Venyicska a misszionárius - Venyegyikt Jerofejev: Moszkva – Petuski (Jelenkor Kiadó, 2010.)

Ez a könyv maga a kárhozat. Nem úgy ahogyan Dante vagy Bosch tanított róla, nem is úgy, amint az a néplélek képeiben felsejlik üstben rotyogó, kárhozott életekkel, vörös-patás, vasvillával hadonászó ördögökkel, hanem abban az értelemben, hogy lehetett volna, de... nem lett. Lehetett volna szép élet, de nem sikerült. Lehetett volna szerelem, találkozás, de nem lett. Lehetett volna üdvösség, de nem lett, mert az élet belefulladt az alkoholba, és maradt helyette a féléber kárhozat. A regény röviden így foglalható össze a számomra.

Jerofejev is lehetett volna befutott irodalmár, filozófus, netán művészettörténész mint a másik három „fényes”: Vlagyimir, Viktor és Andrej, de belőle csak egy félbehagyott reményű, főállású alkoholista lett. Megérhette volna a változásokat, de fájdalom, éppen '90-ben, 52 évesen kilépett ebből a világból. (A mája érdekes módon húzta volna még egy darabig, ám a torka már nem bírta tovább a mahorkát.)

Pedig szépen indult ő is, akár Júdás... Lett belőle egy antiszent Benedek-Venyicska, aki megírta az élet antireguláit. Egyébként pedig megmaradt a kocsmában síró fel nem ismert, meg nem értett zseni archetípusának. Halála után persze professzionális irodalmárok könnyekig lelkesülve hajolnak meg zsenije előtt, és nem értik, hogy egy ilyen körülmények között keletkezett művet miképpen hathat át annyi, de annyi irodalmi, bibliai párhuzam, áthallás, parafrázis. (Való igaz, akár minden sorában találhatunk párhuzamokat – beismerem, hogy a bibliaiakon kívül csak néhányat ismertem fel. Ám ha valaki szeret jegyzetekkel együtt, ide-oda lapozgatva olvasni egy irodalmi művet, akkor ebben sok segítséget kap.) Pedig a képlet egyszerű: egy félig beért ember bizonyítási kényszere, hogy megmutassa azoknak, akik „ott” vannak: „én is vagyok olyan művelt, olvasott, szabad asszociációs készséggel megáldott, mint ti, sőt még különb is, akkor is ha most épp' a kábelfektetőnek álcázott zseni szerepében vagyok.” No de végül ez sem számít, inkább igyunk valamit.

Venyicska azonban mégis misszionárius volt, megszívlelendő etikai üzenettel. Mert akinek mindezek alapján nem egyértelmű, hogy melyik úton kellene járnia, az tegye, amit akar, de már nem hivatkozhat arra, hogy Venyicska nem szólt előre.

Venyegyikt Jerofejev: Moszkva – Petuski

Jelenkor Kiadó, 2010.

Értékelés: 9/10

Gilicze Tamás