápáról Székesfehérvár felé. 

- Igen, csak arra lennék kíváncsi, hogy mit értenek alatta a mai fiatalok… –mondtam. 

- Szerelmet!- mondtuk félrehúzott szájjal szinte egyszerre.”

Haiku versek az evangélium tükrében

Megjelenik – e, s  ha igen, hogyan jelenik meg az élő evangélium a magyar kortárs irodalomban? Hogyan jelenik meg egy közel keleti versstíluson keresztül?
Ezt a kérdést hivatott az alábbi írás boncolgatni, fejtegetni, Fodor Ákos, ma élő kortárs költőnk haiku költészetén keresztül.