2016. július 26., kedd

Egy képzés „margójára”, Dunántúli Református Akadémia - „hitetek mellé ragasszatok… tudományt” (2Péter 1,5)

2015 szeptember 19, november 28, 2016 február 27, április 23, ez mind egynapos szombati képzés volt Pápán, a Teológián - mégis meghatározó, egyedi élményt adó, felemelő. 

Számomra egy lelki, szellemi folyamat-híd, amelynek végén eljutottam egy bizonyos fajta megértéshez, beteljesedéshez. Az elhangzott előadásokat kincsként kezelem, és egyúttal van módom megosztani a kedves olvasóval, amennyiben Önök az egyházkerületi honlapon megkeresik.


Ez az előadás sorozat, egy általam évek óta keresett „valami”. Azt kerestem, hogy az én természettudományos világképen felnőtt lényemnek, a töredékes lelki látása hogyan lehetne élesebb, egészebb, kerekebb. Ezt kaptam meg az előadások, és a honlapon ismét meghallgatható hanganyaguk által.

Egyúttal arra is motivációt kaptam, hogy segíteni kell, tudjak másokon, miszerint a mai természettudományos alapú világképből „vissza” lehet jutni az Isten alapú, teremtett világképhez, - az eredethez, a forráshoz, ahonnan lélek által (is) származunk.

Feloldani az ellentmondást - ami a hívő ember számára többé már nem létezik - az istenhit és a materializmus, a természettudomány között.

Rácsodálkozni a földi természetre és az univerzumra, Isten materializmusba is bele oltott, anyagi világbeli csodájaként. A Teremtővel harmóniában megélve, teremtményként hálával szemlélni a tavaszi gyümölcsfa-virágzást, és esténként a csillagos eget, a végtelennek tűnő univerzumot. Tudni, hogy van folytatás, hogy vissza fogunk oda menni, ahonnan lélekben megérkeztünk az anyagba, Teremtőnk által.

És bizonyságot tenni, hogy a földi, anyagi világ része a nagy egésznek, - a család, gyülekezet, munkatársak, barátok számára, akkor is, ha először csodabogárnak néznek.
És mindezért a lehetőségért, amit látok, láttam, megéltem, még remélem, megélhetek - hálát adni Istennek, és elismerően szólni a Dunántúli Református Akadémia, mint hiánypótló képzés eltervezőiről és megvalósítóiról. 

Nagyon kellett ez a formula már, hogy tükör általi homályos látásunkat, hitünket, - tudományos alapossággal, színvonalas, felkészült előadókkal élesítve, eljuttasson bennünket egy még meggyőzőbb bizonyosságra az Isten – Világ – Ember – Egyház egységéről.
Csodás volt. Szükséges, hogy az istenhitet a lelkészeken kívül, tudományos alapossággal és komplexitásában, a hozzám hasonló laikus segítők részére is eljuttassák az ilyen jellegű képzések. 

Azért, hogy még nagyobb meggyőződéssel tudjunk bizonyságot tenni, miszerint a hit és a tudomány nem konkurensek és nem antagonisztikusak, hanem az utóbbi az előbbiből nőtt ki.

És, hogy mai világunk szervesen illeszthető a széles úton járó tömegek által olyan misztikusnak, nehezen kézzel foghatónak látszó - istenhitünkhöz, a forráshoz, a kezdetekhez, ahova vissza kellene találni 21. századi, magát modernnek mondó emberi társadalmunknak.

Kritikával illetnek bennünket, miszerint az egyházak egyre jobban szorulnak ki a társadalom életéből, ami ha csak részben is, de sajnos igaz. Talán ez a laikusok számára indult képzés is segít e folyamatot mérsékelni.

A Dunántúli Református Akadémia oklevelet adó, nagyobb megértést biztosító, laikusok számára indított képzésével, az érdeklődő reformátusok számára elkezdődött a (majdnem) „mindentudás egyeteme” előadás sorozata.
Imádságban hordozva az előadókat, döntéshozókat, szeretettel kívánom, hogy az egyházkerületi vezetésnek legyen bölcsessége a jövő év őszi folytatáshoz. 

Kívánom továbbá, hogy az ezután itt előadásokat hallgatók, hitükről tudományos alapossággal tudjanak számot adni, meggyőzően érvelni, - a modern világból lelkileg megmentendő embertársaiknak. Nem a templomban (ott is), hanem a való életben: utcán, otthon, munkahelyen, baráti beszélgetéseken is felvállalva istenhitüket, emberi gyarlóságaik ellenére.

Sántha Elek presbiter


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése