2013. április 11., csütörtök

Tavasz


Annyira egyértelműnek vettük a tavaszt, hogy elfelejtettünk imádkozni érte. Ez az a gondolat, amely már napok óta foglalkoztat. Tavaly, amikor jó időért imádkoztunk, és áldást kértünk a földekre, sokan babonaságnak tartották mindezt. A mai, "modern" ember babonaságnak tartja ezt, hiszen jól tudja, hogy a természet körforgásának megvan a maga menete. Jön a tavasz, lehet szántani, majd végre elvetni a tavaszi vetést - aztán minden megy a maga rendje szerint, visszafordíthatatlanul.


A tavalyi áprilisi fagy, majd a nyári aszály igen sok kárt okozott a termésnek. "Van ilyen" - gondoltuk, és bízva a kártérítésekben, reméltük, hogy megússzuk. De az idei "tavasz" úgy néz ki, megingatta a természet változtathatatlan körforgásába vetett vak hitet (és van olyan sejtésem, hogy a kártérítésbe vetet hit is hamarosan meg fog rendülni). Akárhol olvasok, mindenütt az okot firtatják, hogy mitől is bolondult meg ennyire az időjárás. Az összeesküvés-elméletektől kezdve egészen a "felmelegedés kontra jégkorszak" vitákig minden előkerült. Keresik az okot, mert látják a tényt: nem olyan biztos már ez a körforgás. Nem olyan biztos már a természetnek ez a rendje. 

Kérdem én: ki volt a babonás? Ki hitt olyan dologban, ami csak "mítosz?" Egy héttel Húsvét előtt még olvastam olyan előrejelzés, mely Húsvétra a felhőzet felszakadozását, a csapadék megszűnését és a napsütéses órákat jósolt. Húsvét vasárnap öklömnyi pelyhekben esett a hó rendületlenül és kitartóan, a folyóink pedig áradnak, és amit a belvíz nem vitt el, az áradások elviszik. Félreértés ne essék: nem a sértődés, vagy a „ugye megmondtam!” okoskodása beszél belőlem. Megszoktam már, hogy hitem miatt kigúnyolnak. Nem csodálkozom, és nincs miért megsértődnöm azért, mert babonának tudták be sokan, amikor mi jó időért, és a föld áldásáért imádkoztunk. Egy dolog vitt rá arra, hogy szóljak. Lehet, hogy meggondolatlanul, de jelet kértünk Istentől. És szerintem most megadta. Ha van valami, amit babonának lehet nevezni, az a "természet" önműködő mivoltáról alkotott mítosz. Az, ami azt gondolja, hogy egy ismeretlen természeti erő által elgurított tekegolyón élünk, mely jól kiszámítható módon gurul.

Sokan magyarázzák: ez nem a természet kiszámíthatatlanságát, hanem az ember közbeavatkozását mutatja. Az ember beavatkozása tönkreteszi a környezetünket. De kérdem én: nem pont erről beszélünk mi, akik Isten gondviselését hirdetjük? Nem pont ezzel kezdődik a Biblia: Isten ránk bízta a teremtett világot, mi meg azt tönkre vágtuk? Ott áll a Biblia elején szinte rideg szavakba öntve: "átkozott a föld miattad!" Először a bűnbeesés kapcsán hangzanak el e szavak, amikor az ember szakít a jó és a rossz tudás fájáról. Hangoztatom mindig: itt nem a tudás elítéléséről van szó. Megrázó leírása ez annak, hogy az ember magához ragadja a döntés jogát: "majd én tudom, mi a jó és mi a rossz. Isten ebbe ugyan már, ne szóljon bele!" A következmény sajnos egyértelmű. 

Elhangzik akkor is, miután Káin megöli Ábelt – annak leírásakor, amikor az ember embertársa életére tör. Ez is pusztítja a ránk bízott teremtett világot. Amikor arra használjuk a javakat, hogy mások fölé kerekedjünk, vagy mások szükségét kihasználva a haszonszerzés bálványát istenítsük. Istent elvetve számításainkból, az embertársat pedig csak annyira belekalkulálva, amennyire az számunkra a „szükség teremtette fogyasztót” jelenti.

Csak egy konkrét példát hadd említsek. A gabona ára - és vele az élelmiszer árak - jól kiszámolt tényekre, a "haszon" - avagy profit kőkemény követelményeire épülnek. Ezek pedig állítólag a "fejlődést" szolgálják. Ezen számok és számítások között – állítólag - nincs helye az emberségnek, sem az istenfélelemnek. „A biblia maradjon a templomban” - halljuk manapság is - de a pénz az pénz, a haszon az haszon. Pedig a szentírásban bizony benne van egy igen kellemetlen mondat, mely ismét csak arról tesz bizonyságot, hogy a felebarát szeretetének és az istenfélelemnek is helye kell, hogy legyen az egészséges gazdaságban: "Átkozott azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja." (Péld 11, 26). A nyáron felhalmozott szalmabálákat lehetett látni, melyeket rendre visszatartottak. Tudták, hogy januárban annyira felmegy a bála ára, hogy több haszonnal lehet eladni. Visszatartották. Ám voltak olyanok is, akik fittyet hányva a gazdasági érdekekre, adtak. Adtak bálát oda, ahol szükség volt rá. Adtak burgonyát oda, ahol szükség volt rá... és még sorolhatnám. Áldás és átok - sokszor fekete és fehér. Vagy Isten kijelentése alapján építjük fel gazdaságunkat, vagy nem. Vagy helyet adunk a számítások mellett (nem helyette!) az emberségnek és az istenfélelemnek, vagy maradunk a számok hatalomnak látszó varázsa mellett.  Ahol helye van a felebarát és Isten szeretetének, ott jöhet áprilisi hó, árvíz vagy belvíz: a szeretet, összefogás és a közösség megmarad. Ahol ez nincs meg, ott amikor a pénz és haszon varázsa is szertefoszlik, szertefoszlik vele együtt minden, ami erre épült.

Jelet adott Isten: őt nem spórolhatjuk ki a számításokból. Nemrég felhangzott megannyi kétségbeesett ajakról: itt már csak az imádság segít. Hiszen pont erről van szó! És erről lett volna szó annyiszor, de annyiszor, amikor Isten megengedte a bő termést, és talpra segített minket: az imádságról. A kérésről, és a hálaadásról. Hálaadó istentiszteletekről, a zsengével feldíszített úrasztaláról, hálaadással teli úrvacsorákról. Ami nem csak a termést, de az ember életét is Isten akarata köré rendezi. Rendezi - azaz a legtökéletesebb rendbe állítja. Évtizedek állnak mögöttünk, amikor gazdasági számításokkal, megfontolásokkal felfegyverkezve megpróbáltunk kikecmeregni a kátyúból - mindhiába. Most talán itt van az idő - és talán erre ad jelet az Úr: végre vegyük be őt is a számítások mellé. Végre vegyük be őt is a hálaadásba. Végre fogadjuk be őt is az életünkbe. Térjünk vissza hozzá, mert csak vele van kiút. Nélküle csak vegetálás és kiszolgáltatottság.

Imádkozzunk a tavaszért - mert végső soron csak egyetlen Ura van a tavasznak. Lépjünk túl a babonaságon, mely a "természet" mindenhatóságát hirdeti. Most még nem késő észbe kapni! Most még nem késő az Istenfélelmet és a felebarát szeretetét is belekalkulálni a gazdasági számításainkba. Most még nem késő imádkozni a tavaszért!

Szakács Sándor, lelkipásztor, Nemesgörzsöny

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése