Az operett-faluban egy álló nap evangelizáltak

Sándor Frigyes miskolci evangélikus lelkész, Dr. Molnár Róbert kübekházi polgármester, Somodi Imre volt Pharmavit vezérigazgató, Pocsai Sándor kárpátaljai református lelkész, Bódis Miklós erdélyi református lelkész, Mike Sámuel kecskeméti baptista lelkész által szólt Isten igéje, a Szentlélek áldó jelenlétében. 

A 2015. június 20-án, a Szeged melletti 1600 lakosú Kübekházán tartott IV. Nemzeti Evangelizáció vezérigéje: „az Úr gyümölcsöt keres”. Az egész nap, egy folyamatos lelki feltöltődéssel, időnkénti katarzisokkal járó csodás ünnep volt számomra, és a jelenlévő 1400 testvér számára is a főtéren.

Mintha csak kétezer évvel ezelőtt lettünk volna valamelyik új keresztény gyülekezetben, olyan szeretettel és vendéglátással fogadtak mindenkit. Ebéddel, vacsorával kínáltak, volt gyermekmegőrző, könyvsátrak, és a szegedi tömegközlekedési eszközökhöz indultak reggel, este buszjáratok. Két énekkar, egy zenekar, és ének-, versszolgálatok kötötték össze az igehirdetők áhítatait, evangelizációját.

Boldogok, akik az Úrban halnak meg, de boldogok azok is, akik a bűneiket megvallották, és az Úrban már élnek. Kérjük, szent lelkeddel légy itt egész nap közöttünk. Köszönjük, hogy küldöd az üzenetet, az igét, amivel szólítani akarod magyar népedet, - mondta imádságban a nap kezdetén a rendezvény vezetője.

Sándor Frigyes idézte a Bírák könyve 22 fejezetét, miszerint mindenki azt tette, amit jónak látott, és ez ma is így van, ma is aktuális sajnos. És az ember a jólét utáni vágyban egyszer csak azt veszi észre, - minden széthullik körülötte. Az ember elvesztette a Királyt. Őt akarjuk megismerni ma itt, és őt akarjuk ezután egész életünkben szolgálni.  A feladatunk az, hogy beszéljünk erről a Jézus Krisztusról.  „Azt tedd, és úgy élj, hogy az a helyén legyen, hogy boldog életet élj. Erre hív bennünket, a mi megváltó Urunk, hogy újítsuk meg nemzetünket, hazánkat, és ezt a világot,- mondta a miskolci lelkész.  

A házigazda, Dr. Molnár Róbert előadásának címe: „A fejsze felemelve”. Rövid fohász-szerű imádságát követően szuggesztíven mondta, hogy „Aki kész tanulni az Isten hozzá szóló szavából, örök élete lesz. De elveszik mindaz, aki hallja az Úr hívó szavát, és megkeményíti a szívét.”  Az Úr formáljon minket olyanná, amilyennek Ő akar látni bennünket. Használati utasítása a Szentírás minden élethelyzetre, de kérdés, tudunk-e abból tanulni. Függőlegesen rendezd az életed Istennel, majd vízszintesen embertársaiddal. 

A küldetésünk nem a templom, hanem a széles e világ. „Szól az Isten szava a (másik) ember által, de kérdés, te hallod-e. A világ látja-e rajtunk, hogy többletünk van szeretetből?” Ez az ország nem pénzben, hanem szeretetben hiányos, - mondta.

A gyümölcsöt nem termő fügefa példázatát aktualizálja a mára, miszerint a fejsze felemeltetett, a gyümölcsöt nem termő fa kivágására. Mi kerüljük ezt el, térjünk meg, teremjünk jó gyümölcsöket. 

„A farizeusok betéve tudták az ószövetségi könyveket, csak az volt a fogyatékosságuk, hogy nem élték meg”- mondta, hozzátéve, hogy a mi kötelességünk a gyümölcs-termésben holtig tartó. Még így is, időnként előfordul, hogy „balesetet szenvedünk”. De nem ez a nagy bűn, hanem az, hogyha nem tesszük meg, amit meg lehetne. Emiatt, „őszinte megszomorodás van-e testvér benned? – kérdezte.

Amikor élete nagy válságát követően azt az igét kapta, őrállóvá teszlek, rájött, hogy ez harc, - benne belülről, és a világgal is. Élethosszig tartó. De nem lehetetlen, mondta, „nem vagy elveszve, a kegyelmi idő még tart, cselekedj. De el kell engedni, ami téged még rabságban tart. A megoldás Jézus Krisztus, oda kell borulni hozzá.”  És bele kell vinni a szeretetet a társadalomba. A gyümölcs-termés pedig nem azt jelenti, hogy ezután „hepi” lesz az életed, ezután is lesz szenvedés, ez nem keresztény romantika.

Előadását azzal zárta, hogy 2016. június 25-én ugyanide várja a testvéreket, akik akkor majd számot tudnak adni róla társaiknak, hogy az elmúlt egy év alatt milyen „gyümölcsöket teremtek”.

Somodi Imréről felvezetésként elmondták, hogy az ország egykor egyik leggazdagabb embereként 2014 februárjában jutott élő hitre Biatorbágyon, - azóta szolgál. Budapesten házigazdája, szervezője a Centrál imareggeli elnevezésű rendezvényeknek. 

„Fiúság és munkálkodás” címmel megtartott előadása elején kifejtette: napról-napra (lassan) értette meg, hogy a fiú meghalt értünk, és, hogy az Atya fiává fogad, - és így Krisztus testvérei lehetünk. 

Miután ezt megértette, azóta „nagyon nem fontos, mit akar a világ, és mit akar esetleg az egyház”.  Hiszi, hogy „Krisztus azért támadt fel testben is, mert ezen a földön küldetésünk van. De a múlt újra és újra kísért, a gonosz itt van köztünk. 

Majd a Centrál ima-reggeliken „össze-rakandó” Ország-Műhely program kapcsán mondta: „a keresztény Magyarország megvalósítását csakis a fiúsággal rendelkező emberek hálózatán keresztül lehet végrehajtani. 

A tékozló fiú példázatából kiemeli, ő a fiatal fiú példája, vagyonát, hírnevét élő hitre jutásáig a saját egójának növelésére használta fel. A keresztény Magyarország építésébe a megtérő tékozló fiúkat is be kell vonni, az önigazoló magatartásukat megváltoztató idősebb fiúk mellett.

A hívő ember a megszentelődés útján járva meg kell, hogy értse, önzetlen szeretet nélkül nincs (isten-) fiúság, és Jézus Krisztus testben is feltámadott, mert fontos neki az anyagi világ. Ezért nekünk itt is Jézus Krisztust kell követnünk. Ez mindenkinek egyéni út, át kell rendeznünk világ-látásunkat, és a folyamat a szentháromság szeretetközösségében kell, hogy végbemenjen.

Előadása végén kiemelte, a világháló (a misszióhoz) a 21. században olyannyira nagy hatású eszköz (lehet), mint amilyen volt Luther idején a nemzeti nyelv és a könyvnyomtatás.

Ebéd után két órát a PAX tv egyenes adásban közvetített a rendezvényről, amely
Pocsai Sándor „Kedvesemnek szőleje” című előadásával folytatódott. Ő Kárpátalján a 88 ágyas, Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió vezetője. 

Pár perces, imádságos áhítata után mondta: „a mai nap, (itt) gyümölcsöt keres a világot teremtő Isten.” A teremtés után jött az özönvíz (a büntetés), majd Isten Ábrahámot választotta ki, elküldve Kánaán földjére. És Ábrahám felajánlotta életét az Ő szolgálatára, - hogy gyümölcsöt teremjen. Ábrahám sem értette (csak hitt), ezért nekünk is, - azt is meg kell cselekedni, amit nem értünk. 

Józseffel Egyiptomban kezdődött el a „szőlő nemesítése”. És József ott nem „második emberként uralkodott”, hanem gyümölcsöt termő élete lett, mindenki javára. Majd Isten elvitte a kiválasztott népet Kánaán földjére, a pogány népek közé, de „kerítést” adott nekik a Tízparancsolat által.  És mondta: vályogvetés helyett fogjátok képviselni az én nevemet. Ám néhány generáció után már nem tartották be, ezért Isten meghirdette az Ítéletet, és be is tartotta.

„Isten bezárta az eget, választott népétől elvette a szőlőt, és odaadta nekünk, pogányoknak.” A zsidók ma is várják a Messiást, hogy felépíti a kőtemplomot, de a világ lelki templomból fog felépülni. Isten ránk bízta a missziói parancsot: tegyetek tanítványokká minden népeket. „Áldom az evangelizátort, aki segített hitre juttatni engem! Uram áldunk, hogy Pál apostolon keresztül a kereszténnyé lett Európának elküldted az evangéliumot.” Ám jelenleg a keresztény Európa, pogányosodik.  Köszönjük a lelkeket, akik keresnek Téged a mai napon, - fejezte be evangelizációját.

Majd Kis Judit Ágnes: Hazádból ne menj el ó magyar című verse zárult így: „Itt áldás is, másutt csak bevándorló lehetsz.  Vajon ki mondja meg, melyik a súlyosabb kereszt.”

Mike Sámuel szuggesztív evangelizációjának esszenciája: „Teljesítmény vagy gyümölcs?”. Áhítata kezdetén kérte, fogjuk meg kettesével egymás kezét, és úgy imádkozzunk. Javasolta, szabaduljunk meg a teljesítménykényszertől, és szabadon teremjünk gyümölcsöt. Mert a termés az nem eredmény, hanem áldás. Isten mondta, alkossunk embert a saját képünkre. Az ember (teremtmény) pedig nem tudja meghatározni magát az Isten (teremtő) ellenére. „Isten mondja, elszakadtál tőlem, gyere vissza hozzám, nélkülem nem tudsz ember lenni. Krisztus az Isten testbeszéde, azért halt meg, hogy bekerülj az Isten vérkeringésébe!” Hadd hívjalak Jézushoz, szabadulj meg a teljesítmény kényszertől.” És elmondhatjuk. „Úr Jézus, én nem (csak) az egyház szolgája vagyok, én a Te szolgád vagyok”. 

További kritikai gondolatai: „a ma egyháza túl messze van attól a világtól, amit meg akarna (szólítani) menteni. Annyi (változni nem akaró) „gettó” gyülekezet van!- mondta. Isten fia az életét (nem a templomban, az emberek magánéletében töltötte. Ha ébredést akarunk, el kell felejteni, hogy hatalmi eszközökkel hirdessük az evangéliumot.” Jézus Krisztus szeretetével lehet. Ha te is így gondolod, - köszöntelek téged Isten családjában, - fejezte be a gondolatsort.

Bódis Miklós utolsó előadónk bevallotta, lelkészként először csak a szavai szóltak, nem a szíve. Majd Berekfürdőn, amikor egy rákos lelkipásztor sugárzó hittel beszélt az életről, - élő hitre jutott. 

„Jézus Krisztus mondja nekünk: Bétőlt az idő, és egészen közel van már az Isten országa, térjetek meg és higgyetek.” Felekezettől függetlenül, Isten ma Kübekházán (élő hite mellé) égő szívet ad az itt levőknek, országunk, nemzetünk megváltoztatására. 

Drága testvérek. Nagyon jó a fotelkereszténység, lájkolni az interneten az igehirdetést. Ugye nem ilyen keresztény vagy, inkubátorban, fényben, fotelben. Istent imádod-e, vagy hazatérve visszatérsz a bálványaidhoz - kérdezte izzó átéléssel az igehirdető. Isten azt mondja, gyere el te is a szőlőbe. 

Életéről mondja: amikor odatettem mindent Isten kezébe, akkor nyertem meg mindent. Ugyanis Isten csodásan gondoskodott róla a döntően román többségű környezetben. Az Árpád-házi romtemplomukat megnéző, ismeretlen budapesti nő (Jenei Zsuzsanna) havonta elküldött 10.000,- Ft-os adománya éltette hosszú ideig a családját. Majd nagyon beteg felesége egészségét is visszaadta. Így gondoskodott róla Isten. Az előzőleg elhangzott vers-szolgálat címét idézi: ne állj meg félúton, akkor nem lehetsz tanítvány.

„Ha (egészen) felvesszük a keresztet, abba belehal az én. De így tud megáldani az Isten. Ha te felvállalod az Ő ügyét, Ő felvállal téged, - mondta. Végül a színpadra hívta zenekíséret mellett azokat, akik ma véglegesen döntöttek Isten mellett, vagy közeli döntésüket ismételten meg kívánták erősíteni. És a színpadon lévő közel 50 fővel hangosan imádkozott, értük, a hívők közösségéért felekezeti hovatartozás nélkül, és keresztény nemzetünk, országunk megújhodásáért.

Kedves testvérek! Egy egész nap eseményeit három oldalban visszaadni nem lehet. Én így éltem meg. Csodás ünnep volt. A Szentlélek ott volt közöttünk. Nem bántam sem időt, sem fáradtságot, sem költséget. Hosszú időre feltöltődtem feleségemmel együtt lelkileg. A www.molnarrobert.hu honlapon a jövő évi alkalom is valószínű fent lesz.

Mindenért egyedül Istené a dicsőség. 

        Sántha Elek presbiter