A keresztyén ember lelki depressziója

Lehet-e depressziós lelkületű a hívő keresztyén ember? Van-e valamilyen specialitása a keresztyének lelki depressziójának, s van-e hatékony megelőzése és gyógyítása ennek az állapotnak? E kérdésekre próbálnak választ, megoldást keresni az alábbi gondolatok. 

A lelki depresszió több oldalról megközelíthető fogalom. A depressziós embert egy sajátos lelki állapot, nyomott hangulat, búskomorság jellemzi, egy olyan hangulatzavar, illetve viselkedészavar, amelynek hátterében bosszankodás és önsajnálat is felfedezhető és ehhez a negatív érzelmi állapothoz általában boldogsághiány is társul. A probléma nem újkeletű, hiszen neves ókori görögök is foglakoztak a témával: Hippokratész a négy emberi alaptípus közül a melankólikus temperamentummal hozta összefüggésbe, Plutarkhosz szerint pedig a depressziós ember olyannak tartja magát, akit az istenek gyűlölnek és haragjukkal üldöznek. Ez a gondolat pedig korai előképe lehet a keresztyén ember lelki depressziója hátterének.

A depresszió jelentőségét az igen magas előfordulási arány mellett számos következmény támasztja alá. A kimutatások szerint Európa legjelentősebb mentális egészségi problémája, igen nagy betegségterhekkel: a leggyakoribb oka a hosszú ideig tartó betegszabadságnak és fogyatékosságnak, és bizonyítottan emeli más betegségek kockázatát /magas vérnyomás, szívinfarktus, agyvérzés, daganatok/. Kialakulásának hátterében biokémiai, genetikai és hormonális hatások igazolhatók. A mai tudományos vélemény a depressziós tünetek között az érdeklődés beszűkülését, az örömtelenséget, az alvászavart, a pszichés tevékenység meglassulását vagy nyugtalanságot, általános testi-lelki gyengeséget, kóros önvádolást, bűntudatot sorol fel, az okokat illetően pedig kiemeli, hogy a depressziós ember hibás válaszokat ad a környezeti tényezőkre és körülményekre és ezeknek a hibás válaszoknak a következményeit pedig nem tudja feldolgozni. Jellemző az örömre való képesség hiánya, összefoglalóan pedig a depressziót a belső erőtlenség betegségének lehet tartani. 

Gyökössy Endre szerint a depresszív személyiség szimpatikus, félénk, visszahúzódó, szerény, szolgálatkész és kihasználható. Fél, hogy Énné kell lennie – saját Énjét másba helyezi át. Mindenért magát okolja, nem kezdeményező, csak felel, nem ismeri az „igen”-„nem” határokat.

A keresztyén ember depressziójának a fentiek mellett vannak specialitásai, melyek az egyházi, vallásos közeghez, annak szabályaihoz és hatásaihoz köthető. A lelki depressziónak ezt a formáját a szakirodalom „ekkléziogén” depressziónak nevezi, melynek lényegét KarlThomas valláspszichológus így fogalmazza meg: „Az élményfeldolgozásnak olyan zavara, amelyet keresztyén közösségekben egyébként elterjedt szűkös, törvényeskedő, pszeudokeresztyén nevelés okoz.” /Ekkleziogene Neurosis, 1980/ Ezekre a közösségekre  jellemző a dogmatikus gondolkodás, a tekintélyelv, a megfellebbezhetetlen követelmények és a számonkérés.

A vallás és a lelki egészség kölcsönhatását a kutatók nem egységesen ítélik meg. A legújabb vélemények összegzéseként elmondható, hogy a hit védelmet nyújthat, ill. megszűntethet pszichés funkciózavarokat, előfordul azonban az is, hogy bizonyos vallásosság meglevő zavarok tüneteként értelmezhető, vagy pedig zavarokat idéz elő. /Németh Dávid: Pasztorálantropológia, 2012/.  Arra a kérdésre, hogy lehet-e lelki beteg az élő hitű keresztyén, mind Pálhegyi Ferenc, mind David Seamands egyértelmű igennel válaszol. A depressziós keresztyén fogalmát nagyon szemléletesen adja meg Barth Károly, aki azt mondja: „Mivel Isten mindent megtett értem, azért nekem hálából mindent meg kell tennem.” – de a depressziós számára csak a mondat első fele létezik, tehát a depressziós keresztyén passzív, elméleti, kényelmes, minden a kegyelemre hárít.

A depressziós keresztyén túlzottan törődik önmagával és nem tudja elfogadni, hogy a keresztyénség nem változtatja meg az alapvető emberi jellemvonásokat. Nyomasztják a régi bűnök, a múlt emlékei és túlzottan aggasztják a jövő várható eseményei: a tegnap lebénítja – a holnap szorongással tölti el. Egyik leggyakoribb kiváltó a „szolgaság lelke”, amikor a keresztyén élet „törvénnyé” válik és generálja a félelmet, az embernek önmagától és kudarcaitól való félelmét. A jócselekedetekben való indokolatlan megfáradás, a helytelen időbeosztás miatti frusztráció, a próbatételek helytelen értelmezése és a megelégedés hiánya mind elősegítik a depresszió kialakulását. Nagy szerepe van az érzelmeknek, különösen a boldogság hiányának, illetve helytelen keresésének. „A boldogtalan keresztyén fogalma mint olyan, önmagában is ellentmondás, és igen szegényes bizonyság az evangéliumról.” /Martyn Lloyd-Jones/. Egységes a vélemény abban, hogy a hit központi szerepet tölt be a keresztyén ember lelki egészségében, melyen belül kulcskérdés a feltámadás-hit. /”Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor üres a mi igehirdetésünk, de üres a ti hitetek is.” I.Kor 15:14/

Mit tehet a keresztyén ember a lelki depresszió elleni védekezésben: Fegyelmezni kell gondolkodását – ki kell kapcsolni az érzelmek és hangulatok irányító szerepét. Mélyíteni kell Isten-ismeretét és helyes önismeretre kell törekedni, önmagát elfogadni, mert ennek eredménye lehet a helyes kérdések feltevése, melyekre helyes válaszokat lehet adni. Az ima-kérésekben hangsúlyt helyezni az önálló Én kérésére, ami segítségre lehet az igen-nem kérdések határozott megválaszolására. A vallásos élet legyen belülről motivált, amely a vallást a legfőbb szükségletnek tekinti, az élet minden területén meghatározó szerepet juttat, mindent ezzel hoz összhangba. A keresztyén vallás így lehet és így legyen az élet elsődleges működési motívuma, ami tevékeny, örömteli életet biztosít. Így válhat a gondolkodásbeli fegyelem és az egészséges önértékelés a Krisztus-hitre alapozott lelki kiegyensúlyozottság, és a lelki egészség táplálójává. /”Tudok szerényen is élni, tudok bővelkedni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Minden van erőm abban, aki megerősít engem.” Fil.4.12-13./

Egyházunk, gyülekezeteink nem mentesek a lelki depresszió okozta terhektől. Próbáljuk a tüneteket mind magunkon, mind környezetünkben időben felismerni, a megelőzéshez és a hatékony kezeléshez pedig vegyük igénybe a gazdag gyógyszerkészleteket: a Szentírást, a Zsoltárokat és Dicséreteket és a csodálatos antidepresszívumként használható Heidelbergi Kátét: „…ha baj ér türelmesek, ha jó dolgunk van, hálásak vagyunk, a jövőre nézve pedig bízunk a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban.” /HK.28./ Az Isten kegyelméért való hálaadás így folytatódhat aktív, szolgáló, örömökben gazdag, lelki depressziónak ellenálló keresztyén életformában.

Dr. Tóth János