Az alábbi sorok nem protokoll-beszámolónak készültek, inkább hangulatjelentésnek, egy olyan derűs, szinte nyárbúcsúztató október közepi hétvégéről, amilyet minden testvéri léleknek, férfiaknak-nőknek egyaránt kirendelhet Isten, még a mai, egyre zordabb időkben is. A Dunántúli Református Nőszövetség konferenciáján, a napi gondok malmából kiszakadva, már a nyitó napon részt tudtam venni, ráadásul korai érkezőként. A témára kicsit ráhangolódni akarván körülnéztem Füred szépséges városában, milyen, a témához köthető látványt vihetnék majd innen magammal a helybéli, nagyon gazdag múzeumi kínálatból. Végül a Vaszary Villa „Hungarikonok” című kiállításának egyik „nőtörténeti” alkotása maradt meg bennem igazán, Szávoszt Katalin „Zsolnayk emléke” című, felejthetetlen montázsa, amelyen egy akár-Zsolnay-Vilmosnéé-is-lehetett csipkegallér karéjában mosolygott egy szépiabarna fényképen a Zsolnay –család gyermekeinek orgonasípja. Ilyen csipkegallér-ölelésű biztonságban érezhette ki-ki magát a dunántúli asszonytestvérek társaságában.
Mindez nem valamiféle széplelkűsködést jelent, hanem nagyon kemény, asszonyember-próbáló, Istennek tetsző, embereket segítő vállalások szerény elősorolását, a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítéséről, egymás terhét könnyítendő, non-profit betegápolásról, gyermekőrzésről, gyógymasszázsról, fa-felrakásról, de a közismertebb nőszövetségi tevékenységekről is, amilyen a süteménykészítés, a templomok szépítése egy-egy jeles nap előtt. Éppen az volt a szép ezekben a településekre-helyi nőszövetségekre lebontott számadásokban, hogy lélekgyógyító módon hiányzott belőlük/belőlünk a még az egyházi életben sem ritka rangsor. Ahogyan maguk a résztvevők is a protestáns demokrácia legszebb hagyományait követve szolgálták egymás lelki épülését. Zita, a lelkésznő-házigazda emlékezetes igehirdetésekkel és mindnyájunk kényelme, jó közérzete iránti, anyás érdeklődéssel, a Balatonkeneséről érkezett Joli gyönyörű Zsindelyné Tüdős Klára emlékmedálokkal, finom aszalt birssel és édes dunántúli hangzóival, Gyopárka, a lelkészfeleség-írónő (aki kamaszkorú kislányával, mint „utánpótlással”) érkezett, a tízfős szombathelyi delegációval, szelíd kedvességével, s szerénységén is átütő talentumaival, Ida (a Dunamellék képviseletében!) ellenállhatatlan humorával, amikor „gyakran eltömődött sószóróknak” titulálta az életet megízesíteni akaró, ám olykor kudarcot valló asszonynépet. Ugyanilyen fontosak voltak a zalaegerszegi Margitka levendulás zsákocskái, a szemorvos Zsófi biztató szavai, Judit logikus és gyakorlati ismereteket adó előadása. Bocsánatot kérek azoktól, akiket most név szerint nem említek, mosolyuk, kedvességük, érdeklődésük megbecsült „útravalóm”.Hogy jómagam mennyit tudtam a közösbe tenni a puritán nőeszményről szóló előadásommal, azt természetesen én nem minősíthetem.
Egy bizonyos: a fentiekben vázolt, élet-ízesítő, élet-gyógyító benyomások mellett egy okos férfiúi mondat, boldogult Csiha Kálmán püspök méltán idézett szava visszhangozhat hosszan sokunk fülében: „A presbitérium-jó gazda, a nőszövetség-jó gazdasszony!” Immáron közismert, hogy a méltán hírneves dunántúli REND 2012-ben elkövetkező ünnepi napjainak Székesfehérvár ad otthont. Ebben természetesen a dunántúli nőszövetség minden tagjának fontos és komoly (őket megismerve: olykor játékos, életörömmel teli! ) szerep jut majd. „Imád a tenger, s a vizek folyása”-énekeltük a 251. ének e szép, „balatonias” sorát a nyitó áhítaton. A Siloám Missziói Otthonban (palóclevesük, aranygaluskájuk, vendégszeretetük páratlan!) töltött napoknak a verőfény, a kéken csillogó magyar Genezáret csak szép díszlete volt. Amit igazán hazavihettünk innen, az Isten szeretetének az Ő nevében összegyülekező résztvevők tetteiben, szavaiban tükröződő ereje és melege. Amelyet azután ki-ki tovább is tud adni, saját szolgálatainak helyszínein, s családja körében.
Petrőczi Éva
De minősíti az adomány értékét e sorok írójának azon kedvessége, lelki bája, ahogyan megjelenítette a résztvevőket, azok ténykedéseit, hogy szinte megelevenedtek Ők, szemeim előtt vonultak fel és szolgálataikkal megerősítették a püspök úr idézett szavait: valóban jó gazdasszonyok Isten szolgálatában!
VálaszTörlés