2011. május 3., kedd

A szeretet hatalmának tündöklése a sötétség uralmának idején

Vajs Tibor

Corrie ten Boom önéletrajzírója hirtelen azon kapta magát, hogy férjével, John-nal kezdte átültetni a gyakorlatba mindazt, amit Corrie ten Boomtól tanultak, majd felsorol néhány dolgot a megtanultak közül. E könyv olvasásának a célja, hogy mi magunk is alkalmazzuk az életünkben azokat a tanulságokat, amelyeket e könyv olvasása által felismerünk. Noha Corrie önéletrajza áll a középpontban, korántsem csupán az ő élete szolgálhat példaképül a számunkra.


Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a krisztusi életet kiformáló ten Boom család életét.  A mindennapos házi áhítatokat úgy tartották meg, hogy közben komolyan vették a megértett bibliai üzenetek megtartását. A Beje - ház mindig nyitott volt a segítséget kérők befogadására. Az természetes volt, hogy a nagynénik velük élhetnek, és a tanácsért jövőnek a családfő mindig imádsággal a szívében kér bölcsességet Istentől a megfelelő válaszért. A német megszállás idején pedig természetes volt a család számára, hogy menekült zsidókat fogadjon be a tilalom ellenére, hiszen ők „Isten szeme fényei”, ahogyan ezt a Bibliából tanulták. A könyv jelentősebb szereplői külön színfoltot képviselnek ebben az önéletrajzban. A ten Boom Mama csendben hordozott betegsége a türelem és a feltétel nélküli szeretet gyakorlásában segítette a négy ten Boom gyereket.  Corrie életének lelki formálásában két családtagnak volt meghatározó szerepe.  Caspernek az édesapának és Betsie-nek a nővérének. Ők ketten különösképpen ábrázolták ki a bennük élő és cselekvő Krisztus életét és ez által segítették Corrie - t az ő lelki harcaiban és hitben való növekedésében. Mindkettőjüket a letartóztatásuk és fogságra ítélésük után tragikus módon veszíti el Corrie. Az apukáját tíz nappal letartóztatását követően, nővérét pedig valamivel később Ravensbrückben. Betsie -vel szinte összefonódott az életük, több mint ötven éven át elválaszthatatlanok voltak egymástól. Őt kereste Corrie, amikor kiszabadult Ravensbrückből és újra a Beje - házban élhetett. Vallomása szerint arra ébredt rá, hogy azért nem találta a helyét a régi, kedves otthonában, mert hiányzott neki a nővére. Casper papa és Betsie azon kevés keresztény emberek közé tartozott, akik szinte állandó bizalommal voltak Isten irányába és készek voltak azonnal engedelmeskedni Isten felismert akaratának. A papa példának okáért kiváltságnak tekintette, hogy egy zsidó újszülöttért is életét adja. Amikor letartóztatása után idős korára való tekintettel felajánlották neki, hogy szabadon engedik, ha felhagy a zsidók megmentésével, akkor azt válaszolta, hogy ha másnap bekopognak hozzá segítségért, ő befogadja a menekülteket. E válaszával aláírta halálos ítéletét, pedig szabad lehetett volna. Betsie minden gond nélkül tudott imádkozni az őket bántalmazó németekért, hálát tudott adni a legnagyobb nyomorúságban is Isten hűségéért, még a hálóteremben levő bolhákért is. Corrie e tekintetben különbözött tőlük. Neki szinte mindig meg kellett harcolnia az engedelmességet. Nagy kincset jelent az őszintesége az olvasó számára, mivel azzal segít a hit útján bennünket, hogy nem kelti azt a hamis látszatot, mi szerint az lenne a természetes útja a keresztény életnek, hogy minden flottul megy. Gyakran gyűlölködött, nehezen tudott megbocsátani a kínzóiknak, az őket beáruló személynek. Először a négy evangélium, majd a miniatűr méretű Biblia jelentette az erőforrást Betsie és Corrie, valamint nagyon sok fogoly számára, akiknek felolvasást tartottak. Különösképpen a Zsoltárok könyve 119:14. verse jelentett sokat, amely így szól:” Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem”. Corrie azt is elismerte, hogy nem volt felülről való bölcsessége a mentő akciók során. A holland földalatti ellenállás nemzeti csoportjának tagjaként gyakorlatot végeztettek vele felkészítés céljából, arra az esetre, ha hirtelen rájuk törnének és vallatnák őt félálomban. Rendszeresen eltévesztette a válaszadást. Istentől kérte el a bölcsességet, amikor embereket kellett beavatni a tiltott tevékenységükbe, ki az, akit Isten megbízhatónak talál, és kit nem talál annak? Felülről jövő bölcsessége volt, amikor nem rutinszerűen cselekedett. A kisebb vétséget, a hazugságot választotta akkor, amikor az igazmondás adott esetben árulást, és emberi életet követelt volna, mert ez nagyobb vétséget jelentett a szemében. Isten őt választotta az életre az által, hogy egy adminisztrációs hiba folytán engedték szabadon. Ezt csak a háború utáni időszakban tudta meg, amikor Ravensbrückbe látogatott. Neki kellett bizonyságot tenni Betsie életéről, mint a szeretet nagykövetéről. Betsie szeretete győzte le azt a kegyetlen fegyőrt, akit csak mindenki Kígyónak nevezett, hogy kész legyen bemenni a halálos beteg Betsie - hez a fegyőrök által - amint kiderült, a bolhák miatt - oly rettegett barakk hálótermébe, azért, hogy gondozzák őt. Corrie - nak kellett hirdetni, hogy Krisztus szeretete a legmélyebb, démonok uralta pokolban is jelen van, felemel és nagyobb erő, mint a pusztításé. Isten különös oltalma volt a Beje - házban, a speciálisan kialakított rejtekhelyen elrejtett zsidók életén. A Gestapo nem találta meg a házban elrejtetteket.  A második világháború befejeztével Corrie - nak kellett megvalósítani a volt háborús foglyok és áldozatok befogadását szolgáló otthon létrehozását. Így jött létre ez a szolgálat a bloemendaali házban, Hollandiában.  Németországban pedig, 1946-tól a darmstadti lágerben a megújulás táborát működtette, úgy ahogyan ezt Betsie eltervezte. A németeknek van a legnagyobb szükségük a működő szeretet megismerésére, mivel ők kerültek erkölcsileg a legmélyebbre – így gondolkodott Betsie erről a szolgálatról. A gyűlöletet csak szeretettel, virágok jelenlétében, szögesdrót nélkül tanulhatják meg a nácizmus tévelygésébe került emberek. És Cornelia ten Boom Isten követeként utazta be a világot, bizonyságot téve Isten megváltó szeretetéről, mely minden emberi gonoszságot és értelmet felülmúl. 1983-ban, 91 éves korában, születésnapján Kaliforniában, ahol barátai között élt, hazatért Megváltójához.    A Beje – házban. Jelenleg múzeum várja a látogatókat, a volt órásboltban pedig ten Boom ékszerüzlet működik. A technika vívmányának segítségével interneten akár műholdas felvételről is látható a Corrie ten Boom Alapítvány és az ékszerbolt épülete. Felirat is jelzi a helyszínt. Az olvasó láthatja Haarlem utcáit és azokat a helyszíneket, ahol a könyv által elénk tárt események zajlottak. Elisabeth Sherrill pedig a maga lüktető, elbeszélő stílusával, lélekben elvezeti a tisztelt olvasót az akkori események színteréhez.

A könyv kiadásának előszavát, a szerző 2005. szeptemberében írta. Sherrill említést tesz arról az emlékezetes darmstadti találkozásról, amelyen férje John, és ő először találkozhattak Cornelia ten Boommal 1968-ban. John és Elisabeth életére nagy erővel hatott Corrie személyisége.
A könyv 16 fejezetre lett felosztva. Négy fejezet szól az invázió előtti időszakról, négy fejezetben olvashatunk arról az életmentő munkáról, amelynek középpontjában a Beje - ház állt, és amely munkának fő irányítója Corrie lett. Hét fejezet lett szentelve a letartóztatástól kezdődően a fegyházban, valamint a koncentrációs táborban zajló eseményeknek. A záró fejezet Corrie szabadlábra helyezését, és megkezdett rehabilitációs munkáját ismerteti meg az olvasóval. A könyvet a képek gyűjteménye zárja. A könyv fontos tanulsága, hogy a másik ember iránt érzett gyűlölet sohasem Istentől származik, különösen nem a zsidók iránti gyűlölet.



Corrie ten Boom-John és Elisabeth Sherill: A menedék.  Harmat Kiadó. Budapest, 2010

1 megjegyzés:

  1. "A könyv fontos tanulsága, hogy a másik ember iránt érzett gyűlölet sohasem Istentől származik, különösen nem a zsidók iránti gyűlölet."
    Bizony, ezt a mai világban sem ártana hangsúlyozni!
    Örülök, hogy az oldal könyvismertetésnek is helyet ad!

    VálaszTörlés