Nem kis meglepetésben volt részem, amikor megtudtam, hogy Új Évre vagyok hivatalos, mégpedig ez év április 20-án. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy észak-Irakban él a Szindzsár hegységben egy kevéssé ismert vallási kisebbség, a jazidi-ak, vagy ahogy magukat nevezik, izdi-ek. Ez a kurd etnikumhoz tartozó, saját vallást gyakorló népcsoport igen sokat szenvedett az idők folyamán, saját állításuk szerint 72 pogromnak voltak kitéve.
A jazidiak üldöztetése több félreértelmezésén alapul. A szunnita szélsőségesek szerint a jazidi elnevezés I. Jazíd ibn Muávija kalifa (647-683) nevéből ered, akit kicsapongó, iszákos életmódja miatt az utókor elítél. Ez szerintük félremagyarázás, mert nevük egy perzsa szóból eredeztethető, ami azt jelenti: Isten követői. Azt állítják, hogy ebben a térségben, ezen a helyen állt az Édenkert és a kapuja épp itt volt Lalish-ban, ahová ők évente elzarándokolnak és megülik az Új Évet minden év áprilisának harmadik szerdáján.
A jazidik mind a Bibliát, mind a Koránt követik, de vallási hagyományaik nem található meg írásos formában, hanem szájról szájra adják tovább. Ezt a vallást felvenni nem, csak beleszületni lehet. Éppen ezért létszámukat sem tudjuk pontosan, valahol a 70 ezer és félmillió közé tehető.
Mint megtudtam, szinkretista hitvilágukba belefér a lélekvándorlás, ami miatt nem ehetnek salátát. A saláta ugyanis kurd nyelven, koasz ez pedig hasonlít a lélekvándorlás (koaszasza) szóra. Szigorú tisztasági törvényeket követnek, ami tiltja a vallási közösségen kívüli házasodást.
Eredetmítoszuk szerint Isten az ő nyelvükön Jaszdan először Melek Tauszt a pávaangyalt teremtette meg, úgy, hogy senki előtte ne hajtson fejet. Ez után teremtett további hat arkangyalt, akik Tausz beosztottjai lettek, majd ezek után megteremtette Ádámot és Évát. Az Isten megparancsolta Tausznak, hogy hajtson fejet az ember előtt, de az angyal ezt megtagadta. Isten ezért nem, hogy nem büntette meg, de őt nevezte ki földi helytartójává. Éppen ezért a jazidik nem Istenhez imádkoznak, hanem Melek Tauszhoz (akit páva alakban ábrázolnak) azért mert neki is, akár csak az embernek választania kellett jó és rossz között. A Pávaangyalt a muzulmánok Lucifer- el azonosítják, emiatt sátánimádónak és kiirtandónak tartják őket.
Minket idegeneket érdeklődve fogadtak. Aki tudott néhány szót angolul, az mind köszöntött bennünket, és örömét fejezte ki, hogy ellátogattunk hozzájuk. Ha megálltunk valakivel beszélni, mindjárt 15-20 ember gyűlt össze körülöttünk és érdeklődtek, hogy kik vagyunk és honnét jöttünk.
Úgy gondolom, hogy az izdiek hitével és vallásával nem kell egyet értenünk, de együtt érezni velük lehet, sőt legyen kötelességünk. Az, hogy az évszázados üldöztetések ellenére sem hagyták és hagyják el hitüket, jelzi identitásuk és jellemük erejét, amiből nagy hiány van ma a műveltnek mondott nyugati világban.
Oláh Emil alezredes, tábori lelkész (Irak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése