Nem olvastam, nem láttam, mégis úgy érzem, mintha mindent tudnék róla. Cikkek, szalagcímek, kritikák ömlenek a hírportálokról. Kikerülhetetlenül jelen van és éppen ezért nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Röviden a történet: Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá.
Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.
Eddig a rövid leírás. Nem is lesz többre szükségünk belőle. Miért tartom fontosnak, hogy beszéljünk róla? Mert hihetetlen veszélyeket rejt mind a könyv, mind az abból készült film, aminek ez csupán az első része. Megdöbbenve hallgattam a 9. osztályos diáklányokat, akik csillogó szemmel meséltek a filmről. Én azt hittem, hogy 18 éven aluliak számára nem nézhető. Mint kiderült, a moziban már nincs ott a 18-as karika, ugyanis rájöttek: a legnagyobb fogyasztója a filmnek a 15-18 éves korosztály, ott is inkább a lányok. Hogy még egyszer egyértelmű legyek, ez a film egy olyan férfiról szól, aki szado-mazo játékot játszik a lányokkal, a filmvásznon pedig mindez nem marad titokban. Én eddig nem ismertem ezt a fogalmat, de az egyik tanár kolleganőm megismertetett vele: softporno az, amibe ez a film besorolható.
Rendkívül veszélyesnek tartom, hogy azok a kamaszok, akik még csak most ismerkednek a szerelemmel, a személyiségük éppen kibontakozóban van, önmagukkal sincsenek tisztába, olyan mintát kapnak, amiben a nő nem több és kevesebb, csupán egy darab tárgy, szexuális segédeszköz, legyen ez bármilyen romantikus történettel, zenével, képpel leöntve. Mit üzen a film? Mondhatnánk azt, hogy a szerelem mindent legyőz. A gátlásokat és a félelmeket is. Egy szerelembe minden belefér. Mondhatnánk ezt is abban az esetben, ha két, a kapocslaton belül teljes értékű férfi és nő lenne. Mondhatnánk, ha nem egy a férfi főszereplő által nagyon tudatosan felépített folyamatról lenne szó. A film üzenete az én olvasatomban: Mindegy milyen áron, de add meg magad a férfinek. Akkor, amikor sorra bukkannak elő a családon belüli erőszak tragikus esetei, egy ilyen film csak növeli ezek számát. Hiszen azt üzeni, a férfinek mindent szabad, ha kellően szépen és tudatosan csomagolja. Az egyik kritika a filmmel szemben pont ezt fogalmazza meg: nem a szexuális játék extrém formája miatt problémás ez a film, hanem azért, mert ebben a játékban, ami a két főszereplő közt zajlik, nincsenek egyenlő feltételek és ezzel egyenes út vezet a kiszolgáltatottsághoz, a társfüggőséghez, a bántalmazó kapcsolathoz. Ez a bejegyzés nem ad módot arra, hogy a filmet ennél behatóbban részletezem, de érdemes elolvasni ezt a kritikát, ami sok általam említett kérdést is feszeget: http://index.hu/kultur/cinematrix/2015/02/19/nem_a_fenekeles_miatt_fajdalmas_a_szurke50/
Mivel a gimnazista lányaink (református gimnáziumról van szó!) ezen szocializálódnak, nem tehetjük meg, hogy prüdériára, szégyenlősségre vagy nem is tudom mire hivatkozva azt mondjuk, hogy nem beszélünk a témáról. De beszélni kell! A testiség, annak is a pornó változata még soha nem volt ennyire könnyen elérhető és hozzáférhető. Még csak kutatni sem kell, hiszen elég megnyitni egy hírportált. Egészen biztosan lesz egy ezzel kapcsolatos szalagcím. Megállíthatatlanul hömpölyög bele a kamaszok életébe, akiknek önmagukkal kapcsolatban rengeteg kérdésük, félelmük van. Most keresik a válaszokat arra, hogy kik is ők, mit is érnek és ezekre a kérdésekre a válaszokat onnan szedik fel, ahol megtalálják. Ha A szürke ötven árnyalatából, akkor onnan, ha van esetleg valaki, aki mást is felmutat számukra és elfogadással, nyitottsággal fordul feléjük, akkor készek arra, hogy meghallgassák. Nem a Bibliával kell őket fejbe vágni, hiszen ezzel csak az ellenkező hatást érjük el. Sok játékkal, szituációval, jó kérdésekkel lehet velük dolgozni. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, napra késznek kell lenni abban, ami őket foglalkoztatja, ami éppen fut náluk. Most A szürke ötven árnyalata, holnap majd más. Nem egyszerű feladat lelkészek, hitoktatók, vallástanárok számára kilépni a kényelemből, átlépni a komfortzónán, de ha Isten ránk bízta ezeket a fiatalokat, akkor felelősségünk is van feléjük. Beszélgetni, kérdezni, számon tartani, keresni, kapcsolatban lenni. Én úgy látom, nincs is más feladat.
Szabó Elődné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése