Most az országosat is

Jakab Bálint
Hiába, anya nélkül lassabban mennek a dolgok. Megkésik a vacsora, a fürdés, hosszabb a mese. Aztán nehezebben is találja a gyermek a helyét. Ha anya van, olajozottan mennek a dolgok (legalábbis apa szerint), mellé kell bújni a nagy ágyban, egy kis susmutolás és jöhet az álom. De anya nincs. Csak ma, egyetlen este nincs, épp ezért nagyon nehéz megtalálni az utat az álom felé a legkisebbiknek. Először kiszorítja kisebbik bátyót a nagyobbik mellől, hátha úgy menne. A középső, vagyis a kisebbik bátyó nehezen adja fel az esténkénti eszmecserék helyét, ahol a villanyoltás után még megbeszélik az iskolás tesóval a számukra fontos dolgokat.

„Az igazságot a szétlőtt városokban kell keresgélnünk…” Egy könyvről az imanap kapcsán

Jakab-Köves Gyopárka

… Lábunk alatt meg-megcsillantak a töltényhüvelyek. Ezrével betonozták be a talapzatba, mindet itt találták annak idején a Vukovár melletti Ovcsara egykori mezőgazdasági színében, amely most emlékhelynek lett kialakítva. Néztük az áldozatok időről-időre, a semmi sötétségből felvillanó arcképeit. Mögöttem valaki megszólalt, „hát még milyen borzalmas a Jad vasem, az a sok kisgyerek”, mire indulatosan hátraszóltam, „szerintem ez éppoly borzalmas”, pedig valójában ettől a közjátéktól még megdöbbentőbbé vált az élmény. Hiszen nem csak a rengeteg halállal szembesültünk, de az utókor manipuláló történelemformálásával is: a mögöttem bámészkodó hölgy kijelentése éppúgy megerősítette ezt, mint a horvát idegenvezető tárgyilagosnak tűnő – valójában csak féligazságokat, és a mítoszteremtésre alkalmas csúsztatásokat tartalmazó felvezetése.

Hang a szivacsfalon túlról

Jakab Bálint
Miért vagyunk mi (így kollektíve!), lelkipásztorok sok tekintetben olyan passzívak? – ezt a korántsem költőinek nevezhető kérdést tette fel néhány keserű tapasztalat birtokában egyik egyházi elöljárónk, aki a szivacsfal effektussal írja le az elpazarolt energiák miatti hatékonysághiányt. Mielőtt megkísérelném a választ, látszólag messze kanyarodom egy történet erejéig.

November 16. – International Day For Tolerance (a Tolerancia Nemzetközi Napja)

Bozsoki-Sólyom János
A Balatonkiliti Református Egyházközség istentiszteletein évek óta közreműködnek azok a fogyatékkal élő fiatalok, akik a gyülekezettel egyazon városrészben élik mindennapjaikat. A Tolerancia Nemzetközi Napja alkalmából pedig még nagyobb figyelmet szentelnek a sérült embereknek – ez a fokozottabb odafigyelés fogalmazódik meg az istentiszteleteken is.

Isten jelzései 1.

P. Tóthné Szakács Zita
Csodáknak is nevezhetném. De csoda alatt sokszor természeti jelenséget, vagy kicsit hihetetlen dolgot, rendkívüli építészeti alkotást értünk. Mivel valamennyiszer Isten jelenlétét, közelségét érezhetjük meg, ezért nem csodának, hanem Isten jelzésének nevezem. Sok ilyen történet közül, mit megéltem,  most egyet szeretnék közre adni.

A parókiális rendszerről

Köntös László

A fiam elment Pestre, az egyetemre, tanulni. Itt maradt a szobája. Egyszer a feleségem be akart menni, s meglepődve tapasztalta, hogy még az ajtó kilincse is le van szerelve. A fiam úgy gondolta, nem enged semmilyen illetéktelen behatolást az ő területére, még családtagnak sem. Hál’ Istennek, a fiunkkal nagyon jó a kapcsolatunk, s meg sem fordult a fejünkben, hogy valamilyen szülői beavatkozást igénylő „súlyos titkokat” rejteget az a szoba. Habár, másrészt, miért is ne lehetnének titkai?

Szól a Scriptura?

ifj. Kuti József

Figyelemreméltó cikksorozatot közölt a Heti Válasz az elmúlt hetekben, ezeket itt, itt, itt és itt olvashatjuk.

A hivatkozott cikkek körültekintően és érzékletesen beszélnek az ősmagyar, vagy annak hitt vallásosság feléledéséről, azokról a társadalmi csoportokról, amelyek a keresztyénség előtti magyarság „újra-felfedezéséből” merítenek erőt napi küzdelmeikhez. A lap találóan fogalmaz:  a táltosok már a spájzban vannak!