2016. július 13., szerda

Zeneterápia

Valahogy kedves volt Istennek, hogy kitalálta a zenét. Éneklünk gyermekünk ágyánál, hogy elcsendesedjen, éneklünk, ha félünk, és énekünk hatására-ezt tudományosan kimutatták- elszáll a félelem, éneklünk bánatunkban, és oldódik a szomorúságunk. Éneklünk örömünkben, háladalt nagy eseményeken, sőt született már Örömóda is. Bármilyen eszközt fogunk a kezünkbe, egy perc alatt képesek vagyunk ritmust vagy dallamot varázsolni belőle. Gondoljunk csak bele, elég volt egy duda, egy kecske szarva, egy köcsög, és kész volt a zenekar. Két fedőből cintányér lesz, egy fazékból dob, a lószőrből meg vonót talált ki az ember, amivel megszólaltathatja a hegedűt. Mindez miért? Mert a zene elemi erővel hat ránk. Ha bekapcsolom a rádiót, addig tekerem a gombot, amíg lelkemnek kedves dallamot nem találok, valahogy magától tudja mi jó nekem, mi gyógyítja, nyugtatja, oldja, vagy épp serkenti, perzseli, mire van szükségem.


De miért? Miért van ránk ilyen hatással? Miért énekelt már Dávid is folyton Istennek, miért született már akkor 150 zsoltár, és számtalan egyéb ének, amelyek fennmaradtak Máriától, Mózestől, Annától és sok bibliai szereplőtől? És hogy van az, hogy akkor ma oly sokan mégis elvannak zene nélkül? Vagy épp olyan zenét hallgatnak, ami eltompítja őket, mint egy drog?

Néhány éve arról írtam szakdolgozatot, hogy az iskolai készségtárgyakkal hogyan lehet fejleszteni tanulásban akadályozott gyerekeket, akik épp sérültségükből adódóan nem képesek hagyományos módon tanulni, fejlődni. Ekkor ástam magam bele a zenei fejlesztés lehetőségeibe is. Ekkor olvastam arról, hogy a zeneterápia egy olyan zenével segítő eljárás, ahol a zene eszköz a személyiség fejlesztéséhez, készségei fejlesztéséhez, személyiségkorrekciójához, gyógyításához, rehabilitációjához. (Dr.Konta Ildikó Mária) A zene a jobb agyféltekére hat, és a hangulati életen át szinte észrevétlenül fejti ki hatását, transzfer hatást fejt ki a figyelem, az emlékezet, társas kommunikáció fejlődésére, az indulatok kezelésére. Ha meg még táncolunk is rá, csak úgy szabadon, az meg külön jó. Természetesen ehhez ismernünk kell a zenék, zenei eszközök mechanizmusát, hogy mi milyen hatást fejt ki.

Elgondolkodtam ezen. Épp most gyógyult meg a lelkem-zene hatására! Hosszú az iskolai tanév. Szerepeim között, mint anya, feleség, lelkészfeleség, tanító, hitoktató valahogy elvesztem. Mindennek meg akartam felelni, jól akartam csinálni. Aztán valahogy elhagytam a lelkem félúton. Megbetegedett, kiégett, megfáradt. Épp gyerektáborba készülődtünk, ahol nekem kellett volna tanítanom a gyerekeket, de a férjem egészsége rendetlenkedett, le kellett mondani. Kicsit megkönnyebbültem, mit is tudtam volna mondani a gyerekeknek? Magamnak lett volna szükségem segítségre. Aztán hogy itthon maradtunk, eszembe jutott egy lehetőség! A szomszéd gyülekezetben évek óta dicsőítő tábor szokott lenni, mindig is szerettem volna elmenni, de pont egybeesett a mi táborunk valamelyikével. Hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztem-Isten ajándéka volt, hogy akadt még hely. Dob, gitár, zongora, ének kurzusok voltak, és sokat voltunk együtt, együtt zenéltünk. Csodálatos dallamok, hangszerek együttállása, harmóniája, és szívbemarkoló, Istent magasztaló szövegek, lelket gyógyító vallomások és Isten-az ő Lelke által! Ezek voltak ott jelen, ezek voltak azok az eszközök, amik a Mester, a Doktor kezében gyógyszerré váltak számomra. A szöveg-dallam-hangszerek és a Lélek ihlette órák alatt megindult a szívem, újraépült szinte a lelkem! Megvalósult a személyiségkorrekcióm, a rehabilitációm, a gyógyulásom. Olyan jó, hogy vannak ilyen lehetőségek! Olyan volt számomra, mint egy energizáló kezelés, megerősödött az Istenben való elrejtettségem, bizalmam, figyelmemet az Úrra tudtam koncentrálni.

Szeretem a zenét. Mindig is szívesen énekeltem, a hegedű hangjától pedig egyenesen elolvadok. De ez több volt annál. Nem csak zeneterápiában, mennyei zeneterápiában volt részem! Isten gyógyított meg vele, mert ő jól ismeri ezeket az eszközöket! Azóta is telve van a szívem azokkal a dalokkal, sőt másokat is felüdítek vele!


Polgárné Szendrák Edit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése