Petrőczi Éva
Bensőséges, minden protokolltól mentes ünnepe volt Balatonfüred hagyományosan műveszetbarát városának 2010. november 29-én. Petrőcz Lászlóné nagytiszteletű asszony, Füreden és környékén „mindenki Marikája” tiszteletére zsúfolásig megtelt a Városi Múzeum Pálóczi terme. Itt egy körülbelül kétórás műsor erejéig összegyűltek mindazok, akik már eddig is ismerték a 75 esztendős lelkipásztor- hitoktató-költőasszony példaértékű életútját, sokágú vállalásait, Isten és az emberek iránti, kifogyhatatlan szeretetét.
Az estről - amelyen dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész beszélgetett Marikával, a rá olyannyira jellemző egészséges humorral és természetességgel - a városi TV-stúdió filmet is készített. E film néhány epizódját – Bambek Gabriella szerkesztő és Steiner Péter operatőr igényes munkáját – a Google-on is megnézhetik mindazok, akik ismerik, becsülik és szeretik Petrőcz Lászlónét, többek között nagyon szép, kristályosan tiszta és egyszerű istenes, szerelmes és anyaság-verseiért. Amíg e versek egy csokrát hallgattam Marika unokáinak előadásában, az jutott eszembe, hogy az ő kedves személyében egy híres puritán költőasszony, a 17. században élt Anne Bradstreet kései utódát is tisztelhetjük, aki családi életét, férje iránti szerelmét, szülei és gyermekei iránti szeretetét is szakrális magasságokba tudta emelni. Ez a közel kétórás életrajzi vándorlás lehetett volna kimerítő és unalomba fulladó – de egyáltalán nem volt az. Többek között azért, mert az egyházi, a vallási vonatkozások állandó jelenléte mellett a humor és az életöröm is végigvonult az esten, bizonyítva, hogy a hívő, a hit dolgait „hivatalos szolgaként” is felvállaló emberek életútja nem szükségszerűen szürke, vagy fekete fehét. Ezekből a humoros epizódokből most csak kettőt említek: egy nagyon kedves anekdotát arról, hogy a pápai református diáklányokat – iskolájuk megszüntetése után – milyen „ökumenikus hódolattal” vették körül a helybéli bencés gimnázium diákfiúi. A másik epizód az esten levetített 120 fénykép egyikéhez kötődik: ezen Petrőcz Lászlóné súlyemelő olimpikon öccsével, Hanzlik Jánossal látható, egyikőjük rózsaszínű olimpiai zakóban, másikuk pedig palástosan. Ha már az imémt Pápát említettem, érdemes megemlítenünk azt is, hogy Pápa Petrőcz Lászlóné és férje életének vezércsillag-városa volt, e város református templomában pillantotta meg a későbbi füredi lelkipásztor a copfos kislányt. Végül ugyanebben a templomban szentelték Marikát lelkésszé, miután nyugdíjas radiológiai asszisztensként sikeresen befejezte levelező teológiai tanulmányait. A huszonkét – 1974-96 közötti – füredi évet is sok kép és visszaemlékezés dokumentálta, bizonyítva a „Balatonfüreden sok jó ember van” állítás valóságtartalmát. Igaz, egy olyan emberhez, illetve egy olyan emberpárhoz, mint Marika és Laci bácsi, nem is nagyon lehetett rossznak lenni, hiszen házastársi szövetségük valóságos kétszemélyes „közhasznú egyesület” volt, a füredi református gyülekezet, a város, a határon túli magyarság és a magyar-holland egyházi kapcsolatok ápolását is vállalva, továbbá a gyönyörű füredi „fehér templom” renoválását, s az új parókia felépítését. Petrőcz Lászlóné férje 1997-ben bekövetkezett halála után sem zárkózott be gyászába, 2000-ben ő lett a balatonfüredi „zászlóanya”, mindmáig a Kárpátalja Barátainak Közhasznú Egyesülete elnöke, a valaha oly híres füredi színi kultúra (úgy is, mint egykori, a főiskolára is felvett majdnem-színésznő!) egyik felélesztője. Teszi ezt egy megszentelt házasság emlékével, öt gyermeke és tizenhat unokája, illetve többszáz lelki gyermeke szeretetétől kísérve. Egész, derűvel szolgáló életére jellemző a már említett Anne Bradstreet-i magatartás, a női élet kisebb nagyobb-feladatainak és a szellemi-lelki tevékenységeknek a párhuzamos vállalása. Azaz: az igehirdetés, a hitoktatás és a versírás éppoly természetes része az életének, mint a nőszövetségi száraztészta-készítés, vagy éppen a kézimunkakiállítás- szervezés. A „Füredi arcélek”-sorozatnak ez az epizódja élő adásban és felvételként is minden percében hitelesnek bizonyult, reméljük, hogy néhány részletét a Dunántúli Református Egyházkerület honlapja is közkinccsé fogja tenni.
Megjelent a Reformátusok Lapja LV. évfolyam 5. számában, 2011. január 30.
Bensőséges, minden protokolltól mentes ünnepe volt Balatonfüred hagyományosan műveszetbarát városának 2010. november 29-én. Petrőcz Lászlóné nagytiszteletű asszony, Füreden és környékén „mindenki Marikája” tiszteletére zsúfolásig megtelt a Városi Múzeum Pálóczi terme. Itt egy körülbelül kétórás műsor erejéig összegyűltek mindazok, akik már eddig is ismerték a 75 esztendős lelkipásztor- hitoktató-költőasszony példaértékű életútját, sokágú vállalásait, Isten és az emberek iránti, kifogyhatatlan szeretetét.
Az estről - amelyen dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész beszélgetett Marikával, a rá olyannyira jellemző egészséges humorral és természetességgel - a városi TV-stúdió filmet is készített. E film néhány epizódját – Bambek Gabriella szerkesztő és Steiner Péter operatőr igényes munkáját – a Google-on is megnézhetik mindazok, akik ismerik, becsülik és szeretik Petrőcz Lászlónét, többek között nagyon szép, kristályosan tiszta és egyszerű istenes, szerelmes és anyaság-verseiért. Amíg e versek egy csokrát hallgattam Marika unokáinak előadásában, az jutott eszembe, hogy az ő kedves személyében egy híres puritán költőasszony, a 17. században élt Anne Bradstreet kései utódát is tisztelhetjük, aki családi életét, férje iránti szerelmét, szülei és gyermekei iránti szeretetét is szakrális magasságokba tudta emelni. Ez a közel kétórás életrajzi vándorlás lehetett volna kimerítő és unalomba fulladó – de egyáltalán nem volt az. Többek között azért, mert az egyházi, a vallási vonatkozások állandó jelenléte mellett a humor és az életöröm is végigvonult az esten, bizonyítva, hogy a hívő, a hit dolgait „hivatalos szolgaként” is felvállaló emberek életútja nem szükségszerűen szürke, vagy fekete fehét. Ezekből a humoros epizódokből most csak kettőt említek: egy nagyon kedves anekdotát arról, hogy a pápai református diáklányokat – iskolájuk megszüntetése után – milyen „ökumenikus hódolattal” vették körül a helybéli bencés gimnázium diákfiúi. A másik epizód az esten levetített 120 fénykép egyikéhez kötődik: ezen Petrőcz Lászlóné súlyemelő olimpikon öccsével, Hanzlik Jánossal látható, egyikőjük rózsaszínű olimpiai zakóban, másikuk pedig palástosan. Ha már az imémt Pápát említettem, érdemes megemlítenünk azt is, hogy Pápa Petrőcz Lászlóné és férje életének vezércsillag-városa volt, e város református templomában pillantotta meg a későbbi füredi lelkipásztor a copfos kislányt. Végül ugyanebben a templomban szentelték Marikát lelkésszé, miután nyugdíjas radiológiai asszisztensként sikeresen befejezte levelező teológiai tanulmányait. A huszonkét – 1974-96 közötti – füredi évet is sok kép és visszaemlékezés dokumentálta, bizonyítva a „Balatonfüreden sok jó ember van” állítás valóságtartalmát. Igaz, egy olyan emberhez, illetve egy olyan emberpárhoz, mint Marika és Laci bácsi, nem is nagyon lehetett rossznak lenni, hiszen házastársi szövetségük valóságos kétszemélyes „közhasznú egyesület” volt, a füredi református gyülekezet, a város, a határon túli magyarság és a magyar-holland egyházi kapcsolatok ápolását is vállalva, továbbá a gyönyörű füredi „fehér templom” renoválását, s az új parókia felépítését. Petrőcz Lászlóné férje 1997-ben bekövetkezett halála után sem zárkózott be gyászába, 2000-ben ő lett a balatonfüredi „zászlóanya”, mindmáig a Kárpátalja Barátainak Közhasznú Egyesülete elnöke, a valaha oly híres füredi színi kultúra (úgy is, mint egykori, a főiskolára is felvett majdnem-színésznő!) egyik felélesztője. Teszi ezt egy megszentelt házasság emlékével, öt gyermeke és tizenhat unokája, illetve többszáz lelki gyermeke szeretetétől kísérve. Egész, derűvel szolgáló életére jellemző a már említett Anne Bradstreet-i magatartás, a női élet kisebb nagyobb-feladatainak és a szellemi-lelki tevékenységeknek a párhuzamos vállalása. Azaz: az igehirdetés, a hitoktatás és a versírás éppoly természetes része az életének, mint a nőszövetségi száraztészta-készítés, vagy éppen a kézimunkakiállítás- szervezés. A „Füredi arcélek”-sorozatnak ez az epizódja élő adásban és felvételként is minden percében hitelesnek bizonyult, reméljük, hogy néhány részletét a Dunántúli Református Egyházkerület honlapja is közkinccsé fogja tenni.
Megjelent a Reformátusok Lapja LV. évfolyam 5. számában, 2011. január 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése