2014. december 2., kedd

Vigyázat! Bibliai utalások magyar moziban!

– Mondja csak, maga, Hacsek! Látta maga ezt az új háborús magyar filmet?
– Az Édes Elza, drága Böbét, Sajókám?
– Nem, Hacsek! A Drága Elzát, maga aluliskolázott moképanalfabéta!
–Ja azt! Na, azt nem. Miért, és maga?
– Még én sem.
– Jó, akkor beszélgessünk róla?

Múlt csütörtökön rajtolt a mozikban a Drága Elza! című, II. világháborúban játszódó magyar játékfilm. A első kritikák egy része a kiforratlan forgatókönyvet ostorozza, másik része pedig az akciójelenetek és a képi világ színvonalát dicséri. A leghosszabb kritika (az egyik legolvasottabb portálon) viszont olyasvalamit vet a készítők szemére, ami a többieket (pl. őt) nem zavarja: „A robbanások Hollywoodot idézik, de a bibliai utalás agyonnyomja a sztorit.” – hangol a lead a főoldalon, ennek fényében lehet aztán kattintani a részletekre.


Vagyis lenne végre egy képileg nívós, akciódús, vérbeli harcos-partraszállós háborús mozink, csak hát a készítők túlbibliázzák a dolgot, és ezzel elrontják a mókát. 

Ahogyan Hacsek és Sajó nem látták még a filmet, úgy én sem, szóval beszélgessünk róla? Erről a minek a Bibliát belekeverni egy magyar háborús filmbe 2014-ben dologról?

Hát jó. Lehet, hogy néhol billeg a forgatókönyv, lehet, hogy a bibliai utalások nincsenek jól dramaturgiailag kidolgozva, könnyen előfordulhat, hogy didaktikusra sikeredett megoldásokkal operáltak a készítők. Lehetne több olyan filmünk (és elhozhatnák őket a fővárostól távolabbi helyekre is), ahol a párbeszédek életszagúak, a játék hiteles, látszik, hogy a rendező még a végén is tudta, mit szeretett volna az elején, tehát könnyen elképzelhető, hogy az Elzában is akadozik itt-ott a vitalitás. De a fenti filmkritikában nem a bibliai utalások módját, hanem magát az utalás tényét róják fel a filmnek.

2014-ben. Hát ez egyáltalán nem ferplé. És azt, hogy az akciók kárára válik a sok bibliázás. Mert az úgy sui generis módon akció-oltó hatású. A bibliai párhuzam, ugye. Mint pl. az alábbi, a tengeren túlról találomra felsorolt pár moziban.

A Mátrix (indulása: 1999) trilógiában az ellenállás fészke, ahonnan a világot behálózó gonosz ellen felvették a harcot, a Zion volt. Értjük mi, A Sion. Ez azért kemény. A Félszemű (Coen fivérek 2010-es filmje Jeff Bridges-szel, Matt Damonnal és Josh Brolinnal), ami talán a Volt egyszer egy vadnyugat utáni második legjobb western film a Péld 28,1-gyel kezdődik: „Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket.” Megáll az ész. A bevezető narráció úgy ér véget, hogy „Semmi sincs ingyen, csakis Isten kegyelme”. Itt már megáll a mozigép. Főhőse pedig, aki elszántabb a békebíróknál és szívósabb a cowboyoknál, egy istenfélő református kamaszlány. Megáll a tudomány!

Brian de Palma Hiúságok máglyája c. filmszatírájának (1990) elején Bruce Willis Mt 16,26-tal vezeti fel Tom Hanks kálváriáját: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Kész őrület, nem? És még mennyi ilyen van még! Egyik sztori jobb lenne a másiknál, erre nem túlbibliázzák ezek ott Hollywoodban az összeset, ahelyett, hogy csak az akció maradna?

A Drága Elzá!-ban egy kiszolgáltatott, a halál árnyékának aknamezejére száműzött hadifogoly történetében látni Jób próbatételét olyan túlzás, ami agyonnyomja a filmet? Idézet: „bosszantó hiba, hogy a film elejére és végére rátelepszik egy bibliai utalásokban tobzódó keret, ami ráadásul teljesen agyonvágja a hangulatot és a sztorit.” A főszereplőt árnyékként kísérő Ziffer Lajos (azaz: Louis Ziffer = Lucifer) alakja erőltetett? Legfeljebb utalás Alan Parker Angyalszívére (ott Louis Cyphert-t Robert de Niro játssza). Vagy az erőltetett, hogy Elza, akiről Ziffer-Lucifer elhiteti a főhőssel, Lombos Mihály honvéddal, hogy elhagyta őt, nem mást, mint Élt, azaz Istent jelképezi? Most akkor a film művészeti ág, vagy sem? 



A nemjóját! 2014-ben bibliai utalásokkal kísérletezgetni egy független magyar filmben, hát ez aztán már igazán több a soknál, nem gondolja, Hacsek? Ez egy olyan mianeve, hogy is mondják?... Mondja már!… Na, megvan: ez így nem világnézetileg korrekt!

Tavaly Russel Crow eljátszotta a Noét, idén Christian Bale a Mózest, és most még ez az Elza is jön itten a Jóbján a Luciferrel! A végén még a bibliai utalás teljesen agyonnyomasztja a popkornomat!  A kólámat a sötét moziteremben lopva kicserélik szentelt vízre! A klerikus reakció celluloid csápjaival körbefonja a jámbor mozilátogatót és letapassza a szemfenekét neki! 

– Mondja csak, maga, Hacsek! Látta maga ezt az új háborús magyar filmet?
– A Drága Elzát?
– Igen.
– Még nem. Beszélgetünk róla, vagy megnézzük?

Iván Géza


Drága Elza!
színes, magyar háborús filmdráma, 96 perc, 2014
rendező: Füle Zoltán
forgatókönyvíró: Füle Zoltán
zeneszerző: Horváth Szilárd
operatőr: Grátz Márk
producer: Füle Zoltán, Barbalics Péter, Weith Katalin
szereplő(k):
Makray Gábor (Lombos Mihály)
Varga Tamás (Ziffer Lajos)

Ripli Zsuzsanna (Jevgenyina Komelkova (Zsenyka))
Bodor Géza (Anatolij Vorobjev Kozov)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése