2016. március 1., kedd

„Egy gondolat bánt engemet…”

… pontosabban, egy szó. Ez pedig nem más, mint a gőg vagy, ahogy ékes görög nyelven fejezzük ki: a hübrisz. GŐG! Három betű és mégis mennyi fejtörést, fájdalmat, keserűséget tud okozni. Nem csak „viselőjének” de „elszenvedőjének” is. 

A minap sokat kérdeztem Mennyei Mesteremet, hogy mi az, amit érzek mostanság. Elégedetlen vagyok, gyakran veszem észre, hogy panaszt ejt az ajkam s valahogy mindent olyan kritikusan figyelek. Tapasztalataimra hivatkozva „dobok vissza” olyan dolgokat, amelyeket szíves-örömest szoktam fogadni. Nem hagyott nyugton ez a „valami”, így hát- ahogy fentebb a bekezdésben írtam- megkérdeztem Mennyei Mesteremet: „Mi van velem mostanában?”

… szeretem Pápát este. Olyan békés, nyugodt és csendes. Csak a saját cipőm kopogását lehet hallani. És csak csend… különös dolog ez a csend... a csendben mindig kiderül valami… Jó lenne minél többet csendben lenni! A csendben megszólal az Isten! A csendben válaszol az Isten, mert Ő annyira – remélem nem botránkoztatom meg a Kedves Olvasót- udvarias, hogy nem vág közbe, míg folyamatosan beszélünk hozzá. Megvárja, míg egy szuszra elmondjuk, hogy mi történt velünk, megbombázzuk a sok kérdésünkkel, aztán ha nem hagyunk neki időt, teret – CSENDET- akkor bizony nem tud válaszolni… Hálás vagyok, mert épp egy nagy levegővétel közepette, válaszolt az Úr! S elmondta, hogy ami mostanság bánt, és gyötör és fejfájást okoz, az bizony a GŐG. …szeretem Pápát este!

Gőg! Olyan kis alattomosan csúszik be az életünkbe, hogy észre sem vesszük. Csak a nyomait érzékeljük. Amíg „csak” bennünk okoz károkat – na jó! akkor sem vagyunk könnyű helyzetben, ezt tapasztaltam!- addig legalább közvetlenül nem kell tartanunk a környezetünk rombolásától. Ám a rosszabb eset, ha már nem csak mibennünk, hanem a környezetünkben is felüti fejét ez a kórság. Ellenséges tekintetek, szeretetlenség mindenhol. 

Jézus szavainak parafrázisaként jutott eszembe a következő: „Boldogok, akik legyőzik a gőgjüket, mert ők alábbszállhatnak!” 

„Egy gondolat bánt engemet…” 


…hogy győzni is képtelen vagyok…Vagy mégis? Ám csak akkor, ha hívom Mesteremet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése