Szólok és hívok Mindenkit! Hívok a másokért, már elesettekért és a még nem, de egyre reménytelenebb helyzetű kínlódókért való kiáltásra! Hívom az embert és a magyart!
A paragrafusok igazságának ideje lejárt. Sokáig azt gondoltam én is, megfellebbezhetetlen a tétel miszerint, aki kölcsönt vett fel, fizesse is vissza! Alapvetően ma is ezt gondolom, csakhogy, ami mostanában történik a lakáshitelek körül, már nem erről szól, hanem a hosszú távra betervezett profit kikényszerítéséről. Ebbe pedig emberek, családok, fiatalok és gyerekek fognak belerokkanni, netán lakás nélkül maradni. Vagy néhány tíz, netán százezer ember keseredik bele a kilátástalanságba. Mert megtévedtek sokan. De sokakat megtévesztettek. Megvizsgálták őket hitelminősítők, banki szakemberek és alkalmasnak találták, hogy pénzt adjanak nekik.
Nota bene: Néhány évvel ezelőtt elromlott televíziókészülékünk helyett újat vásároltunk. Hiába volt minden igazolás, a négy gyermek hallatán nem volt hajlandó a (határidős nullaszázalékos kamatra) hitelt kínáló két „bank” egyike sem pénzt adni. Ironikus módon, a készülék ára ott volt a pénztárcámban lévő bankkártyán. Kb. egyórai tortúra után kértem adataim törlését és a pinkód beütésével egy mozzanatra kifizettem a készüléket. A „kölcsönhölgyek” üres tekintettel ültek. Ez volt nekem a banki hitelezés tanulóoskolája.
El akarják hitetni, hogy mind pénzügyileg kulturálatlan, felelőtlen, esetleg nagyzási hóbortban szenvedő családapák és anyák, új életet álmodó és kezdő fiatalok hozzá nemértése okozta a kialakult helyzetet. Nem! Ültek sokan és sokféleképpen nappalokon és éjszakákon át, emberek az asztalok körül, és számoltak. Számot vetettek anyagi lehetőségeikkel és legtöbben talán az elkövetkezendő húsz-huszonöt „szűk vagy szűkebb esztendővel”. A többség, aki előre eladta életének ezt az idejét, a biztonság, az egyről a kettőre lépés reménységével tette. De nem számolhattak azzal az „okosok által sem látott” világgazdasági változással/visszaeséssel, aminek tanúi és különböző mértékben szenvedői vagyunk mindannyian.
Nem a felelőtlenséget akarom menteni, a szenvedő emberekért kiáltok! Azokért a szülőkért, akik gyermeket nevelnek, azokért a gyermekekért, akik óvodába, iskolába járnak, azokért a nagyszülőkért, akik életük munkáját beletették egy gyermekeikkel közös lakásba. Életek, évek munkájáért kiáltok! Ne kényszerítsenek senkit elhagyni a házat, s a hazát otthontalanul! Ne törettessenek meg lelkileg előre és hosszútávon a kölcsönbe keveredettek!
Irgalomért kiáltok! Istennek irgalmáért legelőször, hogy adjon irgalmas szíveket megosztani a terheket. Hogy megindítsa a nép kiáltására azoknak szívét, akik felhalmoztak a „bő esztendőkben” (1Móz 42). Krisztusra nézzen most mindenki, Isten földre jött szeretetére, aki letette mennyei dicsőségét, hogy felvegye időlegesen sorsunkat, s benne szenvedéseinket. Azért, hogy felemeljen, és új életet adjon. Szabadságot.
Irgalomért kiáltok! Azoknak irgalmáért, akik tenni tudnak. A hatalommal, - akár politikai, akár pénzügyi - felelősség is jár. Nem az ma már az elsődleges kérdés, hogy ki miért jutott a mélységbe: önhibájából-e vagy más okok folytán. Nem osztozni kell csupán a felelősségen, annak is eljön az ideje, hanem segíteni a szenvedőn. Senkinek nem jó, ha reményvesztett emberek vannak körülöttünk. Fedél ha lesz is, de lelki és tudati otthontalanság évtizedekig ne kisér(ts)jen senkit!
Szólok és hívok mindenkit Isten előtti imádságra Krisztus közbenjáró szeretetéért, hogy kiutat találjanak emberek a lelki mélységből és minden jóakaratú embert az együttérzésre és a segítségre. Nem magamért emelem fel a szavakat, nekem nincsen banki tartozásom. De láttam kemény férfiak szemében könnyet és a tehetetlenségtől ökölbe szorított öklöt. Sírok a sírókkal. Úgy érzem, most ennek van rendelt ideje. És nem tudok meg nem szólalni.
A paragrafusok igazságának ideje lejárt, elkövetkezett az irgalomé (Lk 19,8-10)!
Jakab Bálint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése