A „gyülekezeteiben élő egyház” csak divatos egyházpolitikai jelszó?

 Köntös László

Az egyszázalékos kampányfilm óta azt hittem, Pásztory Ádám engem nem tud többé meglepni. Tévedtem. Az országos honlapon Csepregi Botond főszerkesztő készített vele egy interjút, amelyben a Zsinati Hivatal kommunikációs vezetője, immár ki tudja hányadik kísérletében, azt akarja kommunikálni a belső egyházi közönségnek, hogy a kampányfilm mit akart kommunikálni. A szpot egyházi fogadtatásával nyilván baj van. Ez egyértelműen kiderül abból, hogy az értelmezési kísérletek már-már túlsúlyosak az alkotással szemben. 

Szívesen meghallgatom a Zsinati Hivatal kommunikációs vezetőjének az érveit arról, hogy miért is így gondolják a film megrendelői megszólíthatni a magyar társadalmat egyszázalék ügyben a Magyarországi Református Egyház nevében. Ez valóban lehet kommunikációs szakmai kérdés, s még az is előfordulhat, hogy a többnyire elutasító egyházi közvélemény is megérti az egyébként tényleg professzionálisan elkészített alkotást.

Csakhogy előfordulhat az is, hogy a mind gyakoribbá váló értelmezési kísérletek nem segítenek, hanem inkább tovább mélyítik a vitát, s eleddig nem érzékelt koncepcionális törésvonalakat is a felszínre hozhatnak. Ez azért figyelemre méltó, mert az egyik oldalon, akárhogyan is, a Zsinati Hivatal áll, míg a másikon a filmet értetlenül fogadó magyar reformátusság egy jó része, beleértve magamat is. A véleményemet a Parókia portálon elmondtam.  Nos, sajnos, attól tartok, hogy a Pásztory Ádámmal most megjelent interjú éppenséggel nem segít, hanem alapvető, az egyház mibenlétére vonatkozó nézetbeli problémákra mutat rá. Lehet, hogy a film körüli nézeteltérés is innen ered. Nem tudom.

Pásztory Ádám, a Zsinati Hivatal képviseletében azt találta mondani ebben az interjúban, hogy „A gyülekezeteiben él az egyház nagyon divatos egyházpolitikai jelszó manapság” . Válaszolta ezt arra a kérdésre, hogy sokan hiányolták a filmből a gyülekezetekben élő egyházat. Ez azért súlyos mondat, mert a „gyülekezeteiben él az egyház” ismerős tételét egy félmondatban értelmezi, s nem fejti ki, hogy a nyilatkozó mire is gondol. Itt már nem pusztán kommunikációról, a filmről, hanem alapvető tartalmi kérdésekről van szó. Jóhiszemű vagyok, nem kívánok személyeskedni, de hát itt már nem is személyekről van szó. Itt a Zsinati Hivatal kommunikációs vezetőjétől kapom az üzenetet, amelyet próbálok megérteni, amely meglep és meghökkent, akárcsak a film. De ez a mondat már rólam is szól. Személyesen, egyháztagságomban érintve vagyok.

Én, Köntös László, a pápai gyülekezet presbitere ebből az üzenetből azt tudtam meg, hogy az egyház nem a gyülekezeteiben él, s akik abban a tévhitben ringatják magukat, hogy  ők mint egyháztagok alkotják az egyházat, tévednek. Az az állítás, hogy az egyház a gyülekezeteiben él, pusztán hiedelem, csak politikai jelszó. Manapság. Igaz ugyan, hogy a Heidelbergi Káté, ami nem éppen mai keltezésű, azt mondja az egyházról, hogy „Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe”, de úgy látszik, a „manapság”-ba ez is belefér.

Vagy lemaradtam egy brossúrával, s újra kell értelmeznem a dolgokat, beleértve saját egyháztagságomat is. Én eddig azt hittem, azért lehetek az egyház tagja, mert egy konkrét gyülekezet templomba járó, úrvacsorázó, adakozó tagja vagyok. Én eddig úgy tudtam, az egyház úgy létezik, hogy vannak gyülekezetek, a Szentlélek és az Ige által összegyűjtött emberek helyi közösségei, s ezeknek a helyi közösségeknek a nagy közössége maga az egyház. Lehet, hogy tévedek? Hamis egyházképem van? Vagy már létezik egyháztagság gyülekezeti tagság nélkül is? Lehet valaki úgy is tagja a Magyarországi Református Egyháznak, hogy közben nem tagja egyetlen gyülekezetnek sem? Létrejött a virtuális egyház, a gyülekezetek nélküli egyház, s nem vettem volna észre?

De jó, rendben.  Fordítsuk meg a dolgot, s mondjuk ezt: az egyház nem a gyülekezeteiben él. Ebben az esetben kénytelen vagyok feltenni a kérdést: akkor miben? Próbálom elképzelni az egyházat gyülekezetek nélkül, de úgy látom, nagyon csökött a fantáziám. Nem megy. Az egyház gyülekezetek nélkül nem több, mint absztrakció. Hogy ne mondjam: hivatal. Vagy írjuk ezt az utóbbi szót csupa nagybetűvel? Az egyház gyülekezetek nélkül értelmezhetetlen. Az egyház valósága igenis a gyülekezetekben testesül meg. Mi másban? Egy ilyen mondat önmagában életveszélyes, mert az egyház létalapját kérdőjelezi meg, s azt üzeni – meglehet, nem szándékolt módon - ,hogy létezhet egyház egyháztagság nélkül is. Ez annyi, mintha azt mondanám, létezhet egyház emberek nélkül is. Nem létezhet. Az Úr Istennek úgy tetszett, hogy az Ő egyházát ebben a világban, hús-vér emberekből hozza létre, akik az Ige és a Szentlélek indíttatására összegyülekeznek és gyülekezeteket alkotnak.

Én inkább azt üzenném minden magyar reformátusnak, hogy Ti vagytok az egyház, nélkületek nincs egyház. Legfeljebb hivatal. S nem azért, mert Te vagy én annyira kiválóak vagyunk, hanem azért, mert az Úr Istennek így tetszett. Mi, a bűnbocsánatot nyert bűnösök közössége vagyunk az egyház. Ez életünk egyetlen méltósága. Ha nem a gyülekezeteiben él az egyház, akkor most nem is tudom, mitévő legyek? Van valakinek valami jó ötlete? Holnap ne menjek templomba? Egy nagyon is konkrét, helyi gyülekezet templomába? Üzenjem meg a papnak, hogy az egyház nem a gyülekezetekben él, s rám többé ne számítson? Legyek a virtuális egyház tagja? Vagy inkább füvet nyírjak helyette, s ne gyötrődjek ilyen buta kérdésekkel?

Az már az érem másik oldala, hogy vajon minden gyülekezetünk érti-e, hogy a helyi gyülekezetek nagy közössége az egyház? Ez a kérdés valóban újra és újra a felszínre tör, mert olyan jelenség sajnálatos módon valóban létezik, hogy egyes gyülekezetek hajlamosak magukat az egyház egészével azonosítani, mintha bizony rajtuk kívül már nem is lenne élet. (Lehet, hogy Pásztory Ádám valami hasonló jelenségre gondolt? Nem tudom, ez az idézett mondatból nem derül ki.) Fittyet hánynak a Magyarországi Református Egyház alkotmányára, az egyházfegyelemre,  s úgy tesznek, mintha nem is lennének ennek a közösségnek a tagjai. Igen, sajnálatos módon vannak gyülekezetek, akik annyira „függetlenek”, hogy számukra a gyülekezetekből felépülő egyház egésze, mint egy gyülekezet, már nem, vagy alig létezik. Vannak „ők” és rajtuk kívül, valahol a távolban, van az „Egyház”. Ekként a „gyülekezeteiben él az egyház” egyébként igaz tétele a kongregacionalizmus, a szeparatizmus jelszavává is válhat, mintha bizony, az egyház valósága nem terjedne túl a helyi gyülekezet határain. A mi egyházunkban a „gyülekezeteiben él az egyház” gyakran félreértett, vagy egyesek által tényleg (egyház)politikai jelszóként használt tétele miatt is, valóban sokkal jobban kellene figyelni az egyház egységes valóságára. Arra, hogy az egyház nem egymástól független gyülekezetek, hogy ne mondjam egyházkerületek, önző kis lokalitások jogilag konstruált összessége, hanem közösség, Isten rendelése szerint. Ha már szeretetben egybe vagyunk forrva, „belső lelkiképpen”, ideje lenne talán önmagunkat jobban megszervezni. A gyülekezetektől felfele. 

De abból, hogy egyesek a „gyülekezeteiben él az egyház” gondolatával visszaélnek, sőt autokefál egyház módjára élnek, még nem az következik, hogy ez a mondat csak divatos politikai jelszó. Nagyon is az egyház valóságát fejezi ki.

Az egyház egysége helyi gyülekezetek nélkül csak fogalmi absztrakció. Nincs más, ami megalapozza a történetileg megvalósuló egyház létét, csak a gyülekezet.