„- Hu, ez a szám…. Ez evangélium!- mondta barátom és teológustársam és felcsavarta a rádió hangerejét miközben a kilométereket szeltük az úton Pápáról Székesfehérvár felé.
- Igen, csak arra lennék kíváncsi, hogy mit értenek alatta a mai fiatalok… –mondtam.
- Szerelmet!- mondtuk félrehúzott szájjal szinte egyszerre.”
Egy kereskedelmi rádióban lejátszott dal hallgatása közben hangzott el ez a párbeszéd. Mégis, hogyan és miként lehetséges ez? Egy kereskedelmi rádió, amely vallási témájú műsorokat és dalokat nem sugároz… Lehet, hogy a „teológusfül” teszi, hogy ennyire figyelünk a hallott zenékre, mert úgy gondoljuk, hogy egy-egy világi slágerben is találhatunk olyan örökérvényű igazságokat, amelyeket fel tudunk használni igehirdetésben, vagy akár más szolgálatban, de mindenesetre elgondolkoztatott, hogy tudják-e a mai fiatalok, mit is jelent mindaz, amit ők teli szájjal, torokkal, tüdővel énekelnek egy-egy koncerten vagy csak otthon a fürdőszobában.
Aztán ez a gondolat elburjánzott és ezek a kérdések vetődtek fel: Egyáltalán, ha meghallunk ilyen dalokat, azoknak mennyi a tiszta evangéliumi üzenete? (Amely valóban biblikus.) „Mit visz haza ” magával a zenehallgató? A szövegíró tudja-e, hogy mindaz, amit ő egy általános érvényű igazságnak gondol, valójában krisztusi tanítással bír? Mi az, amit tanítanak ezekben a dalokban? És nem utolsó sorban, látnunk kell, hogy mekkora felelőssége van a popkultúrának a fiatalok nevelésében.
Hogy mi is volt a dal, mely a fenti párbeszéd kiváltója, okozója volt, helyzetünket nézve most irreleváns. Mert a lényeg, amit szeretnék megosztani, hogy az Istenről való elmélkedés, a hozzá fűződő kapcsolat – mely bizony elszakadt, de tudjuk, hogy Krisztusban helyreállítatott- a hétköznapi ember tudatában, otthonában, sőt magyar hazánk rádióinak hullámhosszain is ott van. Az evangéliumot nem lehet megállítani!
A mai zenészek, slágerírók – minden kritika nélkül, senkit sem megbántva!- olyan toposzokat használnak, amelyek ha szabad így fogalmaznom, nem igényelnek sok „gondolkozást”. Elég egyértelmű: bulik és a lego építés, haza gondolatisága és az alkoholfőzés hagyományainak ismerete, szenvedés és persze szerelem, szerelem, és szerelem.
No igen, csak akkor van ám „bibi” (?), ha egy-egy zenész nem a fenti témák valamelyikét akarja megreformálni. De nem baj, mert ekkor jön a kedves hallgató (sokszor magamat is beleértve), aki oda is belemagyarázza a szerelemet és a szenvedést, ahol közel sem erről van szó. Igen, belemagyarázza, mert valahol tiltakozik az ellen – akár tudat alatt- , hogy itt valami másról lehet szó. Mert nem mer szembenézni az igazán égető kérdésekkel. Sőt azokat a kérdéseket meg sem meri fogalmazni magának. Inkább a saját képére formálja, úgy ahogy ő azt akarja értelmezni, s nem úgy ahogy az a dal valódi üzenete lenne.
Nem szeretném a felelősség fogalmát ledegradálni, sem pedig azt magát hárítani, de véleményem szerint a mai társadalom nevelésében, a jövő generációjának nevelésében nagyon fontos szerepet játszik a média és a telekommunikációs eszközök akármelyike. Ránk is- akik nem ezen nőttünk fel! –mekkora hatást gyakorol, nemhogy azokra, akik éjt-nappallá téve a tömegkommunikációs eszközök tömkelegével vannak körülvéve.
A popkultúrában mindennek helye van. Így ha tudomást veszünk róla, ha nem, a mi Megváltónk is „bekerült ebbe a rendszerbe”. Nem azt mondom, hogy termékesítették volna- bár ez a gondolat is megérne egy másik elmélkedést… Számtalan zeneszám szövege szól az örömhírről. A teljesség igénye nélkül, néhány példát : „káoszból rend, gyilkosból szent, nem lesz, csak akkor, ha Ő, benned is megjelent” vagy egy másik példa „Hétköznapi emberek (már megint?), idősek, gyermekek (mégis kik?), Cipelik a terhet, akkor is, ha tovább már nem megy, Vidám szomorúság (micsoda?) átvenni másnak a súlyát (hogy?)Mindezt feltétel nélkül (mért?)”.
Körül vesz bennünket az evangélium, az örömhír, a krisztusi parancs. Jézus Urunk az Ő Szentlelke által munkálkodik! S ki miért, milyen célból ír ilyen jellegű dalokat, s azt a hallgató, hogyan és miként értelmezi, mi nem tudhatjuk. De ha van lehetőségünk mondjuk el, hogy nem csak egy slágergyanús nótáról van szó, ami oly illékony, hanem olyan üzenetről amiről tudjuk,hogy nem változik, mert, „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”.
Csöngedi Nikolett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése