„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” (Jak 1:22-25.) - írja Jakab apostol, akinek levelét december első felében olvastuk református bibliaolvasó vezérfonalunk szerint újszövetségi napi igeként.
Jakab levele az egyháztörténelem során - többek között Luther, a nagy reformátor részéről is - komoly kritikát kapott, mondván: a hittel, a hit alapvető és meghatározó voltával szemben túlhangsúlyozza a cselekedetek fontosságát. Valóban, a reformáció korában, amikor a „SOLA SCRIPTURA, SOLA FIDE, SOLA GRATIA” (értelmező fordításban: „Egyedül a Szentírás, egyedül hit által, egyedül kegyelemből.”) reformátori elvek elementáris erővel robbantak bele az „adok-veszek” szintjére süllyedt egyházi közállapotokba, mindenekelőtt való módon kellett, volt szükséges hangsúlyozni a HIT és a KEGYELEM elsődlegességét. Ma viszont, amikor valami tudattalanul cinikus nemtörődömséggel dől hátra korunk keresztyénsége a fűtött imaházak párnázott karosszékeiben, hogy elandalodva hallgathassa Krisztus értünk cselekvő szeretetének evangéliumát, újra lét-fontosságú, hogy úgy mondjam: ÜDVÖSSÉG-KÉRDÉS, hogy a hittel elfogadott krisztusi kegyelemre alapozottan újra összeszedje magát a gyülekezeteiben élő egyház és CSELEKVŐ EGYHÁZ-zá legyen.
Isten cselekszik értünk. Ezt fejezi ki már az ádvent is, amely egy isteni processzusnak az emberben tudatosulására adatott időszak, az eljövetel, Krisztus eljövetelére felkészülésünk időszaka. De tudunk-e mi magunk is cselekvő hittel válaszolni erre? Olyan cselekvő hittel, mely az Isten iránti hálából, az Isten iránti elkötelezettségből fakad, de mégis mindig mások, a másik ember felé mutatkozik meg - nagyon is gyakorlati módon.
Azaz a kérdés ma így hangzik: tud-e a karácsonyi, értünk véghezvitt isteni élet-csodára élettel, hit-élettel, élő hittel válaszolni az ember? Mert - Jakab apostol leveléből tudjuk - „a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2:17.)
További cselekvő hittel teljes ádventet kívánva:
Hajdú Zoltán Levente
lelkipásztor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése