Dunántúli Református Közélet

Miért hagyják ott az egyházat a fiatalok?

2012-01-18T10:12:00.001+01:00

Ezzel a címmel olvastam a közeli múltban egy cikket egy észak amerikai keresztyén honlapon. A cikk tulajdonképpen egy vázolt beszámoló egy kérdőíves felmérésről. Én magam elkövettem azt a hibát, hogy nem rögzítettem az olvasmány helyét és így most csak az első jegyzeteimre vagyok utalva, amelyet a cikk olvasása után, egy előadásra felkészülvén, vázlatként lejegyeztem. De talán jobb is, mert a kérdések itt a lényeges szereplők, mármint, hogy egyáltalán kérdezünk-e egyházi életünk bizonyos jelenségeivel, tapasztalataival kapcsolatban, avagy elfogadottnak tekintjük a tényeket, amelyek következményei pl. sorvasztják vagy éppen emelik a mérőszámokat.

A kérdés felvetését, miszerint miért is hagyják el keresztyén egyházunkat, gyülekezeteinket a fiatallá cseperedő gyermekek, illetve miért távoznak megszomorodva, amolyan mai “gazdag ifjúként” sokan, akik érdeklődve, szintén kérdésekkel telve érkeztek a gyülekezet közelébe, mindenki a maga módján fogalmazza meg. Nos, én úgy tapasztalom, hogy az egyház jelenleg aktív tagjai, mondjuk, akik még mindig járnak templomba olyanok, mint egy önkiszolgáló áruház dolgozói, akik csak állnak és nem fordítanak elég figyelmet arra, hogy akik belépnek ebben a “boltba”, azok nem nagyon értik, tudják, hogy mi is rejtezik a polcokra rakott tetszetős csomagolásokban. Amikor valaki dolga végezetlenül, “vásárlás nélkül” távozik, vagy nem jön többet, akkor nagyon szomorúan megállapítják a templomosok, lelkészükkel együtt, hogy bizony már megint, ebben az évben is kevesebben vagyunk, mert meghaltak a régiek közül sokan és ránk is ez a sors vár, a Mennyei Atya kegyéből reméljük nem a közeli jövőben. Talán ez a tapasztalat tette az egyházakat túlzottan is védekezővé. A mai hatvanas, hetvenes éveiben járók túlnyomó többségének az a demoralizáló, félelmet keltő élménye van évről-évre, hogy bizony nagyon is aktuális az igei bíztatás: Ne félj te kicsiny nyáj... De azért belül mindenki fél egy kicsit. Hol ettől, hol attól. Máskülönben nem mondatott volna a bátrak közösségének: Ne féljetek.

1. Az egyház túlzottan védekező

Visszatérve az amerikai felmérés kérdéseire és válaszaira, azt azért elmondom, hogy Amerika messze van és talán egyre messzebb. Azt viszont állítom, hogy ami ott egyszer beköszön, az beköszön itt is Európában, még Magyarországon is. Ez a tapasztalat végigkísérte az én életemet is, vegyük példának a popkultúra megjelenését, a technológiai fejlődést, a lelki lerombolódást, vagy éppen a globális rendszereket. Ilyen módon gondolkozva, ha nem is ma de holnap bizonyosan itt is relevánsak lesznek azok a jelenségek, amelyekről ma még nem beszélünk.

A megkérdezett fiatalok 25%-a – állítja a forrás - azt mondja, hogy az egyház mindent demonizál, ami az egyházon kívül van. Mindent saját rendszerén belül akar megoldani és félelemmel tekint a külvilág aggasztó jelenségeire. A gonosznak tulajdonít minden negatív jelenséget és igyekszik kint hagyni az előszobában azt, amivel a tagok érkeznek, nem csak ernyőt és botot, hanem minden olyat, ami elvonhatná a figyelmet pl. az igehirdetésről. Eközben válasz nélkül hagyja a szívekbe mégisccsak becsempészett kérdéseket, amiket a fiatal igehallgatók ott rejtegetnek, titkos válaszokra várva. Mivel nem kapnak választ, máshol kérdeznek. Talán éppen egy olyan helyen, amelynek létezéséről éppen a templomban értesült, mint kárhozatos egyházon kívüli jelenségről.

Másik 22% azt mondja: az egyház ignorálja a valódi világ problémáit. Ez egy nagyon nehéz döntés eredménye. Abban a nagyon is limitált hatókörben, ami pl. egy szórványkörülmények között élő gyülekezet istentiszteletét illeti, arra a fél, vagy egy órára magunkról beszéljünk vagy Istenről? Elgondolásom szerint mindkettőről, úgy hogy az egyház és a világ fölötti Úr elé visszük kédéseinket és erre megtanítunk másokat is.

18% szerint az egyház túzottan aggódik a mozi, a video játékok és a zene hatásai miatt. Hát igen, a popkultúra óriási konkurrencia. A hatásai ma még teljes egészében beláthatatlanok.

2. Gyakran sekélyes az egyházi stílus

31% szerint “uncsi” az egyház megjelenése. Hát igen. Elfogadottságunk mérőszámai Magyarországon a klasszikus zene rajongóival állnak párban. Talán sok a személyes egyezés is, aki koncertre jár, jár templomba is, és viszont. Milyen útak vezetnek és merre és persze ma már ez is kérdés: milyen áron? A felfelé menő út az akadémiai magasság. Ebben már jó hírek vannak, hiszen a teológiai és lelkész képzés akkreditált része a felsőoktatásnak, a tudományos minősítő szinteket innen is veheti, aki képes rá. A teológiai tanárok, egyetemi tanárok, akár MTA tagok is lehetnek. Az alapokhoz szintén egyre szélesedő elérés kínálkozik a közoktatásban résztvevő iskolafenntartó egyházak és intézmények területén. Már csak néhány nemzedék és az egyházi iskolák igazi minőséget képviselnek, és ismét elfogadottá válik, hogy a “papok”-hoz iskolába járni jó dolog. A középmezőnnyel van talán még egy kis probléma. Az egyházi felnőttoktatásban talán az a probléma, mert hitet akarunk oktatni, hasznos, evilági ismeretek helyett. A népfőiskolai rendszer nemcsak egy országot, hanem a képzést szolgáltató egyházat is elfogadottabbá tenné éppen azokban rétegekben, ahol jelenleg teljesen irreleváns.

Az a hely ahol olyanokról beszélgetnek, amiről fogalmam sincs az valóban uncsi.

24% szerint nem karrier kérdése az egyházhoz való tartozás. Sokan mondják, hogy nem is lenne jó. nem is kéne erőltetni, meg nem is lenne biblikus így tenni kötelezővé, vagy legalább is elvárhatóvá az egyháztagságot. De, mondjuk az önkéntesség tanulására, gyakorlására jó teret nyújthatna az egyház. Ahol megteszik, ott ez működik.

20% szerint a Biblia nem érthető és ez talán a legfájóbb: Isten hiányzik az egyházból! Ez majdnem az a jelenség, amikor jelszóvá lett: Istent igen az egyházat nem. Kicsiben kezdjük és megfelelő időben a képzéseket, hogy érthető legyen minél több ember számára a Szentírás. Ezt teszik és gyakorolják a bibliatársulatok. Sikerük éppen abban van, hogy nem felekezetként, hanem az Üzenet továbbítóiként lépnek fel. Hogy Isten hiányzik az egyházakból? Mit lehet erre az állításra felelni? Semmiképpen sem kéne hangsúlyozni miszerint téves az a feltevés, amely szerint nincs ott Isten az egyházban, hanem rámutatni, hogy valójában hol van és honnan szólít meg bennünket, embereket.

3. Az egyház a tudomány ellenségeként lép fel

35 % -a az amerikai fiataloknak úgy véli, hogy az egyház túl biztos a dolgában és minden kérdésre tudja a választ, 29 % mondja, hogy az egyház tudományellenes, 23% a teremtés és/vagy evolució vita miatt távolodott el, pedig sok közülük keresné a megoldást.

Ez azt jelenti, hogy jobb önkritikusnak lenni időben, mint nevetségesen későn megváltoztatni egy dogmát. Reformatizálni és erről a lehetőségről többet beszélni.

Ezek a fentebb említett kifogások, illetve azok a területek, amelyekről szólnak, mindig is, ma is az ifjúi érdeklődés középpontjában vannak. Én például nagyon érdekesnek tartanék egy olyan sorozatot, ahol a teológia tudomány szolgálólányaiból kifejlődött önálló tudományok, most elfogadnák, helyére tennék a teológiát, mint pl. a fizika, vagy a matematika segédtudományát.

4. Az egyház ítélkező a szexualitással kapcsolatban

17% szívesen beszélgetne ezekről az életkérdésekről, de tévedéseit szégyellené, ezért nem osztja meg ebbéli gondjait egyházával, annak képviselőivel. A szexualitás, vagy röviden sex iránt, amivel ma bármit el lehet adni, a figyelmet föl lehet kelteni, ez nem maradhat érinthetetlen, illetlen tematika az egyház számára, semmilyen szinten.

A házasság előtti és belüli életjelenségekről, a magánbűnökről és közerkölcsökről, az azonos neműek vonzalmáról, készségesen és képzetten állást foglalni tudó lelkész, de méginkáb egy dikónus, ifjúsági vezető páratlanul sok embert ér el.

Az amerikai fiatalok 40% szerint az egyház tanítása a születésszabályozásról és a szexről ódivatú. Hát meglehetősen. Bár azt gondolom itt római katolikus tanítás van a célkeresztben. De nekünk, akiknek lelkészeik, ha nem is kötelezően, de házasságban, családban élnek.

Volt már a kezemben olyan könyv, ami a szexről szólt keresztyén szempontokból, nos ha ebbe beleolvas egy fiatal, hát nyerítve kacag rajta. Még nincs megírva ez a könyv, de valaki már látta volna és hetedikeseknek, nyolcadikosoknak is alkalmas, akkor szóljon, kérem.

5. Vívódnak a keresztyénség ama dogmájának elfogadásával, hogy magát egyedül üdvözítőnek tartja

29% azt mondja, hogy a keresztyén egyház azért tesz így, mert fél a máshitüekkel foglalkozni. 22% mondja, hogy a keresztyénség olyan, mint egy countryclub: "csak beltagoknak". Ez a meghasonlás éppen a kálvini predestináció tan hirdetői számára egy kiváló terület lehet a meggyőzésre, a hit szárbaszökkentésére.

6. Barátságtalan a kételkedőkkel

36% ezért nem tud,/ nem mer rákérdezni életkérdéseire, 23% mondja: intellektuális kétségeim vannak, valamint az egyház nem segít depressziómban és érzelmi kérdésekben.

Óriási tömegek vágynak valakivel beszélgetni úgy, hogy a partner rendelkezzék befogadókészséggel, ne legyen ítélkező és ne legyen barátságtalan azokkal, akik kételkednek a válasz hitelességében. Mivel még a nyugati világban is csak a felső középosztály engedheti meg magának a pszichológust, a tömegek egyszerűbb és nem mellékesen olcsóbb megoldások felé keresnek. Ahol azért van valami interakció is, de persze szabályozható mértékben.

Az ismerkedési oldalak látogatói nem csak ismerkedni akarnak, hanem elsősorban magukat megmutatni. (lásd Ady E.) Tanítványaim szinte mindegyike fennt van ezen a bizonyos oldalon és “kétpofára fogyasztja” az adott lehetőségeket, bugyutábbnál bugyutább kérdéseket válaszolnak meg, feladatokat oldanak meg, önként elmesélik titkaikat ( Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek: Karinthy). Ezek elsősorban érzelmi töltésűek, de azért marketing értékük ezeknek is van. Az összes többi értékes adataikat pedig önként és dalolva adját át a “nagy testvérnek” aki majd tudja, hogy mi kell nekünk fogyasztóknak.

Nincsen ezeknek a gyerekeknek szüleik? Egyházuk, lelkészük?

A mai legnépszerűbb közösségi oldalakon automata modulok adnak generált választ a lelki életet érintő kérdésekre. A pogány jósdák jámbor műintézetek voltak ezekhez képest.

Mindenki szidja ezt az oldalt, de mivel barátságos és a lényegre szorítkozik, senki nem hagyja el, vagy ha mégis, akkor később visszatér.

Van mit tanulnia az egyháznak? Van. Vannak-e jó példák? Vannak. Be kell vallanom, hogy az egyházi médiakommunikáció új igehirdető műfajait én már nem nagyon élvezem, persze nem is nekem írják. De ahogy látom nem is sikertelenül teszik dolgukat a digitális univerzum igehirdetői.

A +1 alcím: Persze vannak, akik maradnak!

Ez az én magyar alcímem, mert én is tudom és tapasztalom, hogy a maradék mindig megmarad és nem csak “kikonfirmálók” vannak. Van olyan volt hittanosom, aki ma már kitünő, fiatal, családos lelkész. Nem kell Amerikáig elmenni a tapasztalatokért. Iskoláink páratlan lehetőséget adnak az egyház számára. Nem kevesebbet jelent ez, mint megtépázott renoménk újraépítésének lehetőségét, és azt hogy mi az egyház is rengeteget tanulhatunk közvetlen élményekből, a tanítások fogadtatásából, a korosztályok befogadóképességének változásából, a gyermek által megközelíthető már eltávolodot, vagy inkább soha itt sem volt szülők megközelítéséből.

Publicisztikailag itt már a vége felé kéne jönni valami bíztatásnak is. Merthogy az egész cikk azért íródott, hogy idáig eljussunk. Amerikában körülbelül ezek miatt a fentebb felsorolt okok miatt távoznak a fiatal egyházelhagyók. De nem mennek messze, ott maradnak a közelben, abban a világban ahová az egyháznak a küldetése szól.

Talán picit változik az egyház módszere, ahogy az idők során többet és többet tapasztal. De a természete nem, mert az nem tőle származik, hanem Istentől, aki tudvalévő nem változik. Reménységünk így szerencsére nem az egyházban, annak tagjaiban, papjaiban, érkezőiben és távozóiban van, hanem benne, az Örökkévalóban, aki uraknak Ura.

Dusicza Ferenc, Csajág

Csehov Három Nővére - és mindaz, ami ma történik velünk

2012-01-06T19:40:00.001+01:00

Csehov „Három Nővér” című drámája megy a Nemzetiben, egészen újszerű rendezésben (Andrei Serban), figyelemre méltó szereposztásban. Ez a darab arról szól, amiről soha nem beszélünk, és egyre inkább nem, de ami minden ember kínja. A darab kellemetlenül mélyre megy. Mindent elmond arról, ami az „élet”. Ennek elemzésére most nem térhetek ki, mert nem a darabról akarok írni, hanem arról az egy szempontról, ami a mai egyházi és közéleti kontextusunkban különösen hangsúlyossá lett számomra. Ez a téma sem túl kellemes.

Csehov drámájában a három nővér elvágyódik innen-oda; oda, ahol végre boldogok lehetnének. Szeretnék, ha végre teljesebb lenne az életük, ha végre valami történne velük. Erről az „elvágyódásról” szól az egész darab. Az iskolában tanult elemzések szerint tudjuk a lecke-ízű üzenetet: elvágyódnak Moszkvába, de nem tesznek érte semmit; hát mi akadályozza őket, hogy felszálljanak a következő vonatra, és végre eljussanak Moszkvába, és ott végre új életet kezdjenek. A három nővér „elvágyódik”, de csak tehetetlenül vágyódnak, és nem tesznek a célért semmit, ezért depressziósan üres, gyámoltalan és szánalmas lesz az életük. Ez Csehov „Három nővér” c. drámájának klasszikus értelmezése, és bizonyára ez az üzenet benne is van a darabban.

Ebben a remekműben azonban ott van ennek az üzenetnek a fordítottja is. A Nemzetiben megvalósított újszerű, zseniális előadás közben végig ez járt a fejemben. Nem véletlenül. Mert közben az is ott zakatolt bennem, ami mostanság körülöttünk és velünk történik. A Három Nővér elvágyódik „Moszkvába” (Moszkva mindig idézőjelben értendő)! Most nem az foglalkoztatott, hogy Olga, Mása, és Irina a saját tehetetlenségük, cselekvésképtelenségük miatt nem jutnak el Moszkvába; nem is az a kérdés motoszkált bennem, hogy tényleg jobb lenne-e Moszkvában, ahogy ezt Versinyin meg is fogalmazza: „ha Moszkvában élne, észre sem venné Moszkvát”; hanem az, hogy tényleg elmehetnének-e Moszkvába? Igazából azért nem jutnak el Moszkvába, mert nem is juthatnának el oda, mert nem mehetnek; ezt érzik, valahol mélyen tudják, hogy nincs helyük ott, valójában ezért rajtuk ez a tehetetlenség. Gyermekkorukban elszakadtak Moszkvától, ott már ki vannak osztva a szerepek, nincs esélyük továbblépni, ott ők senkik; itt kell élniük, szürkén, tehetetlenül. Látszólag szabadok, mehetnének, de valójában nem mehetnek, nem engedik, hogy menjenek; nem tudom, hogy „kik” nem engedik őket, erre nem tudok, és nem akarok válaszolni, de úgy tűnik, hogy mehetnének, valójában azonban semmi esélyük sincs, hogy menjenek.

Véletlenül kezembe került egy könyv, amelyről nem tudok nyilatkozni, mert nem olvastam (Frei Tamás, A bankár, Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2011), de szöget ütött belém a könyv mottója: „Minden társadalom ugyanolyan. A tetején 5 százaléknyi okos, agyafúrt ember, az alján 5 százaléknyi sötét csőcselék. A kettő között pedig 90 százaléknyi mocsár, az átlagemberek tömege, akik oda mennek, ahová mondjuk nekik - (egy ismert magyar bankár bölcsessége).” Sejtésem sincs, hogy kinek a bölcsessége ez, nem is érdekes, aki idézi, az sem nevezi meg ezt a bölcset, azt sem tudom, hogy túlzás-e, vagy részben így van-e, de miközben a „Három nővért” néztem, és miközben napjaink történéseit átélem, ugyanezek járnak a fejemben. Úgy tűnik, hogy mehetnének Moszkvába, Olga, Mása és Irina szabadok, megvalósíthatják álmaikat, csak fel kell szállni a vonatra, és menni, cselekedni, akarni, elindulni, küzdeni kell; de valójában nem mehetnek, semmi esélyük; ezt mélyen-belül tudják, de soha szembe nem néznének ezzel, ezért csak belesorvadnak a be nem vallott ténybe, hogy semmi esélyük „Moszkvába”’ menni. Látszólag szabadok, ők hárman, valójában azonban egyáltalán nem azok.

Nem szemlélem reménytelenséggel az életünket, napjainkat, lehetőségeinket; egyházi, társadalmi kontextusunkat, hiszem, hogy hívő ember vagyok! De csak az örök élet bizonyossága tesz késszé arra, hogy merjem hinni: az egész itteni gyarló összefüggésrendszer fölött ott van az örökkévaló Isten, aki Krisztusban mindent szépen intézett, és aki Lelke által most is képes, egészen konkrétan felülírni minden kiosztott szerepet, és megváltozhatatlannak tűnő konstellációt. Ezért nem szabad belesorvadni abba, ami nagyon is megváltoztathatatlannak tűnik. Azt azonban ne feledjük, hogy az élő Isten nem forradalmi módon írja át a történelmet, hogy ezentúl majd mi bővelkedünk „Moszkvában”, és mások sorvadnak „vidéken”. Az isteni, krisztusi logika egészen más, és éppen erre az „egészen másra” van szükségünk. Ez a keresztyén reménység az, amit a nagy multikulturális szabadságban szintén kilúgoztak belőlünk. Nem „ők” a hibásak, hanem mi, hogy hagytuk és hagyjuk!

Nem vagyok színházi szakember, semmit nem értek ehhez a területhez, ezért mint egyszerű néző tudok véleményt formálni az előadásról. Lenyűgöző! Három és fél óra, alig valami cselekmény, alig valami díszlet, egy 21. századi, de nem erőltetetten „ultramodern”, hanem minden mesterkélt érzelmektől mentes rendezés, és zseniális színészi játék, ami jellemző erre az előadásra. Három és fél órán keresztül sodor magával, ami a színpadon történik, nem hagy máshová elkalandozni, miközben az élet legfontosabb kérdéseivel szembesít, és amely a mai Magyarországon is elevenné és aktuálissá lesz. Belegondoltam, hogy micsoda felkészültség, szakmai tudás, memória, intelligencia, koncentrációs képesség, fittség, odaadás, „önfeláldozás” szükséges ehhez a három és fél órához. A Nemzetibe kötelezően felutaztatott gimnazisták, akik egy-egy elkapott szófoszlány szerint „kényszerű dög unalomra” számítottak, „kocsányon függő szemekkel”, és nyitott szívvel lettek részeseivé Csehov drámájának!

Irina mondja a második felvonás végén, amire ugyanezt visszhangozza Olga: „Moszkvába akarok menni! Moszkvába akarok menni! Moszkvába akarok menni!” Akarnak, de nem mennek, valójában nem is mehetnek, ugyanakkor kár, hogy nem tudnak ott boldogok lenni, ahol viszont lehetnek – így talán, az Isten kegyelméből „Moszkva” felé is megnyílna az út.

Balatonalmádi, 2012-01-06

Steinbach József

fényképek forrásai:
http://pontilyen.blog.hu; http://archivum.zartkor.hu/; http://kultblog.hu/; http://www.kikotoonline.hu/

Szubjektív sorok 2012-ről

2011-12-31T14:52:00.001+01:00

Az utcán járva-kelve, saját szeretteinkkel beszélgetve, közösségeinkben forgolódva azt tapasztaljuk, hogy egyre több emberen vesz erőt a félelem, a reménytelenség, a csüggedés. Bár korábban is mindig hallatszottak ilyen hangok, -lehet, hogy rosszul vagyunk kódolva, vagy csak a sok évszázados történelmi tapasztalat mondatja ezt velünk-, mindenesetre most nemcsak siránkozásról, hanem valódi félelemről van szó. Eddig csak mondogattuk, hogy minden egyre rosszabb lesz, most azonban tényleg a saját bőrünkön érezzük, mennyire labilis, bizonytalan a jövő. Az egész világ megváltozott körülöttünk, olyan események követik egymást, amire egyáltalán nem számítottunk. Mindezek következtében nemcsak hogy drágább, hanem egyenesen finanszírozhatatlan lett az élet. Nemcsak bizonytalan a jövő, hanem egyenesen kilátástalan. Sőt, ha miniszterelnökünk továbbra sem hajlandó ideküldött helytartóként viselkedni, lehet, hogy még az ENSZ főtitkára is levelet ír a magyar demokrácia és a Klubrádió elvett frekvenciájának ügyében. De még az is megtörténhet, hogy egyes ellenzéki képviselők kétségbeesve vetik át magukat a kínai vagy a fehérorosz nagykövetség kerítésén, hiszen, mint azt nemrég a hvg.hu egyik cikkéből megtudtuk, Orbán szándékosan tolja az államcsőd felé az országot, hogy aztán bevezethesse a szükségállapotot. Az aggódók szánalmas aggódását és a viccet félre téve, látom, tudom, sőt érzem, hogy meglehetősen komoly téttel bír minden egyes mondat, levél, leminősítés, hiszen a saját bőrünkről, az ország jövőjéről van szó.

Bár én sem vagyok milliomos, sőt nekem is húsbavágó minden egyes benzinár emelés, vagy éppen a BUX index negatív mozgása, arra szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy az általános félelem, reménytelenség és csüggedés mellett, vagy inkább ezek ellenében vegyük észre azokat az apró, de mégis fontos üzeneteket, jó híreket, melyek mindannyiunk életében jelen lehetnek.

Először magunkba kell tekintetünk, a saját életünket kell jól látnunk. Hadd kezdjem én is a saját személyes életemmel. A jó hír az, hogy ma reggel is felébredtem. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb esélyt kaptam a jó cselekvésére. Vannak, akik szeretnek, és vannak, akikért én is aggódhatom. Vannak gyermekeim, akik itt szaladgálnak az irodában, és nem hagynak cikket írni, mert megígértem, hogy játszom velük. Istennek hála, vannak gyülekezeteim, ahol a legnagyobb szeretetről beszélhetek, és vannak őszinte érdeklődők, akik igyekeznek odafigyelni ezekre a gondolatokra. Lehetnék gazdagabb, lehetnének többen a templomokban, de most ezek a lehetőségek, és én ezeknek örülök. Sőt, nem vagyok hajlandó együtt keseregni senkivel, mert fogyunk, mert elköltöznek a fiatalok, mert a hívek nem adakoznak, és a többi, mert minden kesergésnél többet ér az elszántság és a bátorság.

A második jó hír az egyházamon belül található. Vannak hűséges szívű lelkipásztorok és munkatársak, gyülekezeti tagok, akik a Krisztus ügye érdekében fáradoznak. Lehet, hogy senki nem veszi őket észre, lehet, hogy nem kapnak díjakat, kitüntetéseket, ám igazából nem is ez mozgatja őket, hanem az a szeretet, ami, Aki egykor az ő szívüket is megérintette. Ugyanígy hálát adok az egyházkerületemért, mert láthatóan megindult egy igen komoly és elszánt munka, és ebben nemcsak a kiválasztott néhányakra, de valamennyi dunántúli reformátusra őszintén számítanak. Jó büszkének lenni egy-egy konferencián, amikor kiderül, melyik egyházkerületből érkeztem, jó hallani a dicséreteket az újságunk, honlapunk, munkánk kapcsán.

A harmadik jó hír az országomat érinti. A jól ismert reklámszöveggel élve mondhatnánk azt is, „Magyarország, én így szeretlek”, meg hogy Angliáig meg se álljunk, mert itt lehetetlen élni. Bizony, néha üvöltenünk kellene a fájdalomtól, hogy még mindig itt tartunk húsz évvel a rendszerváltozás után, hét év uniós tagsággal a hátunk mögött…ugyanazok az arcok, ugyanazok a nyomorúságok, ugyanazok a bűnök, semmi sem változott. De észre kell vennünk az imádkozó nagyszülőket, a hűséges apákat és édesanyákat, a sugárzó tekintetű gyermekeket, a becsületes, dolgos embereket is, akikben él a reménység, akik nem költöztek el, akik itt akarnak élni, örülni, meghalni. Lehet, hogy nem is kell messzire mennünk, hogy őket észrevegyük…

Sőt, én reményteli szívvel tekintek a jelenlegi kormányzatra is, nem egyszerűen azért, mert rájuk szavaztam, és ugyebár…hanem azért, mert most az ő kezükben van a lehetőség, hogy mozdítsanak valamit az ország szekerén, lehetőleg felfelé. Jó hír, hogy sok, általunk is ismert és elismert református ül közöttük, akikért még imádkoznunk is lehet, és akik szintén komolyan fordulnak -hiszem, hogy így történik- az igazi Kegyelem felé. Gondolnék itt református miniszterelnökünkre is, nem azért, mert valamilyen kapcsolatban állok vele (nem is vagyok Videoton szurkoló), hanem azért, mert tetszik a bátorsága és a kiállása. Jó, tudom, nem kellene minden nagydarab, kigyúrt, „bank”, „IMF” stb. trikóban üldögélő alaknak leosztani egy taslit a bárpultnál, lehet, hogy célravezetőbb lenne egy pofa sörre meghívni, vagy csak egyszerűen barátságosan hátba veregetni őket.

Remélem, e sorok olvasása után nem állapítja meg senki, hogy „kormányügynök, legjobb esetben javíthatatlan optimista” vagyok, mert sem ez, sem az nem jellemző rám. Csupán egy református lelkipásztor lennék a sok közül, aki nem hajlandó félelemmel a szívében várni a következő esztendőt. Elvégre a legnagyobb reménység és a valódi hatalom az, Akiben rendíthetetlenül hiszek. Ha pedig Isten velünk, ki ellenünk?

Székely Attila

A szerző református lelkipásztor, Kaposfő

Karácsony, avagy látomás a globalitásról

2011-12-22T15:05:00.002+01:00

A globalizáció valósággal szétveri a hagyományos struktúrákat életmódban, gondolkodásban, a viselkedésmintákban, az emberek egymáshoz való viszonyában, a közösségi formákban. Valami olyasmi történik körülöttünk és bennünk, amit alig lehet követni, s főleg értelmezni. Ez a félelmetesen gyors változás az emberek mindennapi életében inkább csak érzület, semmint tudatos alkalmazkodás. Inkább kényszer, semmint végiggondolt döntés. Kétségtelen, a globalizációnak sodrása van, fogyasztási kényszerpályák alakulnak ki, s egyre kevésbé vagyunk abban a helyzetben, hogy kívül maradjunk. Ma már nem választás kérdése, hogy birtokoljuk-e a globalizációnak olyan szignifikáns termékét, mint mondjuk az internet. Még ha egyéni értékrendünk szerint elutasítóak lennénk is, amennyiben részt kell vennünk a mai társadalmi életben, munkahelyen, iskolában, vagy akárhol, nem lehet nem élni vele. Kimaradni a globalizációból annyit jelent, mint kivonulni a társadalomból.

S a globalizációnak ezek a folyton megújuló technológiai fejleményei külső nyomásként és kényszerként nehezednek ránk. Nem úgy áll a dolog, hogy mi kitalálunk valamit, amit szeretnénk, hanem valahol, valakik kitalálnak valamit, s abból kényszeres fogyasztási igényt generálnak. Ezt ilyenkor, Karácsony táján láthatjuk igazán. Nem véletlen, hogy ez a külső fogyasztási kényszer sokakban, így bennem is sokszor valamiféle belső ellenállást szül, míg aztán sok esetben be kellett látnom, hogy nincs sok választásom: meg kell venni sokszor még azt is, ami ellen eredendően tiltakoztam, vagy amiről azt gondoltam, hogy nem lesz rá szükségem.

S ebben az egész folyamatban az a félelmetes, hogy miközben külsőleg pusztán technológiai jelenségekről van szó, mégis csak alapvető változásokat idéz elő az „emberi belsőben” is: új értékrendet teremt, s kikezdi és szétforgácsolja a hagyományosan keresztyén alapozású régi gondolkodást.

Nem véletlen, hogy a nyugati civilizációban a fogyasztás és a keresztyénség általános helyzete között szoros összefüggés mutatkozik, s ebben a relációban a keresztyénség rendre a vesztes fél. Innen érthető az is, hogy keresztyénség a világ fogyasztásban megtestesülő technológiai globalizációjában gyakran csak veszélyes és fenyegető jelenséget lát, s a technikai eszközökben képtelen észrevenni Isten ajándékait. A kenyérért hálát tudunk adni. A notebookért nem. Nincs mulatságosabb, mint amikor, mondjuk, a Windows legújabb változatán írjuk globalizációellenes kirohanásainkat. Van tehát a technológiai fejlődésnek egy másik oldala is, mindaz a sok jó eszköz, ami az ember életét valóban kényelmesebbé teszi, ami új lehetőségeket kínál kommunikációban, információban. Ezekről keveset szoktunk beszélni, s még kevésbé szoktunk úgy gondolkodni róluk, mint Isten ajándékairól. Pedig hát, ha Isten a történelem ura, akkor talán köze van ahhoz is, ami ma történik velünk.

A globalizációval nekem alapvetően két problémám van. Az egyik az, hogy az új technikai eszközök nem maradnak meg az eszközök szintjén, hanem azt az illúziót keltik, mintha maga az ember változott volna meg ezen eszközök birtoklásával. A megváltozás iránti mindenkori belső emberi igény a fogyasztási mohóság motorja. De erről majd egy másik cikkben…

A másik alapvető probléma, hogy amit valakik nagyképűen globalizációnak neveztek el, az egész egyszerűen nem globalizáció. Legfeljebb a globalizáció töredéke. A globalizációból hiányzik a glóbusz. Igen, a glóbusz, Isten rendeléséből az emberi nemzetség lakóhelye.

Ebből a globalizációból, amit ma van szerencsénk megélni és átélni, hiányzik az emberiség egységének a gondolata. Az az alapvető igazság, hogy az emberi lényeg egy, teljesen függetlenül minden külső adottságtól. Így aztán ez a globalizáció nem több, mint hatalmi csoportosulások gazdasági expanziója, amely természeténél fogva igazságtalan, féloldalas, s lényegét tekintve nem az emberiség egységének gondolatán nyugszik, hanem alapjaiban törzsi gazdasági háború eredménye.

Ennek következtében, míg a világ egyik része, köztük a nyugati keresztyén civilizáció is, dúskál a javakban, még ha sokszor fanyalogva is, addig a Föld más részein élő felebarátaink rabszolgasorban élve és éhezve a puszta fizikai létükért küzdenek nap mint nap, s a dúskáló „globalizáltak” szeme láttára halnak meg milliószámra.

A valódi globalitás Isten gondolata az emberről, amely a Szentírásban jelent meg és Jézus Krisztusban vált nyilvánvalóvá. Ez az üzenet az egész emberi nemnek szól, s az egész emberi nem Istenben szándékolt jövőjét jelenti ki. Ekként kritikusan meghaladja az emberiség töredezettségét és megosztottságát.

Ha úgy tetszik, a Karácsonyi üzenet Isten bejelentett akarata, igénye és mércéje a valódi globalitásra nézve. Ami azt jelenti, hogy a szó valódi értelmében vett „ember-tudat”, azaz a globalitás tudata csak az Istennel való kapcsolatban születhet meg.

Nem az az igazi kérdés, hogy ki vagyok én a szomszédomhoz képest. Hanem az, hogy ki az ember Istenhez képest. Ez a globalitás igazi kérdése. Ebben a mi mai globalizációnkban mindről szó van, csak magáról az emberről nem.

Az igazi globalitás az Istenben megtalált közös ember-tudat, amelynek az felismerés a tartalma, hogy mi emberek, „a világ”, mindnyájan Istenre utaltak vagyunk. Nagyon szépen mondja ezt Beythe István dunántúli püspök egyik karácsonyi prédikációjában (1584): „ Miért kellett a Messiásnak emberré lenni?” – „Hogy lenne oly személy az emberi nemzet között, kire a mi bűnünknek büntetése háramlanék. Annak utána, hogy az egész emberi természet el ne veszne, sőt ez egész világ, mely az emberért teremtetett vala.”

Köntös László

„… azt boldoggá teszi cselekedete”

2011-12-14T18:55:00.000+01:00

„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” (Jak 1:22-25.) - írja Jakab apostol, akinek levelét december első felében olvastuk református bibliaolvasó vezérfonalunk szerint újszövetségi napi igeként.

Jakab levele az egyháztörténelem során - többek között Luther, a nagy reformátor részéről is - komoly kritikát kapott, mondván: a hittel, a hit alapvető és meghatározó voltával szemben túlhangsúlyozza a cselekedetek fontosságát. Valóban, a reformáció korában, amikor a „SOLA SCRIPTURA, SOLA FIDE, SOLA GRATIA” (értelmező fordításban: „Egyedül a Szentírás, egyedül hit által, egyedül kegyelemből.”) reformátori elvek elementáris erővel robbantak bele az „adok-veszek” szintjére süllyedt egyházi közállapotokba, mindenekelőtt való módon kellett, volt szükséges hangsúlyozni a HIT és a KEGYELEM elsődlegességét. Ma viszont, amikor valami tudattalanul cinikus nemtörődömséggel dől hátra korunk keresztyénsége a fűtött imaházak párnázott karosszékeiben, hogy elandalodva hallgathassa Krisztus értünk cselekvő szeretetének evangéliumát, újra lét-fontosságú, hogy úgy mondjam: ÜDVÖSSÉG-KÉRDÉS, hogy a hittel elfogadott krisztusi kegyelemre alapozottan újra összeszedje magát a gyülekezeteiben élő egyház és CSELEKVŐ EGYHÁZ-zá legyen.

Isten cselekszik értünk. Ezt fejezi ki már az ádvent is, amely egy isteni processzusnak az emberben tudatosulására adatott időszak, az eljövetel, Krisztus eljövetelére felkészülésünk időszaka. De tudunk-e mi magunk is cselekvő hittel válaszolni erre? Olyan cselekvő hittel, mely az Isten iránti hálából, az Isten iránti elkötelezettségből fakad, de mégis mindig mások, a másik ember felé mutatkozik meg - nagyon is gyakorlati módon.

Azaz a kérdés ma így hangzik: tud-e a karácsonyi, értünk véghezvitt isteni élet-csodára élettel, hit-élettel, élő hittel válaszolni az ember? Mert - Jakab apostol leveléből tudjuk - „a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2:17.)

További cselekvő hittel teljes ádventet kívánva:

Hajdú Zoltán Levente

lelkipásztor

Üres kalóriák

2011-12-05T05:00:00.000+01:00

Sokszor intenek bennünket a táplálkozás szakértői, hogy figyeljünk oda arra, hogy mit eszünk. Modern világunk paradoxonjainak egyikével találkozunk ezen a területen is. Egyik oldalról egyre többet fogyasztunk, és túlsúlyossá válik a lakosság ennek minden negatív körülményével, másik oldalról pedig a bevitt élelmiszerek tápértékhiánya miatt valósággal éhezik szervezetünk. Egyszerre eszünk egyre többet, üres kalóriákat, közben egyre inkább sejtjeink, megfelelő táplálékért kiáltanak. A bevitt üres kalóriák eltöltenek ugyan, élvezetet is adnak (ó, egy nagy tábla mogyorós csoki!!! vagy egy jó karéj friss puha kenyér a pörkölt mellé!!!), egyre lomhábbá tesznek, külsőleg és belsőleg is deformálnak. Sunyi módon rászoktatnak bennünket az üres kalóriák tömkelegét tartalmazó ételekre és italokra, és egyre többet kívánunk belőlük, egyre több kell a jóllakottsághoz. .

Amit tapasztalunk ételfronton, megláthatjuk annak jeleit a mai magyar társadalomban is. Üres kalóriák sokasága kerül a tányérunkra. Üres kalória, hogy két oldala van a világnak, s attól tartozunk egybe, hogy minél jobban utáljuk a másik tábort. Üres kalória az állandó növekedésről szóló mantra, melyet ma fenntartható fejlődés csomagolásban lehet csak eladni. Üres kalória az, hogy tárgyaikon és pénzükön keresztül értékeljük a másik embert. Üres kalória, hogy mindennek a csomagolása a fontos, mert jó csomagolással, megfelelő marketinggel minden ócskaság eladható. Mert ugye a polcokon ezek vannak szemmagasságban, ezek vannak a legkönnyebben elérhető, megragadható helyen, ezeket reklámozzák folyamatosan. Ki fog hajladozni a másik megértéséért? Ki fogja 3-szor is végigvizsgálni a kínálatot, hogy valódi tartalmat is találjon? Ugyan melyik sarokba dugták a megelégedettséget, a nemet mondani tudást az agresszív „Cseréld le, dobd el!” szlogenekkel szemben? Egyszerűbb elvenni azt, ami szemünk előtt van. Aztán egyre csak hízunk az acsarkodástól, egyre éhesebbé tesz a már befalt önmegvalósító chipsek sokasága (adóval vagy adó nélkül) Hízunk, hízunk, és egyre szűkülnek a keretek, amik között még mozogni tudunk. Lassan eljön az a pont, amikor ha akarnánk, se tudnánk már lehajolni, mást, valami értékesebbet keresni. A börtönajtó bezárul!

Eltöprengtem, hogy vajon egyházi életünkben lévő visszásságok egy részét lehet-e modellezni a táplálkozásból vett képpel. Vannak-e üres egyházi kalóriák? Hiszen annyian teszik a dolgukat, annyian munkálkodnak a lelki kenyér előkészítésén, szervírozásán és elfogyasztásán ebben az egyházban. Karácsony táján különösen is egyik alkalom, egyik rendezvény a másikat éri sok gyülekezetben. Érezzük, a fennmaradáshoz enni és táplálni kell. De van-e abban elég tápanyag, amit elfogyasztunk, amit felkínálunk, vagy amit olykor igyekszünk ilyen-olyan árukapcsolással letolni egymás torkán.

Milyen üres kalóriákra gondolok?

Vallásos kliséink, bejáratott, de kiüresedett gyakorlataink szép sorára. Néhány példa:

- A kánaáni nyelvre, amikor a kegyelem irgalma az irgalom kegyelmével megszenteli az új ember Krisztus vérében megmosott kegyességét. Ismerjük a szavakat, egymásmellé tesszük, variálgatjuk őket, talán még jól is hangzik, de tessék már nekem megmagyarázni, hogy akkor most mit is jelent?

- Evangélizáció! - hirdetik nagy hanggal egy-egy gyülekezetben: eljön valahonnan egy lelkipásztor (lehetőleg ne túl messziről, mert akkor sok a költség!), a szokott formák szerint megtartja az igehirdetést, ott vannak azok, akik egyébként is. Szerencsés esetben a hallgatóság számára valami frissebb, új megvilágításba kerül, elgondolkoztat, de egy fia embert nem értünk el. Aki benn volt, jó esetben benn is marad, aki kinn, az meg ott. De zajlik az evangélizáció! Valóban? Üres vagy nagyon kis tápértékű kalória.

- Gyűlésezünk és szavazunk közgyűléseken testületekben. És közömbösen „meszelünk”. „Megszavazzuk? Meg persze.” Kéz föl, kéz le. „Ha ez az előterjesztőnek jó? Úgyis majd nekik kell megvalósítani! Közünk egymáshoz?” És ott voltunk, és meghallgattunk és megszavaztunk mindent, és belefáradtunk. Ugye nem én vagyok az egyetlen, aki jött haza úgy különféle gyűlésekről, hogy leszívva érezte az energiáit, csak éppen sok értelmét nem látta a dolognak. Bevettünk egy újabb üres kalóriát.

- Vagy amikor színvonaltalanok a megnyilvánulásunk és színvonaltalan dolgokat karolunk fel. De ugye az egyházban az is jó lesz!? Töltse ki a 40-45 percet a prédikátor az istentiszteleten, és ne mondjon botrányosat. Nem baj, ha nem tud beszélni az illető, a retorika legelemibb szabályaival sincs tisztában. Aztán nem baj, ha a gyerekek belesülnek, mert nem gyakorolták be a szereplést, nem készítették fel megfelelően őket! Milyen jó, hogy egyáltalán vannak! Nem baj, ha az előadó a konferencián csak beszélt és nem mondott semmit, nem baj, ha csak önmagát ismételgeti. Mi udvariasak vagyunk, meghallgatunk mindenkit, mert ő is/ők is, mi is jó reformátusok vagyunk. Hopp, egy újabb üres kalória! Nem akarom folytatni a sort, sőt szívesen veszem mások véleményét is.

De még néhány szót, hogy hova vezetnek az üres kalóriák? Az üres egyházi, hitéleti kalória következménye: fáradékonyság, lustulás, egyre kisebb igény és képesség a mozdulásra. Belterjesség, lemaradás a körülöttünk és bennünk zajló folyamatok értelmezésében, befolyásolásában. Elég, ha csak önmagunkkal foglalkozunk. Aztán már a szomszéd gyülekezetig sem, végén már a magam gyülekezetéig sem, csak nagyünnepeken. Aztán majd, ha visznek, még egyszer utoljára.

Pesszimista kép? Igen, ha nem lenne más az üres kalóriákon túl. Ha az Isten nem adna éltető, tápértékkel bíró lelki eledelt. Olyan táplálékot, melyre igazán szüksége van a szervezetnek, ami külső-belső szépséget és mozgékonyságot biztosítana. Csak ehhez radikális életmódváltás kell: átszokni a teljes tápértékű táplálékra. Elég radikális például: „legyen a ti igenetek igen, a ti nemetek nem”? „Senki sem szolgálhat két úrnak”? A változást szigorú következetességgel kell végi vinni, míg vérünkké nem válik az új életmód.

Amikor valaki áttér a zöldségekben, gyümölcsökben gazdag, egészséges táplálkozásra és adagokra, a sült krumpliról, pizzáról, csokiról, kóláról, pacalról stb. először a kínok kínját állja ki. Működnek a régi beidegződések, akkora a kísértés, hogy a kisebb ellenállás felé, a megszokott, könnyen elérhető, mások által is fogyasztott felé forduljon az ember. De ha elcsábul az ember, ha elkezdi önmagát becsapni és megmagyarázni a dolgokat, hogy most miért tesz kivételt, akkor minden lemondása, áldozata fölösleges lesz, nem lesz eredmény. Nem lesz sem belső egészség, nem lesz külső szépség, nem válik mozgékonnyá a szervezet, nem lesz egészséges.

Nézzük már meg, mit tálalunk fel, mit eszünk, és el az üres kalóriákkal!

Pálfi Zsuzsanna

Szív-ügyem: Kárpát-medencei imanap

2011-12-01T16:17:00.001+01:00

Nemrég Ausztriában jártam egy női konferencián, ahol is rajtam kívül kizárólag német anyanyelvűek vettek részt, ugyanakkor volt köztük néhány olyan erdélyi szász, aki még a 80-90-es évek fordulóján költözött ki Nyugatra. Doris már előző este feltűnt keresetlen kedvességével, és szót szót követve kiderült, hogy szebeni születésű. A szász hölgyekkel olyan viszonyba kerültem, mintha együvé tartoznánk, és valóban nyilván a közös tapasztalatok, a diktatúra élménye rokonná tesz mindannyiunkat. Valamit tudunk, amit egy osztrák nem tudott megtapasztalni. Szóval, Doris iránt egyre mélyebb barátságot éreztem.

Volt közöttünk ugyanakkor egy idősebb hölgy, Annamarie, aki egész megjelenésében, de felfogásában is a 68-as korszak tipikus gyermeke. Ráadásul néhai férje magyar volt, s ezért ő maga is egy szép nemesi vezetéknév birtokosa. Egy workshopban együtt voltunk többedmagunkkal, s amikor Doris kiment a helyiségből, Annamarie azt találta kérdezni: Hol van a román nő? Azzal a zsigeri szenvedéllyel igazítottam helyre, amire azt hittem, már nem nagyon lesz szükségem. Dehogy román, hiszen szász. – Ugyan már, hallgassam csak meg, az akcentusa mindig idegen marad. – Hát persze, válaszolom, és a német nyelvtörténeti tanulmányaim előkaparva emlékeztetem őt, hogy a szászok a 13. században egy más nyelvi fejlődési szinttel kerültek Erdélybe. Igen, ezt mind tudja, mondja Annamarie, de nem érti, miért fontos. Fontos az, hogy Romániában él. Folytassam? Hallottuk eleget idehaza is az érveket. Aki Romániában él, az román, körülbelül ez volt az osztrák nő véleménye, s én kevéssé tudtam megingatni meggyőződésében. Amikor pedig kifejtettem kissé kínlódva, hogy minden másnál fontosabb a valahova tartozás tudata, Annamarie rekedtes hangján kijelentette, hogy valóban, ő ezzel egyáltalán nem tud mit kezdeni. Számára semmiféle értelme nincs annak, hogy nép, érzelmileg semmivel sem tud azonosulni. Minden kultúra jó, és mindenkivel lehet szomszéd az ember. Itt körülbelül véget is ért rögtönzött vitánk, egyszerűen kifogytam az érvekből. Csak jóval utána jutott eszembe, milyen álságos a nyugati ember multikultúrális irányultsága, hiszen az idegen kultúrát csupán annyira ismeri meg és szereti, ameddig az összeegyeztethető önmaga divathóbortjaival, legyen az természeti népek kőkorszaki életmódjának majmolása, vagy szellemhitűek spiritualitásának részleges átvétele. Abban a pillanatban, amint kiderül, hogy egy idegen kultúrának része teszem azt az intolerancia, vagy a nők kizsákmányolása, bántalmazása, rögtön harcolni kezd ellene, aláírásokat gyűjt távoli országok elnyomottaiért, és fel sem merül benne, hogy egy-egy agyonajnározott egzotikus nép kultúrájának egyenesen szerves része a nő alárendeltsége, a diktatúra, vagy bármi, ami nagyrészt bűn az európai ember szemében. Na, de ezt nem mondtam el akkor Annamarie-nak, érthető módon keményen meg is bántottam volna vele, de mindenesetre számára sem lehetett lényegtelen ez a spontán vitánk, mert utána kitűntető szeretettel közelített hozzám.

Mindezt miért mesélem el? Időről-időre egy evidenciának tekintett fogalom, a nemzeté, próba elé állíttatik. Nem gondoltam volna, hogy Ausztriában lesz egy ilyen élményem, de nem is jöhetett volna jobbkor, mint éppen a Kárpát-medencei imanapot megelőzően.

A 2004-es szimbolikus jelentőségű, és azóta igencsak elhíresült népszavazást követően, amely dátum eggyé vált a határon kívül rekedt magyarság el nem fogadó anyanemzet képével, nos, e történelmi jelentőségű esemény után a Református Nőszövetség úgy döntött, igenis képes tenni a nemzeti közöny és elutasítás ellen. 2006-ban, december 5-én, a népszavazás évfordulóján szerte az országban megtartották, megtartottuk a Kárpát-medencei imanapot. Kevesen tudják, hogy mindennek a Dunántúli Nőszövetség, és annak jelenlegi elnökasszonya volt az ötletgazdája. Néhány év alatt az imanap fontosságát sokan felismerték, sőt, meg merem kockáztatni, a sok idegenből importált, felülről szervezett egyházi akciónk között a Kárpát-medencei imanapot a legszemélyesebbnek érzik a szervezők és résztvevők. A téma megérint. Magyar a magyart nem ismeri elég jól. Magyar a magyarért nem érzi magát elég felelősnek. Az imanap lehetőséget ad arra, hogy megismerjék egymást a Kárpát-medence különböző tájain élő magyarok, elsősorban reformátusok, s hogy imádkozzanak egymásért, és azért a szeretetért, ami képes a közönyt eltüntetni az egymáshoz való viszonyban.

Az imádság erejét sokszor kishitűségünkkel magunk gyengítjük. Olyan időkben, amikor Istennek hála a problémák nem olyan katasztrófajellegűek, hogy a nyilvánosságot egyként mozdítanák meg, ilyenkor nehezebb látványos eredményeket felmutatni. Személyes találkozások, beszélgetések, egy testvéri ölelés az, ami elárulják az imádság, az egymásra való odafigyelés sikerét.

Szív-ügyemmé vált e néhány év alatt a Kárpát-medencei imanap. Szenvedélyesen agitálok mellette, minden évben emlékezetes istentiszteleteket tartunk Szombathelyen. Nagy szavak, ünnepélyes frázisok helyett testestül-lelkestül kívánja az embert, hogy végre a cselekvő hit mutatkozzék meg általa. Szíven is ütött, de olyan jóféle bizsergéssel, amikor elolvastam az imanap előkészítő konferenciájára szóló meghívó címzését, melyet a vendéglátó Kárpátaljai Nőszövetség fogalmazott meg. „A Kárpát-medencei Nőszövetség vezetőinek”. Hivatalosan természetesen nem létezik egy országokon átívelő szervezetünk. Mindenki a maga hazai viszonyaihoz alkalmazva hozta létre az országos csoportosulást. Lélekben ugyanakkor már nagyon régóta létezik egy egységes, közös Kárpát-medencei Református Nőszövetség. Informálisan már sok év óta egység van. Az imanap segített abban, hogy a közös feladat még összébb fonja ezt a kapcsolatot. Nagy hozadéka ez a Kárpát-medencei imanapnak, még ha nem is ez volt az elsődleges szándék. Hatalmas távlatokat nyit meg ugyanakkor az együttműködésben, személyes kapcsolatok alakulnak ki, emberi példák intik alázatra a másikat, barátságok szövődnek, bepillantást enged egyik ember a másiknak abba az életbe, amit esetleg korábban idegennek érzett, és előítéletekkel illetett.

Személyes ez az írás, és most engedtessék meg befejezésül egy, ha lehet, még személyesebb gondolat. Nem tudom, ki volt, aki jónak látta, hogy egy népszavazást épp a születésnapomra tegyen, ezt már ember meg nem mondja nekem. A tény tény marad. A Kárpát-medencei imanap minden évben (nincs kivétel) a születésnapomra esik. Néha még úgy belegondoltam, azon a vasárnapon, amikor helyben megrendezzük az alkalmat, milyen jó lett volna meghívni a rokonságot. Ej, hogy pont akkor kell szervezni, rendezni, tevékenykedni! Pedig, ha mélyebben megvizsgálom, igenis nagy tanítás ez. Egy lelkészi családban ugyan nem újság, de nem árt szembesíteni magunkat az igazsággal, hogy a közösség, és elsősorban Isten ügye előbbrevaló az én sajátbejáratú ügyecskémnél. Ami pedig szintén megragad ebben az egybeesésben, hogy az én személyes ünnepem tulajdonképpen egybeesik egy nemzet ünnepével. Nem nagy ünneplés ez, mint ahogy születésnapot sem szoktuk nagy dirr-durral ülni. A Kárpát-medencei imanapon sincsenek miniszteri beszédek, kitüntetések sem borzolják a kedélyeket, se bankett, se katonai felvonulás, se színészi produkciók. De nekünk mégis ünnep. Nekem, jkgy-nak személyesen azt üzeni az imanap, hogy felelős vagyok másokért, a távoli testvéreimért. Hogy folyjon véremben akármilyen más nép cseppecskéje, az számítson, amit a szívem diktál. Hogy magyar vagyok. Mert az a sváb, és tót, és ki tudja még milyen cseppecske már magyarul folyik az ereimben, az a sok egykori idegen felmenő is mind itt érezte magát otthon, ez a hon, sehol másutt nem érezhetem azt az összetartozást, mint itt. Egy hon, ami több mint ország, amelynek ügyei nem csak az értelmet, nem csak a szellemet mozgatják meg, de a szívet is. Szív-ügyek.

Jakab-Köves Gyopárka

Ige, hagyomány, reflexió – néhány szó a református identitásról

2011-11-18T19:13:00.001+01:00

Ha a magyar református identitásról beszélünk a Reformáció után közel 500 évvel, akkor véleményem szerint alapvető mindenekelőtt arról a közösségről számot adni, amelynek a történeti léte előfeltétele annak, hogy egyáltalán mai magyar református identitásról beszélhessünk.

Magyarán, ez a közösség, mielőtt bárki is közülünk református öntudatra jutott volna, már előzetesen létezett. Ezért számomra evidencia, hogy nem tudok úgy a magam reformátusságáról sem vallani, hogy ne valljak arról a közösségről, amely nélkül, mint református, nem is létezhetnék. Mindig csodálkozom azokon, akik lekicsinylően úgy beszélnek olykor némely református felebarátunkról, mint akik „csak” beleszülettek a reformátusságba. Én inkább azt mondom, hál’ Istennek, volt mibe beleszületni… Volt már előzetes közösségi hit, volt már előzetes közösségi tudás, volt már előzetes közösségi életforma. Mi más ez, ha nem Isten már eleve kiválasztó, elhívó és elrendelő végzésének és gondviselésének a jele?

Jól ismerem én ennek a református történeti folyamatnak a belső ellentmondásait. Történeti rétegzettségét az ortodoxiától a liberalizmusig, a pietizmustól a historizmusig, a puritanizmustól az ébredési mozgalmakig, a racionalizmustól az Ige teológiájáig. Jól ismerem én az ebben a folyamatban megjelenő hittudatok sokféleségét, a hitvallásosságtól a kulturális keresztyénségig, az egyházias reformátusságtól a népszámlálási reformátusokig, a bibliás reformátusoktól a homályos érzelmi kötődésű reformátusokig. Jól ismerem én ennek a történeti folyamatnak a felemelő, és ma is erőt adó hitvallásos mozzanatait, de következetlenségeit, hazugságait és hűtlenkedéseit is. Mégis, ha ízekre szedjük is történetileg és teológiailag, mint ahogyan tudományos elemzésekben kell is, ez a történeti közösségi folyamat akkor sem esik darabokra, hanem meglepő ellenállást mutat. Minden belső ellentmondásossága, sőt belső feszültségei ellenére is ez a folyamat egységes tudott maradni. Ha ez nem így lenne, ha nem lenne mögöttünk közel félévezredes történeti közösségi folyamat, akkor ma nem beszélhetnénk magyar reformátusságról. A magyar reformátusság nem esett szét és nem szűnt meg. Ugyan már, mi más, ha nem ez, a már eleve meglévő belső egység tette egyáltalán lehetővé a magyar reformátusság nagy találkozóját azon az emlékezetes május 22-én, Debrecenben?

Van itt tehát egy történeti közösség, amely több mint teoretikus tudás, mint fogalmakba zárható identitás. Csak el kell menni egy református templomba, együtt kell énekelni, Igére figyelni, úrvacsorát venni, imádkozni. Részt kell venni, nem kívül maradni. S akkor az ember átéli, mit jelent reformátusnak lenni. A református identitás nem fogalmi absztrakció. A református identitás történik. A gyülekezetben. (Természetesen, mint tudjuk, létezik egyfajta egyháziatlan, kulturális reformátusság is, ám ez a réteg aligha létezhetne, ha nem lenne mögötte a gyülekezetekben élő Magyar Református Egyház.) E nélkül a református identitásról való beszéd nem több, mint látványos, de valójában üres fogalmi absztrakció. A református identitás önmagában nem létezik. Csak a gyülekezetben valósul meg.

Számomra tehát a református identitás alapvetően és meghatározó módon áthagyományozott közösségi életforma. S reformátusnak lenni számomra alapvető és meghatározó módon részvételt jelent ebben az áthagyományozott közösségi folyamatban.

Öntudatra ébredésem, azaz megtérésem a református hagyományban nyilvánvalóvá tette számomra, hogy ez a történet minden látszólagos ellentmondásossága ellenére a Jézus Krisztus történetében egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá vált igazságra nyúlik vissza, s ekként túlmutat önmagán.

S ez a közösségi történet, immár nem úgy jelenik meg a számomra, mint a történelem egyik feledhető és átmeneti epizódja, hanem, mint az egyetlen, igaz és igazi értelemadó háttér, az Anyaszentegyház története. Az Anyaszentegyházé, amely ugyan az emberi történetben tapasztalható (nincs az Egyház számára elkülönített történelem, az Ige testté lett), s így szükségszerűen magán hordozza az emberi történelem nyomorúságait, de amely mégis meghaladja az önmagában vett emberi történet zártságát, s az ember számára az Ige és a Szentlélek által magának a történeti időben megvalósuló emberi létnek az értelmét és végérvényes jövőjét teszi nyilvánvalóvá.

Ezért az Egyházat, noha történeti-idői kiterjedése is van (s ez egyáltalán nem mellékes körülmény, mert ez azt jelenti, hogy az Egyház az emberre nézve van), sohasem történetének régisége igazolja, hanem az Ige igazsága.

Igen, az Ige igazsága az emberi sorsról és a világról, életről és halálról, a kezdetekről és a végről. Mindarról, ami volt, és ami még hátravan. S amit megtudhatunk az Igéből az az, hogy semmit sem tudhatunk az Ige nélkül. Nincs más viszonyítási pont, nincs más értelmezési keret. S amit megtudhatunk az Igéből az az, hogy az ember a saját időbe zárt történetiségét önerőből soha nem tudja meghaladni, ezért az önmagában vett emberi-történeti lét mindig is halálra ítélt. Mi több, az Igéből nyert új emberi öntudat nem pusztán afféle járulékos tudás, amelyen az emberi egzisztencia kívül maradhat. Az egész embert követeli: személyes részvétel a Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá vált igazságban, s ezáltal a halálnak, mint történeti időbe zártságnak a személyes meghaladása.

Az Egyház ugyan történeti közösségi folyamatként van jelen az ember számára, de sohasem a történet igazolja az Egyházat, hanem az Ige igazsága igazolhatja a történetet. S a történetben való egzisztenciális részvétel valójában és lényegében részvétel az Ige örök igazságában.

S ha van valami, ami ebben a kétezer éves keresztyén történeti folyamatban igazán református mozzanat, akkor éppen erre a történeti folyamatra való reflexió az Ige alapján, a folyamaton belül. Az Ige igazsága az, ami értelmet és belső tartalmat ad, az Ige igazsága az, ami legitimál.

Ezért a református identitás számomra sohasem tantétel, hanem az Igéhez való folyamatos viszony a keresztyén hagyományban. Eredendően a református identitás nem statikus, hanem dinamikus. Abban a pillanatban, amikor a Reformációból mozdulatlan történeti momentumot „csinálunk”, a Reformáció nem lesz több, mint emlékezet tárgya, kimerevített történeti ikon, s pont a lényeg, saját történethez való reflexív igei viszonyulás vész el.

Ennek pedig két sajnálatos következménye lehet, melyeknek jeleit lehetetlenség ma nem észrevenni.

A saját egyházi történetre való reflexív igei viszonyulás nélkül a hagyomány kiürül, zárttá és mozdulatlanná válik. Létrejön valamiféle öntudatlan, önkorrekcióra képtelen emlékezetközösség, amelyben a történeti múlt folytonos ismételgetése, valamint a történeti múlt múlandósága feletti gyász hovatovább erőteljesebbnek mutatkozik, mint az Iga hatalma.

A másik sajnálatos következmény a történettől való elidegenedés, vagy a történettel való meghasonlás lehet: szembekerül egymással múlt és jelen, hagyomány és megújulás, „hívő” és „nem hívő”, történetiség és Ige.

Számomra tehát a református identitás ezt jelenti: részt venni a hagyományban, másrészt az Ige alapján folyamatosan reflektálni rá a magyar reformátusság egységében.

Köntös László

Az írás megjelent a reformatus.hu református identitást kérdését vizsgáló cikksorozatában. "Önmagunk és identitásunk megfogalmazása mindig időszerű feladat. Ezért döntött a reformatus.hu amellett, hogy elindít egy párbeszéd jellegű cikksorozatot, amely a magyar református identitás kérdését lenne hivatott minél több oldalról körbejárni. A cél természetesen nem a mindenre ráhúzható református önazonosság kikristályosítása, de az eltérő nézetek ütköztetése, vagyis a közösség önismeretének mélyítése mindenképp hasznos lehet. Ezért mindenkit buzdítanánk, hogy ha saját véleménye van, vagy az elhangzottakra reagálna, írását juttassa el a reformatus.hu@reformatus.hu címre."

Ajánlás Farkas József igehirdetései elé

2011-11-14T13:09:00.001+01:00

Farkas József igehirdetéseinek egyik alapgondolata a 2Korintus 3,6-al foglalható össze: „A betű megöl, a Lélek pedig megelevenít”. Vallja, hogy a kijelentés több, mint a Biblia. Mi a Szentíráson keresztül találkozhatunk igazán a kijelentéssel, de ahogy az önmagát kijelentő Isten nincs kiszolgáltatva az embernek, ugyanúgy nincs kiszolgáltatva a Szentírás 66 könyvének sem. Hangsúlyozza, hogy a Szentírás Isten Igéjének egy formája, de nem az egyetlen. A Szentírás a konkrét eszköze Isten kijelentő munkájának, amely által emlékezhetünk az Ő egykori, és az első igehirdetők által hirdetett (majd lejegyzett) kijelentésére, és várakozhatunk az Ő mai kijelentésére. Vallja, hogy a Szentírás Isten Igéjének írott formája, de hangsúlyozza, hogy ez nem azt jelenti, hogy a Szentírás egyenlő Isten Igéjével, vagy hogy a Szentírásban teljesen benne van az Isten Igéje, és hogy az Íráson kívül nem létezik az Isten Igéje. A Szentírás nem burka, börtöne, korlátja az Isten Igéjének. A Szentírást Igévé nem előállásának módja, hanem tartalma teszi. Ezért nem a betű, hanem a Szentlélek által megelevenített betű, az üzenet számít.

Ebből a meglátásból további fontos tézisek következnek, amelyek minden igehirdetésben tetten érhetők.

Farkas József bátran hangsúlyozza, a Szentírás kettős természetét, így nemcsak az isteni természetét, hanem annak emberi természetét is, hiszen a Szentírás isteni és emberi mű egyszerre. Mindig kitér a kortörténeti háttérre, hangsúlyozz a Szentírás előállásának folyamatát, a kijelentés fejlődésének útját, nemcsak Krisztusig, hanem még tovább, éppen abban, hogy mi jobban értjük Krisztust ma, mint Pál. Minden igehirdetésben küzd a Szentírás egyoldalú értelmezése ellen, amely csak a Biblia isteni oldaláról akar tudni, amely teológia épen ezért zárt rendszereket hoz létre, és ez alapján ítél meg mindent, el egészen odáig, hogy átvéve Isten jogkörét, a saját teológiája alapján üdvözít és kárhoztat. Küzd a Szentírás egyoldalúan fundamentalista értelmezése ellen, és az ebből következő kegyesség ellen, amely csak egyes szám első személyben tud beszélni a hitről: az én Uram, az én Krisztusom, az én örök életem és üdvösségem. Farkas József vallja, hogy nem a Biblia van Jézus Krisztus felett, hanem Krisztus van mindenek középpontjában, így a Szentírás középpontjában, így Krisztus van az Írásban és az Írás felett és minden tan és írásértelmezés felett is. Mindenféle zárt rendszert elvet, legyen az dogmatika, ortodoxia, kálvinizmus, fundamentalizmus, nacionalizmus, bármiféle izmus. Ezek csak ugródeszkák valami jobb és több és tökéletesebb felé.

Mivel Farkas József hangsúlyozza a Szentírás emberi oldalát is, és azt a tényt, hogy a Szentírás nem börtöne az Isten kijelentésének, ezért tágas nyitottsággal fordul más keresztyén felekezetek teológusainak meglátásai felé (Teilhard de Chardin), a világi teológiai segédtudományok (lélektan, szociológia, pedagógia, filozófia) felé, a művészetek felé, sőt a világvallások igazságai felé is. Vallja, hogy minden szépben, jóban, nemesben tovább folytatódik az Isten kijelentése. Van olyan igehirdetése, amelyben az Ige csak a végén kerül elő, fel sem olvassa, hanem egy buddhista író Buddháról szóló novelláját olvassa fel a textus helyett, és abból indul ki, bár határozottan megérkezik az adott ponton felolvasott textushoz, és a novella csupán egy szemléltető anyag volt, ez a módszer ma mégis nagyon vitatható, félreérthető. Sokan vádolták ezért eretnekséggel, amit ő maga is kimond igehirdetéseiben: „lehetséges, hogy ez egy eretnek gondolat”. (1974.12.19 - Pókfonál). Tehát Farkas Józsefnek határtalanul tágas a horizontja. Nem választja ketté a világot vallásos és nem vallásos részre. Hite szerint Isten az egész világ ura, így mindenütt megtalálhatjuk Őt. Ezért szabadságot, felszabadulást, tágasságot, nyitottságot hirdet és munkál.

Farkas József igehirdetéseinek legfőbb kérdése az, hogy hogyan lehet az evangéliumot a mai modern embernek továbbadni, aki az egyház fogalomrendszerét nem ismeri: A régi evangéliumot hogyan lehetne új módon mondani, hogy a ma ember is értse. Hogyan lehetne új edénybe tölteni a régi tartalmat. Ez ma is lényeges kérdés. Számos prédikációja csak ezzel a kérdéssel foglalkozik, legklasszikusabb példája ennek az 1974.03.31-án elhangzott, „Mivel ilyen főpapunk van” című, a Zsidókhoz írt levél 4,4-6 alapján mondott igehirdetése. Néhány gondolatot említek ebből az igehirdetésből. Kicsoda Jézus Krisztus? Erre a szentíró úgy felel, ahogy abban a korban értetették ezt a képet: Jézus Krisztus főpap? Ma ez a kép keveset mond, ezért felvetődik a kérdés, hogy vannak-e új képek, amelyek a mai ember számára kifejezik Jézus Krisztus személyének páratlan titkát?

„A progresszív keresztyénség – és tudjátok, hogy én magamat szeretem oda sorolni –, a progresszív keresztyénség, én úgy gondolom, úgy gondolkozik, hogy Krisztus után 80-ban egy kiélezett helyzetben egy új fogalmat vezettek be, hogy a Krisztus-titkot újra – hogy úgy mondjam – aktualizálják. Ez arra kötelez minket, hogy a mostani bonyolult helyzetben megint bedobjunk valami olyan nevet, olyan fogalmat, ami ma aktualizálja a Krisztus-misztériumot. Érzitek, mi a különbség a konzervatív keresztyénség és a progresszív, a szó legnemesebb értelmében vett progresszív keresztyénség között?”

Farkas József hangsúlyozza, hogy „Több az élet”. „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? (Máté 6,25; Lukács 12,23). Az ember arra törekszik, hogy az élete boldog legyen, még pedig minél könnyebben és gyorsabban, az Isten gondolatai azonban mások, mint a mieink, Ő az élet teljességét akarja nekünk adni, amelyhez az Ő útját járva jutunk el (1974.12.15). Ezzel a jézusi többet hirdeti meg. Több az élet, mint amit mi „élet” címén megélünk. Több az Isten kijelentése, mint ami a Szentírás betűiben benne van, és több az igazság, mint ami gyarló, szimplifikáló értelmünkbe belefér.

A jelen, az ember, a mai problémák, és valós kérdések, és ebből következően a jövő inkább foglalkoztatják, mint a múlt értékes hagyományai. Szerinte erre kell koncentrálni, ebből kell kiindulni, és az emberek hétköznapi, valós kérdéseire kell választ adni. Az Egyháznak is erre a feladatra kell megújulnia. Ez a megújulás mindig időszerűbb, mint régi dicsőségünk emlegetése.

Steinbach József

Hit jog erkölcs összefüggései a jogász munkájában

2011-11-08T04:30:00.000+01:00

Élve a megtisztelő lehetőséggel, hogy a hit, és a jog a gyakorló jogász számára szövevényes kapcsolatrendszeréről szólhassak, megnyilvánulásom műfaját stílszerűen tanúvallomásban jelölném meg.

Megragadható-e, értelmezhető-e, ebben a kapcsolatrendszerben a keresztyén értékrend lényegi vonása a teleologikus irányultság?

Két oldalról közelítem meg a kérdést. Nevezetesen, miként gondolkodik a keresztyén ember a jog lényegi tartalmáról, másfelől, mit jelent számára mindennapi jogalkalmazói gyakorlatában keresztyén hite?

Hit és jog

Nézzük az első felvetést.

A „demos” és a „cratos” így összefonódva vajon mindenható? Bármit tehet és akkor az már jog? Vagy netán vannak magasabb horizontú, a Teremtő törvénykönyvébe írt jogi őssejtek? A teremtmény természetéből következő, valamennyi ember viselkedésében, születésétől fogva benne rejlő, jogi és erkölcsi tartalmú érték axiómák, amelyek nem kerülhetők meg, amelyek nélkül a szabályok nem gyúrhatók az emberek és közösségeik által elfogadott és követett élő joganyaggá?

Somló Bódog szerint: „A jog helyessége vagy helytelensége erkölcsi kérdés!” Az adott jogrend erkölcsi töltete az ember alapvető etikai érzékével, lelkiismeretével lényeges ellentmondásban nem lehet, ha nem tud azonosulni az ellentét kibékíthetetlen.

A keresztyén értékrendnek és jogfelfogásnak abból kell kiindulni, hogy az az egyetlen kéz amely a világot teremtette, törvénykönyvet is írt, a jogrend része a nagy egésznek. Ezt lehet hinni vagy tagadni. Tercium non datur! Harmadik út nincs.

Nem kell visszamennünk a történelemben a Pilátus előtt lezajlott, formailag teljesen törvényes első koncepciós eljárásig. Elég, 1956-ra gondolni. Minden teljesen törvényes körülmények között történt. A halálra ítélt Mansfeld Péter kivégzésével is megvárták nagykorúságát, mert a törvény szerint kiskorú személyt nem lehetett kivégezni. Vagy nézzük a precedens értékű nürnbergi pert. Milyen sok fejtörést okozott a kiváló bíráknak, hogy miként ítéljenek el olyanokat, akik a hatályos, de erkölcstelen törvények szerint jártak el? Az így keletkezett feszültséget Gustav Radbruch német jogtudós oldotta fel, a róla elnevezett formulával: az erkölcs a jog alapvető eleme, és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti, akkor nem rendelkezik a törvényesség kritériumával, így nem válik alkalmazhatóvá.

A keresztyén jogászi gondolkodásmód feltételezi és hiszi, hogy a jog céllal van, annak a méltányosságot, az igazságosságot, a közállapotok javítását a jónak és igazságosnak a kölcsönhatását,- felfogásunkban Isten országának megvalósítást - kell szolgálnia. Visszautalva a bevezetőben feltett kérdésre, ez a teleologikus kapcsolat köti össze a keresztyén módon gondolkodó jogász hitét és a jog lényegéről való vélekedését.

II.

Hit és jogalkalmazás

Most nézzük mit jelent a jogalkalmazó számára hite és keresztyén értékrendje?

Semmiképpen nem jelenthet kirekesztést és szembeállítást. Nagyon nagy hiba lenne, ha éppen egy keresztyén módon gondolkodó ember, mellét döngetve, magát e meggyőződése miatt másoknál többre tartaná.

Azért sem lehet erről szó, mert, a hit az Isten és az ember kapcsolatát jelenti, belső lelki perspektíva, amely tartalmánál fogva, nem emberek közötti értékviszony. Bizalmat vesztett korunkban, ahol a descartes-i „cogito ergo sum” gondolatát a „dubito ergo sum” a kételkedés, a bizonytalanság, „omnia venália”, az eladó az egész világ gondolkodásmód, a pénz túlzott fontossága, esetenként imádata jellemez, ez a belső lelki, lelkiismereti perspektíva egy másfajta, magasabb horizontra tekintő gondolkodásmódot jelent.

Ézsaiás prófétát, akit Radnóti Miklós a rettenetes szavak tudójának nevez, idézem:

„Jaj, azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság és a világosság sötétség. Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat és magukat tartják okosnak. Jaj azoknak, akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, de az igazak igazát elvitatják.”

Pál apostol szerint, az erő a szeretet és a józanság lelkét kaptuk!(Pál Apostol Timóteushoz írott második levele, 2.6.) A Ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem (Máté evangéliuma 5.37.)- parancsolja Máté evangéliuma. Vagy mi a véleményetek erről?- kérdezi másutt (Máté ev. 21.28/ Fiam, menj dolgozz a szőlőben! –mondta az apa egyik fiának? Nem akarok, válaszolta, később azonban meggondolta magát és elment. A másik azt mondta „Megyek uram, de nem ment el.” Feltehetjük a kérdést naponta magunknak is, én vajon melyik fiú vagyok, amikor a hivatásunk szőlőskertjében való munkálkodásra hívatunk el?

A jogászi hivatás, méltóságával kapcsolatban a Magyar Curia 1901-ben fogalmazta meg, egy ügyvéddel szembeni ügyben, hogy „a jogásztól magasabb erkölcsi tartás kívántatik meg mint a közönséges állampolgártól”. A közvélekedés ma a „jó bíró” megnevezésbe feltétlenűl beleérti az erkölcsösséget, a „jó ügyvéd” megnevezésbe, automatikusan nem. Bár nem kizárt, de a jó ügyvéd alatt általában a kliens érdekeit eredményesen érvényesítőt értik.

Ravasz László püspök a „Nemzeti lélek” című a magyarságra vonatkoztatott megállapításainak parafrázisával mondhatjuk: „Hivatásunk gyakorlása nagy méltóság, nehéz feladat. Nem lehet azt gyakorolni műveletlenül, becstelenül, savanyúan, átkozódva, csak magas rendű emberi minőségben.”

Keresztyén értékrend szerint élni és dolgozni többletkövetelményt jelent, amibe az erkölcsösség értelemszerűen bele tartozik. A magasabb elvárások megfogalmazása nem méltánytalan, mert nincs fegyveregyenlőség, a hit ajándéka többleterőforrás.

Mindennapi munkánk telis-tele van bonyolult döntési helyzetekkel. A jogos és jogtalan elhatárolása még viszonylag egyszerű. Ám nagyon sokszor a jogszerű de igazságtalan , a jogszerű ám szégyenletes a döntési alternatíva. A jog keretei közé be lehet szuszakolni a milliós végkielégítéseket, a kolontári ügyféltoborzást, de a szemérem, a jó érzés erről másként ítél. Vajon szabad-e mindent amit a jog nem tilt?

Hogyan reagálunk a kudarcainkra mert bizony az is akad bőven? A tárgyalóteremben, az üzleti tárgyalásokon? S ami talán még nehezebb, hogy éljük meg a sikereinket? Tudunk e kellő máltósággal ülni Fortuna szekerén? Vagy önmagunk nagyságától eltelve diadalittasan triumfálunk?

Képesek vagyunk- e az alázatra egy versengésre, állandó érdekellentétre és ütközésre épülő hivatás kapcsán? Ezek nemcsak az ügyvédi, hanem szinte minden jogászi hivatás jellemzői. Nincs ellentmondás! Az alázat, ebben az összefüggésben nem a tárgyalóterem másik oldalán vagy a pulpituson ülővel szembeni, hanem a hivatás iráni alázat.

Milyen nagy fokú bizalmat és az ezzel járó felelősséget követel az ügyvédi pályán például az un. önálló megbízás, amit a világ másik felén - az angol-szász jogterületeken - meg sem értenek, amikor érdekellentétben álló ügyfelek ügyében egyetlen jogi képviselő jár el és mégis függetlennek, pártatlannak méltányosnak kell lenni? Vagy ott van a „Vállaljam?” „Ne vállaljam?” kérdés, amelynek eldöntése során a szakmai tisztesség és az emberben meglapuló „számító gép” szirénhangja ütközik? Aztán: milyen mélységben tárjam fel a valóságot az ügyfél előtt? Milyen mélységig kell kötelezően tájékoztatnom? Ha túl alapos vagyok, majd esetleg más fogja megkapni ugyanazt a megbízást?

Kinek akarunk tetszeni? Talán az embereknek akarok tetszeni? –teszi fel a kérdést Pál apostol a Galatákhoz írott levélben.(Galaták 1.10 ) Persze nekik is, de keresem- e egyben Isten kedvét? Hol húzódik meg, a farizeusi mindig másoknak való megfelelésre irányuló igyekezet, és a törekvés a független, a belső keresztyéni értékrend erkölcsi szabályainak való megfelelés között? Ne feledjük, a forráshoz, mindig ár ellen haladva lehet eljutni. Képes vagyok-e arra, hogy az eskümnek megfelelően a jog az erkölcs, a szemérem és a jó ízlés határain belül maradjak? Világít, pislákol vagy elaludt a lelkiismeret őrlángja?

Ezekben a helyzetekben van szükség az említett tágabb belső horizontra. Amikor Pilátus Krisztusra mutatott és azt mondta „Ecce homo!” ezt úgy is érthetjük, „Ő az igaz ember!” Igen ő a válasz minden kérdésre. Ő orientál! A szó etimológiailag a kelet felé fordulást – Jeruzsálemet jelenti.

A három ősi hivatás, az orvoslás, a jogászi és a papi hivatás középpontjában az ember áll. Alapja a kompetencia, a bizalom és a diszkréció. A hivatás etikus gyakorlása senkitől sem vitatható el, de a hívő ember belső perspektívája segít abban, hogy a tükör általi homályos látás helyett, a teljességre törekvés igényével munkálkodjék hivatása szőlőskertjében.

A hivatás középpontjában álló emberek szolgálatában, az adni tudásban, a mások javára és hasznára való cselekvés képességében, a hívő jogász számára az a másik, a tökéletes és igaz „Ember” életpálya modellként is felfogható. József Attila felteszi a kérdést „Két hexameter” című töprengésében: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgy is! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek Úgyis!” A válasz világos és egyszerű, feltétlen tisztesség minden körülmények között.

A mindennapi gyakorló jogász életében és munkájában így válik a templom, az iroda segédhivatalává. Így ismerhető fel, hogy a szenvedő ember „orvosa”, a szabadságában veszélyeztetett, méltóságában megsértett, javaiban megkárosított ember „doktora”, s a lelki segítségre és iránymutatásra szoruló „lelkésze”, hivatásukban közeli rokonok, akiknek a „vocatio” esélyt és lehetőséget ad arra, hogy ha csak töredékesen is, de a Teremtő társául szegődve végezze munkáját.

S ha nekünk a tárgyalóterem laboratórium, Albert Einsteint idézem, aki a Los Alamos-i kutatótelep presbiteriánus temploma előtt mindig kalapot emelt, s azt a csodálkozó kíváncsiaknak azzal magyarázta, hogy az „oratórium és a laboratórium” nagyon közel állnak egymáshoz.

Dr. Fekete László

Margitka levendulája - Gondolatok a balatonfüredi nőszövetségi konferencia margójára

2011-10-28T16:24:00.003+02:00

Az alábbi sorok nem protokoll-beszámolónak készültek, inkább hangulatjelentésnek, egy olyan derűs, szinte nyárbúcsúztató október közepi hétvégéről, amilyet minden testvéri léleknek, férfiaknak-nőknek egyaránt kirendelhet Isten, még a mai, egyre zordabb időkben is. A Dunántúli Református Nőszövetség konferenciáján, a napi gondok malmából kiszakadva, már a nyitó napon részt tudtam venni, ráadásul korai érkezőként. A témára kicsit ráhangolódni akarván körülnéztem Füred szépséges városában, milyen, a témához köthető látványt vihetnék majd innen magammal a helybéli, nagyon gazdag múzeumi kínálatból. Végül a Vaszary Villa „Hungarikonok” című kiállításának egyik „nőtörténeti” alkotása maradt meg bennem igazán, Szávoszt Katalin „Zsolnayk emléke” című, felejthetetlen montázsa, amelyen egy akár-Zsolnay-Vilmosnéé-is-lehetett csipkegallér karéjában mosolygott egy szépiabarna fényképen a Zsolnay –család gyermekeinek orgonasípja. Ilyen csipkegallér-ölelésű biztonságban érezhette ki-ki magát a dunántúli asszonytestvérek társaságában.

Mindez nem valamiféle széplelkűsködést jelent, hanem nagyon kemény, asszonyember-próbáló, Istennek tetsző, embereket segítő vállalások szerény elősorolását, a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítéséről, egymás terhét könnyítendő, non-profit betegápolásról, gyermekőrzésről, gyógymasszázsról, fa-felrakásról, de a közismertebb nőszövetségi tevékenységekről is, amilyen a süteménykészítés, a templomok szépítése egy-egy jeles nap előtt. Éppen az volt a szép ezekben a településekre-helyi nőszövetségekre lebontott számadásokban, hogy lélekgyógyító módon hiányzott belőlük/belőlünk a még az egyházi életben sem ritka rangsor. Ahogyan maguk a résztvevők is a protestáns demokrácia legszebb hagyományait követve szolgálták egymás lelki épülését. Zita, a lelkésznő-házigazda emlékezetes igehirdetésekkel és mindnyájunk kényelme, jó közérzete iránti, anyás érdeklődéssel, a Balatonkeneséről érkezett Joli gyönyörű Zsindelyné Tüdős Klára emlékmedálokkal, finom aszalt birssel és édes dunántúli hangzóival, Gyopárka, a lelkészfeleség-írónő (aki kamaszkorú kislányával, mint „utánpótlással”) érkezett, a tízfős szombathelyi delegációval, szelíd kedvességével, s szerénységén is átütő talentumaival, Ida (a Dunamellék képviseletében!) ellenállhatatlan humorával, amikor „gyakran eltömődött sószóróknak” titulálta az életet megízesíteni akaró, ám olykor kudarcot valló asszonynépet. Ugyanilyen fontosak voltak a zalaegerszegi Margitka levendulás zsákocskái, a szemorvos Zsófi biztató szavai, Judit logikus és gyakorlati ismereteket adó előadása. Bocsánatot kérek azoktól, akiket most név szerint nem említek, mosolyuk, kedvességük, érdeklődésük megbecsült „útravalóm”.Hogy jómagam mennyit tudtam a közösbe tenni a puritán nőeszményről szóló előadásommal, azt természetesen én nem minősíthetem.

Egy bizonyos: a fentiekben vázolt, élet-ízesítő, élet-gyógyító benyomások mellett egy okos férfiúi mondat, boldogult Csiha Kálmán püspök méltán idézett szava visszhangozhat hosszan sokunk fülében: „A presbitérium-jó gazda, a nőszövetség-jó gazdasszony!” Immáron közismert, hogy a méltán hírneves dunántúli REND 2012-ben elkövetkező ünnepi napjainak Székesfehérvár ad otthont. Ebben természetesen a dunántúli nőszövetség minden tagjának fontos és komoly (őket megismerve: olykor játékos, életörömmel teli! ) szerep jut majd. „Imád a tenger, s a vizek folyása”-énekeltük a 251. ének e szép, „balatonias” sorát a nyitó áhítaton. A Siloám Missziói Otthonban (palóclevesük, aranygaluskájuk, vendégszeretetük páratlan!) töltött napoknak a verőfény, a kéken csillogó magyar Genezáret csak szép díszlete volt. Amit igazán hazavihettünk innen, az Isten szeretetének az Ő nevében összegyülekező résztvevők tetteiben, szavaiban tükröződő ereje és melege. Amelyet azután ki-ki tovább is tud adni, saját szolgálatainak helyszínein, s családja körében.

Petrőczi Éva

Jaj, elveszünk?

2011-10-21T20:51:00.002+02:00

Szólok és hívok Mindenkit! Hívok a másokért, már elesettekért és a még nem, de egyre reménytelenebb helyzetű kínlódókért való kiáltásra! Hívom az embert és a magyart!

A paragrafusok igazságának ideje lejárt. Sokáig azt gondoltam én is, megfellebbezhetetlen a tétel miszerint, aki kölcsönt vett fel, fizesse is vissza! Alapvetően ma is ezt gondolom, csakhogy, ami mostanában történik a lakáshitelek körül, már nem erről szól, hanem a hosszú távra betervezett profit kikényszerítéséről. Ebbe pedig emberek, családok, fiatalok és gyerekek fognak belerokkanni, netán lakás nélkül maradni. Vagy néhány tíz, netán százezer ember keseredik bele a kilátástalanságba. Mert megtévedtek sokan. De sokakat megtévesztettek. Megvizsgálták őket hitelminősítők, banki szakemberek és alkalmasnak találták, hogy pénzt adjanak nekik.

Nota bene: Néhány évvel ezelőtt elromlott televíziókészülékünk helyett újat vásároltunk. Hiába volt minden igazolás, a négy gyermek hallatán nem volt hajlandó a (határidős nullaszázalékos kamatra) hitelt kínáló két „bank” egyike sem pénzt adni. Ironikus módon, a készülék ára ott volt a pénztárcámban lévő bankkártyán. Kb. egyórai tortúra után kértem adataim törlését és a pinkód beütésével egy mozzanatra kifizettem a készüléket. A „kölcsönhölgyek” üres tekintettel ültek. Ez volt nekem a banki hitelezés tanulóoskolája.

El akarják hitetni, hogy mind pénzügyileg kulturálatlan, felelőtlen, esetleg nagyzási hóbortban szenvedő családapák és anyák, új életet álmodó és kezdő fiatalok hozzá nemértése okozta a kialakult helyzetet. Nem! Ültek sokan és sokféleképpen nappalokon és éjszakákon át, emberek az asztalok körül, és számoltak. Számot vetettek anyagi lehetőségeikkel és legtöbben talán az elkövetkezendő húsz-huszonöt „szűk vagy szűkebb esztendővel”. A többség, aki előre eladta életének ezt az idejét, a biztonság, az egyről a kettőre lépés reménységével tette. De nem számolhattak azzal az „okosok által sem látott” világgazdasági változással/visszaeséssel, aminek tanúi és különböző mértékben szenvedői vagyunk mindannyian.

Nem a felelőtlenséget akarom menteni, a szenvedő emberekért kiáltok! Azokért a szülőkért, akik gyermeket nevelnek, azokért a gyermekekért, akik óvodába, iskolába járnak, azokért a nagyszülőkért, akik életük munkáját beletették egy gyermekeikkel közös lakásba. Életek, évek munkájáért kiáltok! Ne kényszerítsenek senkit elhagyni a házat, s a hazát otthontalanul! Ne törettessenek meg lelkileg előre és hosszútávon a kölcsönbe keveredettek!

Irgalomért kiáltok! Istennek irgalmáért legelőször, hogy adjon irgalmas szíveket megosztani a terheket. Hogy megindítsa a nép kiáltására azoknak szívét, akik felhalmoztak a „bő esztendőkben” (1Móz 42). Krisztusra nézzen most mindenki, Isten földre jött szeretetére, aki letette mennyei dicsőségét, hogy felvegye időlegesen sorsunkat, s benne szenvedéseinket. Azért, hogy felemeljen, és új életet adjon. Szabadságot.

Irgalomért kiáltok! Azoknak irgalmáért, akik tenni tudnak. A hatalommal, - akár politikai, akár pénzügyi - felelősség is jár. Nem az ma már az elsődleges kérdés, hogy ki miért jutott a mélységbe: önhibájából-e vagy más okok folytán. Nem osztozni kell csupán a felelősségen, annak is eljön az ideje, hanem segíteni a szenvedőn. Senkinek nem jó, ha reményvesztett emberek vannak körülöttünk. Fedél ha lesz is, de lelki és tudati otthontalanság évtizedekig ne kisér(ts)jen senkit!

Szólok és hívok mindenkit Isten előtti imádságra Krisztus közbenjáró szeretetéért, hogy kiutat találjanak emberek a lelki mélységből és minden jóakaratú embert az együttérzésre és a segítségre. Nem magamért emelem fel a szavakat, nekem nincsen banki tartozásom. De láttam kemény férfiak szemében könnyet és a tehetetlenségtől ökölbe szorított öklöt. Sírok a sírókkal. Úgy érzem, most ennek van rendelt ideje. És nem tudok meg nem szólalni.

A paragrafusok igazságának ideje lejárt, elkövetkezett az irgalomé (Lk 19,8-10)!

Jakab Bálint

A presbiteri tisztségről a Szentírás tükrében

2011-10-17T18:05:00.002+02:00

Engedtessék meg nekem, hogy a címben szereplő sorrendet felcseréljem, és a presbiteri tisztség bibliai előzményeiről beszéljek. Hisz talán – tisztelet a kivételnek – sokan nem is tudjuk, nem gondoljuk át, hogy amikor egy gyülekezet és presbitérium megválaszt egy tisztségviselő presbitert, akkor az új presbiter nemcsak egyházunk több száz éves tisztségét vállalja, hanem egy több ezer éves szervezetbe, a kiválasztottak közösségébe lép, illetve tartozik. Sokszor hangsúlyoztam korábbi szolgálati helyemen, Őriszentpéteren, és szinte minden presbiteri gyűlésen elmondtam Bakonyszentkirályon, Cseszneken is, hogy becsüljük meg azt, hogy gyarlóságaink ellenére mégis méltónak talált Isten után egy közösség, gyülekezet erre a megtisztelő tisztségre.

A bibliai előzményeket a tisztséggel kapcsolatban megtaláljuk Mózes második könyve 18. fejezetében, a 14-27. versekben. Izráel történetének a legsúlyosabb eseményei zajlanak. A rabszolgaságból megszabadulnak. A vörös-tengeri csodálatos átkelés után a szabadság és az új haza lelkesíti őket. Ez azonban még távol van. A Sínai-félsziget homokja nemcsak látásukat, torkukat marja, hanem a hitüket is. Visszasírják az akkori világ nyugodt életét. Igaz, lenézettként éltek ott, amolyan jött-ment népként, de a húsosfazekak megvoltak, hogy még többet tudjanak dolgozni, hogy minél több erejük legyen. Az események átélői a veszedelmet, a rettegést, a kilátástalanságot őrizték emlékként. A gyomor azonban nagy úr! Még Istenével, hitével is szembeállítja az embert. Embert ember farkasává tesz, panasz panaszt követ. Ilyen körülmények között – ne feledjük, még nem kapták meg a Tízparancsolat – próbál Mózes, a szabadító és próféta, Isten nevében igazságot tenni, népének napi gondjain enyhíteni. De egyedül nem megy. A nép naphosszat vár és sorban áll. Jetró, Mózes apósa bölcsen látta, hogy ezt nem lehet sokáig csinálni, baj lesz, és ekkor hangzik el a máig érvényes tanács: legyen munkamegosztás. Mózes legyen szószólója az egész népnek Isten előtt. Válasszon ki a nép köréből alkalmas, tekintélyes személyeket, akik bölcsességgel és felelősséggel fogadják a hozzájuk fordulókat, mint ő maga. Így könnyebb lesz neki, és a nép is nyugodt lehet. Teológusok szerint ide vezethető vissza a presbiteri szolgálat.

Tehát a presbitérium nem emberi találmány, hanem Isten ajándéka, amit meg kell becsülnünk, mert az ajándékot soha sem szokta az ember sárba dobni. Ez az isteni ajándék egyaránt szólt Mózesnek, de szólt a népnek is és a kiválasztott embereknek. Mózesnek könnyebb lett, a népnek áldást jelentett. A kiválasztottak pedig átélhették azt a felemelő élményt, hogy Isten igényt tart rájuk. Olyan küldetést kapnak, amiről emberileg szólva nem is álmodhattak volna. Persze ez a küldetés, tisztség nem készen született, és nem készen születik ma sem. Isten teszi és formálja az embert alkalmassá, ezért nem szabad elhamarkodnunk az ítéletet: ez az ember alkalmas, ez pedig nem.

Milyen tulajdonsággal kell rendelkeznie a presbiternek előbb vagy utóbb? Két jelzősorozat olvasható az igében. Az egyik belső vonásokat sorol fel: derék, istenfélő, igazságos, haszonlesést gyűlölő – és hadd idézzem az Újszövetséget: a gyülekezet tagjai együttesen Krisztus teste (1Kor 12,12; 13,27). Ebben a testben minden testrésznek megvan a helye és feladata. A különbségek ellenére az egyiknek ilyen adománya van, a másiknak olyan.

Az Újszövetségben is bőven találunk a presbiteri tisztség értelmére és tartalmára vonatkozó utalásokat, hogy hogyan kell őriznie a hit titkát. A mi Urunk Jézus Krisztus élő gyülekezetet akar, amelyik növekedik a hitben, szeretetben. Olyan gyülekezetet akar, amelyik minden tekintetben benne, a Krisztusban növekedik, aki a Fő (Ef 4,5). Ebben a folyamatban a derék, istenfélő, becsületes presbiterek feladata, hogy intsék, buzdítsák és vezessék a gyülekezet tagjait, és – hogy hadd idézzem tovább az Efezusi levelet (4,12-13) – céljuk az, hogy felkészítsék a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, amíg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia teljes megismerésének egységére.

Lehet, hogy ezeket az igéket hallva – melyek feladatokat tartalmaznak – kevésnek tartjuk magunkat a hitben, szeretetben és Isten szavának ismeretében. De gondoljunk vissza az ószövetségi történetre, amelyben a szolgálatból a kiválasztottak nem vonhatták ki magukat. Talán ez emberileg félelmetes is volt. Az isteni ígéretek azonban csodálatosak: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.” (Ézs 43,1); „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20); „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ézs 43,2); „Az igaz ember a hite által él.” (Hab 2,4b); „Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,39). Mindezt, lehet, hogy mások leszólják, vagy vitatkoznak az isteni ígéretek valósága felett, a presbiter azonban nem. Istenét ismerve – ezért naponta kell, hogy Szentírást olvasson – tudnia szabad és kell, ki az ő Istene. Éppen ezért az a dolga, hogy példájával és hathatós segítségével lelkesítse, serkentse, védje a kishitűeket, a rábízottakat. Pál apostolnak ez a búcsúszava az efezusi vénekhez – hisz az újszövetségben így is nevezik a gyülekezet vezetőit –, így szólt és szól ma is: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28)

A Szentírás olvasása mellett természetesen nemcsak illik, hanem tisztségéből adódóan kötelessége is egy presbiternek, hogy a vasárnapi istentiszteleten megjelenjen. Egyszer egy prédikációban említettem egy már köztünk nem lévő lelkész esetét. Nagy tudású, komoly felkészültségű lelkész volt. Egy vasárnap azonban hiába harangoztak be, üres volt a templom. Elkeseredésében – mivel tisztességesen felkészült – elindult a faluba, hogy majd elmondja ott a prédikációt, ahol épp legtöbben lesznek együtt emberek. Így ért a kurátor házához, ahol kalákában épp nagy betonozásban voltak. A lelkész előadta jövetele célját – és a válasz mi volt? „Nem érünk mi rá ilyesmivel foglalkozni, mondja el magának!” Mit érezhetett az öreg, vagy negyven éve köztük szolgáló lelkész? Valahol a gondnok és társai már elfeledték, vagy nem is tudták, hogy az egyházi törvénykönyvünk a presbiteri teendők élén az istentiszteleti élet és az egyházi szertartások felügyeletét említi. Milyen felügyelet lehetett ez már? Mindig szeretettel gondolok vissza szalafői gondnokomra, Tamaskó Vilmosra, aki kitelepítést, Hortobágyot megjárt ember. Minden istentiszteleti alkalomkor időben megjelent, volt úgy, hogy csak ő volt. Együtt mentünk át az öreg templomba imádkozni a faluért, gyülekezetért. Ez az ember gazdálkodott, 4-5 fejőstehene volt, természetesen nagy réttel, de a legnagyobb szénagyűjtésben is volt ideje a templomra. Soha sem maradt le a többitől a templom miatt. Tudta azt, és tudja most is: a presbiter vasárnapja – akármekkora dologidő van – ha még egy órára is, de az Istené! Mert ő maga minden tekintetben isteni áldásra és útmutatásra szorult ember. Szorgalma, hite, egyházához való ragaszkodása jó példa ma is.

Ma az egész ország „sír-rí”, bajokról, családi válságról, nemzeti katasztrófáról beszél. Eluralkodott a pesszimizmus – ebbe némelyek komoly szerepet is játszanak, hogy így legyen. Isten nélkül ez nem is csoda. Kevés a példamutató ember. De ez valahol kihívás, meghívás minden gondnoknak, presbiternek, hogy folytatjuk-e a mindig építő, imádkozó, áldozatkész presbiteri hagyományokat. Mit vár el ma Isten, haza és az eklézsia a presbiterektől? Erős küldetéstudatot, hitet, példamutató éltetet, családot, akik bátran vallják, hogy ma sem adatott más név, aki által megtartatunk, mint Jézus Krisztus.

Hadd fejezzem be Péter apostol szavaival: „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” (1Pt 5,1-3)

Lentulai Attila

Református vagyok - Szubjektív sorok a népszámlálásról

2011-10-03T11:40:00.003+02:00

Túlzás nélkül, fél életemet autóban töltöm. S amikor autóban ülök, nem tudom miért, pontosabban nagyon is tudom, szemem mindig a templomtornyokat keresi. Nem kell sokáig kutakodnom. Amikor egy településhez közeledek, vagy magasabban fekvő úton haladok, csakhamar kirajzolódik egy-egy templom sziluettje. Ebben az országban a templomok egy-egy falu vagy város első és messze mutató hírnökei. Előfordul, hogy vezetve az úton a falut nem is tudom beazonosítani, de a templomát, sőt a templomait látom. Nekem mindig ez az egyik érvem azok ellen, akik azt akarják bemagyarázni, hogy Magyarország nem keresztyén ország többé. Ugyan már, akkor tessék csak megnézni egy-egy település jellegadó épületeit! Egészen mulatságos, amikor egyes véleményformálók vakságban szenvedve nem veszik észre, hogy ez az ország kultúrájában keresztyén alapozású, még akkor is, ha az egyházias keresztyénség sok tekintetben a mai világias kultúra hatása alá került. De ettől még Magyarország kulturális értelemben keresztyén ország, amit számomra az is bizonyít – meglehet, eléggé mulatságos és ellentmondásos módon - hogy még az elvi szintű ateisták is a keresztyénséggel szemben fogalmazzák meg önmagukat. Nem a hinduizmussal van nekik bajuk, hanem a keresztyénséggel…

Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt a családommal Szerbián keresztül Horvátországba mentünk, Mostarba egy hegyről ereszkedtünk le, s a völgyben már messziről elénk tárult a város, minaretek sokaságával. Sokkoló látvány volt, mert egy szempillantás alatt a keresztyén kultúrából egy másik kultúrába csöppentem. Szép volt és érdekes, de sokkoló. Ott és akkor, szembesülve ott élő felebarátaim más kultúrájával, újra és ismét rádöbbentem arra, hogy szellemileg és lelkileg milyen az az ország, ahonnan én jöttem. Keresztyén ország. S akinek efelől kétsége van, csak figyelje a templomtornyokat…

Meglehetősen kockázatosnak tartom azt a vitát, amelyik gyakran fel-fellángol, hogy voltaképpen akkor ki is számít keresztyénnek? Ez a kérdés a reformátusok körében is gyakran felbukkan, néha higgadt párbeszédben, néha hevesebben. Az utóbbi esetben az a kockázatos, hogy ha nem vigyázunk, szembekerülhet egymással kulturális keresztyénség és hitvallásos keresztyénség. Ez a mi köreinkben gyakran a „hitvalló egyház – népegyház”, vagy szerencsétlenebb esetekben az „igazi keresztyének – látszat keresztyének” fogalompárokban ölt testet. Ez önmagában nem baj, sőt teológiailag nagyon is érthető. Ez a kettősség jól kifejezi, hogy a keresztyén Magyarországon a keresztyén öntudatnak több rétege van. Magyarországon a keresztyénség története úgy alakult, hogy az egyházias és kulturális keresztyénség sok tekintetben szétvált egymástól. Ez, persze, európai folyamat, de nálunk az egyházias hagyomány és hitvallásos öntudat roncsolódását felgyorsította a kommunista diktatúra, amelyik nagyon is jól látta, hogy a közösségi identitás legerősebb bástyája a keresztyénség. Ehhez járultak még a jól ismert elidegenítő hatások, amelyek tényleg az egyházias-hitvallásos keresztyén öntudat meggyengülését okozták.

De súlyos missziói hiba lenne, ha az egyházias-hitvallásos keresztyénség e hosszú folyamat eredményeként úgy tekintene a nem egyházias, de még kultúrájában igenis keresztyén hátterű magyar emberek millióira, mint akiknek immár semmi közük nincs a keresztyénséghez.

Persze, előfordulhat olyan, hogy némely vagy sok honfitársunk életében a keresztyénségtől, s ezen belül a reformátusságtól való elidegenítés erői oly mértékben hatottak és hatnak, hogy a visszafordulás emberileg szólva nem valószínű.

Ám mégis, jártomban-keltemben én inkább azt tapasztalom, hogy a fentiekben leírt kulturális keresztyének nem kis számban afféle látens, nem öntudatos keresztyének, akiknek a történelmi szocializációjában, a családtörténetében, az erkölcs-és normavilágában, az élet nagy kérdéseihez való viszonyában igenis ott van, ha nem is direkt módon a keresztyénséghez való valamilyen, sokszor homályos érzelmi és öntudatlan kötődés. És közöttük ott vannak nyilván, a mi rejtőzködő reformátusaink is…Hányszor előfordult már az élet legváratlanabb helyzeteiben, hogy ez a látens, soha meg nem fogalmazott református öntudat valahonnan a mélyből hirtelen előtört, s egy-egy felebarátunk rádöbben arra, hogy ő voltaképpen kicsoda. A „református” jelző igenis ma is sokak számára lehet identitást alakító és meghatározó tájékozódási pont. S hányszor előfordult már az is, hogy ezek a néma református emberek csak megszólításra vártak, s rögtön megszólalt bennük valami és reagáltak.

A népszámlálás azért fontos, mert társadalmi szinten lehetőséget ad nem csak a hitvallásos keresztyénségnek, hanem ennek a rejtőzködő kulturális keresztyénségnek, s benne a reformátusságnak is, hogy számot adjon önmagáról. A népszámlálás – hogy ilyen nagy szavakat használjak –az öntudatosodás mozzanata is lehet sokak számára: a múlt újrafelfedezése, vagy visszatérés az elfeledett, de még valójában jelen lévő múlthoz. Mások számára, így például számomra is, számot adás arról, aki mindig is voltam Isten kegyelméből. Ezért hát jól tesszük mindnyájan, ha a népszámlálás kapcsán a magunk módján és eszközeivel figyelmeztetünk mindenkit: itt többről van szó, mint puszta számokról.

S nem árt újólag magunkat sem figyelmeztetni: ha reformátusnak vallhatjuk magunkat, csak azért lehetséges, mert a Református Egyház az Anyaszentegyház részeként már eleve van.

Amikor autóban ülök, s távolról is rábukkanok egy csillagos templomtoronyra, amelyik az én egyéni és önmagában érdektelen történetemtől függetlenül létezik, akkor már tudom, hogy mielőtt én még döntöttem volna, Isten már rég döntött felőlem.

S ha azt mondom, majd a népszámláláskor is, hogy református vagyok, akkor nem az egyéni döntésemről szólok, de mégis elmondom a legtöbbet , amit önmagamról mondani tudok.

Köntös László

Meditáció a bicikliről

2011-09-11T19:41:00.001+02:00

Annyi biciklit összezsúfolva, egymásra szórva soha életemben nem láttam, mint a minap Amszterdam utcáin. Az európai egyházi könyvtárak nemzetközi konferenciáján voltam kint, de - mi tagadás - , bennem maradandó élményt mégis a biciklik látványa okozott...

Először is, ha Amszterdamban közlekedsz, meg kell tanulnod, hogy mindenütt bicikliutak vannak, s mi több, azokon még közlekednek is...Nem csak úgy, hébe-hóba, egy-két mániákus biciklis, hanem tízezrével...Nem számoltam, de egy autóra biztosan jut vagy harminc bicikli. Autós forgalom egy átlagos napon alig van,olyan, mint mondjuk itthon Budapesten, vasárnap reggel. S nem arra kell jobban figyelned, mikor jön az autó, hanem arra, hogy mikor jön a bicikli. S bizony, nem egyszer megesett velem, hogy egy biciklistának csöngetnie, vagy fékeznie kellett, nehogy elüssön, mert a bicikli utat járdának véltem... Nekem, a „modern” magyarnak, aki a bicikliről azt gondolja, hogy idejétmúlt eszköz, nem állt rá rögtön a szemem, mert csak az autókra figyeltem...

S aztán milyen biciklik! Ilyen nagy kerekű, széles kormányú, női kerékpárok többnyire, amilyenre egy mai magyar fiatal, de idősebb se talán, fel sem ülne, mert: „hogy' néz ki”. Hát igen, „úgy”. De ez a holland fiatalokat egy cseppet sem zavarta. Látnivalóan, ők a biciklit nem státusz szimbólumként használták, hanem arra, amire való: közlekedtek vele.

A legérdekesebb nekem ebben a biciklis kultúrában az, ahogyan a hollandok fittyet hánynak a mindenféle fogyasztói modernitásnak, globális nyomásnak, s nem hajlandók „együtt haladni a korral”. Nem mintha a biciklisták százezrei betokosodott konzervatívok lennének, akik ellenállnak mindennek, ami mai, csakhogy védjék hagyományos identitásukat a „haladó világ” szétbomlasztó technológiai rohamaival szemben.

Ebben a biciklis kultúrában van valami mély belső integritás, önérzet és méltóság: egy hollandnak nem kell „bizonyítania”, hogy ő modern és mai, s nyugodtan felülhet akármilyen kopott biciklire, ő akkor sem süllyed vissza az „elmaradott és szégyellt múltba”, ő akkor is a holnap felé biciklizik...Egy holland „alapból” modern, nincs szüksége, sem belső igénye arra, hogy fogyasztási szokásaival kompenzáljon...

S létrejön valami, ami itthon olyan fájóan hiányzik: a konzervativizmusnak és a modernitásnak a belső egysége, az identitás folytonosságának és a nyitottságnak a harmóniája.

Mert ne legyenek kétségeink, Hollandia, s jelesül ez éppen Amszterdamban testesül meg, a világ egyik legnyitottabb országa, mint tudjuk. De úgy tud befogadni, hogy közben nem veszíti el önmagát.

A biciklik ez üzenik nekem.

S azon már egy csöppet sem csodálkoztam, hogy én, a „kálvinista”, hazatérve a kálvinista Hollandiából, enyhe depresszióba estem, mert nekem pont ez hiányzik itthon. Az identitásnak ez belső biztonsága és nyugodtsága. Itt minden fekete vagy fehér, modern vagy maradi. Itt a konzervativizmust többnyire összekeverik a folklórral, a modernitást pedig az önfeladással.

Én egy olyan országban szeretnék élni, amelyik azonosulni tud önmagával, nem nézi le önmagát és nem vágyódik egy magasabb rendű „odakintre”. Hisz önmagában, és ezért egyszerre konzervatív és modern.

S vajon lehetne-e ennek a modern konzervatívizmusnak alkalmasabb intézményes megtestesítője az Egyháznál? Igen, az Egyháznál, amelyik az én szememben nem úgy jelenik meg, mint a múlt itt maradt intézménye a modernitással szemben, hanem úgy, mint ennek a nyugodt identitásnak és méltóságnak a hordozója: egyszerre régi és új, hagyományos és befogadó.

S ahogyan ezt írom, vasárnap kora reggel, felötlik bennem: nem kellene ma biciklivel menni a templomba? De rögtön jön a kérdés: hogyan? Öltönyben és nyakkendőben? Még azt hinnék, a főjegyző meghibbant...

Hát ez az...

Köntös László

Hit, hitel, hitelesség

2011-08-01T11:02:00.000+02:00

Harmadik éve, hogy megingott a világgazdaság: elveszett a végtelen fejlődésbe vetett hit, kipukkadt a lufi, hogy munka és termelés nélkül is lehet sok pénzt csinálni. Kalandorkodni egyéneknek, olykor még vállalatoknak is lehet, de ha tömegessé válik a kalandorkodás és netán még államok is beállnak a sorba, nem lehet következmények nélkül megúszni.

Valakinek ki kell fizetni a cechet, már ha rendeltek és fogyasztottak. Hogy ki rendelt? Az istenadta nép. S mert a modern demokrácia a tömegeké, a politikusok kiszolgálták az igényeket: ígértek. Licitre licittel. Lassan mondták, hogy mindenki értse. De a nép nem értette. Legalábbis azt a felét nem, hogy fizetni is neki kell. Mert ugye otthon a bukszában van valamennyi, meg a bankkártyán is valamennyi. Ez egyszerű igazság. És elfogy egyikből, s aztán a másikról, akkor annyi. Meg kell húzni a nadrágszíjat vagy kölcsönkérni. Vagy koplalni, ha csak kevés nap van a fizuig, segélyig, nyugdíjig. Ezt az igazságot meg lehet érteni. De az állam bukszája, az nagy, abból számolatlanul lehet kivenni. Hát ez volt a tévedés. Mert az állam bukszája nagy, de számolatlanul abból sem lehet kivenni. Pedig tévesen ezt hitték sokan, a nép fiai és a nép politikusai. Azok is sokan.

A hit és a cselekedet nagyon is összetartoznak. Pedig sokan mondják, hogy a hit magánügy. Az istenthitre gondolnak ezzel. Pedig annyi mást is hitnek neveznek. Ezért fontos az igaz hit ismerete. Azt mondja hitvallásunk, a Heidelbergi Káté, hogy az: biztos (Isten)ismeret, bizalom és engedelmesség.
Vagyis a református ember hite nem „vakhit”, nem a tradícióban való gyökerezés csupán, hanem a múlt ismerete, a jövő reménysége, de mindenek fölött nyitottság a végtelenre. Vagyis előre-hátra néz, felfelé lát, lefelé pedig iszonyodik. Ismerete töredékes, de bizalma végtelen abban az Istenben, aki kezében tart mindent. Ahogy az egykori német köztársasági elnök Johannes Rau mondotta: nem eshetünk sohase mélyebbre, mint Isten tenyerére. Ez a bizalom, ami meghatározza az életminőséget. A legmélyebb: az Isten tenyere. Hát hol akkor a magasság? Az engedelmességben. Vagyis abban a felelős életben, amely láthatóvá teszi a világban Isten dicsőségét. Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának, mert ha élünk, az Úrnak élünk és meghalunk, az Úrnak halunk meg (Róm. 14,7-8.). Micsoda? Hát nem a nemzetnek, a hazának, a másiknak? Úgy, humanista módra? Nem. Másért, a nemzetért, a hazáért igen. De az Úrnak élünk. Ez határozza meg a cselekedetet. Ez az origó. Mindent és mindenkor úgy, mintha… mintha Istennek tenné az ember. Mintha? Neki is teszi. Ez a puritán etika. Imádkozik az ember és életre váltja a hitet. Ez építette fel Amerikát. Ez határozza meg a protestáns dominanciájú Észak-Európát. Ez határoz meg adómorált, közösséghez való viszonyt, önszerveződést, avagy „civil társadalmat”.
A 16. század két világhatalma Anglia és Spanyolország. Az egyik meghódította Dél-Amerikát, a másik Északot. Az előbbi áthajóztatta az azték és maja aranyat az anyaországba, a másik kivitte a puritán erkölcsöt. A 17. században a spanyol Armada Anglia partjai előtt horgonyoz, a 20. századra ez utóbbi világhatalom, az előbbi Európa egyik legszegényebb állama. Mintha nyomtalanul nyelte volna el Dél-Amerika aranyát. „Másodhegedűsök” Európa térképén két kisállam, Portugália és Hollandia. Mindkettő tengeri hatalom gyarmatokkal. Ez utóbbi létrehozza a világ első tőzsdéjét, életteret kér a tengertől, az előbbinek egy diktatúrára telik a 20. század közepéig, és arra, hogy Európa egyik legszegényebb államaként kerüljön be az Unióba.

Recseg-ropog az euró zóna, hallani mostanában. Sokan temetik a pénzt és az Uniót is. Pedig nem az egésszel van a baj, mondja egy neves közgazdász, hanem a részekkel. A görögökkel, akik évente leírtak valamit és benyújtottak elfogadásra, ami köszönő viszonyban sem volt a valósággal. Számokról volt szó, kemény gazdasági mutatókról. Nemrég láttam a televízióban, az újjáalakult görög kormány beiktatásán a miniszterek az ortodox püspök (pátriárka?) előtt tették le a miniszteri esküt. Feltehetően a korábbiak is, de azért szemrebbenés nélkül hazudtak Európának. Mert Isten dolga egy, a politika más. A csalást utólag intézni lehet az egyházzal: nem kevés pénzadomány, néhány ikon árán megváltható a bűn. A román nacionalizmus legnagyobb politikai fenegyereke és a közélet egyik legszennyesebb szájú szereplője egy juhászból lett frissen sült milliárdos ortodox templomok tucatját építtette és újíttatta fel saját vagyonából. Ha elég gazdag valaki, ezt is megengedheti egy bizánci örökségben. Mert vétkezni lehet, csak utólag rója a stallumot érte az ember.
Újabb három állam kerül elő az euró zónából, mint veszélyeztetett kategória: Olaszország, Portugália és Spanyolország. Némelykor Írországot is rebesgetik negyedikként. A hitet negligálni akaró államberendezkedés nem szívesen veszi tudomásul, nem is szokták emlegetni, de érdemes ránézni ezen országok vallási térképére is. Bizonyos dolgokra magyarázatot ad a mély.

A felelősség a hitből fakad. Nem csak akkor, amikor a templomban van az ember, hanem minden perce az életünknek Isten előtt állás. És minden cselekedet „istentisztelet”. Ez a protestáns etika. Nem tudja egyelőre temetni ezt az örökséget a szekuláris állam. Legalábbis itt Európában nem. Érdemes lenne újra felfedezni nemcsak az erkölcsöt, hanem a hitet is, ami ezt megszüli.

Jakab Bálint

Magyar fúga - Vallomás zsoltárral és eperrel

2011-07-28T15:36:00.000+02:00

Petrőczi Évát a refdunantul blog olvasóinak nem kell bemutatni, hiszen a Pécsen született költőnő számos szállal kötődik a Dunántúli Református Egyházkerülethez, publicisztikáinak helyet adott a honlap közéleti blogja. Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg legújabb verseskötete, A patak éneke a Kálvin Kiadónál.
A szerző szintén nemrég megjelent naplójegyzetében, az Áfonyahegyi jegyzetekben leírja, hogy verseit „általában legalább magzatkihordásnyi időkig” hurcolja magában. Ez az érlelés, ízlelgetés olyan tömörséget eredményez, amely minden fölösleges szót, minden ízléstelen pózt kiiktat a megszületett alkotásokból. Petrőczi Éva a verset szentéllyé teszi, ahol nincs helye a fecsegésnek, a léhaságnak, az olcsó megoldásoknak. Versei tömör filozofikusságuk miatt a haikukra emlékeztetnek.

A patak éneke című frissen megjelent gyűjtemény a 42. Zsoltár parafrázisát választotta címadójául. Méltán, hiszen a költemények közös nevezője a személyes hit, amely oly szemérmesen bújik meg minden gondolata mélyén, mint félénk szarvasok az erdő sötétjében. A címadó vers utolsó sorait Steinbach József püspök úr előszava is kiemeli, a metafora szépsége megragad az olvasóban:
„Uram, te tetted
hogy sötét
habjaim fölött
végre hajnalodik.”

A kötet tematikailag négy részre tagolódik, s a költő önarcképétől, az átlényegült, emlékeket hordozó tárgyakon keresztül átvezet egy mesélő térkép- és arcképcsarnokon, majd visszakanyarodik a család személyes intim közegéhez. A személyes életesemények, az önéletrajzi vonatkozású momentumok nagy szerepet kaptak a költőnő kötetében, a nő, az édesanya, a nagymama is megszólal itt, nem csak a szellem embere. Manapság, amikor a művésztől elvárt a testi-lelki sztriptíz, a kitárulkozás, nem is olyan egyszerű dolog úgy megnyilatkozni, hogy a személyesség címén valóban hű kép tükröződjön vissza egy természete szerint szemérmes alkotóról. A kötet első ciklusának versei időnként ezért szégyenlős bemutatkozások, humorral és öniróniával beszélnek arról, hogy igenis a művész, a költő egyszerre lehet tevékeny tudós, családanya, ízig-vérig nő, és közben alkotó, szellemi ember. Ezek a „gyáva sorocskák”- ahogy egyik fájóan ironikus vesében jellemzi műveit Petzrőczi Éva – vérbeli lírikus vallomások az élet szeretetéről, a siránkozásmentes emlékezésről, az értelemmel megöltött hétköznapokról.

A Vallomás, eperrel fejezetben a tárgyak átlényegülnek, megelevenednek, élettel telnek meg. Nem céltalan manírból válnak verssé, nem tárgyi költészet ez, ezek az emlékeket előhívó kellékek ugyanis egy megélt életről és nem csak végigfolyt, céltalanul végigpergett sorsról mesélnek. Mint ahogy az ismerős helyszínek, szellemi rokonná vált történelmi személyiségek is mind mesélni tudnak. A Kálvin-tértől elindulva, a szülőváros Pécsen keresztül, le Erdélyig, majd vissza, minden saját tájjá lényegül át. Amiképpen az Áfonyahegyi jegyzetekben a németországi Heidelberg ilyen szép, magyarított nevet kap a költőnőtől, hogy Áfonyahegy. Saját tájjá lényegül át az idegen országbeli város, ahogy sajáttá lesz az élmény hatására Lübeck, és más utazások helyszínei. Amikor a költőnő Petrőczi Kata Szidóniával, a szellemi anyával társalog, vagy amikor beleéli magát Csokonai Lillájának, vagy Apáczai Csere Jánosnak a helyébe, Petrőczi Éva nem a játék kedvéért tér vissza múlt korokhoz. Ilyenkor mutatja meg magát az elkötelezett tudós és pedagógus. A posztmodern a múltat úgy idézi meg, hogy a játék, és a szövegkreálás mindenhatósága válik fontossá, ezért olykor az igazság, a történelmi tény kolonc, amelyet hamar mellőz az író. Petrőczi Éva ezzel a néhány évtizede nagy divattá vált módszerrel szemben hiteles történelmi tényeket közvetít, mondhatnánk népszerűsít a líra nyelvén, mellőzve minden didaktikusságot. Humorral és bölcsességgel szól eközben a művészlétről, az Egy elhibázott este, avagy Lilla kései utószava című versben így vall erről:
„Sok-sok kanál poézis
egy-egy falat gyümölccsel:
elhibázott arány ez itt,
és minden költők
közös vétke,
kik azt hiszik,
a párjuk éhe
(aki korántsem égi lény!)
könnyen csitulhat ilyetén.”

A szerelem és a női lét örökös alapkérdései abban a bölcs fényben jelennek meg, amelyben benne van az élet és halál kettősének elfogadása. A Nemvalócska torokszorítóan szép, halk szavú vers egy elvetélt gyermekhez szól, a szerelmes versek pedig az évtizedeken át tartó szeretet, a hű odaadás ritka példái.
„Sietek, csúf utcákon, vénen –
vénen, de szépen,
mert a szerelem,
amely a fáradt léptet
suhanásba oldja,
mindig velem van,
napjaim koboldja,
vállamra vagy zsebembe ül.”

Kéz a kézben járnak a női vallomásokkal az Istenhez szóló fohászok, amelyek hittisztaságukkal magasan felülemelkednek korunk istenes versein. Nem a kétely, a nihil szólal itt meg, a bizonyosság olyan alap, amely átsüt minden versen. A novemberi halott-kultusz ellenében tanúskodik a Birs-mécses című nagyszerű költemény, amely a feltámadásba vetett szilárd hitet egy egyszerű, igazi petrőcziévás képpel jeleníti meg. Mélyen puritán, mélyen református helytállás ez.
„Mindszent előtt, most,
hiába kínálnak nekem
viaszkönnyet szenvelgő, zaklatott
mécseket;
válaszul gyümölcs-lángot gyújtok és
húsvéti zenét hallgatok.
Értük, immáron nem-halott
halottaimért,
s Azért, ki végül engem is
igazzá ostorozott:
kezemben birs-mécses lobog.”

Merthogy Petrőczi Éva tudósként, egyetemi tanárként nem csak a puritanizmus irodalmának legavatottabb ismerője, de költészete is leginkább a „puritán” jelzővel illethető, a szó pozitív értelmében. Megintcsak nem a divatirányzattá vált posztmodern szövegújraírásról és szövegátemelésekről van szó. Petrőczi Évánál a puritanizmus stílusadó, nemes tartás. Cikornyamentes intellektualitás, szentimentalizmust nélkülöző meleg érzelmek világa. Steinbach József előszava kiemeli a költőnő ihletettségét, a Szentlélek munkáját az alkotás során, nem mellesleg egy olyan bevezető ajánlást adva az olvasók kezébe, amelynek címe már önmagában véve egy műalkotás. „Tetőablakok – Kilátás a mindenségre”, az Április ének szavai így váltak a kötet iránytűjévé.

Petrőczi Évát nagyon nehéz elhelyezni a mai költészet térképén. Szellemi tartása, utánzásoktól, epigonizmustól messze álló stílusa egyedülálló a kortárs költészetben. Egyik kitűnő esszéírónk, Gyurácz Ferenc Szabadrablás. Szexuálkrizeológai jegyzetek című nagylélegzetű tanulmányában (Életünk, 2008/2) korunkról azt írta, hogy mindent áthat a pornografizálódás. Ez sajátosan jellemzi a kortárs irodalmat is, sok a testiség benne, s egyik fő célja az olvasók sokkolása. Petrőczi Éva versei ezzel szemben pontosan azt adják, amit az ember egy meleg nyári napon a patakparton gyönyörködve érez. A patak megnyugtat, felüdít, átmos. Éppen úgy, mint Petrőczi Éva versei A patak éneke című kötetben.

Jakab-Köves Gyopárka

Petrőczi Éva: A patak éneke. Válogatott és új versek. Kálvin Kiadó, Budapest, 2011.

EGYHÁZUNK SPIRITUALITÁSÁRÓL

2011-07-18T08:54:00.001+02:00

Írásomban röviden szeretnék felvetni egy problémát. Ennek kifejtésére most nincs lehetőségem, csak utalni tudok rá, de amelyet nemcsak egyre több helyről hallok, hanem a problémát én magam is tapasztalom. Ez a probléma egyházunk spiritualitásával kapcsolatos.

A probléma szemléltetésére egyetlen példát említek csupán a sok közül, nevezetesen, hogy egyes református gyülekezetekben szolgáló, hűséges, egyházunkat szerető testvéreink közül többen a Golgota Gyülekezetbe járnak feltöltődni, mert a református kereteket túl száraznak tartják, nem kapnak elég erőt, örömöt, bíztatást, megszólítást, vigasztalást, amely a hétköznapokban, életharcaikban, sőt saját egyházunkban végzett szolgálatukhoz elegendő lenne. Ez csak egy példa a sok közül de a problémát érzékelteti, amellyel mielőbb szembe kell néznünk.

Fő kérdés tehát, hogy mennyiben tapasztaljuk meg alkalmaink és szolgálataink során azt, hogy „jó” volt nekünk együtt Isten közelében lenni (Lukács 9,33). A probléma igen szerteágazó, komoly tanulmányokban kellene foglalkoznunk a kérdéssel, a megoldási lehetőségekkel.

Nyilván nem arról van szó, hogy az emberi igényeket válogatás nélkül kielégítsük. Ez a világ ugyanis markánsan formálja, átalakítja, felszínessé, érzelem, élmény és látvány-centrikussá teszi az ember igényrendszerét, miközben a ma embere sokféle impulzusok által befolyásolható lett, nem mer szembenézni a valós problémákkal, és a hitéletet is ezek előli menekülésnek használja. Szánalmasan előretört az individuum a közösség rovására.

A felvetett probléma kapcsán tehát nem arról van szó, hogy hamis, felszínes emberi technikákkal bűvészkedve, valamiféle „ál-spiritualitást” kielégítünk, az emberek igényeihez alkalmazkodva, de arról igenis szó van, hogy az embereket megismerjük, modern (posztmodern) világunkban kialakult igényrendszerükkel együtt, azokat meghallgassuk, elfogadjuk, reflektáljuk és a kellő időben, Isten eszközeként formáljuk azokat.

Ez csak a problémának az egyik ága-boga. Egyszerűen fel kell tennünk a kérdést, kapnak-e valamit az emberek tőlünk. Egy színházjegyért kifizetnek több ezer forintot, miközben az éves színházjegy töredékébe kerülő egyházfenntartói járulékkal problémáik vannak. Tegyük fel egészen hétköznapian a kérdést: tudunk valamit adni, és megfelelő módon adjuk? Beszélhetnénk a probléma kapcsán a református istentiszteletről, beleértve az igehirdetést, a liturgiánkat, a gyülekezeti tagok jelenlétét, istentiszteleti „aktivitását”, ide értve a liturgikus teret, alkalmasak-e a liturgikus tereink arra, hogy oda embereket meghívjunk, miközben bizonyos esetekben a legalapvetőbb komfortérzetet sem tudjuk biztosítani. Tudunk-e közösséget teremteni, megvan-e bennünk a hitvallás dialektikája. Le tudunk-e mondani arról, hogy csupán feltételeket állítunk és konfrontálódunk, sokszor agresszíven, miközben az emberek arra várnak, hogy életkérdéseikre választ várva megtöltsük kiürült életük tégelyét. Folytathatnám vég nélkül a sort, hiszen eddig csak az istentisztelettel kapcsolatos spiritualitási aspektusokra utaltam. Nem szóltam egyéb alkalmakról, lehetőségekről, egy adott településen kínálkozó lehetőségekről: nemcsak a direkt egyházi alkalmak tekintetében, például a hitoktatásban, hanem nem direkt egyházi közegekben, közéletben, kulturális életben; ám ezek kifejtésére most nincs lehetőség.

Ki kell mondani, hogy nem lehet elvárni, hogy komolyan vegyenek bennünket az emberek, ha nem kapnak tőlünk: ez nem haszonelvű gondolkodás, hanem jogos igény! Szükségünk van egy „szentlelkes elhivatottságra” (világi nyelven szentlelkes profizmusra), amely Isten jelenlétét, az Úrral és egymással való közösség csodáját úgy ajándékozza az embereknek, hogy egy időre elfelejtik a múlt sérelmeit, sebeit és a jövő miatti aggodalmakat, miközben bekapcsolódnak az Isten üdvösséges „jelenébe”, hogy aztán visszatérhessenek a saját múlttal és reményteli jövővel rendelkező „történetükbe. Egy szokatlan példával szemléltetem, mire gondolok, amikor spiritualitásról, „töltetről” beszélek. Meghívást kaptam egy dél-amerikai világsztár budapesti koncertjére, és éltem a lehetőséggel. A körülmények zavartak: fáradt voltam, amit csak tetézett a meghirdetett kezdéshez képest másfél órás csúszás, a rengeteg ember…Ami pedig a koncerten történt, az minden túlzás nélkül valami olyan „több”, amit nem lehet szavakkal, a félreértések veszélye nélkül megfogalmazni. Keveset mondok, ha azt írom, hogy egy teljesen egyedi hangú, minden porcikájában lüktető énekesnő tökéletes produkciójában lehetett részünk, annak ellenére, hogy szerintem ő is fáradt volt, egy világturné kellős közepén, miközben minden erőlködés nélkül, azért odadobott nekünk is némi morzsákat magából, óriási tehetségéből. Hogy is mondjam, amit mondani akarok???...Erőlködés nélküli tökéletesség, minden mesterkéltség nélküli életöröm, miközben az ember úgy belefeledkezik a „jelenbe”, amit éppen lát és hall, hogy aközben nincs semmilyen hátsó gondolata: nem kísért a múlt, nem aggaszt a jövő, mert annak isteni teljessége megjelent a jelenben. Ez valami egészen egyedi élmény. Pannenberg szerint ez az üdvösség, az örökkévaló jelen, Isten tökéletes jelene. Isten az élet Istene (Márk 12,27), Jézus Krisztusban, az életöröm Istene. Ez az öröm mindig a Vele való találkozásból fakad, de nem mindig „csak” úgy, ahogy mi azt az egyházias kereteken belül szeretnénk „receptre” felírni. „Ti tehát nagyon tévedtek” - mondja Jézus (Márk 12,27) ha nem veszitek észre az Isten magáról adott életjeleit, és „halott” keretekbe merevedtek, élet és öröm nélkül…Spiritualitás többek között ez a szentlelkes profizmus: kapnak az emberek, és akkor áldoznak is.

Nagy kérdés, hogyan egyeztethető össze a biblikusság az ebből következő kálvini tanítások és az igehirdetés centralitásának, vagyis értékeinknek megtartása, és a modern kor okozta kihívások közötti kapcsolat. Hiszen egy óriási értékválságban, sok esetben értelemveszteségben, egy egyháziatlanul szocializálódott világban igenis nyitott az emberek szíve, és várják a „töltést”. Persze sokan próbálkoznak megtölteni ezzel-azzal életük poharát. Tudjuk-e adni az egész embert elérő, értelmét, szívét, akaratát megszólító spiritualitást, mostani kereteink között?

Ismét csak egy szeletét ragadom ki a problémának, amikor arra utalok, hogy én, aki az igehirdetés szerelmese vagyok, és hiszek az Ige hatalmában, és az igehirdetés csodájában; mégis be kell látnom, hogy az igehirdetés egy intellektuális műfaj, amely mind az igehirdetőt, mind a hallgatókat is egy óriási elvárás elé állítja, hiszen legalább húsz percen át figyelni kell!!! Az igehallgatónak az igehirdető gondolatmenetével együtt kell haladnia, hogy üzenetet kapjon, és valami „tartalmat” elvihessen magával. Ez egy óriási munka, kihívás lelkész és gyülekezet számára egyaránt, amelyre e hajszolt világban egyre ritkábban képes az igehallgató. Természetesen a probléma itt is összetettebb, most csak felvetettem.

Engedjék meg, hogy néhány missziológiai fogalmat említsek részletes magyarázat nélkül, amely szintén felveti az egyház spiritualitásának kérdését. Meg tudjuk-e teremteni a hagyomány és az újítás szentlelkes egységét. Tudjuk-e kommunikálni a konkrét, jól megismert, helyhez igazított evangéliumot, azzal a Jézus Krisztussal középpontban, aki tegnap, és ma, és mindörökké ugyanaz? Képes-e arra a Református Egyház, hogy identitását az adott körülmények között felismerje és újragondolja? Rádöbbenünk-e végre arra, hogy a ma emberének konkrétumokra van szüksége az általánosságok helyett? Észrevesszük-e, hogy a ma embere határozottan elutasítja a zárt tanrendszereket, mert a ma embere tele van kérdésekkel, ezeken gondolkodnak és gondolkodhatnak, semmit sem akarnak egy aszimmetrikus kommunikációban készen elfogadni? Ez az állítás még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy mindig vannak tömegével olyan emberek is, akik „kiskorúságukban” azt várják, hogy mások mondják meg nekik, hogy mitől működik majd az életük, amit egyes kegyességi irányzatok ki is használnak. A ma embere nemet mond az elvont teológiára. Egy konkrét ember csak azt fogadja el, ami őt konkrétan, konkrét élethelyzetében meghatározóan érinti. El tudjuk-e fogadni az un. „holisztikus missziót”, miszerint Isten az egész teremtett világ ura, így tevékenysége az egész világra kiterjed, ennek nyomán a gyülekezet is legyen jelen a világ és az emberek természetes közegében, gondolva itt a kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai (nem aktuál, pártpolitikai) közegekre? Megjelenhet-e az evangélium úgy a társadalomban, mint nyilvános igazság? Nyilvános igazságnak azt nevezzük, ami az emberek számára valóságosan fontos, amiért áldozatokat hoznak, ami megjelenik az előbb említett színtereken, vagyis az oktatásban, társadalomban, gazdaságban, politikában.

Később egy tanulmányban szeretném bővebben kifejteni majd ezt a területet, illetve a felvetett problémát hamarosan más oldalról is körbe kívánom járni. Most végezetül csak annyit még: Van-e a református egyháznak spiritualitása? Te mit kapsz az egyházadtól? Merjük így is feltenni ezt a kérdést!

Steinbach József

Drezdálás (2)

2011-06-28T18:28:00.002+02:00

(a folyópart és a híd)

A jóság, a keresztyén öröm át és átjárja az egész várost. Részeg embert sem látni, a főpályaudvar környékén délután néhány punkos, pírszinges fiatalember viaskodik az egyensúllyal, ők a közeli településről vagy a külvárosból lehetnek. Aki kirchentagos, valamiféle azonosítót hord magán: nyakba akasztott kulcstartót a hüvelyk és mutató ujjal szívet formáló logóval, amin éppen a közlekedésre jogosító bérlet lóg, vagy egy stílusos, három euróért kapható sálat. Mindenki igyekszik az odatartozást valami módon demonstrálni. A napok áhítattal kezdődnek és végződnek. Közöttük minden megtalálható a klasszikustól a táncosig, a meditációtól a rockosig. Némelyik meredeknek tűnik a magunkfajta embernek: a kivágott dekoltázsú hölgy lenge tánclépései valahogy nem az áhítatot mélyítik el az emberben, bármennyire is a zsoltár szövege jön a hangszóróból.

Aztán politikailag eladható szlogenek jelennek meg, integráció, iszlám, antiszemitizmus, atomkatasztrófa, háború, Irak, Afganisztán, Líbia, Szudán. Bár Kelet-Európa a díszvendég, alig-alig hallani valamit erről a régióról. Magyarországról egy államtitkár és egy külügyi tanácsos van jelen, az Unió parlamentjének lengyel elnöke, aki sziléziai protestáns, tömören foglalja össze véleményét: az Uniónak nincs alternatívája. A lengyelek, csehek kiemelten említettek, talán a szomszédság miatt, pedig magasabb szinten nem képviseli őket senki. Fekete bőrű embereket is látni elvétve, némelyik szorgosan jegyzetel, talán tudósító. A többség tört angolsággal próbál eligazodni az események sűrűjében.
Van, ami azért a lényeghez tartozik: a könyvkiadók egy kiállítási csarnokot megtöltő kínálata, vagy a délelőtti bibliatanulmányok. Némelyik szenzációs. Átlagoltam az ülőhelyek számából, volt, hogy háromezren vettek részt egy ilyenen. Jegyzetelnek sokan. Az előadás egzetekiai mélységekből jön, az opponens hölgy kritikai felvetései nem tudják megingatni a Kijelentés erejét.

És a záró istentisztelet, kint az Elba parton. Tűz a nap. Fél tízkor már harminc fok lehet. Ezrek és ezrek hömpölyögnek a folyó két partja felé. A főszínpad él, zene, eligazítás, köszönetmondások, rövid számbavétel. Fél tizenegykor elkezdődik az istentisztelet. A liturgia sajátos, ha nem lenne kezemben a füzet, nem tudnám ki is a fő prédikátor. A nap egyre erősebben tűz, sokan a nagy folyóparti fák árnyékába húzódnak. Olykor begurul némán a szabadon hagyott úton egy-egy mentő, vagy hordágy. Állok a főszínpad előtt szinte szemben a szolgálatot végzőkkel, néha kattintgatom gépemmel az Elba hídon lehulló Miatyánk kéréseinek molinóit. És egyszer csak megérint valami, ott az Isten országánál: Dein Reich komme. Az Isten országa nem az – hallom -, amit ígértek a Harmadik Birodalomban, az üdvösség sem, ami felírva volt a szemben lévő panel tetején, hogy a szocializmus örök és nem is a kényelmet szolgáló atomprogram… Nem, nem az, hanem abban a százezres tömegben megmozdult valami bennem és éreztem, hogy ott, abban a pillanatban ott van Isten országának ereje. Olyan valóságosan éreztem, ahogyan eszik az ember. Szégyelltem a könnyeimet, pedig ismeretlenek között álltam, a napszemüvegemet leeresztettem a szememre. Ahogy lassan a tömeg megindulása előtt felmentem a hídra, valami gyönyörűség járt át. Megálltam az Albrecht-hídon valahol az Elba fősodorvonalánál, lenéztem a folyóra, aztán végig mindkét parton. Ott volt még mindig az a hatalmas emberáradat, lassan mozdultak az áldás után. Gyámoltalan arcú Luther-kabátos papok álltak az úrasztalok mellett a híd beszögelléseinél és nekem újra könnyek tolultak a szemembe. Ott volt Isten, az élő Krisztus, lehet, hogy mozdult a szél is, de én a Szentlélek jelenlétét éreztem. Ha semmi más nem lett volna ebben az öt napban, csak ezért megérte Drezdába jönni.

Jakab Bálint Mihály

Drezdálás (1)

2011-06-15T12:23:00.002+02:00

(a város és az emberek)

Krisztusi korba érkezett az idén a németországi protestánsok nagy fesztiválja, az Evangelischer Kirchentag, amelynek Drezda adott otthont. Sajátos német rendezvényről van szó, amelynek eredete a 19. századra nyúlik vissza, de új lendületet a második világháború után kapott, amikor a milliószám szülőföldjükről elűzött németeknek, katolikusoknak és protestánsoknak fórumot teremtett. Éves váltásban rendezik ma is a Kirchentagokat. Lehetne magyarítani a szót, de a lényegét fejezi ki így eredetiben: az egyház nagy ünnepéről van szó.

A Kirchentagok ideje alatt a német közmédiát mozgatják az események. A kereskedelmi adók fő híreit is ez a rendezvény jelenti, a tartományi, s még inkább a városi médiát pedig teljesen uralja. De nemcsak a médiát, hanem az egész életet, a közlekedéstől a bevásárlóközpontokig, a templomi előadásoktól az utcai koncertekig. Az esemény súlyát jelzi, hogy a német politikai elit, beleértve a kancellárt vagy a köztársasági elnököt, fontosnak érzi nemcsak jelenlétével megtisztelni, hanem aktív közreműködéssel is részt venni az eseményen. Ebben a ciklusban éppen mindketten evangélikusok.

Egyik reggel bibliaórát tart a hugenotta háttérből érkező német védelmi miniszter, délután már kerekasztal mellett ül biztonsági kérdésekről értekezve. A legnagyobbak közé számító sztárriporter teológiai és közéleti kérdéseket feszegető fórumon moderál, a német stand up comedy egyik fenegyereke a siker-pénz-boldogság háromszögében kifinomult, intelligens humorral fricskázza a fogyasztói társadalom gügyeségeit. Több milliárdos a rendezvény költségvetése, euróban számolva, olvasom valahol, nem tudom, milyen gázsik röpködnek ilyenkor, de az ember érzése valahol mégis az, hogy itt az emberek a szívüket tették bele a történetbe. Ezért működik. Hatezer önkéntes segítő működik közre, ezek többnyire tizenéves fiatalok. Jutalmuk a szállás és a napi háromszori kaja. De ezért tizenkét órát mosolyogva útba igazítanak idegen gagyogókat, érdeklődő hazaiakat, égettetik magukat a nappal, cipelik a ládát, üres flakonokat szednek össze, elgördeszkáznak a keréken futó szemeteskukával, szórólapot osztogatnak, rendezvényeken ajtót nyitogatnak. Ezerféle módon segítenek. Valami átcsurog hatezer német fiatalnak az életébe, hogy lehet jót tenni, Istenért, az egyházért valamit képviselni. Háromszázezer emberre számítottak előzetesen, akik részt vesznek a 33. Kirchentagon, csak a záró istentiszteleten, az ötödik, zárónapon százhúsz ezren voltak jelen. A regisztráltak negyven százaléka fiatal volt.

Ülünk az ebédnél, fiatal csapat érkezik cserkészruhában, mielőtt enni kezdenének egy foci vagy bármilyen sportágas csapathoz méltó csatakiáltással hívják fel magukra a figyelmet, hogy mielőtt kézbe vennék az evőeszközt, énekelve imádkozzanak. Apropó étkeztetés: körülbelül százezer adag, amit naponta kiadnak ebédet, ezt négy óra alatt lebonyolítják, tizenöt embernél nem volt látható több egy sorban. Egyetlen sátorban volt ez a fajta közétkeztetés az egész városban. Más kóstolgathatta a város vendéglőinek, falatozóinak vagy éppen gyorséttermeinek kínálatát. Az árak a belvárosban is tisztességesek: egy bratwurst (sültkolbász zsemlében) kettő és fél euró, kilenc euróért steaket adtak a köretet is beleértve egy belvárosi vendéglőben. Nem bűzlik a város a hiénáktól. A villamosvezető türelmes a síneken kószálókkal, a rendőr elnéző, pedig piros a lámpa, az autósok nem dudálnak. Öt nap alatt nem hallottam más hangosságot, csak a mentők szirénáit. Ha valaki össze- vagy elesett, pár perc múlva ott voltak a mentősök. Egy-egy jó előadásra, ha be akart jutni valaki, olykor egy órát is sorba kellett állni. És álltak az emberek türelemmel. Aztán megtelt a templom vagy a sportcsarnok, mert ismert személyiség volt az előadó és kiállt az önkéntes egy táblával: überfüllt. Nem volt méltatlankodás, hangos szó, tudomásul vették.

Jakab Bálint

„…a teljes szeretet kiűzi a félelmet”

2011-06-10T08:45:00.002+02:00

- Bolyki Jánosnak, János apostol lelki rokonának

Az alábbiakban következő néhány sor nem nekrológ, nem búcsúztató, még csak nem is laudáció, s nem is most eltávozott, nem mindennapi jóságú és szellemi teljesítményű atyai barátunk érdemeinek lajstromozása akar lenni. Mindössze egy rövidke életbe-visszaszólítás, annyi, amennyi egy ember erejéből telhet, addig is, amíg a Teremtő megadja Bolyki Jánosnak a boldog feltámadást.

Az itt vázolt történet időpontja – amíg élek nem feledem, nem feledhetem el – 2009. szeptember 22., néhány nappal szürkehályog műtétem előtt. Ekkorra Jánosnak, ha nem örökli az általa oly igényesen kutatott, s annyira vele „egy vérből valónak” remélt apostol, János türelmes lelkületét, már jócskán elege lehetett (volna) a betegségre, a műtétre és a gyógyulás esélyeire vonatkozó kérdezősködéseimből.Ő ekkorra már kétszer is átesett az általam annyira rettegett beavatkozáson, így kételyeimmel és félelmeimmel bizony sokat nyaggattam szegényt. Mellesleg, igaza van mindazoknak, akik csak legyintenek:” Ez ma már csak pár perces rutinműtét, a katonadolgonál is kevesebb stb”. De a nem próbált, a nem tapasztalt mindig félelmetes. Műtétem napja közeledvén, egy hirtelen ötlettől vezérelve áttelefonáltam Bolykiéknak, azzal, hogy nagyon fontos és halaszthatatlan ügyben kérek tőle, tőlük néhány percet. Hosszas töprengések után rájöttem ugyanis: nincs a világnak az a nyugtatója, az a baráti orvosa, az a rám odakint várakozó családi hátvéd-csapat, amely elemi rettegésemet maradéktalanul enyhíteni tudná. Egyetlen megoldást éreztem erőt adónak, a félelmet végleg kiűzőnek: ha még az operáció előtt úrvacsorát vehetek. S pontosan tudtam azt is, hogy a szent jegyek rendhagyó, házi kiszolgáltatását mástól, mint Bolyki Jánostól nem kérhetem. Csöngetésemre ő nyitott ajtót, papucsban, takaros, halványsárga kockás ingben, barna kordnadrágban. (Ez itt nem divattudósítás, de a továbbiak szempontjából komoly jelentősége van!). Amikor szoktalan kérésemet Gabinak és Jánosnak a rám egyébként nem jellemző félénkséggel elrebegtem, szinte egy emberként mondták: „Természetesen! És nagyon örülünk, ha segíthetünk megkönnyíteni, amit már nem kerülhetsz el. csak pár percet kérünk, hogy felkészülhessünk.” Gabi térült-fordult, s ropogós madeira terítőn kis tálcát helyezett el, kenyérszeletkékkel, mellette pedig egy szép kristálypohárban etyeki boruk ragyogott. János azonban még ekkorra sem került elő. Néhány perc múlva jelent meg, barátságos nappaliját az igazi templommá lényegítve, nem csupán palástban, de tökéletes ünneplőben, a szertartás méltóságába egy parányi vidámságot és játékosságot is csempészve azzal, hogy a fekete öltöny-fehér ing szigorán kivételesen a megszokott fekete helyett fehér tűpöttyös nyakkendőjével enyhített .Azzal, amelyet az évek során annyiszor megdícsértem. A kenyér és bor vétele előtt – amelyben a Bolyki-házaspár is osztozott – elénekeltük az „Aki értem megnyíltál…” kezdetű úrvacsorai éneket, azt követően pedig János mondott néhány nagyon szép, egyszerű és megerősítő szót. E perctől kezdve rettegésemet mintha elfújták volna, s pár nappal később, a műtét körülbelül tizenöt perce alatt meg se rezzentem, egyszóval „mintabeteg” lett belőlem.

Ami akkor eszembe sem jutott, pedig kézenfekvő lett volna, az most, csaknem két évvel később vágott belém: Az élmény, amelyet azon a hétköznapi délutánon a Ráday utca 28-ban átéltem, átélhettem, nem egyéb volt, mint János apostol első levele negyedik részének megelevenedett, valósággá vált tizennyolcadik verse. És abból is az a félmondat, amelyre ma a legépebb szemű embernek, akár egy minden porickájában ép, sikerekben (vagy azok látszatában) lubickoló ifjúnak is égető szüksége van, az egyre sokasodó félelmek, szorongattatások idején: „…a teljes szeretet kiűzi a félelmet.” Nem tudom, Bolyki János melyik bibliai részt tekintette élete vezérigéjének. Egy azonban bizonyos: benne ott lakozott az a teljes szeretet, amellyel önzetlen, sugárzó élete során oly sokak félelmét ki tudta űzni. Köszönöm. Köszönjük.
Petrőczi Éva

Az írás megjelent Bolyki János búcsúztatásának napján

Tágas tér - Gondolatok Steinbach József: Tágas tér – Üzenetek a 18. zsoltárból (Pápa, 2011) című prédikációs kötetéről

2011-05-27T08:41:00.000+02:00

Dr. Kádár Ferenc

Egy könyv sorsa sok esetben már akkor eldől, amikor az ember kézbe veszi. Az érintés, a borítólap látványa, az egész könyv kivitele kedvet adhat arra, hogy elolvassuk, de el is veheti a kedvünket ettől.

Steinbach József püspök úr prédikációs kötetével való első találkozásom felemelő és inspiráló élményt jelentett. Kézbe vettem, és a könyv már a borítólapjával lenyűgözött. A képen egy templombelső, egy istentiszteleti tér látható, amely nyitott. A padok sora egy csodálatos tájban, a balatoni panorámában „folytatódik”. Biztos voltam benne, hogy nem véletlen ez az indítás: a könyvben olyan igehirdetéseket, magyarázatokat és történéseket fogok találni, amelyek nyitottak kifelé és befelé. Biztos voltam benne, hogy az evangéliumi szabadság, s a léleknek oly szükséges tágas tér fog várni engem a lapokon.

Nem csalódtam. Az igehirdető a 18. zsoltár alapján prédikál, ahogy erre a kötet címe és alcíme is utal (Tágas tér – Üzenetek a 18. zsoltárból). Az egész zsoltárt feldolgozza, egyes részeit többször, több szempontból is. Vállalkozása a sorozatprédikálás szép példája, és a kontextuális látás megvalósítása, ami az egésznek és a részeknek harmonikus egymás mellettiségét, egymásra utaltságát jelenti.

Steinbach József igehirdetései olyanok, mint egy sok ablakos ház. Mindenfelé nyitott, minden oldalra ki lehet tekinteni, s mindenfelől árad befelé a fény.

Ezek az igemagyarázatok úgy textusszerűek, hogy közben nyitottak a teljes Írás üzenete felé. Az igehirdető az Ószövetség és Újszövetség egységének hirdetője. A 18. zsoltárról szól, de a lehető legtermészetesebb módon szólalnak meg a prófétai, evangéliumi, vagy az apostoli igei bizonyságtételek, hogy erősítsék, kiemeljék, vagy éppen ellenpontozzák a zsoltár kijelentéseit. A legnagyobb „ablak” a teljes Írás központjára, a Krisztus-eseményre nyílik. Az igehirdető a 18. zsoltár alapján Krisztust prédikálja.

A körülöttünk zajló események felé, a hangos világ felé is nyitottak ezek az igemagyarázatok. Bár az Úr-adta magaslatokon, a fennsík csendjében fogantak, s oda hívják a hallgatót, olvasót is, de ez nem jelent elmenekülést a jelen elől. Ahogyan a zsoltáros is korának gyermeke volt, úgy az igehirdető is jól ismeri és írja le azt a világot, amelyben ő és hallgatói élnek. A leírás nem részletező, inkább lényegre tapintó. És ami fontos: megoldást kínáló. Egy idézet hadd álljon itt ennek bizonyítására: „Az élő Isten kőszikla, pajzs és erős vár. Kőszikla egy bizonytalan világban, pajzs egy agresszív világban, és erős vár egy mindent toleráló világban” (32.o.). Milyen pontos leírás ez világunkról, s milyen egyértelmű a megoldás!

Ezek az igehirdetések nyitottak a belső világ, az egyén világa felé is. Az igehirdető „én” nem rejtőzik az Ige mögé. Néha a saját életéből hoz példát, bár mindig kiköti, hogy nem magát akarja prédikálni. Olykor finoman céloz hivatására, s e mostani vezetői megbízatására, amit sokrétűsége ellenére is szolgálatként és nem teherként lát. S az igehirdetések fontos tényezője az igehallgató (olvasó) „te” és „ti”. Sohasem kívülállónak, hanem megszólítottnak, érintettnek érezhetjük itt magunkat. A mindennapi kegyesség megélése, az Ige erejének életté transzformálása újra és újra visszatérő igénye az igehirdetéseknek. Ahogy az ajánlásban a püspöktárs, Bogárdi Szabó István fogalmaz: a „megragadott ember” „szent unszolásai” fogalmazódnak meg ebben a könyvben.

Steinbach József igehirdetései nyitottak a teológia tudománya felé is. Ez az „ablak” külön érték. Igehirdetés és tudományművelés sokszor külön utakon jár. Itt viszont a pontos és mélyreható exegézis, a bibliai teológiai összefüggések, a dogmatikai tisztázottság és etikai egyértelműség homiletikai értékké válik. A tudományosságot nem a bonyolult fogalmazáson, vagy az idegen szavak használatán lehet tetten érni, hanem az egyszerűségen és pontosságon. Milyen az Isten? Mit tett az Isten? Mit tehet az ember? Hol a helyünk?… Ezek a legnagyobb teológiai kérdések. A könyv nemcsak felvetésükig jut el, hanem a rájuk adható pontos, biblikus és életszerű válaszokig is.

A beszélhetnénk még a kiérlelt írói stílusról, a visszafogott és hasznosan alkalmazott szemléltetésről, meg a képi illusztrációkról. A kötet kis ablakai ezek a művészien kidolgozott képek, melyek a szerző(!) fotóinak felhasználásával készültek. Ezek mind csak erősítik bennünk azt az érzést, hogy aki kinyitja ezt a könyvet, az egy kifelé és befelé nyitott világban, s ami ennél is fontosabb: egy felfelé nyitott világban, az Istentől adott tágas térben találhatja magát. A zsoltár így fogalmazza ezt meg: Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem (20.v.).

Hálát adunk Istennek, hogy egy új, igen értékes kötettel gyarapodhatott jelenkori igehirdetés-irodalmunk. Köszönetet mondunk egész egyházunk nevében a szerzőnek, a kötet elkészítőinek, valamint a kiadónak, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek e könyv megjelentetéséért.

2011. május, Sátoraljaújhely / Sárospatak

A szerző lelkész, teológiai tanár

MAGYAR FÚGA

2011-05-14T13:30:00.001+02:00

Jakab-Köves Gyopárka

Bizony, volt idő, amikor a magyar szellemi élet zömét reformátusaink adták. Iskoláink éppúgy letéteményesei voltak ennek az értelmiségi boomnak, mint az a szellemi hozzáállás, amely magából a hagyományos kálvinizmusból eredt. Az ész és az ismeret, amely kézben jár a hittel. Nos, keserű az összehasonlítás a mával, hiszen nemhogy motorja nem vagyunk a mai kulturális, szellemi életnek, de semmilyen szinten nem mutatkozik meg jelenlétünk. Belőlem is hiányzik az a reformkortól, sőt a felvilágosodástól egész a kommunizmusig végighúzódó pátosz, amely még fennen hirdette, hogy a művelődés, a kultúra, az alkotás része kell legyen az egyház mindennapjainak.

Kultúrprotestantizmussá sekélyesedett a pátosz, ami már messze nem ugyanaz, mint amikor valóban kéz a kézben járt a hit és az alkotás, hit és világlátás, hit és tudományos gondolkodás. Egyszóval ma már másra van szükség. A MAGYAR FÚGA rovatcím alatt halk, és pátoszmentes kíséreltet teszek arra, hogy a hit és a szellem összefonódásában megszületett alkotásokról meséljek.

MAGYAR FÚGA. Bevallom, a sorozatcímet loptam. Nem szép dolog lopni, és ezúton is megkövetem boldogult Bertha Sándort, vagy mondhatnám Alexandre de Berta-t, Sándor bátyámat, aki ezt a műfaji megjelölést kitalálta. Megkövetem a kedves olvasókat is, mert én bizony nem árulom el egyelőre, ki is a fent nevezett úr, és mi köze neki a kultúrához, meg a Dunántúlhoz. Ő is sorra kerül. Elsőként egy kortárs magyar alkotó bemutatása következzék, aki egy akkor még jugoszláviai, ma horvátországi magyar településen született, Magyarországon tanult, ma pedig Újvidéken, Szerbiában dolgozik szerkesztőként. Nem mindennapi történet, de nem mindennapiak azok a történetek sem, amiket leír. Egy nagy kortárs íróról van szó, Kontra Ferencről.

Tájkép keresztekkel

Kontra Ferenc 1958-ban született a horvátországi Darázson. Ma az újvidéki Magyar Szó művészeti mellékletének szerkesztője. Legnagyobb sikerű regénye, a Drávaszögi keresztek 1988-ban jelent meg először, a kötetet további életrajzi ihletésű regények követték. A Gimnazisták a pécsi középiskolai éveket dolgozta fel, egyben a határon túliság stigmájáról, valamint a kádárizmusról ad őszinte és megdöbbentően tiszta képet. A Farkasok órája a legkatartikusabb mind közül, az apák nemzedékével vet számot a fenyegetettség, majd a háború közepette. A Wien a sínen túl látszatra megtöri az életrajzi fonalat. Ugyanakkor szereplői mintegy kivetítései egy belső világnak, amely az identitás és a halálhoz való viszony kérdései közt őrlődik. A Drávaszögi keresztek átdolgozott kiadása ez után jelent meg 2008-ban – végre, mondhatjuk, hiszen a magyarországi olvasók számára is elérhetővé vált egy életmű négy legfőbb alkotása.

„És még egyet mondok útravalónak, hogy megjegyezd: cipőd talpán a szülőfölded nem viheted el” mondja Szabó pék a Drávaszögi keresztekben. Amit nem sikerül a cipő talpán átmenteni, arra képes a szellem. Kontra Ferenc célja bevallottan ez volt: a szellemi örökség megmentése. Két nemzedék emlékezetét fogta össze, ahogy azt a Bevezetésben írja, egy autentikus drávaszögi miliő megteremtése révén, s ebben – tesszük hozzá - minden néprajzi modorosságot kerülve egy eszköze volt: a mítosszá vált emlékezet.

Ahhoz, hogy megértsük a Drávaszögi keresztek alapgondolatát, fel kell magunkban tenni a kérdést, vajon hogyan is lehet megragadni annak a szülőföldnek a képét, amely elpusztult, ha nem éppen végtelen sok veszteség elbeszélésével? A drávaszögi sors ilyen. Lírai sorokban foglalja össze ezt a szerző: „Errefelé talán mindenki ugyanarra emlékezik. Vörös bogyók gyúltak a temető elvadult bokrain, megégett emberek hamvadtak, hulltak egyre mélyebbre az elhagyott hantok alatt, lelkük világított ezernyi törpe lángban, gyertyák szakadékai között bukdácsoltak a fekete madarak, recsegve törtek ki a szőlőkarók a hegyen, kiszáradt kutak őrizték a távozók sikolyát, hóember vigyázta a tél első lépteit, a hegyre dérfátyol borult. Ott kísértettek, kiket az örvény egykor elkapott.”

A regény minden egyes története egy-egy veszteség elbeszélése, egyre több kereszt áll ebben a szellemi temetőben. A veszteségek többnyire értelmetlen halálok, de ugyanígy ide sorolhatjuk a személyes környezet elvesztésének különböző stációit. Az elbeszélő főhős fiú ilyen veszteségként éli meg a tanya elhagyását, majd a regény végén a háztól és a falutól való elszakadást. Nem a tárgyakhoz kötődnek az ide-oda sodródó emberek, hanem a közösséghez, az élőkhöz, ezért is oly torokszorító, hogy az édesanyának éppen a virágzáskor kell odahagynia féltve dédelgetett dáliáit.

Hű képet ad a könyv a falu életének körforgásairól. A kötet első két fejezete pörgő ritmussal mutatja be a paraszti munka meg nem szűnő láncolatát, érzékeltetve az örömöt, a munka és a betakarítás feletti mindig megújuló hálát, ami olyannyira megkülönbözteti a paraszti életet bármely más tevékenységtől. Éppen a vitalitás és megpihenés magától értetődő váltakozásának köszönhető, hogy ebben a körforgásban természetes tény a halál. A különböző szokások megjelenítésében, a gyász feldolgozására hivatott virrasztástól, a koporsó közös hordozásán át az óra megállításáig jól nyomon követhetjük a Drávaszögben is hagyományosan meglévő közösségi rítusokat, amelyek mind a veszteség elviselésében segítik a hátramaradottakat. S noha érezzük, valami kisiklott a Drávaszögben, aprócska jelek mutatják, hogy hibák csúsznak be a régi rendbe - egy órát nem állítanak le, az elhunytak majd mindig életük tavaszán dőlnek ki az élők közül, sőt azt olvashatjuk: „Így attól a néptől mintha elfordult volna a Megváltó, talán maga sem bírta tovább hallgatni a gyakori nyakszirtroppanást” -, a regény végül mégis az élni akarás példájával zárul. Az édesanya fejében már megjelenik kislányának rettenetes vége, látja őt eltorzulva meghalni, mindez azonban csupán rémkép. A megvalósulható iszonyat megidézése helyett ideje továbbindulni. Az öntudatlan tenniakarás kerekedik felül a nyavalygáson, és a halál rettegésén.

A Drávaszögi keresztek nem csak a személyes emlékezet regénye. A kollektív emlékezet bonyolult szövevénye ölt formát, begyűjtött megemlékezések, és a tudatban állandó változásban lévő személyes emlékezet áll össze szerves egésszé. „Amit nem én éltem át, az is velem esett meg”, írja Kontra Ferenc a kötet előszavában. A fájó veszteségek ellenére ugyanakkor a Drávaszögi keresztek alaphangja nem a száraz borzalomé, sem a nyomasztó vég-tudaté, s nem is a sírásé. A mindennapok öröme és a cselekvés gyógyító ereje azt az öntudatlan életkedvet sugározzák, ami az egészséges falusi közösségeket évszázadokon keresztül megtartotta. Kontra Ferenc szelíd szeretettel veszi lajstromba a régi Drávaszög életét, anélkül, hogy egy pillanatig is múzeumi merevségbe kényszerülne ez a világ, hiszen él, lélegzik, lüktet, és forog, forog az évszakok váltakozásában.

A regény legsúlyosabb kérdése a bűn és a közösségért való felelősség kapcsolatát vizsgálja. Szabadulhatunk-e a bűntől, amely a közeget, azt a környezetet, azokat az embereket érinti, amelyhez tartozunk? A szülőföldtől búcsúzó nagyanya mondja ki e meghatározó szavakat: „Bocsásd meg, Uram, hogy csendben megyünk el, mert a hallgatásunk több mint bűnrészesség.” Nem véletlenül az imádság a vaskeresztnél hangzik el, a temető felé, az útkereszteződésnél. A vaskereszt legendája szerint egy ezüstszárnyú madár csőrével kihúzta Krisztus lábából a vasszöget, s elrepült vele. „Akkor a Megváltó lábából friss vér fakadt, leszivárgott a földbe. Ebből sarjadt egy vadrózsabokor. Az a bokor még ma is ott zöldell. Az a vércsepp még most is táplálja. Sohasem szárad ki, mert az ezüstszárnyú madár a csőrében vizet hoz neki.” A Megváltó vére lemossa az emberek bűneit. Mindaddig, amíg ebből a földből gyökerezhetnek, az imádságok is megszületnek, mint az a vadrózsabokor. Vezeklés, bűntől való tisztulás azonban lehetetlenné válnak, ha nincs meg ez az élő, földből sarjadzó ima és hit. „A korhadt feszület mintha összezsugorodott volna, mintha örökre le akarta volna rázni magáról a Megváltó oktalan szenvedését, kiálltak a szögek a fából, nem jött a mondabéli madár, hogy a csőrével kitépje őket.” A rozsda a vaskereszten már előrevetíti a pusztulást, s valóban, új lakók igyekeznek a faluba, akik máshogy élnek, más ételeket esznek. Végül egy utolsó imát mond a nagyanya a vaskereszt alatt, a kiúttalanság szavait. „Mert mi már csak rossz felé indulhatunk”, s az apa kijózanító szavaira kifakadva így válaszol: „Csakhogy én nem tudok mások keresztje elé térdepelni.”

A Drávaszögi keresztek így tűz a kárpát-medencei tájba egy újabb keresztet, a szétszóratás, a kisebbségi lét keresztjét.

A szeretet hatalmának tündöklése a sötétség uralmának idején

2011-05-03T11:12:00.000+02:00

Vajs Tibor

Corrie ten Boom önéletrajzírója hirtelen azon kapta magát, hogy férjével, John-nal kezdte átültetni a gyakorlatba mindazt, amit Corrie ten Boomtól tanultak, majd felsorol néhány dolgot a megtanultak közül. E könyv olvasásának a célja, hogy mi magunk is alkalmazzuk az életünkben azokat a tanulságokat, amelyeket e könyv olvasása által felismerünk. Noha Corrie önéletrajza áll a középpontban, korántsem csupán az ő élete szolgálhat példaképül a számunkra.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a krisztusi életet kiformáló ten Boom család életét. A mindennapos házi áhítatokat úgy tartották meg, hogy közben komolyan vették a megértett bibliai üzenetek megtartását. A Beje - ház mindig nyitott volt a segítséget kérők befogadására. Az természetes volt, hogy a nagynénik velük élhetnek, és a tanácsért jövőnek a családfő mindig imádsággal a szívében kér bölcsességet Istentől a megfelelő válaszért. A német megszállás idején pedig természetes volt a család számára, hogy menekült zsidókat fogadjon be a tilalom ellenére, hiszen ők „Isten szeme fényei”, ahogyan ezt a Bibliából tanulták. A könyv jelentősebb szereplői külön színfoltot képviselnek ebben az önéletrajzban. A ten Boom Mama csendben hordozott betegsége a türelem és a feltétel nélküli szeretet gyakorlásában segítette a négy ten Boom gyereket. Corrie életének lelki formálásában két családtagnak volt meghatározó szerepe. Caspernek az édesapának és Betsie-nek a nővérének. Ők ketten különösképpen ábrázolták ki a bennük élő és cselekvő Krisztus életét és ez által segítették Corrie - t az ő lelki harcaiban és hitben való növekedésében. Mindkettőjüket a letartóztatásuk és fogságra ítélésük után tragikus módon veszíti el Corrie. Az apukáját tíz nappal letartóztatását követően, nővérét pedig valamivel később Ravensbrückben. Betsie -vel szinte összefonódott az életük, több mint ötven éven át elválaszthatatlanok voltak egymástól. Őt kereste Corrie, amikor kiszabadult Ravensbrückből és újra a Beje - házban élhetett. Vallomása szerint arra ébredt rá, hogy azért nem találta a helyét a régi, kedves otthonában, mert hiányzott neki a nővére. Casper papa és Betsie azon kevés keresztény emberek közé tartozott, akik szinte állandó bizalommal voltak Isten irányába és készek voltak azonnal engedelmeskedni Isten felismert akaratának. A papa példának okáért kiváltságnak tekintette, hogy egy zsidó újszülöttért is életét adja. Amikor letartóztatása után idős korára való tekintettel felajánlották neki, hogy szabadon engedik, ha felhagy a zsidók megmentésével, akkor azt válaszolta, hogy ha másnap bekopognak hozzá segítségért, ő befogadja a menekülteket. E válaszával aláírta halálos ítéletét, pedig szabad lehetett volna. Betsie minden gond nélkül tudott imádkozni az őket bántalmazó németekért, hálát tudott adni a legnagyobb nyomorúságban is Isten hűségéért, még a hálóteremben levő bolhákért is. Corrie e tekintetben különbözött tőlük. Neki szinte mindig meg kellett harcolnia az engedelmességet. Nagy kincset jelent az őszintesége az olvasó számára, mivel azzal segít a hit útján bennünket, hogy nem kelti azt a hamis látszatot, mi szerint az lenne a természetes útja a keresztény életnek, hogy minden flottul megy. Gyakran gyűlölködött, nehezen tudott megbocsátani a kínzóiknak, az őket beáruló személynek. Először a négy evangélium, majd a miniatűr méretű Biblia jelentette az erőforrást Betsie és Corrie, valamint nagyon sok fogoly számára, akiknek felolvasást tartottak. Különösképpen a Zsoltárok könyve 119:14. verse jelentett sokat, amely így szól:” Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem”. Corrie azt is elismerte, hogy nem volt felülről való bölcsessége a mentő akciók során. A holland földalatti ellenállás nemzeti csoportjának tagjaként gyakorlatot végeztettek vele felkészítés céljából, arra az esetre, ha hirtelen rájuk törnének és vallatnák őt félálomban. Rendszeresen eltévesztette a válaszadást. Istentől kérte el a bölcsességet, amikor embereket kellett beavatni a tiltott tevékenységükbe, ki az, akit Isten megbízhatónak talál, és kit nem talál annak? Felülről jövő bölcsessége volt, amikor nem rutinszerűen cselekedett. A kisebb vétséget, a hazugságot választotta akkor, amikor az igazmondás adott esetben árulást, és emberi életet követelt volna, mert ez nagyobb vétséget jelentett a szemében. Isten őt választotta az életre az által, hogy egy adminisztrációs hiba folytán engedték szabadon. Ezt csak a háború utáni időszakban tudta meg, amikor Ravensbrückbe látogatott. Neki kellett bizonyságot tenni Betsie életéről, mint a szeretet nagykövetéről. Betsie szeretete győzte le azt a kegyetlen fegyőrt, akit csak mindenki Kígyónak nevezett, hogy kész legyen bemenni a halálos beteg Betsie - hez a fegyőrök által - amint kiderült, a bolhák miatt - oly rettegett barakk hálótermébe, azért, hogy gondozzák őt. Corrie - nak kellett hirdetni, hogy Krisztus szeretete a legmélyebb, démonok uralta pokolban is jelen van, felemel és nagyobb erő, mint a pusztításé. Isten különös oltalma volt a Beje - házban, a speciálisan kialakított rejtekhelyen elrejtett zsidók életén. A Gestapo nem találta meg a házban elrejtetteket. A második világháború befejeztével Corrie - nak kellett megvalósítani a volt háborús foglyok és áldozatok befogadását szolgáló otthon létrehozását. Így jött létre ez a szolgálat a bloemendaali házban, Hollandiában. Németországban pedig, 1946-tól a darmstadti lágerben a megújulás táborát működtette, úgy ahogyan ezt Betsie eltervezte. A németeknek van a legnagyobb szükségük a működő szeretet megismerésére, mivel ők kerültek erkölcsileg a legmélyebbre – így gondolkodott Betsie erről a szolgálatról. A gyűlöletet csak szeretettel, virágok jelenlétében, szögesdrót nélkül tanulhatják meg a nácizmus tévelygésébe került emberek. És Cornelia ten Boom Isten követeként utazta be a világot, bizonyságot téve Isten megváltó szeretetéről, mely minden emberi gonoszságot és értelmet felülmúl. 1983-ban, 91 éves korában, születésnapján Kaliforniában, ahol barátai között élt, hazatért Megváltójához. A Beje – házban. Jelenleg múzeum várja a látogatókat, a volt órásboltban pedig ten Boom ékszerüzlet működik. A technika vívmányának segítségével interneten akár műholdas felvételről is látható a Corrie ten Boom Alapítvány és az ékszerbolt épülete. Felirat is jelzi a helyszínt. Az olvasó láthatja Haarlem utcáit és azokat a helyszíneket, ahol a könyv által elénk tárt események zajlottak. Elisabeth Sherrill pedig a maga lüktető, elbeszélő stílusával, lélekben elvezeti a tisztelt olvasót az akkori események színteréhez.

A könyv kiadásának előszavát, a szerző 2005. szeptemberében írta. Sherrill említést tesz arról az emlékezetes darmstadti találkozásról, amelyen férje John, és ő először találkozhattak Cornelia ten Boommal 1968-ban. John és Elisabeth életére nagy erővel hatott Corrie személyisége.
A könyv 16 fejezetre lett felosztva. Négy fejezet szól az invázió előtti időszakról, négy fejezetben olvashatunk arról az életmentő munkáról, amelynek középpontjában a Beje - ház állt, és amely munkának fő irányítója Corrie lett. Hét fejezet lett szentelve a letartóztatástól kezdődően a fegyházban, valamint a koncentrációs táborban zajló eseményeknek. A záró fejezet Corrie szabadlábra helyezését, és megkezdett rehabilitációs munkáját ismerteti meg az olvasóval. A könyvet a képek gyűjteménye zárja. A könyv fontos tanulsága, hogy a másik ember iránt érzett gyűlölet sohasem Istentől származik, különösen nem a zsidók iránti gyűlölet.

Corrie ten Boom-John és Elisabeth Sherill: A menedék. Harmat Kiadó. Budapest, 2010

A „gyülekezeteiben élő egyház” csak divatos egyházpolitikai jelszó?

2011-04-09T12:19:00.019+02:00

Köntös László

Az egyszázalékos kampányfilm óta azt hittem, Pásztory Ádám engem nem tud többé meglepni. Tévedtem. Az országos honlapon Csepregi Botond főszerkesztő készített vele egy interjút, amelyben a Zsinati Hivatal kommunikációs vezetője, immár ki tudja hányadik kísérletében, azt akarja kommunikálni a belső egyházi közönségnek, hogy a kampányfilm mit akart kommunikálni. A szpot egyházi fogadtatásával nyilván baj van. Ez egyértelműen kiderül abból, hogy az értelmezési kísérletek már-már túlsúlyosak az alkotással szemben.

Szívesen meghallgatom a Zsinati Hivatal kommunikációs vezetőjének az érveit arról, hogy miért is így gondolják a film megrendelői megszólíthatni a magyar társadalmat egyszázalék ügyben a Magyarországi Református Egyház nevében. Ez valóban lehet kommunikációs szakmai kérdés, s még az is előfordulhat, hogy a többnyire elutasító egyházi közvélemény is megérti az egyébként tényleg professzionálisan elkészített alkotást.

Csakhogy előfordulhat az is, hogy a mind gyakoribbá váló értelmezési kísérletek nem segítenek, hanem inkább tovább mélyítik a vitát, s eleddig nem érzékelt koncepcionális törésvonalakat is a felszínre hozhatnak. Ez azért figyelemre méltó, mert az egyik oldalon, akárhogyan is, a Zsinati Hivatal áll, míg a másikon a filmet értetlenül fogadó magyar reformátusság egy jó része, beleértve magamat is. A véleményemet a Parókia portálon elmondtam. Nos, sajnos, attól tartok, hogy a Pásztory Ádámmal most megjelent interjú éppenséggel nem segít, hanem alapvető, az egyház mibenlétére vonatkozó nézetbeli problémákra mutat rá. Lehet, hogy a film körüli nézeteltérés is innen ered. Nem tudom.

Pásztory Ádám, a Zsinati Hivatal képviseletében azt találta mondani ebben az interjúban, hogy „A gyülekezeteiben él az egyház nagyon divatos egyházpolitikai jelszó manapság” . Válaszolta ezt arra a kérdésre, hogy sokan hiányolták a filmből a gyülekezetekben élő egyházat. Ez azért súlyos mondat, mert a „gyülekezeteiben él az egyház” ismerős tételét egy félmondatban értelmezi, s nem fejti ki, hogy a nyilatkozó mire is gondol. Itt már nem pusztán kommunikációról, a filmről, hanem alapvető tartalmi kérdésekről van szó. Jóhiszemű vagyok, nem kívánok személyeskedni, de hát itt már nem is személyekről van szó. Itt a Zsinati Hivatal kommunikációs vezetőjétől kapom az üzenetet, amelyet próbálok megérteni, amely meglep és meghökkent, akárcsak a film. De ez a mondat már rólam is szól. Személyesen, egyháztagságomban érintve vagyok.

Én, Köntös László, a pápai gyülekezet presbitere ebből az üzenetből azt tudtam meg, hogy az egyház nem a gyülekezeteiben él, s akik abban a tévhitben ringatják magukat, hogy ők mint egyháztagok alkotják az egyházat, tévednek. Az az állítás, hogy az egyház a gyülekezeteiben él, pusztán hiedelem, csak politikai jelszó. Manapság. Igaz ugyan, hogy a Heidelbergi Káté, ami nem éppen mai keltezésű, azt mondja az egyházról, hogy „Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe”, de úgy látszik, a „manapság”-ba ez is belefér.

Vagy lemaradtam egy brossúrával, s újra kell értelmeznem a dolgokat, beleértve saját egyháztagságomat is. Én eddig azt hittem, azért lehetek az egyház tagja, mert egy konkrét gyülekezet templomba járó, úrvacsorázó, adakozó tagja vagyok. Én eddig úgy tudtam, az egyház úgy létezik, hogy vannak gyülekezetek, a Szentlélek és az Ige által összegyűjtött emberek helyi közösségei, s ezeknek a helyi közösségeknek a nagy közössége maga az egyház. Lehet, hogy tévedek? Hamis egyházképem van? Vagy már létezik egyháztagság gyülekezeti tagság nélkül is? Lehet valaki úgy is tagja a Magyarországi Református Egyháznak, hogy közben nem tagja egyetlen gyülekezetnek sem? Létrejött a virtuális egyház, a gyülekezetek nélküli egyház, s nem vettem volna észre?

De jó, rendben. Fordítsuk meg a dolgot, s mondjuk ezt: az egyház nem a gyülekezeteiben él. Ebben az esetben kénytelen vagyok feltenni a kérdést: akkor miben? Próbálom elképzelni az egyházat gyülekezetek nélkül, de úgy látom, nagyon csökött a fantáziám. Nem megy. Az egyház gyülekezetek nélkül nem több, mint absztrakció. Hogy ne mondjam: hivatal. Vagy írjuk ezt az utóbbi szót csupa nagybetűvel? Az egyház gyülekezetek nélkül értelmezhetetlen. Az egyház valósága igenis a gyülekezetekben testesül meg. Mi másban? Egy ilyen mondat önmagában életveszélyes, mert az egyház létalapját kérdőjelezi meg, s azt üzeni – meglehet, nem szándékolt módon - ,hogy létezhet egyház egyháztagság nélkül is. Ez annyi, mintha azt mondanám, létezhet egyház emberek nélkül is. Nem létezhet. Az Úr Istennek úgy tetszett, hogy az Ő egyházát ebben a világban, hús-vér emberekből hozza létre, akik az Ige és a Szentlélek indíttatására összegyülekeznek és gyülekezeteket alkotnak.

Én inkább azt üzenném minden magyar reformátusnak, hogy Ti vagytok az egyház, nélkületek nincs egyház. Legfeljebb hivatal. S nem azért, mert Te vagy én annyira kiválóak vagyunk, hanem azért, mert az Úr Istennek így tetszett. Mi, a bűnbocsánatot nyert bűnösök közössége vagyunk az egyház. Ez életünk egyetlen méltósága. Ha nem a gyülekezeteiben él az egyház, akkor most nem is tudom, mitévő legyek? Van valakinek valami jó ötlete? Holnap ne menjek templomba? Egy nagyon is konkrét, helyi gyülekezet templomába? Üzenjem meg a papnak, hogy az egyház nem a gyülekezetekben él, s rám többé ne számítson? Legyek a virtuális egyház tagja? Vagy inkább füvet nyírjak helyette, s ne gyötrődjek ilyen buta kérdésekkel?

Az már az érem másik oldala, hogy vajon minden gyülekezetünk érti-e, hogy a helyi gyülekezetek nagy közössége az egyház? Ez a kérdés valóban újra és újra a felszínre tör, mert olyan jelenség sajnálatos módon valóban létezik, hogy egyes gyülekezetek hajlamosak magukat az egyház egészével azonosítani, mintha bizony rajtuk kívül már nem is lenne élet. (Lehet, hogy Pásztory Ádám valami hasonló jelenségre gondolt? Nem tudom, ez az idézett mondatból nem derül ki.) Fittyet hánynak a Magyarországi Református Egyház alkotmányára, az egyházfegyelemre, s úgy tesznek, mintha nem is lennének ennek a közösségnek a tagjai. Igen, sajnálatos módon vannak gyülekezetek, akik annyira „függetlenek”, hogy számukra a gyülekezetekből felépülő egyház egésze, mint egy gyülekezet, már nem, vagy alig létezik. Vannak „ők” és rajtuk kívül, valahol a távolban, van az „Egyház”. Ekként a „gyülekezeteiben él az egyház” egyébként igaz tétele a kongregacionalizmus, a szeparatizmus jelszavává is válhat, mintha bizony, az egyház valósága nem terjedne túl a helyi gyülekezet határain. A mi egyházunkban a „gyülekezeteiben él az egyház” gyakran félreértett, vagy egyesek által tényleg (egyház)politikai jelszóként használt tétele miatt is, valóban sokkal jobban kellene figyelni az egyház egységes valóságára. Arra, hogy az egyház nem egymástól független gyülekezetek, hogy ne mondjam egyházkerületek, önző kis lokalitások jogilag konstruált összessége, hanem közösség, Isten rendelése szerint. Ha már szeretetben egybe vagyunk forrva, „belső lelkiképpen”, ideje lenne talán önmagunkat jobban megszervezni. A gyülekezetektől felfele.

De abból, hogy egyesek a „gyülekezeteiben él az egyház” gondolatával visszaélnek, sőt autokefál egyház módjára élnek, még nem az következik, hogy ez a mondat csak divatos politikai jelszó. Nagyon is az egyház valóságát fejezi ki.

Az egyház egysége helyi gyülekezetek nélkül csak fogalmi absztrakció. Nincs más, ami megalapozza a történetileg megvalósuló egyház létét, csak a gyülekezet.

Üzenet Japánból

2011-03-15T18:32:00.012+01:00

Köntös László

Nézem az egyik televíziós csatorna hírműsorát a Japánban történt földrengésről. Szörnyű és sokkoló képek arról, hogy miként tud viselkedni a mi emberi tudatunkban szilárdként elkönyvelt Föld: mozog. Sőt, nemcsak, hogy mozog, valósággal hullámzik. Olyanná válik, mint a tenger. És ami a legijesztőbb: a Föld közömbös, semmi részvét vagy figyelmesség nincs benne, s olyan helyeken is megmutatja önmagát, ahol az ember már figyelemre méltó tehetséggel felépítette a maga világát: lakóházakat, utakat, gyárakat. A „világ” az a mód, ahogyan az ember a Földön, a természetet átalakítva a maga életét megszervezi.

Fotó: www.couriermail.com.au

Aztán a műsorvezető hazai szakembereket is megszólaltat, kérdezve tőlük, hogy mit szólnak ehhez. A kérdező érzékelhetően úgy teszi fel a kérdést, hogy a szakember majd magyarázatot ad erre a rendkívüli eseményre. Aztán a képek után újabb sokk: nem, ez a japánok számára történelmi tragédiát okozó földmozgás egyáltalán nem rendkívüli – jön a válasz. Ez a Föld szempontjából normális. A kérdező szeme tágra nyílik, látszik, hogy nem tud mit kezdeni a válasszal. Látnivaló, hogy az ő tudatában ilyen szörnyű eseménynek az ember szempontjából ma nem lenne szabad megtörténnie. Mintha csak számon kérően azt kérdezné, hogy a mai, modern tudomány miért nem ura a helyzetnek, s miként történhet meg az a botrány, hogy a földrengés nyilvánvalóvá teszi az ember tehetetlenségét.
Igen – ezt már én teszem hozzá – ez a tényleg sokkoló tragédia ismét és újra leleplezi az embert. Pontosabban nyilvánvalóvá teszi az ember mindenkori kiszolgáltatott helyét a Valóságban, s ekként, mint a Halál, kényszerű magába szállásra és önreflexióra hívja az emberiséget, a „modern világot”.

Fotó: www.thedailybeast.com

Mint mondottuk, a „világ” nem más, mint az a mód, ahogyan az ember a természetet átalakítva a maga életét megszervezi. S az úgynevezett „fejlődésnek” az a lényege, hogy ember és természet kapcsolata mind közvetettebbé válik, minek következtében a modernitás azt a tévképzetet szüli, hogy az ember önálló, független, szabad, és hatalmában korlátlan. Ebben az emberközpontú világban már mindent az ember csinál, már minden csak produktum, újragyártható, ellenőrizhető és uralható. S láthatóan, a modern ember egészen zavarba esik, ha a Valóság hullámai túlcsapnak a művi világ jól szabályozott csatornáinak peremén.

Nos, akárhogyan is, az iszonyat Japánban újra és ismételten kijelöli az ember valóságos helyét a Valóságban, újra és ismét leleplezi a modernitás antropomorf, az emberi látóhatárra beszűkült gondolkodásmódját, újra és ismét nyilvánvalóvá teszi az önmagában vett emberi lét esendőségét, törékenységét és átmenetiségét. Újra és ismét leleplezi a modernitás által szándékosan eltakart Halál jelenlétét, és szembesít az ember mindenkori halandóságával, bármilyen modern technológiával bír is.
Szeretném elkerülni az ilyenkor közhelyszerű „miérteket”, meg a –sajnos – gyakran szimpla vagy szimplifikáló (keresztyén) válaszokat, amelyek sokszor igyekeznek közvetlen összefüggést teremteni tragédia és ember között. A miértek sokszor antropomorf és egocentrikus kérdések, mintha bizony a Valóság teljességének az emberi észjárás és igény szerint kellene működnie. Mintha bizony a lámpa éppen azért váltana pirosra mert „ÉN” arra járok. Mintha bizony a „miért pont most”, meg a „miért pont ott”, meg a „miért pont velem/velük” kérdéseire mindig tudnánk a választ. Nem tudjuk. Én legalábbis óvakodnék attól, hogy a szerencsétlen japánoknak leckét adjak arról, hogy miért történt mindez velük. Megvallom, nekem sokszor úgy tűnik, hogy bennünk, keresztyénekben, pláne „professzionális” keresztyénekben (papokban), megvan olykor a kísértés, meg sokszor el is várják tőlünk, hogy választ adjunk megválaszolhatatlan kérdésekre is. De nem kell nekünk abban a kényszerképzetben élnünk, hogy mindenre választ kell tudni adni. Vajon nem lehetséges-e, hogy kényszerválaszok helyett, beismerve totális tudatlanságunkat, Istenre utaltságunkat, a részvétel a másik szenvedésében az egyetlen valóságos válasz? Nos, a válaszom a „miért pont…” kérdéseire, legyen a provokatív: „csak”.

Fotó: www.news.com.au

S ez a tudatosan hatásvadász „csak” – a félreértések elkerülése végett – nem a gyakori emberi közömbösség, részvétlenség, vagy hitetlenség vállrándító csak-ja, hanem sokkal inkább annak a beismerése és tudatosítása, hogy Isten Isten, az ember meg ember. A szembesülés a tragédiával, mint minden szembesülés a Halállal, kijelöli az önmagában vett (Isten nélküli) emberi lét helyét a Valóságban, és szinte kényszerítő erővel az emberi horizonton túlra irányítja tekintetünket: Isten elé állít. Másrészt a „világ” számára is nyilvánvalóvá teszi, hogy a mindenkori emberi kapacitás és tudás, még a mai sem, bármennyire is látványos a fejlődése, nem kergetheti a modernitást abba az illúzióba, hogy már birtokában lenne a Valóság teljességének.

Ekként, a tragédia Japánban, ellentmondásosan, és az emberiség számára érthetetlen módon, de mégis csak reflexióra hív és túlmutat önmagán. Vajon hol van az ember helye a Mindenségben? A keresztyének számára nyilvánvalóvá teszi Isten hatalmát, a „világ” számára pedig akár jelenthet egy önkorrekcióra való felhívást: talán itt lenne az ideje, hogy a modernitás újraértelmezze az ember helyét a Valóságban.

Mai magyar keresztyénség és a készülő alkotmány

2011-02-28T07:47:00.001+01:00

Köntös László

Egy alkotmány egy adott társadalomnak, mint közösségnek a kifejeződése. Más szavakkal, egy alkotmány arra az előzetes feltételezésre épül, hogy egy társadalom nem pusztán egymástól függetlenül élő individuumok számtani összessége, hanem azon egyének, akik egy történelmileg kialakult , valamilyen szempont szerint körülhatárolt földrajzi területen együtt élnek, valamiféle gazdasági, kulturális, érdek-és értékközösséget alkotnak.

Ugyanakkor nem kétséges, hogy a rendszerváltozás óta eltelt húsz év nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy az immár demokratikus körülmények között élő magyar társadalomnak, mint közösségnek, mi a valóságos tartalma. A hivatalos ateizmus összeomlása után maradt szellemi-ideológiai teret nem töltötte ki valamiféle markáns, a többség által osztott közösségformáló világnézet.

Sőt, azt kell mondjuk, utoljára a mi történetünkben a kommunista diktatúra által kínált ateista materializmus volt az az ideológia, amely egységes szellemi alapozású társadalmat feltételezett.

A rendszerváltás után az egyházak által képviselt keresztyénség természetesen azt várta, hogy a keresztyének üldözése után a templomok újra megtelnek, az egyházak rátalálnak régi-új szerepükre, s a keresztyénség az új társadalom markáns identitás-meghatározó és jellegadó tényezőjévé válik.

Történelmi tapasztalataikra támaszkodva hihették is ezt. Hiszen az európai társadalmakban a keresztyénség nem úgy jelent meg, mint afféle járulékos vallási elem, hanem a keresztyénség maga lett a társadalomnak mint közösségnek a legfontosabb és sokáig egyetlen identitáshordozó médiuma. Ekként, a magyar keresztyén öntudatban a keresztyénség a közösségi szintű identitás legfőbb történeti megtestesítője, a szellemi alapozású társadalomnak mint értékközösségnek a fundamentuma.

Innen nézve teljesen érthető és jogos a keresztyénségnek a történelmi folytonosság megőrzésére, fenntartására és továbbvitelére való igénye, sőt az a meggyőződés, hogy csak ezen eszmei folytonosság fenntartásával képzelhető el közösségi szintű jövő. Ez a meggyőződés áll azon véleményformálók mögött, akik szükségesnek tartják a készülő alkotmány preambulumában az „Isten” szó használatát és a keresztyén alapozású magyar társadalom hangsúlyozását.

Nagy kérdés azonban, hogy ma hogyan és mennyiben fejezi és fejezheti ki a keresztyénségre utalás a mai magyar társadalomnak mint értékközösségnek az identitását.

A rendszerváltozás után húsz évvel már világosan látható, hogy a keresztyénség valóságos társadalmi helyzetében alapvető változások zajlottak le. Ez a folyamatot tartalmilag alapvetően két jelenség határozta meg. Az egyik az elegyháziatlanodás fokozódó terjedése, a másik az ideologikus sokszínűség egyre markánsabb megjelenése.

Nem kétséges, hogy az elmúlt húsz évben tovább folytatódott az egyháziasságnak mint áthagyományozott közösségi életformának a lassú erodálódása, s ezzel egyidejűleg az egyháziasságnak és keresztyénségnek a szétválása. Azt ugyanis valószínűleg nem lehet mondani, hogy az elegyháziatlanodással egyenes arányban nő az ateisták száma. A mai magyar társadalomra inkább az a jellemző, hogy megtestesít egyfajta, a tudatosság különböző szintjein képviselt kulturális keresztyénséget, amely nem áll ugyan perben az egyházzal, talán még alkalomadtán egyházias is, de ez az egyháziasság már messze nem identitás-meghatározó tényező. Más szavakkal a keresztyénség, mint keresztyénség ma már messze nem képvisel akkora társadalmi súlyt, mint amekkora a történelmi egyházak még azért megmaradt szereptudatából és tekintélyéből következne.

A másik új jelenség a világnézeti sokszínűség egyre erőteljesebb jelenléte, amely néha harcos egyház-ellenességgel, néha higgadtabb világnézeti semlegességgel tart igényt a társadalom arculatának formálására. Ezek a nem keresztyén alapozású társadalmi csoporttudatok azt az előfeltételezést hordozzák, hogy a keresztyén alapozású európai társadalmak eszmei folytonosságának immár vége. Nem csak abban az értelemben, hogy a keresztyénség immár nem lehet többé komoly, társadalmi szintű arculatformáló erő, hanem úgy is, hogy az egységes eszmei alapozású társadalom keresztyén ideája immár anakronisztikus.

Ebben az ideológiai küzdelemben mára már teljességgel nyilvánvaló egyfajta világnézeti orientációs válság, amely, bátran mondhatjuk, nem csak magyar, hanem európai jelenség.

Ebben a helyzetben kellene az új alkotmánynak egyfajta értékközösséget kifejeznie, mégpedig úgy, hogy az egyszerre fejezzen ki történeti identitást és meggyőződést, s ugyanakkor reflektálja a kulturális sokszínűség tényszerű jelenlétét.

A helyzetet az teszi bonyolulttá, szinte-szinte megoldhatatlanná, hogy Európa és benne Magyarország ma alig tudja definiálni történetének mai szakaszát abban az évezredes kultúrtörténeti folyamatban, amelynek részeként jelenét is éli. A világban ma lejátszódó folyamatok ugyanakkor meg-megsejtetik, hogy a ma történései nagy és átfogó, folytonosságot is képviselő történeti folyamok részei, még ha ennek Európa nem is mindig látszik a tudatában lenni.

Istenre és a keresztyén múltra utalás az új magyar alkotmányban ugyan már nem lehetne egy homogén keresztyén társadalom kifejeződése, de azt minden esetre nyilvánvalóvá tehetné, hogy a magyarság, mint Európa része, tudatában van annak, hogy nagy és átfogó kultúrtörténeti folyam része, még akkor is, ha a jelen sokszor úgy tűnik fel, mint a keresztyén múlt antitézise.

„Balatonfüreden nagyon sok jó ember van” Petrőcz Lászlóné lelkipásztor-hitoktató portréja –

2011-01-30T04:16:00.002+01:00

Petrőczi Éva

Bensőséges, minden protokolltól mentes ünnepe volt Balatonfüred hagyományosan műveszetbarát városának 2010. november 29-én. Petrőcz Lászlóné nagytiszteletű asszony, Füreden és környékén „mindenki Marikája” tiszteletére zsúfolásig megtelt a Városi Múzeum Pálóczi terme. Itt egy körülbelül kétórás műsor erejéig összegyűltek mindazok, akik már eddig is ismerték a 75 esztendős lelkipásztor- hitoktató-költőasszony példaértékű életútját, sokágú vállalásait, Isten és az emberek iránti, kifogyhatatlan szeretetét.

Az estről - amelyen dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész beszélgetett Marikával, a rá olyannyira jellemző egészséges humorral és természetességgel - a városi TV-stúdió filmet is készített. E film néhány epizódját – Bambek Gabriella szerkesztő és Steiner Péter operatőr igényes munkáját – a Google-on is megnézhetik mindazok, akik ismerik, becsülik és szeretik Petrőcz Lászlónét, többek között nagyon szép, kristályosan tiszta és egyszerű istenes, szerelmes és anyaság-verseiért. Amíg e versek egy csokrát hallgattam Marika unokáinak előadásában, az jutott eszembe, hogy az ő kedves személyében egy híres puritán költőasszony, a 17. században élt Anne Bradstreet kései utódát is tisztelhetjük, aki családi életét, férje iránti szerelmét, szülei és gyermekei iránti szeretetét is szakrális magasságokba tudta emelni. Ez a közel kétórás életrajzi vándorlás lehetett volna kimerítő és unalomba fulladó – de egyáltalán nem volt az. Többek között azért, mert az egyházi, a vallási vonatkozások állandó jelenléte mellett a humor és az életöröm is végigvonult az esten, bizonyítva, hogy a hívő, a hit dolgait „hivatalos szolgaként” is felvállaló emberek életútja nem szükségszerűen szürke, vagy fekete fehét. Ezekből a humoros epizódokből most csak kettőt említek: egy nagyon kedves anekdotát arról, hogy a pápai református diáklányokat – iskolájuk megszüntetése után – milyen „ökumenikus hódolattal” vették körül a helybéli bencés gimnázium diákfiúi. A másik epizód az esten levetített 120 fénykép egyikéhez kötődik: ezen Petrőcz Lászlóné súlyemelő olimpikon öccsével, Hanzlik Jánossal látható, egyikőjük rózsaszínű olimpiai zakóban, másikuk pedig palástosan. Ha már az imémt Pápát említettem, érdemes megemlítenünk azt is, hogy Pápa Petrőcz Lászlóné és férje életének vezércsillag-városa volt, e város református templomában pillantotta meg a későbbi füredi lelkipásztor a copfos kislányt. Végül ugyanebben a templomban szentelték Marikát lelkésszé, miután nyugdíjas radiológiai asszisztensként sikeresen befejezte levelező teológiai tanulmányait. A huszonkét – 1974-96 közötti – füredi évet is sok kép és visszaemlékezés dokumentálta, bizonyítva a „Balatonfüreden sok jó ember van” állítás valóságtartalmát. Igaz, egy olyan emberhez, illetve egy olyan emberpárhoz, mint Marika és Laci bácsi, nem is nagyon lehetett rossznak lenni, hiszen házastársi szövetségük valóságos kétszemélyes „közhasznú egyesület” volt, a füredi református gyülekezet, a város, a határon túli magyarság és a magyar-holland egyházi kapcsolatok ápolását is vállalva, továbbá a gyönyörű füredi „fehér templom” renoválását, s az új parókia felépítését. Petrőcz Lászlóné férje 1997-ben bekövetkezett halála után sem zárkózott be gyászába, 2000-ben ő lett a balatonfüredi „zászlóanya”, mindmáig a Kárpátalja Barátainak Közhasznú Egyesülete elnöke, a valaha oly híres füredi színi kultúra (úgy is, mint egykori, a főiskolára is felvett majdnem-színésznő!) egyik felélesztője. Teszi ezt egy megszentelt házasság emlékével, öt gyermeke és tizenhat unokája, illetve többszáz lelki gyermeke szeretetétől kísérve. Egész, derűvel szolgáló életére jellemző a már említett Anne Bradstreet-i magatartás, a női élet kisebb nagyobb-feladatainak és a szellemi-lelki tevékenységeknek a párhuzamos vállalása. Azaz: az igehirdetés, a hitoktatás és a versírás éppoly természetes része az életének, mint a nőszövetségi száraztészta-készítés, vagy éppen a kézimunkakiállítás- szervezés. A „Füredi arcélek”-sorozatnak ez az epizódja élő adásban és felvételként is minden percében hitelesnek bizonyult, reméljük, hogy néhány részletét a Dunántúli Református Egyházkerület honlapja is közkinccsé fogja tenni.

Megjelent a Reformátusok Lapja LV. évfolyam 5. számában, 2011. január 30.

Giles Corey könyörög a köveknek -Egy salemi ítélet margójára-

2011-01-09T18:35:00.000+01:00

Petrőczi Éva
Az 1690-92 között, az új-angliai Salemben zajló boszorkányperek sorában
egy megvádolt és halálraítélt személy ügyéről nem készült, nem is készülhetett
jegyzőkönyv. A 80 esztendős, önerejéből virágzó gazdaságot teremtő földműves, Giles Corey ugyanis, sorstársaival ellentétben, nem volt hajlandó olyan bűnöket bevallani, amelyekben nem volt vétkes.Makacs hallgatását büntetve az akasztás helyett – amely gyorsabb, irgalmasabb halálnem – őt apránként fosztották meg életétől. Egy nyújtópadon, súlyos köveket halmozva mezítelen testére, három nap alatt kínozták halálra. Corey mindvégig néma maradt, azt is némán viselte el, amikor – Robert Calef korabeli szemtanú leírása szerint – a kínzástól szájából kilógó nyelvét a seriff nádpálcájával tömködte vissza. Jonathan Corwin bíró rendelkezése szerint holttestét jelöletlen sírba temették, az Akasztófák Hegyén.

Drága kövek, tibennetek
legyen most irgalom,
több, mint azokban, akik
szájtátva mulatnak kínomon.

Ki szomszédom volt, ki barát,
most mégis, mintha udvarát
soha nem érintette volna lábam,
részt vesz a kaján tobzódásban:
minden ízinkje élvezi –
végre történik valami.

Kinek húst adtam, kinek lisztet,
asszonyom gyógyító füveinket
osztogatta, jó szóval, folyvást.
Egyszóval: nem vagyunk boszorkák
és nem volt bennünk soha ártó szellem.
Éltünk, Isten-rendelte szeretetben,
de lám csak, egy-két tébolyult visongás
a nyújtópadra juttatott,
így hát most hozzátok beszélek,
minthogy a lelkes állatok,
vagyis, az emberi nem,
a szúrós igazság elől
gyáva viasszal zárolja fülét.

Ti, kövek, emlékezzetek,
hogy házamat belőletek
én milyen hálás szívvel raktam,
szóltam hozzátok akkor is,
nem csak most, midőn
a fájdalom feszít.

Ti, jó kövek, segítsetek,
hogy három napja gyötört testem
és sok-sok napja kínzott lelkem
ne gyalázhassa tovább a világ.

Jó kövek, kérve kérlek,
abban, hogy Uramhoz elérjek,
végre, most,
segítsen irgalmatok.

Halljátok, hozzátok BESZÉLEK.
Ezeknek: HALLGATOK.

Vörösiszap katasztrófa keresztyén szemmel

2010-12-30T18:54:00.001+01:00

Sándor József

Mint azt a híradásokból tudjuk, és nyomon követtük, 2010. október 4-én az Ajka melletti Kolontárnál megtörtént, amire senki nem mert gondolni, az elszabadult vörösiszap sok ember életét döntötte nyomorúságba. Ha pedig baj van, mindig feltesszük kérdéseinket. Egy volt hittanosom, középiskolás diák kérdezte egyből: „Hol volt Isten, amikor ez történt? Miért történt ez meg?”
Van, amikor rossz kérdéseket teszünk föl, mint az előbbi kettő is. Vannak kérdéseink, amikre nem tudunk felelni, de vannak, amikre Isten Ígéjében feleletet találunk. Az ember minden tudása semmivé lesz, ha Isten titkos terveit akarja önerejéből kifürkészni, de az Úr kijelentéséből tudhatjuk azt, amit feltétlenül szükséges ismernünk.

Nem minden dologért Isten a felelős, de minden az Ő engedélyével történik, mégpedig mennyei okkal, és mennyei céllal. Egyszer egy képeslapon a következő mondatot láttam: „Előbb Isten elé kerül minden, ami téged ér!” Hiszem, hogy ez így van, és Isten soha sem követ el hibát. Csak az ember. Már a kérdések felvetésében is. A „hol” és a „miért” kérdéseknél talán azt kellene kérdezni: „Hol volt az ember, amikor Isten annyiszor hívta, kereste, szólította?” „Miért süket sok ember szíve az Isten szeretetének meghallására?” „Vajon miért nem keresi az ember az Urat, amíg teheti?”
Sok gyülekezeti taggal együtt gondolkodtunk a városunk határában történt katasztrófáról, és megdöbbenve látjuk, hogy a várt lelki hatás elmaradt. Jób könyve azt mondja: „A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.”(Jób 36,15)
2001. szeptember 11-e után zsúfolásig megteltek New York templomai, imaházai, mert elkezdték keresni az Urat fájdalmukban. Nálunk nem hogy nem teltek meg a templomaink, de még csak nyomát sem tapasztaltuk az emberek Krisztus felé fordulásának. Ez az igazi katasztrófa! Nem a vörösiszap, hanem az, hogy a magyar ember még a nyomorúságban, a mélységben sem válik megszólíthatóvá az Úr számára.
Az ajkai református gyülekezetben évek óta imádkozunk ébredésért, a környék lelki megújulásáért. Reménykedünk, hogy Isten kegyelme ezt a tragédiát is fel tudja használni sok ember megmentésére.
Hatalmas megmozdulás volt egyházunkban is, ahogy az egész országban. Sok ember szíve megmozdult, és kereste a módját, hogyan segíthet. Jó volt látni az összefogást, az áldozatkészséget, a segítő jobbokat. Sajnos a hatalmas segítség nyújtás mellett a katasztrófa után pár héttel tapasztalhattuk az emberi jellem alantasabb vonásainak megnyilvánulásait is. Egyesek szemében felcsillant a nyerészkedés lehetősége, és üzletet csináltak mások tragédiájából, például a segélyszervezetek által a károsultak számára bérelt albérleti díjak, és a korábban eladhatatlan, olcsó ingatlanok árai is a magasba szöktek.
Mit tehet az egyház, a hívő ember ott, ahol sokan megjelentek, hogy segítsenek? Vajon tud-e többet adni a keresztyénség a segélyek szétosztásánál? Hiszem, hogy igen. A keresztyén embernek van valami többlete, mint a világi segélyszervezeteknek. Ez a többlet maga Krisztus személye, szeretete, evangéliuma. Nekünk többet kell adnunk annál, ami csak a testről való gondoskodás: ruhaadomány, élelmiszer, orvosi ellátás. Ezek is nagyon fontosak, ezek nélkül nem lehet csak az evangéliummal előhozakodni. De a diakóniába, krisztusi szeretetbe „csomagolt” evangélium hitelessé lesz a bajba jutott emberek előtt. Akinek házát, vagyonát, esetleg gyermekét, családtagját vitte el az iszap, nem adhatunk csak szavakat: „szeret téged az Isten”. De ha felkaroltuk, körül vettük szeretettel, befogadtuk, meglátogattuk, együtt sírtunk vele, segítettük adománnyal, utána és közben már mondhatjuk neki: „ha ez történt is veled, akkor is szeret téged az Úr! Ő egyszülött Fiát, az Úr Jézust adta érted, hogy te élhess örökké.”
Úgy vélem, hosszú távon sok feladatot, de még sok drága lehetőséget is ad az Úr ezáltal a katasztrófa által, hogy az Ő szeretetét, váltságát sokan megismerjék. Egyházunknak, református népünknek pedig – bár sokszor megfáradunk, erőtlenek vagyunk, tüzünket vesztjük –, nem szabad elfelednie a Biblia üzenetét:

„Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd. Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak! Ha ezt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki a lelkedet őrzi, ismer. Ő megfizet az embernek cselekedete szerint.” (Példabeszédek könyve 24, 10-12)

A szerző lelkipásztor, Ajka

„Mi hasznát vészed…?”

2010-12-24T11:13:00.008+01:00

Petrőczi Éva

Nagyon nehéz manapság ünnepek idején a válogatott ünneprontásokról, köztük a szeretetlenségről, igazságtalanságokról, mikrofonba gagyogott, sosemvolt, eredetieskedő, kegyesnek szánt szófordulatokról (egy példa a sok közül: Istengyermek vagy gyermek Jézus helyett – „Jézusgyermek”) megfeledkezni. A gyermek Jézus – maradjunk az Ő elnevezésében bátran hagyományőrzők – azonban mindig készít vigaszt a megszomorítottaknak, ünnepükben megzavartaknak. Ilyen karácsonyi ajándék, ilyen karácsonyi vigasz volt 2010 decemberének megszentelt napjaiban a Pápai Református Gyűjtemények látszólag teljesen dísztelen, mégis mindennél ékesebb karácsonyi üdvözlőlapja.

Ezen a lapon nincs semmiféle édeskés-harsány vagy visszafogott-ízléses karácsonyi „csendélet”, csupán néhány, a Heidelbergi Kátéból vett mondat, a valamikor Pápán munkálkodó Huszár Dávid, e jeles „könyves ember” szövegének jól olvasható, tiszta betűképet mutató másolata, amely mai magyar helyesírással így hangzik: „Mi hasznát vészed a Krisztus szent fogantatásának és születésének? FELELET. Ezt, hogy minekünk Közbenjárónk, aki az ő ártatlanságával és tökéletes szentségével az én bűneimet, mellyekben fogantattam, el fedezze, hogy Isten elébe ne menjenek.” Azaz: Jézus születése olyan megtisztulást kínál számunkra, amelynek oltalmában az eredendő bűn és életünk során összegyűlt vétkeink nélkül, megtisztulva léphetünk Isten ítélőszéke elé. Ez a szerény kis lap nem idézi fel a mai „céges karácsonyi bulik”, tartalmatlan munkahelyi ünnepelgetések, gyomorszorító eszem-iszomok üres és felszínes világát, nem ígér semmi „kellemes”-t, semmi csillogót, de hitelesen „áldott”-at igen, olyan áldást, amelyre nagyon nagy szükségünk van, gyengeségeinkben, űzöttségünkben megerősítő útravalóként, az Úr 2011 esztendejében éppúgy, mint életünk minden további karácsonyán és év-fordulóján. Egyben ékes példa ez a puritán üdvözlőkártya arra is, hogy az ajándék nem akkor nagybetűs, ha sokba kerül. Jómagam például az elmúlt karácsony legbecsesebb ajándékának tekintem ezt a néhány sort, amely „karácsonyfás” szobánkban már ádvent utolsó napjaiban is világított.. Szürkés alapon, fekete betűkkel, a régi idők írásmódját követve, mégis minden mulandó bóvli-fénynél, sisteregve meghaló csillagszórónál fényesebben. Igen, az emberi rosszakarat karácsony táján gyakran felerősödik. Sokakat sok lelki és tárgyi értéküktől, gyakran még az emberi méltóságuktól is igyekeznek tőlük minden morzsányi örömet elirigylő ellenségeik megfosztani. De elég egy ilyen, józanságában, szigorú és tiszta logikájában is költői párbeszéd-töredék ahhoz, hogy mindenki, akit megszomorítottak és megaláztak, felemelje a fejét és azt mondja. „Istenem, ezzel a pár sorral nekem is üzentél. Köszönöm értünk tett áldozatod, emberré születésed tőlünk el nem vehető drága hasznát, amely maga az Ajándékok Ajándéka.”

Hogyan ölhetjük meg a Kárpát-medencei imanapot?

2010-12-03T08:20:00.000+01:00

Jakab-Köves Gyopárka

Kétszer elolvastam, mert azt hittem figyelmetlen voltam, és átfutottam rajta. Kétszer végigböngésztem a Kárpát-medencei imanap ez évi füzetét, a liturgikus részt, hogy meggyőződjek róla: aki 2010. december 5-én a füzet imádságait olvassa fel, nem fog imádkozni a magyar nemzet egységéért. Nem fog imádkozni a Kárpát-medence különböző államaiban élő magyarságért, nem fog imádkozni azért, hogy ez az országhatárokkal felszabdalt nemzet lélekben és szellemben egységes maradhasson, hogy a nehéz körülmények között élő testvéreink megmaradhassanak embernek és magyarnak, sem pedig azért, hogy a világ számos országában élő magyar magyarnak érezhesse magát a jövőben is.

    A Kárpát-medencei imanap ötlete a 2004-es népszavazás tapasztalatai alapján született meg. Az elgondolás az volt, hogy még mindig nem tudunk egymásról eleget, s az egymástól távol eső tájak, földrajzi területek magyarsága nem eléggé informált a nemzetalkotó többi magyarról. Istenhez kell fohászkodnunk, ha egyszer meg akarjuk őrizni az egységet, az összetartást, az egymást összekötő szeretetet. Idén a Tiszántúli Egyházkerület Nőszövetsége állította össze azt az anyagot, amit fel lehet használni szerte a Kárpát-medencében az imanap alkalmával.
    Nem szeretnék összeesküvést, káros elveket látni a mögött, hogy a könyörgések rendjén kimaradt az imádság nemzetünk összetartozásáért. A csak nagyítóval megtalálható imádság népünkért így hangzik: „Urunk légy áldott a népek világáért és közöttük népünkért, hazánkért. Légy áldott, hogy a földön akaratod szerint minden embernek lehet hazája és a hazájában otthona.” Persze, lehet és kell az emberiségért imádkozni. Bizonyára vannak emberek, akik gyermekeik kapcsán nem úgy fohászkodnak Urukhoz, Gondviselőjükhöz, hogy „vigyázz Pistikére, és vigyázz Mariskára”, hanem így szólnak: „légy áldott a világ gyermekeiért”. És ha beteg van egy családban, nem úgy fordulnak Istenükhöz, hogy „gyógyítsd meg, kérlek, a mamát”, hanem így szólnak, „légy gondod minden szenvedőre”. Mi is tudjuk, hogy vannak gondok, óriási problémák szerte a magyarság körében – asszimiláció, etnikai megkülönböztetés, szegénység, nyelvi akadályoztatás stb. stb. -, de nyílván nem szabad ezeket kihangsúlyoznunk, inkább soroljuk fel a vizek és tengerek ellen elkövetett bűntetteinket, a világ népei között uralkodó békétlenséget, vagy a világ tévhiteit. Igen ám, de ha mi nem imádkozunk Pistikéért, Mariskáért, a mamáért, ki fog imádkozni értük? Ha mi nem imádkozunk a megcsonkított országon kívül hét szomszédos országban szétszórt, és a világ minden tájára szerterepült magyarságért, akkor fog majd imádkozni érte a bantu néger, vagy a dél-amerikai indián?
    És a másik: Amikor így szólunk: „Urunk, légy áldott …hazánkért”, vajon a Zsil-völgyi bányászfeleség melyikre fog gondolni? A szilágysági szülőfalura, a petrozsényi falanszterre, vagy a drága Nagy-Romániára? Mire gondol majd a horvátországi, eszéki asszony? A szétbombázott szülőfalura, a szétlőtt Eszékre, egy fölénnyel asszimiláló Horvátországra? Vagy adjanak hálát a még mindig arrogáns Magyarországért?
Nem szeretném fokozni, bár lehetne… A jóindulatot bizonnyal nem vitathatjuk el a füzet szerkesztőitől. Ugyanakkor fájdalmas az, hogy még mindig csak ennyire van tudatunkban a másik nyomorúsága. Az elnagyolt, és ezért tőlünk messzi és idegen problémák körében. Ami pedig messze van, az nem fáj. Vagy mégis?...

Egy cikk margójára, avagy Eltartási szerződés

2010-11-02T08:27:00.001+01:00

Botos Andrea

„Szép környezetben élő, csendes, kisigényű, öregedő vidéki gyülekezet eltartási szerződést kötne városi, dinamikusan fejlődő, fiatal egyházközséggel. A jelentkezéseket „Diakónia” jeligére várjuk a kiadóba.”

A fenti szöveget egy keserű szájízű napon alkottam, aznap, amikor megkaptam a hírt a következő temetésről. A hónapban a harmadikról. Tudom, hogy a három nem olyan ijesztően nagy szám. Ám a bejelentés az egyik szolgálati helyem igencsak megfogyatkozott, átlagéletkort tekintve nagyszülőkorú gyülekezetéből érkezett. Épp miután elolvastam a Parókia Portálján a „Miért hagyják el az egyházat ma az emberek?” c. előadást. Nem örültem annak, hogy felfedeztem két újabb távozási irányt. Két olyat, amely errefelé igen „népszerű” és mégis hiányzik az írásból.

• Miért hagyják el az egyházat itt, vidéken az emberek? Mert meghalnak.
Tudjuk, hogy főként idősek tartják fent a vidéki egyházközségek nagy százalékát. Olyan helyeket, ahol a templom műemlék – púp a háton –, gazdaságtalan a parókia fűtésrendszere. Olyan helyeken, ahol az átlagnyugdíj 36.000 forint körüli. Olyan helyeken, ahol a lelkipásztor folytonosan úton van, mert nem egy, kettő vagy három községet gondoz, hanem kilencet. Esetleg – micsoda megalománia – még többet. Az idősek ragaszkodnak a falujukhoz, a gyülekezetükhöz, Krisztusukhoz, és vágyják az istentiszteletet, a látogatást. Úgy, mint a városiak. Csak az anyagi lehetőségeik szerényebbek, képtelenek a teljes lelkészi állás fenntartására, noha igényük volna rá.
Olyanok számomra ezek az egyházközségek – és itt hangsúlyoznám: közösségekről írok -, mint a magukra maradt idős anyák, akikről az önálló gyülekezetté felnőtt, saját lábukra állt leányok megfeledkeztek…
Jöhet a riposzt:
Hol vannak ezeknek az idős gyülekezeti tagoknak a gyermekei? A középkorúak, a keresőképesek, a „derékhad”? Ott, ahol a munka, a megélhetés, az óvoda, az iskola: a városokban.

• És itt a második vidéki távozási irány: a város. Például Budapest.
Akárcsak az előző ok ez is független a faluban végzett igehirdetés és lelki szolgálat minőségétől. A falusi lét – és most nem a nagyvárosok környékén lévő agglomerációs községekre utalok – jelenleg a mazochizmus egy nagyon speciális formája. Akadozó orvosi ellátást, autó nélkül katasztrofális közlekedést, fizetés nélküli, vagy bizonytalan mennyiségű, netán csak időszaki keresetet adó munkahelyek tömkelegét kínálja a kalandvágyóknak egészséges és szemet gyönyörködtető környezetben. Sajnos kevesen rendelkeznek efféle lelki beállítottsággal, és inkább elköltöznek.

Én pedig hiába prédikálok – reményeim szerint, minden képességemet és készségemet felhasználva - Krisztus központúan, teológiai mélységekkel teljesen, hiába keresek munkatársakat, a gyülekezet nőttön fogy, hisz sem a temetőben nyugvókat, sem az a városba költözötteket el nem érhetem.

a szerző lelkipásztor, Látrány-Felsőmocsolád

A templom mint közösségi tér – múlt és jelen

2010-10-13T11:55:00.002+02:00

Köntös László

Amint erre a cím is utal, ez az írás nem kíván foglalkozni a templommal mint az építészettörténet tárgyával, vagy mint kulturális örökségünk részével. Sokkal inkább arra a kérdésre kíván válaszolni, hogy a templom, mint egy adott közösség számára létrehozott épület, mennyiben és hogyan felel meg a létrehozás eredeti céljának, vagyis a közösségi igényeknek.

Az azt hiszem aligha vitatható, hogy templom és közösség között alapvető és szerves összefüggés van. Más szavakkal, a templom feltételezi a közösséget. A közösség adja meg a templom alapvető és eredeti funkcióját. Egy templom mint önmagában vett épület lehet ugyan szép, értékes és megőrzendő építészeti emlék, stílustörténeti remekmű, kulturális örökség, de a templom mégis csak attól templom, hogy egy adott közösség gyülekezési helye, sőt egy adott közösség kultúrájának, gondolkodásának, egy szóval identitásának építészeti kifejeződése. Egy templom üresen, gyülekezet nélkül, a református teológia álláspontja szerint nem templom. A templomot az Isten jelenléte nyomán létrejött gyülekezet teszi azzá, az Ő Igéje és Szent Lelke által.

S ha témánk szempontjából próbáljuk meg megfogalmazni az itt jelentkező problematikát, akkor talán azt lehetne mondani, hogy míg történelmünk folyamán a templomról, mint épületről alkotott képünk nagyban fixálódott, addig a közösség fogalma alapvető változásokon ment keresztül. Ezért van az véleményem szerint, hogy még újonnan épült templomaink java része sem más, mint a múlt építészeti rekonstrukciója, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a keresztyénség társadalmi környezetét, s az ennek nyomán megváltozott missziói és közösségi igényeket.

Azt az állítást fogalmazom meg, hogy templomaink nem követték azokat a valóban drámai változásokat, amelyek a közösségi életben, az embereknek a közösséghez való viszonyában végbementek. Míg a közösség fogalma gyökeresen átalakult, a templom mint eredendően közösségi funkcióra rendelt épület változatlan maradt. Emlékké kövült.

Az alábbiakban ejtsünk néhány szót azokról a mélyreható közösségtörténeti változásokról, amelyek a templomnak a társadalmi térben elfoglalt helyét, szerepét alapvetően átrajzolták. Magyarán, érdemes néhány szót ejteni arról a folyamatról, amelynek eredményeként eredendően a mindenkori közönségnek szánt közösségi épületből miként lett emlék, a múltba zárt épület, egy valaha volt közösségnek épületben kifejezett mementója. Erre a történeti vonatkozásra utal a címben megadott múlt és jelen.

Természetesen szakmailag elég problematikus a történeti időt múltra és jelenre kettéosztani, s főleg éles határvonalat húzni a tegnap és a ma közé. Nem beszélve arról hogy a múlt maga is belsőleg eléggé tagolt, s inkább korszakokról kellene beszélnünk. A történelemben különben is folyamatok vannak, még akkor is, ha a könnyebb értelmezés kedvéért szeretünk évszámokkal jelölt cezúrákat vonni egyes korszakok közé.

Mégis, közösségtörténeti szempontból a templom társadalmi helyének meghatározásához az európai, és így a magyar történet is két részre osztható. A választóvonalat a felvilágosodásnak nevezett folyamat adja, még akkor is, ha pontosan elég körülményes lenne meghatározni, hogy mikor is kezdődött a felvilágosodás. S ki tudja véget ért-e már?

A felvilágosodás előtti korszakot az egyszerűség kedvéért nevezzük a klasszikus keresztyén társadalom korszakának. Leszűkítve ezt a mi magyar református történetünkre, ez a korszak a 16-18.századot jelöli, társadalmi formációjára tekintve pedig a feudalizmust. A második korszak valamikor a 18. század végén kezdődött, s domináns társadalmi formációja a polgári társadalom.

Véleményem szerint azok a fentiekben jelzett alapvető közösségtörténeti változások, amelyek a templomnak a társadalmi térben elfoglalt helyét brutális módon megváltoztatták, ezzel a szándékoltan leegyszerűsített két-korszakos képlettel leírhatók. A keresztyének számára tragikus folyamat lényege abban ragadható meg, hogy míg templomaink a klasszikus keresztyén társadalom maradandó építészeti kifejeződései, addig a folyamat második korszakában a keresztyén társadalom mint a templomnak értelmet adó közösség egy lassú, de folyamatos erodálódás áldozatává vált. Ez a folyamat gyakorlatilag azt jelenti, hogy templomaink elveszítették eredeti funkciójukat, s fixálódott jellegük miatt alkalmatlanokká váltak a későbbi közösségtörténeti változásokhoz való alkalmazkodásra.

Tegyük fel a kérdést: vajon miféle közösséget feltételeznek hagyományos református templomaink, amelyeknek igen jelentős hányada a feudalizmus korának keresztyén paraszti társadalmát tükrözik? A klasszikus keresztyénség korszakában a templom köré szerveződött közösség nem a szekuláris társadalomból kihívottak kis közössége, miután szekuláris társadalom nem létezett. A templom egy már eleve meglévő közösségnek, az egész keresztyén társadalomnak a reprezentáns építészeti kifejeződése. Nem a templom hozza létre a közösséget, hanem a közösség a templomot. Ebben a társadalomban a keresztyén üzenet a normatív, mindenki által osztott világnézeti alap, amelyet pontosan kifejez a szószék centrális helye. Az egyháziasság pedig úgy jelenik meg, mint magától értetődő, áthagyományozott, normatív közösségi életforma. Ennek a közösségi életformának meghatározott formája és rendje van, amely kifejeződik a templomi ülésrendben, a vasárnapok és hétköznapok dinamikájában, az ünnepek jellegadó szerepében, a mindennapi élet kiemelt eseményeinek egyháziasságában. Ehhez járul még egy erőteljes lokalitás, amely alapvető identitásmeghatározó jelleggel bír. A templom mindenekelőtt a helyi társadalom közösségi identitásának egyrészt a kifejeződése, másrészt ezen identitás megélésének a helyszíne. A templom a klasszikus keresztyénség korszakában úgy működik, mint egy kiterjesztett és tárgyiasult közösségi én, az identitást meghatározó, megerősítő és újratermelő orientációs pont, amely egyúttal történeti kiterjedéssel bír. A klasszikus keresztyénség korszakában a templomban kifejeződő közösség valójában hagyomány – és emlékezetközösség, s a keresztyénség valódi tartalma a részvétel a hagyományközösségben. Innen van az, hogy noha a magyar reformátusokra hagyományosan nem jellemző az érzelmeskedés, a templomukhoz való viszony egészen bensőséges, még akkor is, ha a templomba járás ma már nem éppen az erősségük. Innen van az is, hogy hiába van egymástól kőhajításnyira két templom, a hagyományos gyülekezet maradéka nem lenne hajlandó rendszeresen a másik gyülekezet templomába járni. Magyarán, a klasszikus keresztyénség társadalmában a különböző keresztyén hagyományközösségek identitását a lokalitás alapozza meg. Nem véletlen templomaink nagy száma, hiszen az egyes faluközösségek sajátszerűségét és relatív önállóságát éppen a saját templom fejezi ki. Templomaink elhelyezkedése pontosan leképezi a régi településszerkezetet.

Nos, ami egyszerű képletünk második korszakát illeti, az történt, hogy a keresztyén társadalom mint egységes eszmei alapozású és viszonylag állandó településszerkezettel rendelkező társadalom megszűnt, amelynek áldozatai a helyi közösségek lettek. Ez a hazánkban a 19. században kezdődő folyamat azt eredményezte, hogy a templomaink mögül eltűnt vagy tragikusan megfogyatkozott az azt létrehozó közösség. Ez a keresztyén társadalmat szétforgácsoló folyamat rendkívül összetett, amelynek a végeredménye az lett, hogy örökségként ránk maradt egy kiterjedt templomi infrastruktúra, amely egy időben alkalmas volt ugyan szerepének betöltésére, de ma már egyáltalán vagy egyre kevéssé az. Mert ami megváltozott, az éppen a templom eredendő célja és értelme, a közösség, a gyülekezet.

Az egységes eszmei alapozású keresztyén társadalom mint közösség ugyan megszűnt, de a keresztyénség maga nem szűnt meg. Sőt, a keresztyénség továbbra is fenntartja azt az igényét, hogy az egész társadalmat megszólítsa. A megszűnés hosszú folyamata mára a keresztyénség számára a templomhoz való viszonyában ellentmondásos helyzetet eredményezett. Egyrészt a mai keresztyén társadalom gyakorlatilag a régi klasszikus és hagyományos keresztyénség még itt lévő maradéka, akiknek a számára a templom egyszerre megőrzendő és megváltozhatatlan hagyomány, másrészt, éppen a megfogyatkozás miatt, alig hordozható teher. Innen van az, hogy a régi hagyományközösség megfogyatkozása nyomán anyagilag erőtlenné vált gyülekezeteink erőn felüli áldozatot hoznak régi templomuk megőrzéséért és a múlt rekonstrukciójáért. Ugyanakkor a megváltozott társadalmi környezetben jelentkező missziói igény azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a mégoly szépen felújított templomaink sem alkalmasak a modern közösségépítés szerepére. Mégpedig azért nem, mert az örökségül ránk maradt templomaink a régi hagyományközösséget tükrözik, mind jellegükben, mind méretükben. Így aztán előállt az a helyzet, hogy gyülekezeteinknek van ugyan temploma, de többnyire kihasználatlan és kihasználhatatlan nagy belső terekkel, miközben nincs a közösségi élet mai igényeinek megfelelő helye.

Miről is van szó? Ma a templom már nem egy eleve létező, az egész helyi közösség identitását kifejező épület, hanem inkább a régi hagyományközösség emléke. Ma nem egy már meglévő közösség hozza létre a templomot, hanem a templomnak kellene újratermelnie a közösséget. A mai missziói igények szerint a templomnak a közösségépítés helyszínének kellene lennie, úgy, hogy közben meg kellene őrizni a hagyományos keresztyénség jellegadó elemeit is. Nos, erre a kettős feladatra a mi hagyományos templomaink alkalmatlanok. A mi templomaink egy már és még meglévő hagyományközösség ünnepére alkalmasak, közösségépítésre alkalmatlanok.

A fentiekben leírt drámai közösségtörténeti változásokat a mi templomaink nem követték, s ezért elveszítették funkciójukat. Illetve találtak egy újat: a régi keresztyén társadalom tárgyiasult emlékei lettek. Nem egyszerűen csak építészeti emlékek, hanem valaha volt közösségek emlékei, amely közösségek még meglévő maradékai ma a lelkipásztoraik vezetésével tragikus küzdelmet folytatnak a túlélésért. És sok esetben küzdelmük azért reménytelen, mert van ugyan templomuk, de az már alkalmatlan a közösségépítésre. A templom nem tudta követni a közösségépítés, a közösségszervezés folyamatosan változó és fejlődő igényeit.

Felmerül a kérdés: vajon a templom mint közösségi épület, amennyiben azt ma is folyamatosan használja a régi keresztyénség maradéka, mennyiben és hogyan történetileg meghatározott? Vajon a templom, még ha régi is, de ugyanakkor ma is használt, mennyiben és hogyan tekinthető az építészeti és kulturális örökség kizárólagos részének? A kérdés nagyon egyszerűen így hangzik: egy régi templom mennyiben lehet mai épület? Ha egy templomot ma csak a régisége legitimálja, akkor a mai keresztyénség egész egyszerűen saját múltjába zárja magát, s még az esélyét is elveszíti annak, hogy a kiterjedt templomi infrastruktúra segítségével megszólítsa a modern társadalmat. Vajon nem lenne-e itt az ideje, hogy kulturális örökség fogalmát újra átgondoljuk, ami megnyithatná az utat ahhoz, hogy régi templomaink egy részének új funkciót adjunk, vagy a modern keresztyén közösségépítés technikáinak befogadására alkalmassá tegyük?

Nem arról van itt természetesen szó, hogy régi templomaink jellegét brutálisan leromboljuk. Ez ellen a mi ma még meglévő hagyományos egyháztársadalmunk tiltakozna a leghevesebben. De arról igenis érdemes lenne beszélgetni, hogy a régi jelleg megtartása mellett templomaink hogyan fejezhetnék ki azt, hogy egyszerre régi és mai épületek is. Magyarán, vajon nem lenne-e lehetséges, hogy templomaink egy részének belső terét úgy átalakítsuk, hogy azok alkalmassá váljanak a mai sokrétű és sokszínű gyülekezeti élet kiszolgálására? S talán érdemes lenne azon is gondolkodni, hogy a ma már egyáltalán nem vagy alig használt templomainknak miként lehetne új funkciót adni. S aztán nyilván vannak templomok, amelyeket meg kell őrizni eredeti állapotukban. Ez a szakmailag, építészetileg is kontrollált átalakítási folyamat templomaink egy részénél megnyithatná az utat az új keresztyén közösségépítés jövője felé. Másrészt az egyházról óriási terhet venne le. Ma figyelmünk, energiáink, anyagi forrásaink igen jelentős részét az köti le, hogy ránk maradt, de alig használható templomainkat valahogy megőrizzük. Ez azt eredményezi, hogy miközben minden anyagi forrásunkat a misszióra kellene fordítani, a múlt építészeti visszaállítására költjük pénzünk nagy részét. Igaz, erre ösztönöz bennünket a pályázati rendszer is. Nagy kérdés számomra, hogy érdemes-e százmilliókat olyan templomrekonstrukciókra költeni, amelyek teljességgel figyelmen kívül hagyják a mai gyülekezetek valóságos igényeit.

A régi keresztyén társadalom kora ugyan lejárt, de a keresztyén üzenet nem veszítette el érvényességét. A református keresztyénség igényt tart ma is a társadalmi szintű jelenlétre, s ezért szüksége van templomaira. De a református keresztyénséget nem az alapozza meg, hogy sok régi, de üres temploma van, hanem az, hogy ezekben a templomokban ma is érvényes üzenetet akar megszólaltatni. Nem kívánjuk magunkat bezárni saját építészeti múltunkba. Ezért számunkra alapvető fontosságú, hogy templomaink miként képesek egyszerre reprezentálni a magyar református kulturális és hitbeli örökséget, s megfelelni a mindenkori modern közösségépítés igényeinek.

Paradigmaváltás a holokauszt utáni teológiában az Egyház és Izrael egymáshoz való kapcsolódásának terén

2010-08-28T18:10:00.000+02:00

Vajs Tibor
Recenzió Dr. Tatai István: Az Egyház és Izrael c könyvéről

Hitből fakadó bátorságra vall – ismerve a társadalomban és a történelmi egyházakban is jelenlevő zsidósággal szembeni gyanakvó és előítéletekkel terhelt magatartást – megírni egy ilyen átfogó művet az Egyház és Izrael témakörében. A téma kiválasztása önmagában egy neuralgikus pontot érint. A szerző a kiválasztott témát, a tudós teológus mértéktartó és tisztességes megközelítésével kezeli. A mű könnyen olvasható, a szerző egyértelműen és választékosan fogalmaz. Hozzá mer nyúlni olyan, a történelmi egyházak részéről eddig mellőzött témákhoz, amelyek eddig a perifériára szorult keresztény irányzatok, szekták érdeklődésének középpontjában álltak.

Nem másról, mint a keresztény eszkatológiáról van szó, azon belül is a millénizmus kérdéséről. Korunk teológusai között többen (pl. Moltmann) felismerték mennyire fontos az egészséges eszkatológia tanának kidolgozása. A tapasztalat bizonyítja, hogy leginkább akkor szivárogtak be az egyházba a tévtanok, amikor az egyház mellőzte ezeket a fontos témákat.
A szerző a könyvét, amely doktori disszertációja, nyolc fejezetre osztja. A végén kiváló tartalmi összefoglalást ad a leírtakról, majd közli a fontosabb szakkifejezések jelentését, feltünteti a forrásműveket. A könyv a rövidítések ismertetésével zárul. A könyv különös értéke, hogy a különböző korrelációs (kapcsolati) modellek ismertetése mellett a szerző felvázol egy, önmaga által kidolgozott, református kapcsolati modellt az Egyház és Izrael viszonylatában, amely modell igyekszik elkerülni az eddigi egyoldalú értelmezéseket és az ebből fakadó tévutakat. Azokra a bibliai, látszólagos ellentétpárokra, paradoxonokra épül ez a modell, amelynek segítségével teljesebb képet kaphatunk a közös gyökerekről és különbözőségekről (megőrzött identitásról), valamint a közös eszkatológiai reménységről, a közös Messiásban. Az Egyház csak Izrael felől értelmezheti önmagát.
1. Bevezetés: A holokauszt mint teológiai földrengés és új írásmagyarázati nyitány
A második világháborút követően a teológiai gondolkodást két ponton érte földrengésszerű megrázkódtatás. Az egyik ilyen pont a holokauszt előtti teológia részbeni felelőssége a zsidóságot ért tragédiában. A második megrázkódtatás Izrael államának létrejöttével kapcsolatos. Hiszen az addigi értelmezés szerint Izrael elveszítette üdvtörténeti jelentőségét, az Egyházra szállt át ez a szerep, tehát - e gondolkodás szerint nem lehet önálló állama sem. Az állam, amely 1948-ban megszületett, megkérdőjelezte a korábbi álláspontokat és a következő gondolatot eredményezte: Isten tehát mégsem vetette el népét.
Azt kell látnunk, hogy a teológiai megfogalmazások gyakran az események után következtek be, vagy a teológia valamely politikai erőhatalom foglya lett.
2. Az Egyház bűnbánata és teológiai jóvátétel
Ebben a részben időrendi sorrendben kerülnek ismertetésre az Egyház és Izrael kapcsolatáról szóló jelentősebb dokumentumok, nyilatkozatok. Az Egyházak Világtanácsán született dokumentumok mellett megismerhetjük a római katolikus, evangélikus és református állásfoglalást, nyilatkozatokat ebben a témában. Továbbá megismerhetjük e témával foglalkozó, különböző egyházakhoz tartozó nevesebb teológusokat. Ezek a dokumentumok két dologban megegyeznek: a) Az egyházak nem álltak hivatásuk magaslatán, amikor a zsidók meghurcolása és kiirtása folyamatban volt. Ezért bűnbánattartással és bocsánatkéréssel tartoznak a zsidóság irányába. Elsőként az Egyházak Világtanácsa (EVT) amszterdami nagygyűlésén fogalmazták meg, hogy az antiszemitizmus Isten és emberiség elleni bűn. b) A megjelent dokumentumok alapján szükségessé vált a zsidó néppel kapcsolatos korábbi egyházi teológiai véleményalkotás módosítása. Az előrelépés ellenére az egyház teológiai önazonosságát illetően bizonytalanságok léptek fel, mivel lemondtak a zsidók felé irányuló missziói munkáról. Az Egyház ezzel lemondott különleges üdvösségtani jelentőségéről.
3. Korrelációs (kapcsolati) modellek
Ebben a részben a legmodernebb ekkléziológiai kapcsolati modelleket ismerhetjük meg időrendi sorrendbe rendezve. Legelőször a több évszázadon át uralkodó szubsztitúciós (behelyettesítési) modell ismertetésével találkozunk, amely modell, noha már nem hivatalos, de még mindig megtalálható az egyházi életben.
E modell lényege az, hogy a templom lerombolását és a zsidóság szétszóródását követően az Egyház végérvényesen leváltja a földi Izraelt és annak helyébe lép, mint igazi, vagy lelki Izrael, a testi Izrael minden üdvtörténeti jelentőségével és ígéretével.
A szövetségteológiai modell szerint az Egyház már Izrael előtt létezett és Ábrahámtól Jézusig a két fogalmat azonosították. Ezért Izrael és az Egyház fogalma gyakran felcserélődik.
Karl Barth új módon hozta be az Izrael-kérdést a 20. századi teológiába. Két egymástól elkülöníthető szakaszt különböztethetünk meg Barthnál az Egyház és Izrael közötti viszonyulás kérdésében. Munkálkodásának korai szakaszában (KDII dogmatikai művében) Izraelt ítéletre szánt edénynek tartja, míg az Egyházat a megdicsőülés és irgalmasság hordozójának. A holokauszt után, de különösen 1967-es évet követően, amikor Izrael elfoglalta Jeruzsálem keleti részét és az óvárost, valamint újabb területekhez jutott a hatnapos háború során, jelentősen megváltozott Barth Izraellel kapcsolatos nézete. Egyre inkább az Egyház és Izrael újszerű, ökumenikus kapcsolatáról beszélt. Izrael államát pedig különös Isten-bizonyítéknak tekintette. A tőle megszokott dialektikus módon beszélt az Egyház és Izrael kapcsolatáról.
Jelentős helyet foglal el a modern protestáns teológia Egyház és Izrael értelmezésében Jürgen Moltmann „praeparatio messianica” (a messiás eljövetelének előkészítése) modellje. (158-160.old.)
Moltmann azonosul a Jakab Kaplan francia főrabbi és a jóval korábban élő Majmonidész által használt „praeparatio messianica” fogalommal. Moltmann úgy látja, hogy az Egyház, miközben a pogányok irányában végzi a maga evangelizációs tevékenységét, ezáltal „teszi féltékennyé” (Róm 11,11) Izraelt és munkálja a messiási ország eljövetelét. Moltmann e missziós munkában különös szerepet szán az Egyházban élő zsidókeresztyéneknek. Moltmann az a teológus, aki a református eszkatológiába visszahozza a kiliazmus kiegyensúlyozott értelmezését, melynek elvetése az Izraeltől való eltávolodást jelentette.
A diasztázis teológiai modell ismertetése
Az eddigi „egyszövetséges modellel” szemben két „szövetséges modellről” van szó. E modell szerint Izrael és az Egyház külön szoteriológiai (üdvözítési) úton jár egymás mellett. Ily módon a keresztény zsidók elveszítik speciális identitásukat. A nem keresztyén zsidók pedig sohasem térnek be az Egyházba. Ehhez a modellhez tartoznak a diszpenzacionális teológiát valló közösségek. A legújabb modellek pedig a kettős üdvutat és a pluralista teológiát képviselik. Ezek a modern irányzatok gyakran elvezetnek a klasszikus krisztológiai tantól, és a pluralista teológia esetén akár Jézus Messiás voltát is megkérdőjelezik.
4. Speciális hangok
Ebben a fejezetben helyt kap a palesztin felszabadító teológia és a messiási judaizmus ismertetése. A szerző úgy látja, hogy a Közel-keleti konfliktus elsősorban teológiai probléma. A palesztinoknak a földhöz való ragaszkodása jogos, noha nem jelent tulajdonjogot, ezt egyébként a zsidók sohasem vitatták el, hiszen az idegenek befogadása mindenkor ószövetségi követelmény volt. Persze a palesztinok nem így gondolják a helyzetüket, ők magukat tekintik jogos tulajdonosnak, és Izraelt tolvajnak. Aháb és Nábót történetére történik hivatkozás (Naim S. Ateek palesztin teológus). Értelmezésükben Ahábot a modern Izrael képviseli, Nábótot pedig a kizsákmányolt palesztinok. Krisztus palesztin szabadságharcossá tétele bibliátlan, ahogyan az ószövetségi igehelyek önkényes, saját javukra történő kiforgatása is. A judaizmus problémája pedig az Egyházon belüli helyének és identitásának kérdése. A témával az „Úton a Második Jeruzsálemi Zsinat (Tanácskozás) Felé” mozgalom foglalkozik, melynek célja a pogány és zsidó hívők tapasztalható egységének a helyreállítása a Krisztus testben. Az első jeruzsálemi zsinattal ellentétesen (ApCsel 15) most a zsidók identitásának megőrzését kell szavatolni a Krisztus-testen belül. E nézet szerint az Egyház visszavonná antijudaista állításait.
5. A Római levél témaorientált exegézise
Úgy tűnik, hogy megállja a helyét az a nézet, miszerint a Római levél elsősorban pásztori levél (James D.G. Dunn), középpontjában pedig a zsidók teológiai létéről szóló kijelentések állnak. A Néró császár idején, hat év száműzetés után (Claudius császár i.sz. 49-ben űzte el a zsidókat), a Rómába és a pogánykeresztyén gyülekezetbe történő zsidó visszatérés váltott ki olyan feszültséget és feleletre váró kérdéseket, amelyeket Pál apostol igyekezett megválaszolni. Hitünk szerint paradox (látszólagos ellentmondás) módon és nem ellentmondásokban (contradictio) fogalmazza meg válaszait az apostol. A Róma 9-11. fejezetek alapos elemzése történik, különös tekintettel a szóba forgó témára. Választ keres arra a kérdésre mit mond a Római levél Izraelről és mit mond az Egyházról.
6. Izrael paradox egzisztenciája – olajfamodell
Dr. Vladár Gábor a könyv hátlapján méltatja e sajátos, reformátusnak mondható modell felállítását.
Izrael léte paradoxonpárokban fogalmazható meg, hét ilyen paradoxonpárt sorol fel a szerző. Ezek a paradoxonpárok egyértelműen jelen vannak a Bibliában és olyan isteni titkot képeznek, amelyek csak Jézus eljövetelével (parúszia) oldódnak fel. Addig is együttesen kell értelmezni ezeket a paradoxonpárokat. A tévelygés mindig akkor történt meg, amikor ezeknek a paradoxonpároknak csak az egyik felét hangsúlyozták.
Ennek a fejezetnek fontos részét képezi az Egyház fogalmának újradefiniálása Izrael jelenlétében.
Arra a kérdésre, hogy mi az Egyház, a következő választ olvashatjuk a szerző megfogalmazásában: „Az Egyház azon zsidó és pogány személyek közössége, akik a Krisztus-Messiás által, mint Izrael szellemi maradékának kontinuuma, Izrael olajfáján külön identitásukban, de az egy Krisztus-testbe integrálódva, szeretetben élnek együtt.
Ebben a vonatkozásban kicsoda Izrael kérdésre pedig a következő választ találjuk: „Izrael továbbra is Isten választott népe (…) Ők is (saját) messiásukban nyerhetnek üdvösséget, amely esemény az eszkatonban testületileg fog megtörténni.”
7. Neuralgikus kérdések
Ebben a fejezetben néhány kényes kérdéssel foglalkozik a szerző, a zsidómisszió megkérdőjelezhető és elfogadható formáival, valamint a Szentföld tulajdon-és haszonélvezeti jogával kapcsolatban felmerülő vitás kérdésekkel. Végezetül a Regnum Christi (Krisztus uralma és országlása), azaz a millénium problémájára keresi az elfogadható megoldást. Újabban több mértéktartó teológus, többek között J. Moltmann is beépíti eszkatológiájába a millénium tant.
8. Konzekvenciák és tézisek
A szerző négy összefoglaló tézist fogalmaz meg. Ezek tulajdonképpen olyan ajánlások, amelyeket a teológiai gondolkodás és a gyakorlati élet terén lehet alkalmazni. A megtett ajánlások célja az olajfa modellként (református modell) megismert út integrálása a református egyház közgondolkodásába és gyakorlatába.
Záró gondolatok
A recenzió feladata több mint könyvismertetés, az elvárásoknak megfelelően bírálatot is tartalmaznia kell. Két dolgot említenék meg bírálatként. Tudva, hogy a könyv terjedelme behatárolt, mégis a speciális hangok között talán több helyet lehetett volna fordítani a palesztin vélemények ismertetésére. A könyv végén található kiváló tartalmi összefoglalásban kicsit hiányolom a szerző által is nagyra értékelt Jürgen Moltmann modelljének említését. Egyébként a könyv 3. fejezetében részletesen olvashatunk erről a modellről.
Ebben a hiánypótló, értékes műben lényegesnek tartom azon felismerést, amely az olajfa modellben is megjelenik az Egyház Izrael jelenlétében történő újradefiniálásában, nevezetesen a zsidókeresztyén tagok identitásának és ebből fakadó missziói feladatának hangsúlyozását. A „Krisztusban nincsen sem zsidó sem görög…” (Gal 3.27) igehely értelmezésében fontos különbségtételt tesz a szerző ezen állítás szoteriológiai vonatkozását illetően, mely szerint üdvösségtanilag értelmezhető a zsidók és pogányok egyenlősége Krisztusban, ami nem jelenti az identitás elveszítését, a Krisztusban egyenlő férfi és nő analógiájának megfelelően. A férfi és a nő sem veszíti el az eltérő biológiai jegyeket Krisztusban. Ez a felismerés azért is fontos, mert az évszázados szubsztitúciós tan szerint, aminek beidegződése napjainkban is él, gyülekezeteink közgondolkodásában, a zsidó származású keresztényeknek el kell felejteni zsidó származásukat, míg a többi, nem zsidók megőrizhetik, ápolhatják nemzeti vonásaikat. Ezzel a téves gondolkodással kapcsolatban nyújt biblikus útmutatást a szerző. Bárcsak minél több lelkész és gyülekezeti tag elolvashatná ezt a könyvet.

Írta és összeállította: Vajs Tibor lelkipásztor, Kisbér

A szolidaritás ideje – Trianon teológiai recepciója

2010-06-16T19:12:00.009+02:00

ifj. Kuti József

Trianon teológiai megközelítésekor – még mielőtt a témára vonatkozó gondolatainkat megfogalmaznánk – arra a kérdésre kell válaszolnunk, vajon egy ilyen bonyolult történelmi, szociológiai, politikai kérdésben tud-e érvényeset s mások érdeklődésére számot tartó választ megfogalmazni a teológia, az „Istenről szóló tudomány”?
Erre egészen röviden annyit kell válaszolnunk, hogy számunkra a teológia nem valamilyen kegyes hangulat, templomszag, mely körüllengi az egyébként gyakorlatias, szakmai előadásokat. Nem utópia, melynek eleve nincs kapcsolata a valósággal. Ellenkezőleg, a legreálisabb s ezért döntéseinkben és cselekedeteinkben a leggyakorlatiasabb segítséget nyújtó tudomány, melyre bizalommal építhet az egyén, de a közösség, akár egy nemzet is. Ahogy Bonhoeffer fogalmaz: „Csak a hit bizonyosság, minden egyéb a kételkedésnek van alávetve.”
Megértjük persze, hogy sokak számára az Isten igéje nem jelent mindent felülíró érvet. Azt is megértjük, hogy olyanok is vannak, akik számára Isten Igéje egyáltalán nem jelent semmit. Ebben dönteni azonban az Ige hallgatójának kell. A teológusnak az a feladata, hogy Isten igéje hallhatóvá, megismerhetővé, érthetővé, tehát jelenvalóvá váljon azok számára, akik keresik, s azok számára is, akik (ma még) nem tudnak vele mit kezdeni.
    Ezek után – hangsúlyozottan teológusként – három alapkérdésre kíséreljük meg a válaszadást: Mi történt velünk Trianonban? Miért történt Trianon? És mi a helyzet ma – 90 évvel Trianon után?

Mi történt velünk?
Első közelítésben azt mondhatjuk: Trianon a magyarság számára páratlan veszteség volt, amely három emberöltő után is fájdalmat, könnyeket és kínzó kérdéseket jelent elhordozói számára.
Ez utóbbi megfogalmazást lehet még bővíteni, érzékletesebbé tenni, mi azonban figyeljünk most a mondat elejére! „Páratlan veszteség” Valóban páratlan ez a történet? Módosítják-e a Trianon-képet a későbbi tragédiák, a II. világháború elvesztése, a kommunista rezsim évei, vagy az ’56-os forradalmat követő megtorlások? És a Trianon előtti tragédiák? A világosi fegyverletétel, a mohácsi vész és az ország három részre szakadása, vagy a tatár-járás? S ha kilépünk a nemzeti történelem keretei közül: vajon változtat-e Trianon megítélésén Lengyelország többszöri felosztása, a térképről való teljes eltüntetése, vagy a kurdok történelme, akiknek nem eltűnt az országa, hanem létre sem jött? Vagy ott vannak a nagy népirtások, ahol nem országrészek tűntek el, hanem országrésznyi társadalmak: a ruandai népirtás, Sebrenica, a Holocaust, hatmillió ukrán paraszt éhhalála a harmincas években, a törökországi örmények kiirtása…
Néhány perc alatt szinte végelláthatatlan lista kerekedik az emberi történelem tragédiáiból. Mire jó ez? Mire jó a különböző korok és társadalmak tragédiáit, fájdalmait és szégyeneit egymás mellé sorolni? Két hibát mindenképpen érdemes elkerülni!
Először is nagy hiba lenne relativizálni a könnyeket, s azt mondani: végül is valamikor, valahol mindenki szenvedett. Ha pedig mindenki szenvedett, akkor az majdnem olyan, mintha senki sem szenvedett volna.
Még nagyobb hibát követnénk el, ha megpróbálnánk rangsorba állítani a történelmi tragédiákat, s a dobogósok szenvedését rivaldafénybe állítva megkérnénk a többieket, hogy illedelmesen hallgassanak, s értsék meg, hogy lám, azok ott sokkal többet szenvedtek, mint ők.
Mire jó akkor Trianon örvén előhozni a magyarság s a többi nép történelmi tragédiáit? Arra, hogy szembesítsen minket azzal a bibliai tanítással és tapasztalattal, miszerint Trianon sokkal inkább megfelel az ember és az emberi társadalmak kondíciójának, mint a méltányosság, az igazságosság és a szeretet. „Mindnyájan elpártoltak Tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.” (Zsolt 53:4.)
Jól ismert Adorno híres mondata: „Auswitz után nem lehet verset írni”. Ennek igazságát minden emberi szenvedés iránt érzékeny ember átérzi akkor is, ha tudja, hogy Auswitz után is születtek nagy versek. A Bibliát ismerő ember pedig azt is tudja, hogy ezt a mondatot Adorno előtt több ezer évvel leírta már a zsoltáros: „Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?” (Zsolt 137:4.) Vagyis a babiloni fogságba vitel, Jeruzsálem lerombolása után nem lehet verset írni.
De hát minden vers előtt van egy Auswitz, egy Babilon, egy Trianon.
Vagy egy másik példa: Woody Allen egyik szereplője mondja: Ismét láttam egy dokumentumfilmet a Holocaustról. Még több megrázó jelenet, meg több megdöbbent értelmiségi. És a kérdés: hogyan történhetett ez meg?... Persze a kérdésre ma sincs válasz, mert rosszul van feltéve! A tények ismeretében nem az a kérdés, hogy „hogyan történhetett ez meg?” hanem: „hogy-hogy nem történik meg gyakrabban?”
Arra a kérdésre tehát, hogy „Mi történt velünk Trianonban?” azt a felvilágosodással és a humanizmussal ugyan ellentétes, de a bibliai emberképpel megegyező választ adhatjuk, hogy Trianonban az történt velünk, ami az ember kondíciójából leginkább következett: igazságtalanság, méltánytalanság és szeretetlenség. Trianon megfelel a bibliai emberképnek, a „normál üzletmenetnek”, s csak az Isten megőrző kegyelme miatt nem történt meg ez velünk naponta. (JSir 3:22.)

Miért történt ez velünk?
    Az embernek erős igénye van arra, hogy a tragédia okára, netán céljára konkrét választ kapjon.
Például: Trianon Isten büntetése volt a magyarságon – a kommunisták istentelensége miatt. Vagy: Trianon Isten büntetése volt a magyarságon – a vezető osztályok gőgje, önteltsége, rövidlátó politikája miatt.
    Esetleg Trianon nem is büntetés volt, hanem próbatétel. Isten megrostálta, próbára tette ezzel országunkat. Vagy tanítani akart vele, valamilyen küldetésre felkészíteni. Vagy vezetni akart ezzel, új irányt és feladatot jelölt ki számunkra.
    Még óvatosabb megfogalmazásban Trianon ugyan nem egyezett Isten akaratával, mégis engedte, hogy megtörténjen, mint ahogy engedte, hogy Józsefet kútba dobják a testvérei, mert Ő – Isten – még a gonosz dolgokat is jóra fordíthatja.
    A megfogalmazható válaszok ismét hosszú és változatos listává állnak össze, amelyek közül egyet mindenképpen ki kellene választanunk. Mielőtt választanánk azonban, figyeljünk a feltett kérdésre! Amikor ugyanis azt kérdezzük, hogy „Miért történt ez velünk?” tulajdonképpen azt a kérdést tesszük fel, hogy „Mi a kapcsolat a megtörtént esemény és Isten akarata között?”
    A hívő ember hajlamos a megtörténtet – örömmel, vagy rezignáltan – így kommentálni: „Így akarta Isten!”. A bibliai hit azonban tiltakozik ez ellen az azonosítás ellen.
    Vályi Nagy Ervinnek, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem egykori lelkészi tanácsadójának e kérdés különösen fontos és sokszor megfogalmazott témája volt. A „Gondviseléshit – contra és pro” című írásából idézek:
    „Nem a XX. századi kritikai teória kritizálta először azt a kegyes törekvést, amely Isten cselekvését összhangba akarta hozni a történelem és az emberi sors eseményeivel, hanem az Ószövetség egyik legizgalmasabb alakja: Jób. A mai vallásos fülek számára istenkáromló Jób (…) egyetlen szenvedélyes tiltakozás a korabeli teodícea, vagyis a teológiának azon dogmatikus állítása ellen, amely szerint Istent és az Ő igazságos akaratát abban kell megtalálnunk, ami éppen ránk jön, ami megtörténik velünk és sorsunkká lesz. A Biblián belüli teodícea elleni tiltakozást az egyház aligha hallgatta meg. Ugyanígy a reformátorokét sem: Isten kormányzását nem látjuk – mondja Luther. Történetfilozófiailag nem ismerjük meg Istennek e világban való cselekvését, egyedül tapasztalatilag, ami Luthernél ugyanazt jelenti, mint Kálvinnál a Hit által. (…) Jób életének, üdvösségének Istenét, akiben bízik, nem hajlandó azonosítani azzal, ami de facto megtörténik vele.” (Minden idők peremén Budapest 1993. p. 98.)
Arra a kérdésre tehát, hogy „Miért történt ez velünk?” Istennél van a válasz. Nekünk nincsenek kijelentő mondataink, kérdéseink azonban lehetnek. (A kérdések nem rafinált kijelentések, abból indulnak ki, hogy a válasz tényleg rejtve van előttünk.)
Néhány ilyen kérdést hadd fogalmazzak meg:
    Ha Trianon Isten büntetése lett volna rajtunk – nem tudjuk, hogy büntetés volt-e, de ha az lett volna – mondhatnánk-e Istennek, hogy igazságtalanul büntetett minket, vagy, hogy a mértéke igazságtalan volt?
    Ha Trianon próbatétel volt Isten részéről – nem tudjuk, hogy próbatétel volt-e, de ha az lett volna – vajon kiálltuk-e akkor Isten próbáját? Mit várt tőlünk Isten és mi hogyan viselkedtünk?
    Ha Trianonnal tanítani akart valamit Isten – nem tudjuk, hogy tanítás volt-e, de ha az lett volna – tanultunk-e valamit Trianonból. Bölcsebbek lettünk-e általa?
    Nos, ezek valóban kérdések, melyek arra a hittapasztalatra épülnek, abban bíznak, hogy Isten válaszol a Neki feltett kérdésekre. (Mt 7:7-11.)

    Utolsó kérdésünk: Mi a helyzet ma, Trianon után? Négy rövid gondolatot próbálok megfogalmazni:
    1. Most a hűség ideje van. Tavalyi konferenciánkon Raj Tamás rabbi áhítatában a 137. zsoltár alapján szólt a fogságba hurcolt zsidók hűségéről, akik bíztatásra sem voltak hajlandók megfeledkezni Jeruzsálemről, az elveszített hazáról. De hol van Jeruzsálem?
Nos, Jeruzsálem nem a szívünkben, nem az emlékeinkben, nem az ábrándjainkban van, hanem ott, ahová Isten letette. Lehet, hogy most nem olyan, amilyennek megismertük és szerettük. Lehet, hogy falain rést ütöttek, hogy már nem tartozik hozzá önálló államiság, vagy ami még fájdalmasabb: más államhoz tartozik, mégis az az a város, az az ország, amelyhez hűeknek kell maradnunk.
    2. Most is az Istenre találás ideje van. Trianonnal sok minden megváltozott, talán úgy éreztük, összeomlott, ezen a téren azonban, az „egy szükséges dologban” (Luk 10:42.) nem változott semmi. Ismét Vályi Nagy Ervint idézem:
    „Minden eseményből, a legszerencsétlenebből is nyílik út Isten felé. … Maga az esemény, puszta fakticitásában, közvetlenül nem Isten akarata. Nem azonos az Ő jóakaratával, de kapu, amelyen átmehetünk az Ő országába. „A világ, amelyben élsz, úgy, ahogy van – és nem másként – teszi lehetővé az Istenkapcsolatodat. És a saját alkatod, amilyen éppen vagy, ez a te sajátos utad Istenhez, a sajátos Isten-lehetőséged.” (Minden idők peremén Budapest 1993. p. 99.)
    Számba sem lehet venni, mi mindent veszítettünk Trianonban, de a magyarság Isten-lehetősége érintetlen és egész maradt.
    3. Trianon óta, 90 éve tart a megbocsátás ideje. Konferenciánk első napján hallhattuk Frenkl Sylvia előadását az „emlékgyógyításról”. Én hadd utaljak egy 1995-ben, Gyulán elhangzott előadására is: B. Szabó István akkor, a „Keresztyének és zsidók megbékéléséről” ezt mondta: „Megbékélés csak ott lehetséges, ahol megbocsátó megengesztelődés, vagy megengesztelődő megbocsátás van. Ez pedig számunkra priméren Isten-ügy, Isten-kérdés. A megbocsátás Istentől jön, a megbocsátás Istennel kezdődik.” (Az evangélium: közös szolgálatunk ma Pannonhalma 1995. p. 90.)
    A magyarságot 90 évvel ezelőtt máig ható trauma érte és nem kért tőlünk – a hazájuktól elszakítottaktól, a csonka országba zártakról, a nagyvilágba szétszóródottaktól – senki bocsánatot. De épp ezzel a magyarság esélyt is kapott, esélyt annak megértésére és megélésére, hogy – mint B. Szabó István fogalmazott: „A megbocsátás Istentől jön, a megbocsátás Istennel kezdődik.” Vagyis aki átélte, hogy Isten megbocsátott neki – egyénként, vagy közösségként -, annak van valódi esélye arra, hogy megbocsásson az ellene vétkezőknek" akkor is, ha nem kértek tőle bocsánatot, s ha méltánytalanságot méltánytalanság követ. Egy Isten békességét felismerő magyarságnak van esélye megbocsátani a románoknak, szlovákoknak, szerbeknek, a franciáknak és Clemenceau-nak, bárkinek, akire Trianon miatt haragudni szokott.
4. És végül elérkezem a szolidaritáshoz, konferenciánk alaptémájához: Trianon óta a szolidaritás idejét éljük. Ismét és utoljára idézem Vályi Nagy Ervint, egy vele készített riportot:
„Akkor olvastam a Becket-darabot, a Godot. Üres várakozásban nem töltöm el az életemet, mit lehet csinálni? Például szolidaritást lehet vállalni azokkal ez emberekkel, akik valamiképpen rám vannak bízva, vagy akikhez van valami közöm. …
    Szóval a remény, mint menekülés, mint nem-konfrontálódás azzal, ami de facto van… Nem akarok tudomást venni arról, hogy ezek az adottságok. Nem lesz jó belátható időn belül, és én nem akarok várni, hogy mégis talán… és közben elmulasztani, üresen hagyni azt, ami van. Valamivel ki lehet, és ha ki lehet, akkor ki is kell tölteni az időt. … A jelenre vonatkoztatva van értelme a tettnek, mert ez a jól megélt jelen a beteljesedett eschaton.” (Minden idők peremén Budapest 1993. p. 19.)
    90 éve a magyarságot államhatárok szabdalják szét, elválasztva – olykor a szó szoros értelmében – testvért a testvértől. Ugyanakkor ezek az államhatárok össze is kapcsolják a magyarokat a szomszédos népekkel, nemcsak életközösséget, de államközösséget is alkotva velük. Trianon tehát – akár elszakít, akár összezár – kedvező feltételeket teremt a szolidaritás gyakorlására a magyarok s az összes Kárpát-medencei nép számára.

Végül az elmondottak összefoglalásaként álljon itt Visky András „Kié Erdély?” című novellájának egy részlete (Kié Erdély? Kolozsvár 2006. pp. 94.):

„ … kié Erdély, ugyan kié lehet, hangzott a szónoki kérdés még a templomi

szószékről is, márpedig a szószékről Erdélyt szabadon szóba hozni önmagában is eszement vállalkozásnak tűnt a soros elnyomók és a mindenkori fontolva haladók szemében, ki állítja, hogy szabadon hoznám szóba, kérdezte Apánk színlelt csodálkozással a rémült kétségeskedőktől, hát ki szabad itt, ha pedig nem vagyunk szabadok, veszíteni valónk sincs, ugyan miért is hallgatnánk felőle, folytatta Apánk növekvő lendülettel, ha ez a kérdés, akkor erről kell beszélni, persze, persze, vetette közbe Anyánk meggyőződés

nélkül, mint aki előre tudja, mit érhet el Apánknál a családra szabott reálpolitikai érveivel, persze, de a szószékről is?, úgy van, válaszolta Apánk, a szószék a legmegfelelőbb hely fölvetni a kérdést, Apánk ugyanis abból a feltevésből indult ki, hogy az igazi kérdéseket az eleve létező válaszok szülik, és nem fordítva, kié Erdély, jó kérdés, mondta ragyogó arccal, járjunk utána, szép kis válasz lapulhat mögötte, csak tessék próbálkozni, ha Erdély kérdés, márpedig a kérdések kérdése, tisztelt uraim, akkor erről kell beszélni, és legkivált a szószéken …

fölállt, magához szorította a Könyvet, és megindult fölfelé a deszkalépcsőn, nem is ő ment, mintha mozgólépcsőn suhant volna a magasba, ott aztán kinyitotta a Könyvet, és fölolvasta a zsoltáros költő szavait, az Úré a föld és annak teljessége, majd a szokásos bevezető nélkül föltette a kérdést, a kérdések kérdését, kié Erdély, ott ültünk szétszórva a zarándokok között mi is, mind a hét gyerek, szinkronban fordítottuk a beszédeket vasárnapról vasárnapra, nekem a románok jutottak, a nagyobb testvéreim a szászokat kapták, a nagyváradi kelyhes cigányok egyenesben

fogták az üzenetet, kié Erdély, tettem fel a kérdést románul a legbukarestibb Popescunak, kié Erdély, kérdezte Lídia nővérem németül a segesvári szép arcú Eisenburgeréktől a prédikáció szavaival, bólogattak a zarándokok, ez a kérdés, bizony, hogy ez, a papot megint bezárják, ingatták a fejüket a falubeliek, de még mennyire, gondolta Anyánk megadással, kelyhes Janku pedig, az oncsa telepi cigányvajda mintha egész testével egyetértett volna, micsoda szimbólion, mondta félhangosan kedvenc szavával, hát ha így állnak a dolgok, máris

könnyebb, nem az övéké, mondja a Lélek a gyülekezetnek, és nem a miénk, mondja a Lélek, kié az ország, tágított a kérdésen a Lélek, nem az övéké, rikoltozott a zarándokokban is a Lélek diadalmasan, hát persze, de a miénk sem, mert az Úré, ahhoz pedig, hogy a miénk legyen, ami most szemmel láthatóan nem a miénk, ahhoz, mondta a Lélek, szabadnak kellene lennünk, de nem vagyunk, mondta a Lélek a gyülekezetnek, nagy megkönnyebbülés lett úrrá a zarándokokon, hát mégse a legfőbb hadúré, hahaha, jól oda van mondva neki, kérem, hanem az Úré, igen, igen, nem Popescu úré és nem Eisenburger úré és nem Visky úré, legkevésbé

kelyhes Janku testvéré, a nevetés fuvallata meglegyinti a hallgatóságot, mint egy angyalszárny, Janku testvér feláll és boldogan meghajol a gyülekezet előtt, még csillogó bajuszán is csavarint egyet, elviszik a hírt Erdélyről a zarándokok, még a hegyeken túlra is eljut az üzenet, Apánkat is elviszik megint, gondoljuk fordítás közben, aligha kétséges, ott ülnek a zarándokok között az ájtatos szekusok, egyesek már betéve tudják énekeinket is, ha pedig az Úré, mondja

a Lélek a szószéken, akkor a szabad emberek otthona az ország, így a Lélek, nem a miénk és nem az övéké, a szabadoké, mert, mert, mert, és itt az Apostol tanítása következik, Apánk fürge ujjai megindulnak a Könyv lapjai között, hogy ráleljenek a pontos idézetre, talán még előtte kellene Áment mondani, sóhajt Anyánk félhangosan, ám a Lélek, miként a szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy, azt valóban nem, gondolja Anyánk, így igaz, csak azt lehet tudni, Apánk honnan jön, a börtönből, és hová megy, a börtönbe, ezt viszont teljes bizonyossággal lehet tudni …”

Köszönet Visky Andrásnak a novella-részlet publikálásának engedélyezéséért.

(Elhangzott 2010. május 14-én Nyíregyházán, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem „A szolidaritás ideje” című konferenciáján.)

A szerző református lelkipásztor

A lét maga

2010-04-05T07:43:00.000+02:00

Köntös László

Hiába, egyetlen kor sem tudja átlépni a maga árnyékát. A mienk sem. A minap egy amolyan „kereső” fiatalemberrel beszélgettem, aki azt mondta, hogy az evangéliumokból megismert történeti Jézust még csak el tudja fogadni, sőt „nála nagyobb ember talán nem is volt”, de a feltámadásával már nem tud mit kezdeni.

Én meg, válaszoltam, azzal nem tudok mit kezdeni, hogy korunk uralkodó gondolkodása nem tud mit kezdeni a feltámadással. Ilyenkor, mint ebben a beszélgetésben is, érzem a rám szegeződő tekinteteket, hogy most aztán „bizonyítsam be”, hogy Jézus feltámadott. És sok hívő keresztyén zavarba is jön a ráháruló feladattól, mintha bizony Isten igazsága azon állna vagy bukna, hogy mi ma mit tudunk bizonyítani. Még jó, hogy Isten igazsága nem azon áll vagy bukik, mi van a mi fejünkben és szívünkben. Ha a keresztyéneknek kellene „igazolni” Istent, Isten már halott lenne...

A mai modern, racionalizmusnak nevezett eszmeiség voltaképpen arra a nagyon is korlátolt elméjű és számomra teljességgel irracionális dogmára épül, hogy a valóság csak akkor értelmes, ha bizonyítottan magyarázható. Ezzel a mai ember voltaképpen feladja a valóság teljességének megismerésére vonatkozó igényét, hiszen az lét értelmét beszorítja mostani bizonyítható tudásunk korlátai közé. Mintha bizony a lét értelmes volta attól függne, hogy az ember rátalál-e erre az értelemre vagy sem. Mintha bizony az igazság mértéke az ember lenne! És még „ők” mondják, hogy az Istenben való hit az nem más, mint ember-központú kivetítés. Hát nem éppen a mai racionalizmusnak nevezett irracionalizmus az, amelyik kivetíti a mai tudást és úgy állítja be, mintha az az egészre vonatkozó tudás lenne? Vajon miféle logika mozgatja azt a gondolkodást, hogy ha Jézus feltámadása nem magyarázható, akkor meg sem történt? Tényleg logikus az a gondolat, hogy ami megmagyarázhatatlan (az ember mindenkori tudásszintjén), az meg sem történhet?

Én pont fordítva gondolom. Az élet rendeltetésére vonatkozó igazság független tőlünk és emberi erőből mindig is megismerhetetlen marad. Kell egy tágabb horizont, amelyben az emberi történelem teljessége értelmet nyer. Az igazságot nem kitalálni kell, az igazságra rátalálni kell. Pontosabban, a már eleve adott igazságra sem találhatunk rá emberi erőből, hacsak az a Lélek fényében meg nem nyílik előttünk.

Nos, számomra , hit által, a húsvéti eseményben nyílt meg az a horizont, ahonnan nézve az igazság az emberi élet jelentéséről, tartalmáról, valóságos mibenlétéről láthatóvá válik. Nincs más értelemadó háttér. Krisztus feltámadásában nem az az üzenet, hogy Isten „egyszer” belenyúlt a történelembe és „egy emberrel”, a történeti Jézussal csodát tett, hanem az, hogy ebben a történeti eseményben nyilvánvalóvá vált a történetiségben lezajló emberi létnek a valódi tartalma és értelme. Ez pedig nem más, mint részvétel az örökkévalóságban, a feltámadott Krisztus életében. Nem majd, valamikor a jövőben, hanem mindig is. Ez az új létalap, a valódi és egyetlen lét, amely mindig is adott volt, de Húsvétkor vált nyilvánvalóvá. Nem pusztán csak új élet, mintha bizony a feltámadásban valami, ami elmúlt, vissza lenne állítva. Hanem maga az egyetlen, valódi léttel rendelkező értelmes élet, amely meghaladja a történetiség, az időbe zártság korlátait. Értelmet ad az életnek, mert megfosztotta a halált természeti jelentésétől. Minden más önmagában csak halál.

No, ez aztán botrányos. Egészen jól elvagyunk mi, emberek ebben a „halál-világban”. Csak kell egy kis pénz, valami biztos és jól fizető állás, autó, lakás, nyugdíj, meg: „csak egészség legyen”, „boldogság”, miegymás. Jól érezzük mi itt magunkat, minek itt ama másik életről beszélni, ami állítólag Krisztusban van? - Ezt mondta ez a fiatalember is. És azt kérdezte, vajon a keresztyénség nem túlságosan pesszimista? Életidegen? Vajon nem azért hirdetik a feltámadást a keresztyének, mert nem találják a helyüket ebben az életben? Netán lelki betegek? Nem inkább az idegosztály, mint a templom? - kérdezte nem kis iróniával, de nagyon őszintén.

Az a probléma, válaszoltam, hogy itt mindenki a létfenntartás programjaival van elfoglalva, sürög-forog, tervez, dönt, fontoskodik, egy életen át küzd a kényelmes életért, de megdöbbentő módon maga az emberi lét, mint olyan, teljes homályba borul. Egyszer aztán bennünket is kikísérnek a temetőbe, létfenntartási vízióinkkal együtt, „oszt jónapot”. S itt aztán már az idegosztály sem segíthet. A halottat nem kell lelkigondozni, ugyebár – mondtam neki nem kis iróniával.

Szóval nem a létfenntartás, hanem a lét maga. Erről szól Húsvét. Aztán majd az Úristen ebben az örök Húsvétban, az egyetlen valódi és értelmes létben, megadja nekünk mindazt, amire a létfenntartásunkhoz szükségünk van.

Volt egyszer egy Pilvax - avagy vannak-e még kávéházak?

2010-03-15T06:00:00.017+01:00

Farkas Gergely

Minden évben keresem azokat a szimbólumokat, amelyek a magam számára gyermekkorom kedvenc ünnepét március 15-ét újra személyessé, megfoghatóvá, aktuálissá teszik. Sok ikon-számba menő szimbólumot találhatunk, én hadd emeljek ki ezek közül egy kisebbet, amire talán csak egy mozzanat kapcsán szoktunk figyelni: a Pilvax kávéházat, ahonnan indult a forradalom, ahol a Tízek Társasága megfogalmazta a Tizenkét Pontot, ahol Petőfi egy márványasztalon papírra vetette a Nemzeti Dalt. A magyar forradalom és szabadságharc bölcsője egy kávéház

Több mint száz esztendővel később 1956-ban sokkal nagyobb térben, egy egyetemi nagygyűlésen kezdődött a forradalom. Számomra azért érdekes ez a különbség, mert 1956-ban azért sem lehetett az akkori fiatalok találkozóhelye egy kávéház, mert egészen egyszerűen nem voltak kávéházak. 1914-ben Kosztolányi még “Budapest, a kávéváros” címmel ír publicisztikát - megjegyezve, hogy az első kávéházi törzsvendég Petőfi Sándor volt - 1912-ben pedig még 322 kávéházat tartanak nyilván Budapesten, pár évtizeddel később azonban már egy sincs meg ezek közül. 1949-ben a kommunista hatalom szétzúzta, beszüntette a „kávéház” intézményét. Ugyanis a kávéház a polgári demokrácia fontos intézménye, ahová bárki betérhet, ahol szabad tere van a gondolatoknak, ahol mindent szabadon meglehet beszélni, amit éppen ezért minden diktatúra gyűlöl, hiszen a forradalmak mindenhol a kávéházakból indulnak, míg a diktatúra bölcsője pedig a városi kocsma (Saly Noémi). Állítólag 1949-ben készült egy lista a kávéházakról, melyhez hozzátűzve találtak egy szemmel láthatóan dühödten kitépett lapot, nagy, dühös betűkkel: „Miért van ezekből ennyi?? Ki engedélyezte?? Gerő”

“A Pilvax tulajdonosa Fillinger János, Petőfiék kávésa, a kedvükért kiakasztja a falra a francia forradalom nagyjainak portréit és a Bastille képét. Ő tűri békésen, hogy csizmás lábbal ugrálnak a biliárdasztal zöld posztóján, ő pörköli a kávét hajnalban az udvaron a hideg márciusi esőben, hogy friss főzettel várhassa ezt a rebellis bandát.” A kávéház, amit március 15-e után Petőfiék a Forradalom, avagy a Szabadság csarnokának neveznek el, a demokrácia színtere, ahol nem számítanak a Habsburgok – ámbár ők is tudnak a Pilvaxról, hiszen a korabeli pletyka szerint minden reggel Zsófia, Ferenc József édesanyja megkérdezte Metternichet: nem mondott-e valami mérgeset az a Petőfi a Pilvaxban?
A kávéházban a szellem, a szabadság gondolatával, a megvalósítás lehetőségeivel foglalkozik, a közösséggel, a nemzettel, amely csak szabad hazában, szabadon, a szabadság levegőjében tud létezni. Tudjuk, - és ma emlékezünk is rájuk - hogy akkor milyen sokan voltak - reformátusok, lelkészek és világiak egyaránt - akik mindenféle önös érdek nélkül, sőt annak ellenében, sok mindent feláldozva küzdöttek a szabadságért. De mindezek gyökerében - nyilván sok politikai ok mellett - a közösségi tereken, kávéházakban (ami vidéken a kocsma volt, hiszen oda a kávézás kultúrája sokkal később jutott el, és tudjuk, hogy az a kocsma más volt, mint, amit ma annak nevezünk), folytatott beszélgetés volt, ahol a szabadság megfoghatatlan, talán filozófiai eszményét, valóságra váltották, ahol nagy gondolatok születtek, és törtek elő, hogy legyenek aztán a szakadó eső ellenére is forradalommá, majd később függetlenséggé, szabadságharccá, végül meg nem szűnő reménységgé.

Lehet-e mindennek üzenete a mára tekintve, hiszen ma szabadok vagyunk. Legalább is nincsen jogilag elnyomó hatalom felettünk, nincsenek Habsurgok, nincsen fasiszta vagy éppen kommunista diktatúra. De vajon visszatértek-e, vannak-e kávéházak? Számomra ez elsősorban nem vendéglátóipari kérdés. Sokkal inkább annak a kérdése, hogy léteznek-e olyan helyek, ahová beülhetek, ahol találkozhatok másokkal, beszélgethetek velük, vannak-e terek ahol a mindennapok sodrásából néhány órára kiszakadva, otthonosan, jól érezhetem magam? Tudjuk, hogy Petőfiék társaságából sokan a Pilvaxba címeztették leveleiket. Hova tudna ma Petőfi bemenni, hol tudná így otthon érezni magát, nem félve attól, hogy a leveleit kibontja majd valaki, vagy mondjuk a részére küldött pénzt hiánytalanul átveheti?

A hétvégi balatonfüredi gondnoki konferencián hangzott el az egyik előadótól: “Ma Magyarországon közösséget vagy az egyház csinál, vagy senki nem csinál.” A krisztusi közösség az a hely ahol ezt az otthont, bizalmi légkört, kommunikációs (lelkigondozói) közeget megtalálhatjuk. Itt érezhetjük magunkat biztonságban, itt alakulhat ki az a bizalmi légkör, amiben az ember azt érezheti, hogy nem kell állandóan szorongania. És milyen jó lenne, ha ezekhez a belső tartalmakhoz megtalálnánk a külső formákat is! Ha a külső környezetet is otthonossá, barátságossá tudnánk tenni, ha úgy tudnánk leülni beszélgetni valahol, hogy mondjuk közben kellemes kávéillat járja át a levegőt! Voltak erre próbálkozások, melyek sajnos kudarcba fulladtak, de most is vannak olyan ötletek (például itt, és itt), amelyek ezeket a formákat próbálják használni, azt feltételezve, hogy ez a kávéházi légkör, hangulat megteremti annak a lehetőségét, hogy az egyház ne csak a monológ, hanem az őszinte, egyenrangú, tabu nélküli dialógus helyszíne is legyen, ahol éppen ezért otthonra lehet lelni. Figyelve azokra a “trendekre”, amelyek elindultak az Egyesült Államokból, majd teret nyertek Európa nyugati felén és - ha lassan, mérsékelten is - már hozzánk is elértek, akkor azt láthatjuk, hogy a “kávé”, “kávéház” hívószó lett nem csak a fiatalok, hanem minden generáció számára. A hazánkban is egyre több helyen - a fővároson kívül is - felbukkanó kávézóláncok, igényes független kávéházak egyre népszerűbbek lesznek. Azt gondolom hiba lenne kihagyni azt a lehetőséget, amit ez a forma kínál, és ami véleményem szerint egyáltalán nem áll távol a keresztyén közösségről való gondolkozásunktól.

A Pilvaxot 1911-ben bezárták, lebontották. Kosztolányi így búcsúzott tőle: „Éjfél felé pedig a legfiatalabb budapestiek, a hangulat-inyenczek, a mult-imádók zörögtek be, a rumtól és a szines szeszektől lángoló fejjel... Dobogtunk a korhadt deszkákon, veregettük az asztalokat és székeket, szellemeket idéztünk. Egyszer egy tréfás társaság bevetődött ide márczius tizenötödikén s óriási kokárdákkal, izzó frázisokkal megismételte a forradalmi jelenetet, a naiv, fiatalos királytipró tableau-t, ott, a hires asztalon, a Petőfi-kép előtt. A kasszatündér és a pinczérek csodálkozva nézték. Mintha a forradalomba zökkentek volna vissza, a fejükhöz kaptak és magukra eszméltek... Olyan volt ez a kávéház, mint egy lehangolt zongora. Mindenét, ami zajt ad, a kilincseit, az üvegeit, a poharait félhanggal lejjebb stimmelte az idő, s hamisan, fájón csörömpölt... Most, hogy eltűnt a fantázia határtalan birodalmába, talán még érdekesebb lesz, s a jövő nemzedék lázzal és új színekkel bokrétázza be.”

Ma ünneplünk. Azon gondolkozom, hogy én, hogyan fogok ünnepelni. Lesz itt is ünnepség, sőt én is mondok beszédet (monológ). Majd meghallgatok másokat (monológ). Biztosan minden szép és felemelő lesz, segít felidézni azt, ami gyerekkoromba is fontos volt. Jó lesz. De közben mégis úgy érzem magam, “mint egy lehangolt zongora”. Lehet, hogy inkább egy mai Pilvaxot, egy kávéházat kellene keresnem, leülni a barátaimmal, a kellemes környezetben meginni egy kávét és beszélgetni. A kokárdára pillantva azon tűnődni, hogy hogyan tudnánk most megújulni, előbbre lépni, mint egyén, közösség és nemzet. De lehet, hogy ehhez nem kell ünnepnap (végül is az első március 15. sem volt az), meg lehet ezt tenni a hétköznapokon is. Ez lehetne a hétköznapok forradalma, megújulása. Elkezdeni imádságban, folytatva “kávéházi“ beszélgetésekben, és így a Lélek “felhangolna”, és valami olyasmi történne, amiről Kosztolányi írt “mintha a forradalomba zökkennénk vissza, a fejünkhöz kapnánk és magunkra eszmélnénk.” Nekem ezt üzeni a mai ünnep: találjuk meg, teremtsük meg a magunk kávéházait.

A kávéházakról szóló részek, idézetek java része Saly Noémi cikkeiből, írásaiból táplálkozik, a mai kávéházi fényképek a www.kavehazak.hu galériáiban találhatók meg.

Három a magyar igazság!? - Három százalék sok vagy kevés? – És egy?

2010-03-12T06:00:00.002+01:00

Jakab István

Egy üzletben, azt látva, hogy „AKCIÓ! -1%“, bizony nem hatódnánk meg, talán tovább is mennénk, nem érdekelne bennünket ilyen csekély mértékű árengedmény. De meg merem kockáztatni, hogy kettő, vagy három százalék sem hozna lázba bennünket. Ha a bankunk azt mondaná, hogy évenként három százalék kamatot ad a pénzünkre, nem tartom valószínűnek, hogy megérné ott tartani a megtakarításunkat. Van egy hitelkártyám, és az elköltött pénz egy illetve három százalékát írja jóvá a bank, de ez sem egy eget verő összeg. Sok, vagy kevés tehát három, illetve egy százalék?

Az előbbi felvetések alapján valóban – szinte már – nevetségesen kevés egy, kettő vagy netán három százalék. Persze, sok kicsi sokra megy, és sok egy, kettő vagy három százalék aztán nagy összegeket is jelenthetnek. Nem az egészhez, a száz százalékhoz, hanem önmagukhoz viszonyítva.
Miért is vetődtek fel ezek a számok? Miért pont egy, kettő illetve három százalékról beszélek? Az már köztudott, hogy az adófizetők az államnak fizetett adójuk 1-1%-áról rendelkezhetnek; az egyik százalékot megkaphatja egy egyház, a másik egy százalékot pedig például egy kiemelten közhasznú alapítvány. Az a csodálatos ebben a kétszer 1%-ban, hogy ha nem rendelkeznénk róla, akkor sem láthatnánk, mert nem a mienk, ez az adónk egy része, nem kerül semmibe, csak egy nyilatkozatba, hogy szeretett egyházunk és értéket teremtő alapítványunk számára értékes bevételt jelentsen.

A harmadik 1%-ról még nem szóltam, s talán kevesen tudják, hogy miről is van szó. Az első két százalék tehát nem kerül egy fillérünkbe sem. A harmadik százalék nem más, mint a lakóhely szerinti gyülekezetünk, egyházunk 1%-al történő egyházfenntartása. A református egyház az egyházfenntartói járulék éves mértékét az egyháztag jövedelmének (legalább) 1%-ában állapította meg. Nem kell elkérnünk senki bérpapírjait, de a mai magyar minimálbér járulékok levonása után megmaradt részének 1%-a 6.800,- Ft körül mozog. A legkisebb nyugdíjé is 3.420,- Ft!
Ha ezeket a számokat látjuk, akkor a fentiek értelmében kevés egy, kettő vagy netán három százalék? Három a magyar igazság – miért? Mert nincs párja. Az első és a második 1%-ról is dönthetünk most, hisz itt az adóbevallások ideje. A fillérek útját járva ezek az 1%-ok bizony jó szolgálatot tesznek kórházban, iskolában, idősek otthonában... ott, ahol sok híja van a törődő szeretetnek manapság.
1% az egyházfenntartói járulék „ajánlott“ mértéke. Sok, vagy kevés? Mennyi a magyar igazság?

A szerző református lelkipásztor (Tarján, Héreg)

Isten-világ-ember – avagy, mirõl szól a Biblia?

2010-03-07T06:00:00.001+01:00

Köntös László

Jó volna végre

lenni vagy nem lenni már

sok a kevésből

(Fodor Ákos: Sóhaj)

Mirõl szól a Biblia? Ez a kérdés akár megbotránkoztatónak is tûnhet a hívõ olvasó szemében. Számunkra, hívõ református emberek számára, nem kérdés, hogy mirõl szól a Biblia: arról, hogy Isten miként kínálja fel az üdvösség lehetõségét egyszülött Fiának halála és feltámadása által mindenkinek, aki azt hit által elfogadja. Ugyanakkor, ha megkérdezzük a mai embert, tartok tõle, hogy a többség nem tudna válaszolni erre a kérdésre. Jobb esetben azt mondanák, hogy a Biblia a múlt fontos kultúrtörténeti emléke, amelynek ismerete hozzátartozik az egyetemes mûveltséghez. Vagy azt mondanák, hogy a Biblia üzenetérõl ugyan fogalmuk sincs, de azt tudják, hogy templomokban használják, s a vallásos emberek is szokták olvasni. Talán némelyikük még arra is emlékszik, hogy a nagymamája kezében is látta a Bibliát. Különös módon, amikor a Biblia szóba kerül „egyházi körökön” kívül, beszélnek a múltbeli jelentõségérõl, a hívõ emberek életében betöltött szerepérõl, de arról egyáltalán nem,hogy a Biblia súlyos állításokat fogalmaz meg az emberrõl és a világról. Ma valahogy nem teszik fel azt a kérdést, hogy vajon a Biblia igazat mond-e? E mögött az a feltételezés van, hogy mindenkinek a magánügye, elfogadja-e a Biblia állításait igaznak vagy sem. Mintha bizony a hívõk hite igazolná a Bibliát. Nos, az alábbi írás azon a meggyõzõdésen alapul, hogy a Bibliában megfogalmazott üzenet önmagában (az olvasó hozzáállásától függetlenül) megálló igazság, és ezért mindenkinek, akit még egyáltalán foglalkoztatnak a lét alapvetõ kérdései, ezzel az üzenettel elõbb-utóbb szembesülnie kell. Az alábbi írás – meglehet, szokatlan szavakkal és némelykor komplikált nyelven – arra tesz kísérletet, hogy megfogalmazza a mai embernek, mirõl is szól a Biblia. Ez a szerény kísérlet nyilván töredékes lehet csak, de talán arra alkalmas, hogy gondolatokat indítson el olyan olvasókban is, akik a bibliai üzenet tartalmi kérdéseivel nem igen foglalkoztak.

Azt feltételezem: a Biblia alapvetõ üzenete az Isten – ember – világ problematikáról ma is racionálisan fenntartható feltételezés. Magyarán, az alábbiakban nem igazán az lesz a vezérgondolatom, hogy miként értékeljük a Biblia kultúrtörténeti, kegyességtörténeti jelentõségét, hanem az, hogy föltegyük a kérdést: vajon a Biblia által képviselt világkép igazságára való igény racionálisan fönntartható-e még? Látnunk kell ugyanis, hogy ha a Biblia tekintélyét jóformán csak kultúrtörténeti múltja, vagy a hívõk hite alapozza meg, mint ahogyan ezt a mai általános gondolkodás véli, akkor ez a szemlélet már eleve ítéletet mond a Bibliáról, mint mára érvényességét vesztett üzenetrõl. De vajon – tisztán racionális alapon – mondhatjuk-e, hogy a Bibliában közölt üzenet mára végérvényesen és megcáfolhatatlanul az érvényét vesztette? Magyarán, hogy a Biblia fontos könyv volt a múltban, fontos könyv az egyre csökkenõ számú hívõ ember életében, csak az a baj vele, hogy mára kiderült: amit mond, nem igaz.

Ez az írás azt az állítást fogalmazza meg, hogy a Biblia igazság - igénye továbbra is racionálisan fenntartható, noha - természetesen – természettudományos módszerességgel mai tudásunk alapján még nem bizonyítható. Ezen állítás fölvázolásához elõször azzal foglalkozom, hogy voltaképpen mit is mond a Biblia, majd azzal a kérdéssel, hogy a ma általánosan racionálisnak gondolt szemléletmód miért nem tudja végérvényesen cáfolni a bibilai világképet.

A Biblia üzenete

A bibliai üzenet központi mondanivalójaként fogadjuk el azt a kialakult konszenzust, hogy ezen üzenet egyik legtömörebb megfogalmazása a János 3: 16-17-ben található. E néhány mondat alapján próbálom meg összegezni, mi is hát valójában a Biblia alapvetõ mondanivalója. Ez a néhány sor így hangzik: „ Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy a világ üdvözüljön általa.”

Mint láthatjuk, e tömör két mondatnak egyetlen egy témája van, s ez pedig az Isten – ember – világ viszonya. A nyelv, amelynek segítségével az alap-probléma megfogalmazódik, képies, amely ószövetségi eredetû. Ilyen szavakat használ a szöveg, mint Isten, egyszülött Fiú, örök élet, üdvösség. Ezt azért szükséges rögtön a legelején tisztázni, mert különben, ha a mai tudományosság fogalmi rendszerét várnánk el tõle, már eleve elzárnánk magunkat az üzenet lényege megértésének a lehetõségétõl. Ez a képekben megfogalmazott bibliai üzenet, mint látjuk, alapvetõen az emberrõl szól, és az ember felõl tematizálja a valóságot. Azt is mondhatnánk, hogy az üzenet alapvetõen egy sajátos nyelven megfogalmazott antropológia. Ugyanakkor az üzenet azt feltételezi, hogy az emberi lényeg megértése nem lehetséges önmagában, hanem csak a lét egészének megértése felõl. S a lét egészének gondolata pedig azt feltételezi, hogy a létnek egységes alapja van, amelynek megismerése lehet az értelmezési kerete minden emberi önmegértésnek. Magyarán, a Bibliának az a feltételezése, hogy a valóság egységes, amelynek egységes alapja van, az emberi létnek az értelme csak magának a valóságnak az egységes alapja felõl érthetõ meg. A valóságnak, ahogyan a Biblia mondja a „világnak” az emberre nézve van értelme, s az emberi lét alapvetõen elrendelt, teleologikus, azaz valamiféle célvezérelt megalapozású. Erre a utal a Biblia „Isten” szava. Ezért a Biblia alapvetõ kérdése az az, hogy mi a világ, s benne az ember, s mi az élet. A Biblia nem Istenrõl, hanem az emberrõl szól. Annyiban szól Istenrõl, amennyiben elmondja, hogy ki Isten az emberre nézve. A Biblia azt feltételezi, hogy ezt a kérdést, mármint, hogy ki az ember, nem lehet önmagában megválaszolni, hanem szükség van egy viszonyítási pontra, egy értelmezési keretre, amelyhez képest és amelyben az ember önértelmezése lehetõvé válik. A Biblia azt üzeni, hogy az emberi létmód csak Istenhez képest értelmezhetõ, s a Bibliában az Isten fogalmával jelzett valóság a legszélesebb értelemben vett értelmezési keret, amelyben elhelyezve egyáltalán érthetõvé válik az emberi jelenség. Az Isten léte vagy nem léte egyébként valóban perdöntõ kérdését, s az egész kérdéskör európai gondolattörténeti vonulatát azért nem tartom most szempontunkból mégsem alapvetõ jelentõségûnek, mert az ember egyszerûen nincs ma még abban a helyzetben, hogy errõl végérvényesen nyilatkozzon. A Bibliában az Isten szóval jelzett valóság léte éppolyan hipotézis, mint Isten ( vagy hívjuk bárminek is), nem-léte. Amikor a Biblia azt állítja, hogy az ember csak Istenhez képest értelmezheti önmagát, akkor egész egyszerûen azt mondja, hogy kell egy legtágabb értelemben vett értelmezési keret, amelyben az ember problematikája egyáltalán megfogalmazható. Ilyen értelemben a bibliai állítás a mai tudományosság szempontjából pusztán hipotézis, de nagyon is racionális hipotézis. Hiszen amikor valaminek a megértésére teszünk kísérletet, akkor valójában mindig viszonyítunk, s a vizsgált dologhoz képest mindig kell legyen egy viszonyítási pont, ahonnan nézve maga a vizsgált dolog elnyeri értelmét A kérdés ma ez: vajon racionálisan jogosult igény – e az emberi lét megértésére való törekvés? S vajon lehetséges-e e egyáltalán az embernek,mint embernek a megértése, ha nem áll rendelkezésre egy olyan viszonyítási horizont, értelemadó háttér, amelyhez képest az ember elmondhatja önmagáról, hogy õ, mint ember, kicsoda? S vajon racionálisan végleg le kell – e mondanunk arról a feltételezésrõl, hogy a létnek egységes alapja van, s csak innen érthetõ az emberi jelenség? Vajon racionálisan le kell e mondanunk Istenrõl? Vajon az racionális elgondolás-e, - amint ezt a ma domináns világkép sugallja -, hogy a racionalitás már eleve nem számolhat az bibliai Isten szóval jelezett valósággal?

A Biblia tehát alapvetõen azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy az ember léte a világban csak Istenben értelmezhetõ. Ebbõl következik a második fontos bibliai feltételezés,, hogy ti. az embernek a léte Istentõl rendelt lét. Az emberi létnek az elrendeltsége azt az alapvetõ feltételezést tartalmazza, hogy az Isten szóval jelzett értelemadó háttér személyes jellegû, mi több, az ember éppen mint személyiséggel bíró lény léphet kontaktusba valódi létalapjával. A Bibliának valójában csak egyetlen kérdése van: vajon felismeri-e az ember Istentõl való rendeltségét, azaz felismeri-e önmaga valóságos léthelyzetét, s képes-e ennek megfelelõen élni? A bibliai üzenet az emberi-létmódnak arra az alapvetõ élményére és értelmezésére épül, hogy az ember nem képes rendeltetésének megfelelõen élni. Ezt hívja a Biblia bûnnek. A bûn bibliai fogalma abból a felismerésbõl ered, hogy az ember egy ideális erkölcsiség szempontjából elégtelen lény. A bûn jelenléte, mint az emberi léthelyzet alapfeszültsége abban ragadható meg, hogy miközben az emberi léthelyzet Isten akarata szerint eredendõen az örökkévalóság része, azonközben az ember mégis végességének, azaz történetiségének és idõbe zártságának a foglya marad. Az emberi léthelyzetnek ez az értelmezése az alapja annak az általános megrendültségnek, amelyet átélve az ember Istenre utalt lényként ismeri fel önmagát. Az embernek a saját véges léte, azaz bûnös entitása fölötti megrendültségének a megértése nélkül egyszerûen értelmezhetetlenek a bibliai üzenet képies szavai, mint például kárhozat, szabadulás, üdvösség. A bûn-kérdés centrális jellege alapvetõ a keresztyén üzenet megértése szempontjából. Nem pusztán arról van itt szó, hogy a bûn, azaz az ember tökéletlensége az emberi természet valamiféle járulékos eleme lenne csupán, amely valamely erõfeszítés révén meghaladható, mint például azt a felvilágosodás gondolta,hanem arról, hogy az ember Istennel való konfrontációjában ismerheti meg önmagát, mint véges entitást. Ezért a bûn nem pusztán az „emberre jellemzõ vonás”, hanem sokkal inkább az a mód, ahogyan az ember a saját végességébe zárva „megtörténik”, s ahogyan ebben a folyamatban a világ megvalósul általa. Ezért a bûn Istenben való felismerése egyet jelent az ember valóságos léthelyzetének a felismerésével, sõt a bûn felismerése révén válik az ember önmaga számára az, aki õ valójában - Istenhez képest. Ez a belátás vezetheti el az embert a hitre. Ilyen értelemben az öntudatra jutás nem más, mint a bûn felismerésének folyamata. Ez a folyamat azonban csak akkor válik lehetségessé, ha az ember felismeri és elfogadja az élet Isten által feltétlen igényelt és benne elõzetesen adott erkölcsi komolyságát. Az ember Istenben nyert önfelismerése egyúttal kijelöli a világ helyét is, mint a bûnös ember világáét. Az Újszövetség abban hozott újat, hogy az Ószövetségtõl átvett bûn - problematikát, mint az emberi élet alapkérdését más módon válaszolta meg. Ez a válasz pedig abban ragadható meg, hogy meghaladta az Istennek való emberi megfelelés lehetõségének gondolatát és gyakorlatát,és az embert felmentette az Istennek való megfelelés kényszere alól, mégpedig úgy, hogy közben a Istennek való megfelelés szükségességének az elvi alapjait nem szüntette meg. Magyarán, az Újszövetség már eleve letett arról, hogy az ember valaha is megfelelhet Istennek, de ugyanakkor azt az üzenetet tolmácsolta, hogy az ember annak ellenére amilyen Istenhez képest, mégis emberré válhat. Ettõl vált az újszövetségi üzenet örömhírré. Az új üzenet lényege pedig abban állt, hogy az egyén Jézus Krisztusban hit által nyert, a személyes Istennel való személyes közössége az emberi élet alapproblémájának az egyetlen megoldása. A bûn - probléma mellett a személyesség mozzanata is centrális jelentõségû a keresztyén üzenetben. A személyes közösség Krisztuss halálában és feltámadásában ugyanis nem pusztán az emberi léthelyzet egyik aspektusa, hanem maga az új, az egyetlen létalap, sõt a valódi lét, amelyben élve és mozogva az egyén mintegy „kiemelõdik” történeti, társadalmi meghatározottságaiból és a „világ” immár nem pusztán történeti létének a mulandóság alá vetett átmeneti helyszíne és közege, hanem az örökkévalóság része. A személyesség középpontba emelése azt jelenti, hogy az egyén számára megnyílik az út történeti meghatározottságainak, s ekként ember-létének új értelmezésére. Ez számára az örömhír.

Ez az örömhír létmagyarázat is, az Isten-ember-világ viszonylatáról szól. Azzal, hogy az elinduló keresztyén misszió már igen korai szakaszában a bibliai üzenet kifejtésébe bekapcsolódott a hellenista fogalmi gondolkodásmód is, az vált lehetségessé, hogy a bibliai üzenet nem maradt meg pusztán az egyén számára nyújtandó örömhírnek, vagy pusztán vallási jelenségnek, hanem a valóságról való gondolkodás egészét tematizálta. A keresztyénség elterjedése nem csak jelentette, hogy a valóság értelmezése lehetetlenné vált a Bibliában megjelent világmagyarázat nélkül, hanem és fõleg azt, hogy a bibliai gondolkodás kategóriáiban vált a valóság a nyugati ember számára egyáltalán megfogalmazhatóvá. A Biblia kultúrtörténeti jelentõsége nem pusztán az, hogy témát szolgáltatott az egyébként úgymond független európai identitásnak, hanem az, hogy maga a bibliai üzenet, illetve annak értelmezése lett maga az európai identitás. Ezzel tematizálta a valóságról való beszédet, amelyet leginkább ellentétpárokban lehet megragadni: Isten és világ, test és lélek, bûnös és szent, élet és halál, amint ahogyan ezeket az ellentétpárokat megtaláljuk a fogalmi gondolkodásban is:anyag és szellem, véges és végtelen, immanens és transzcendens, lét és nemlét. Az európai gondolkodás történetében ezért elválaszthatatlanok egymástól a teológiai és filozófiai vonulatok, sõt azt is lehet mondani, hogy néha azt sem lehet kideríteni, melyik a hangsúlyosabb. A Biblia keresztyén értelmezésére alapuló hagyományon belül tehát határozottan jelen van egy ismeretelméleti vonulat. A „keresztyén Európa” sokszor hallott fogalma voltaképpen azt jelenti, hogy maga a valóság a Biblia értelmezése által vált az ember számára megfogalmazhatóvá, vagy másképpen: az ember a bibliai üzenetben ismerte fel önmagát. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a nyugati kultúrában a Biblia alapozta meg a valóság egészére vonatkozó értelemadás lehetõségét, s a világegészet úgy mutatta be, mint értelmes egészet. Erre alapozta az emberi történeti létmód értelmezését, s az emberi életet mind egyéni, mind közösségi szinten az értelmes világegész részeként tételezte. Ez az egészre vonatkozó értelemadás alapozta meg az élet elvi komolyságát. Ezzel a Biblia igenis eleget tett a mindenkori emberi lényeg ama racionális igényének, hogy önmagát a világegészben elhelyezze. A Biblia ugyanakkor nem a szó mai értelmében vett tudományos mû, amely abban az alapvetõ keresztyén értelmezésben nyer kifejezést, hogy a Biblia Isten kijelentése. Magyarán, hogy az igazságot nem kitalálni kell, hanem az igazságra rátalálni kell. Más szavakkal, a Biblia – ellentétben a ma racionálisnak tételezett gondolkodásmóddal – azt feltételezi, hogy a létegészre vonatkozó igazság már eleve adott, s az emberi rendeltetés nem más, mint ezen elõzetes adottság felismerése és az ennek való megfelelés.

Felvilágosodás és bibliai világkép

A fentiekben leírt bibliai elgondolás igenis racionális felvetés, amennyiben racionalitáson azt az igényt értjük, hogy az ember önmaga létét valamiképp értelmezze. A kérdés itt az, hogy vajon mi történt Európában a felvilágosodás fogalmával jelzett fordulatban, s a nyomában kibontakozó eszmetörténeti és társadalmi folyamatban, amelynek a vége az lett, hogy a nyugati ember lemondott az egészre vonatkozó értelemadás igényérõl. Ezzel elõállt egy új racionalitás, amely önmagát a régi bibliai racionalitással szemben tételezte, mi több, a bibliai világképet úgy mutatta be mint irracionális hipotézist.

Nincs itt most idõ e hosszú folyamat elemzésére, inkább csak jelzésszerûen utalunk arra a folyamatra, amelyben a mai domináns világkép kialakult, s amely világkép önmagát racionális evidenciaként tünteti fel. Itt utalnunk kell a felvilágosodásban bekövetkezett eszmetörténeti fordulatra, amely végül arra a vélekedésre jutott, hogy nincs szükség „istenhipotézisre” a valóság és benne az ember értelmes magyarázatára tett kísérlet során. Igaz, a felvilágosodás kezdetben még nem értelmezte önmagát a keresztyén hagyomány tagadásaként, és még hitt az ember valamiféle rendeltetésében, az emberi tehetségben, nevelhetõségben, a világ megjobbításának eszméjében. Ezt az optimizmust vissza is igazolta a természettudományok valóban megdöbbentõ fejlõdése, s a kibontakozó ipari forradalom. A felvilágosodásban még tehát fellelhetõ a régi bibliai világkép szekularizált változata, amely még az emberi létben, mint emberi létben feladatot lát. Ám a folyamatok elõrehaladtával a nyugati kultúra túljutott ezen a perióduson is, hogy mára, az úgynevezett tudás alapú társadalomban kénytelenek legyünk konstatálni a létre mint értelmes létegészre vonatkozó igényünkrõl való teljes lemondást. Ezt hívják ma racionalitásnak, a természettudományos világképre alapozva, amely a bibliai világkép fényében nem más, mint beszûkülés, az emberi létrõl, mint létrõl való tudásunk elvesztése. Öntudatvesztés, az éppen itt létünkben való önfeledt lubickolás. Ezt hívják ma boldogságnak.

A természettudományok fejlõdése valóban bámulatos, elképesztõen gyors, és tényleg olyan új hasznos fejleményekkel gazdagította az ember életét, amelyekrõl korábban nem is álmodhattunk. A technológiai fejlõdés jelenségének azonban sokkal mélyebb jelentése van. Nem pusztán arról van itt szó, hogy a technológia újdonságai mintegy járulékos elemként hozzákapcsolódnak az egyébként érintetlen emberi identitáshoz, hanem arról, hogy az emberi önértelmezés és értelemadás szerepét veszik át és kialakítanak egy új identitást. Ez az új identitás azonban nem más, mint önfeledtség, a létrõl, mint létrõl való gondolkodás feladása, az emberi rendeltetés gondolatának elutasítása. Az egészben az a különös, hogy a régi bibliai világkép úgy lett zárójelbe téve, hogy közben az abban feltételezett világegészre vonatkozó tudás soha nem lett végérvényesen és racionálisan cáfolva. Nem arról van szó tehát, hogy a bibliai világkép azért nem tûnik ma érvényesnek, mert az emberi tudás mára azt végérvényesen meghaladta, hanem arról, hogy mai természettudományos tudásunk úgy van tételezve, mint az egészre vonatkozó tudás. Ez a technológia korszaka, az önfeledtség korszaka, egy olyan korszak, amelyben mondjuk egy mobiltelefonokat gyártó cég úgy kampányolhat termékével, hogy „jobb veled az élet”. A mobil telefon valóban jó és hasznos, csak az a baj vele, hogy majd a koporsónkban nem tudunk vele mit kezdeni. Szóval az itt a probléma, hogy a technológia korszaka elkerüli a léttel mint léttel való konfrontációt, úgy von be az ittlétbe, hogy közben elfelejteti valóságos emberi létünk valóságos kérdéseit. Ez a korszak tehát az önmagunkról való elfelejtkezés korszaka, az egészre vonatkozó értelem elvesztésének a korszaka, az élet elvi komolysága feladásának a korszaka. Ez a bibliai világképre alapozott nyugati kultúra válsága, amelyben önmagunk létének értelmét immár nem az egészben elhelyezve gondoljuk el. Amikor már nem maradt semmi, a fogyasztás nagy vigasztalás tud lenni, s nyugodtan félretehetjük a Heidelbergi Káté elsõ kérdését, miszerint mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod. Ma már és még a kérdés is értelmetlen.

Távlatok

Mindazonáltal, én azt gondolom, hogy korunk szellemisége nem a nyugati történelem végsõ beállítódása. Mint utaltunk rá, az egészre vonatkozó tudás úgy lett megoldva, hogy a magát tudás alapúnak nevezõ társadalom áttematizálta a gondolkodást, s az embernek, mint embernek az önmagára való reflexióját fölöslegesnek tüntette fel. Magyarán, a régi kérdések nem lettek megválaszolva, vagy megcáfolva.

Ezért a Bibliában fölvázolt alapkérdések megválaszolására való igény továbbra is racionálisan fenntartható. A kérdés számomra pusztán az, hogy az európai kultúra mikor ébred rá arra, hogy megfeledkezett önmagáról, s immár itt lenne az ideje a kijózanodásnak.

Emlékezés a velünk élő múltra

2010-03-01T06:00:00.001+01:00

Jakab Bálint

A korábbi évekhez hasonlóan a napokban újra felkért egy civilszervezet a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én egy rövid imádságra az egykori ÁVO-s börtön falán elhelyezett emléktáblánál történő megemlékezésen. Nem egyedül engem, a történelmi egyházak képviselőit mindig hívják. Az esemény nem mozgat meg tömegeket, meglepő módon fiatalok legalább annyian vannak, mint idősek. Ez a két tény, a kevés résztvevő és benne az idősebb nemzedék emlékezetének hiánya engedi megkockáztatni azt a véleményt –legalább is a tömegek vonatkozásában -, hogy a mögöttünk hagyott rendszer emberarcára és viszonylagos jólétére sokkal többen emlékeznek, mint annak gyötrelmeire, a kettétört emberi életekre, zátonyra futtatott egzisztenciákra, szétomlott családokra, megbélyegzett emberekre.
Annál inkább, mert a kezdeti keménységet a 60-as években felváltotta az „eltévedtek hallgatólagos visszafogadása”. De azt hiszem, többről van itt szó: beért egy kor „életérzése”: mindegy, hogy mit csinál a politika, csak minket hagyjanak élni. Mindegy, hogy mi történik a másikkal, csak engem és családomat ne bántsák. Megszűnt a nagy közösségi szolidaritás, a nemzeteszményt felváltotta a nemzetköziség, miközben megtiltották, vagy nagyon korlátozták a külföldre utazást, megteremtve ezzel azt a tudathasadásos állapotot, amely részben a nyugati életstílus vágyálmának elégedetlenségéből, ugyanakkor a keleti blokk többi államát lenéző önteltségből táplálkozott. És észrevétlen csurgott át az internacionalizmus a tudatba úgy, hogy a nyelvi határokat nagyon sok magyar azonosította az országhatárokkal, vagyis akaratlanul a nemzetállam léte vert gyökeret a gondolkodásban. Ezzel érzelmekben mindenképpen odadobta a határon kívül rekedt magyarokat a többségi nacionalista-kommunista hatalmak kezébe. Évtizedeken át folyt ez a tudathasadásos játék: nagyon jó személyes kapcsolatok alakultak ki, rokonok látogatták egymást miközben magyar anyanyelvű „jugoszlávok”, „csehek”, „románok”, vagy „oroszok” voltak, akik átjöttek a határon. Mást mondok: a 70-es évektől Erdély volt a magyar népi kultúra zarándokhelye, miközben a 80-as évek elejének budapesti bölcsészkarán nem tudták a diákok, hogy milyen nyelven beszélnek a székelyek. Illyés Gyula ekkor érezte, hogy nyilvánosan is meg kell szólalni ebben az ügyben. Akkori Magyar Nemzet-beli cikke nagy port kavart.
Az emlékezet-vesztés a legszomorúbb örökségünk. Mondhatnám cinikusan, magyar szindróma, és nem mai. Ferenc Józsefnek, az aradi tizenhárom gyilkosának és a nemzet legnagyszerűbb szabadságharca eltiprójának fél évszázadra se volt szüksége, hogy a nemzet „ferencjóskája” legyen, Kádárnak, akinek regnálásához a legújabb kutatások szerint kétezer – benne egy törvényes magyar miniszterelnök – kivégzés(e) és kétszázezer magyar elmenekülése fűződik, ennél kevesebb is elég volt. Szabad választáson is megválasztották volna egy adott pillanatban. Talán ez is egyedi az egykori keleti blokkban. Örökségünk az emlékezet hiánya. Az elhallgatott történelem. Az érzelmek ezért sisteregnek a mélyben.

És mi van azzal, ami velünk él? A fel nem dolgozott múltunkkal, az utóbbi öt és fél évtized egyháztörténelmével? Összeér, most húsz év után is a múlt a jelennel, személyekben, titkokban, intézményekben. És nehéz, egyre nehezebb kiigazodni a zegzugokban. Mert áldozatok nagyon sokan voltak. Ki kellene mondani: maga az egyház volt egyik legnagyobb áldozata a rendszernek. Kiszolgáltatott helyzetbe került egzisztenciálisan, évszázadokon át felépített intézményrendszerét egyik pillanatról a másikra veszítette el, s ez által azt a függetlenségét, amellyel egyfajta sajátságos társadalmi kohéziós erőt tudott felmutatni. Boldogult falusi „papmagányomban” végigolvastam egy nyáron az egyházmegye 1948-57 közötti iratait. Döbbenetes élmény volt! Azok a körlevelek, amelyek csak részben jutottak el a parókiákra: az a képmutatás, ahogyan „fel kell ajánlani” az iskolákat, egyházi földtulajdonokat. Alapítványok, amelyek szegény sorsú gyerekek támogatásától a diakóniai munkáig támogattak tevékenységeket, egyik pillanatról a másikra tűntek el, és benne bizton állíthatóan mai értékben több százmilliós vagy milliárdos vagyonok. (Összesíteni ezeket szinte lehetetlenség lesz komoly kutatások után is). Volt, aki ezt Isten ítéletének tekintette és ezáltal igazságosnak, volt aki fogságnak és igazságtalannak. De nem rosszabb az egyház a társadalomnál, amelyik ugyanúgy nem volt képes szembenézni az ún. „régi rendszer” bűneivel. Ennek hiánya itt feszül közöttünk immár két évtizede. És olyan sajátságosan, ahogy sajátságos volt minden Magyarországon, a rendszerváltás, az ahhoz kötődő kompromisszum, a múlttal való szembenézés szőnyeg alá söprése. A szomszédos országok valamilyen szinten beengedték a kutatókat a levéltárakba, nálunk a rendszerváltást követő években történt a legtöbb korra vonatkozó iratmegsemmisítés, a fennmaradt iratok évtizedekre történő titkosítása.
De vissza az egyházhoz! A kiszolgáltatottság megteremtette azokat a lehetőségeket, amelyek az egyházjoggal és a református egyház évszázados lelkiségével szemben függőségi viszonyokat hoztak létre. És szembefordították sokszor a lelkipásztorokat a gyülekezetekkel (a téesz szervezések idején azt a paraszti réteget kellett pellengére állítani, amelyik évszázadokon át egyházunk leghűségesebb támasza volt). Sok gyötrelmet szenvedett egyházunk, de csak ez az időszak, amikor felelős őrállói nem kiáltottak sajátjaikért: megalázott papjaikért, kisemmizett egyháztagjaikért. Mártírjai is voltak ennek a kornak. Nem is kevesen. Egy nyugalmazott lelkipásztor magánkiadásban megjelent könyve a huszonnegyedik órában gereblyézi össze a pusztuló emlékezetet. Apáink, nagyapáink sorsa szembesít! Szembesít egy olyan rendszerrel, amelynek százmillió áldozata volt, és amelyről a Kommunizmus fekete könyve azt írja: abban mindenhol egyforma volt, hogy – bár különböző mértékben - az erőszakot intézményi szintre emelte.

Sorsok és könyvek (1.)

2010-02-22T06:00:00.000+01:00

Jakab Bálint

Utolsó tanúk egyike Sándor bácsi, aki még emlékszik a Felvidékről való kitelepítésükre. Suhanc gyermek volt, amikor szüleivel együtt Rimaszombat mellől, színmagyar református faluból kiűzték őket. Aprócska batyuval érkeztek „az anyaországba”, amit engedélyeztek a csehszlovák hatóságok elhozni: ruhák, kevéske élelem, régi fényképek az évszázadokon át együtt élő nagycsaládról, egy végképp elveszett paraszti jómódról, és az elvesztett szülőföldről. S mikor az anyaországba érkeztek, a nyugati határ mellett egy olyan faluba telepítették őket, ahol németek laktak. Nem értették egymást – mesélte, és nem értették a helyzetet, amibe kerültek, nekik azért kellett elhagyni a szülőföldet, mert magyarok voltak, s aztán megérkeztek Magyarországra, ahol meg nem értették a magyart. De a szeretet áttört minden korlátot. Legnagyobb elégtétele az volt a családnak, hogy az érkezés után nem sokkal meghalt nagymama temetésére meghúzták a falu katolikus templomának harangját (merthogy más nem volt). A plébános nem akarta, kálvinistáknak nem, mondta, azok eretnekek, s akkor a kicsi német ember, akinek házában laktak, elment a katolikus püspökhöz és valamit nagyon mondhatott németül vagy tört magyarsággal, mert a harangok megszólaltak.

Ötvenedik konfirmációi évfordulóján ismertem meg közelebbről. Szemérmes ember. A puritánság vérében van. Istent tisztelni, az egyházat szeretni és támogatni úgy az életéhez tartozik, mint az, hogy levegőt vesz. Mikor találkozunk, olykor nedves a szeme, annak tudtam be sokáig, hogy biciklivel közlekedik. Egy alkalommal odajön hozzám istentiszteletet után, szeretnék valamikor bejönni magához. Várom, eltelik talán két hónap is, újra összefutunk. Majd, mondja szabadkozva, mikor úgy érzem, akkor jövök. Nem is tűnik fel titokzatossága, mígnem egy napon szuszogva lépett le biciklijéről a kapu előtt. Nagy szatyor a bicikli egyik szarván, a másikon egy nagy kosár tele almával. Hát eljöttem, mondja könnyes szemekkel. Ez a gyerekeké, nyújtja a kosarat, ezért meg, mutat a szatyorra, fel kellene menni. Mármint az irodába. Nyitom az ajtót, lassan lépkedünk felfelé. Elmarad, mintha az időt akarná megállítani. Visszanézek, magához szorítja a szatyrot és elindul újra. Kinéz még a folyosó ablakán, mielőtt belépne az irodába, úgy tűnik, mintha nagyon messze nézne. Valahova vissza az időbe. Aztán belép. Hellyel kínálom, nem ül le. Áll. Hallani a nagy lélegzeteit, ahogy veszi a levegőt. Ránézek, s látom, hogy szemében gyűlni kezd a könny. Hát eljöttem, mondja ismét, ahogy ígértem. A szatyrot, amelyet eddig szorongatott, finoman teszi az asztalra, mintha féltené, ami benne van. Belenyúl és kivesz belőle négy könyvet. Egyenként megnézi mind, egy öreg Biblia, egy egyedi kötésű csontfedelű csatos imakönyv és két énekeskönyv. Megsimogatja, s mikor rám emeli tekintetét, zokogni kezd, mint egy gyermek. Elhoztam ezeket, mondja szaggatottan, hogy jó helyre kerüljenek. Utánam nem marad senki, nem akarom, hogy idegeneké legyen, akik nem becsülik. Ezeket édesanyám hozta magával, mikor kitelepítettek, ebben pedig, mutat az imakönyvre, benne van a családunk, vissza a dédapámig. Kinyitja, végig olvassa előttem egyenként a neveket és magyarázza, hogy ki is volt egyik és a másik. Ahogy mondja, mintha maga is az idővel repülne vissza Jánosiba, a gyermekkorba, ahol még együtt volt a nagycsalád, a remény, a föld és mindez benne Isten szeretetében, mint itt a nevek e míves imakönyvben.
Miközben szelíden rakja egymásra a könyveket, utoljára nyitva hagyja egy fekete keretes lapnál az imakönyvet. Látja? - kérdi, s választ nem várva folytatja, édesanyámat én írtam be ide. Aztán elhallgat. Rám néz, és újra folynak a könnyei. Nehezen találja a szót, mégis megszólal: Az a kérésem, ha én meghalok, utoljára írja be az én nevem is ide, édesanyám alá. Megteszi, ugye? Igen, mondom, - miközben megszorul torkomban a szó! -, biztos lehet benne.
Közel két évszázadot pásztáztunk át futva. De valahol lenni kell ennek folytatásának, vissza az időben, ott Gömörben. Egészen Rákócziig, akit nem messze a szülőfalutól siratott Krasznahorka büszke vára, sőt visszább, Bocskaiig, Mátyásig, Árpád fejedelemig. Ezer évnek kell lenni, ezer évnek legalább, amelynek végén Gömör kései fia beíratik utolsóként egy imádságos könyvbe, az ősök mellé.
Lapozom a könyveket, az öreg Biblia legelső lapjára beírva: „Bódi Miklós é Jánosi 1868 Oct. 14. ára 2 fr.o. értékben”. Gyanítom, akkor egy nagyobbacska borjút hajtottak ezért a könyvért a vásárba. Az imakönyvben közel kétszáz év családi története. Régi szép református szokás, sok helyen őrzi egy-egy öreg biblia, vagy imádságoskönyv két-háromszáz év történetét. Nem kell levéltárakba menni, ott ahol a hit a Szentírásból táplálkozott. A Bibliában benne maradt egy a millenniumra kézzel írt hont dicsőítő „Templomi ének az ezredéves ünnepélyre, 138.zs. dallama szerint”. A hon bő fél évszázaddal később idegen lett, elűzte fiait. S mikor menekülni kellett, csak Isten maradt, s a vihető holmik között ezek a könyvek váltak legfontosabbá. Ezek lettek a néma tanúi, hogy vagyon, szülőföld, minden elveszhet, de Isten és az ő szeretete kísér a megtöretett emberi sorsokban is.
A Biblia, emlékszem, mindkét nagyapámnál ott volt a konyhaasztalon. Mindennapi lelki táplálék volt, együtt az asztalon tálalt betevő falattal, és krónika több nemzedékre visszamenően. Sajnos egyiket sem a mi águnk örökölte. Így hát nyitottam egy újat a mi családunk számára, gyermekeimnek. Mert az élet rendje mégiscsak az, hogy valahol beírnak egy utolsót és becsuknak egy könyvet, máshol meg kinyitnak egy másikat, és új reménnyel kezdenek írni.

Az áthallások mesterműve - (Nemcsak) születésnapi gondolatok Ambrus Lajos Eldorádó című regénye kapcsán

2010-02-15T06:05:00.005+01:00

Jakab-Köves Gyopárka

Egyházashetyén, a Berzsenyi-napon többedmagunkkal üldögéltünk Ambrus Lajos dunántúli házának alacsony, apróablakos első szobájában. A férfiak bort ízlelgettek, köztük két környékbeli szőlősgazda, s az idősebb közülük azt találta mondani az írónak: „Most már te is egészen olyan lettél, mint mi.” Meghökkent mosollyal adott igazat Ambrus Lajos, de bennünk azonnal megfogalmazódott, hogy a szőlő-, a bor-, a kemenesaljai táj szeretetén túl mekkora teremtő erő, és mekkora enciklopédikus tudás teszi mindig is mássá, nagyobbá az írót.
Pedig akkor még nem is olvastam az Eldorádót, azt a regényt, ami a nyolcvanas években született, de csak 1988-ban jelenhetett meg, s amely elhallgatva, antikváriumokban is hozzáférhetetlenül nyugodott több mint húsz évet. Tavaly nyáron újra megjelent, immár méltó formában, s azonnal megrendítette az eddig oly biztosként hangoztatott irodalmi „kánon” erődítményét. Itt van egy regény, amely húsz év múltán is felborzolja a kritikusi kedélyeket, modern technikai megoldásokkal él, eszméletlen nyelvi teremtésben tobzódik, s ma is éppannyira üt, mint a rendszerváltás előtt. Pedig Ambrus Lajos nem volt a honi kánongyártók kegyeltje, most mégis felfedezik, és meghajolnak előtte.
Az Eldorádó története az áthallások bravúrja: szálanként felfejtve ismerjük meg egy család tragédiáját az 1849-es szabadságharc közben és a megtorlás alatt, illetve 1862-ben, a Bach-korszak rendőrhatalmi állapotai között. A régiséget sugalló stilizált nyelv mögül kivigyorog a 20. századi magyar történelem: a revolutio, amely fájdalmaiban 1956-ot idézi, az egyetemisták tiltott szervezkedéseiben, az őket megfigyelés és állandó regulázások alatt tartó egyetemi vezetőségben pedig a kádárizmus eszközeire ismerhetünk rá. Sallangmentesen, minden hamis pátosz nélkül meséli el Ambrus Lajos a Gyulay család történetét, az anya, a túlbuzgó, lelkes honleány meggyalázásának, és őrületbe kergetésének, valamint az apa, a széchenyiánus elveket valló, de a haza nagyjában alapjaiban megcsalatkozó Gyulay Domokos tragédiáját, aki teátrálisan egy ágyúval vet véget életének. A nagyapa a régi rendszer híveként, aulikus császárságkövetőként unokáját teljes történelmi tudathasadásra ítéli, de az, egyetemistaként maga fejti fel a múlt szövedékét.
Ambrus Lajos játszik a többidejűséggel, éppenúgy, mint a nyelvvel, de nem könnyed pajkossággal. Megdolgoztatja olvasóit, azzal a radikalizmussal, ami az egyetemista Gyulay Kázmérban is ott él. Az Eldorádóval létrehozott egy nyelvet, egy stílust, amely korhűnek tűnik, amely azonban soha nem volt, nem létezett, s így a nyelv maga is részévé vált a fikciónak. Ugyanakkor hiba lenne nem észrevenni, hogy ez a nyelvteremtés nem öncélú bűvészkedés, komoly szerepe van abban, hogy az olvasó eljusson a morális igazságok felismeréséig.
Ez utóbbi ugyan manapság nem túl divatos fogalom. Morális igazság? Ma, amikor az értékek és értéktelenségek folyamatos átrendezése, átértékelése, nivellálása, relativizálása folyik? Kimondani igazságokat? Pedig éppen ez teszi az Eldorádót naggyá. A történelmi igazság, s az egyéni tragédiák jól körülhatolhatóan jelennek meg, elsősorban a gyermek Gyulay Kázmér elbeszéléseiben. Ő az, aki tiszta hangon szólaltatja meg élményeit, s aki hazugságtól mentesen beszéli el a családi tragédia előzményeit, s bár nem lehet ott magánál a tragédiánál, az ő szemén keresztül látjuk a kifordult világ megdöbbenését. Azzal a csöndes méltósággal ismerjük meg az édesapa halálát, és az édesanya meggyalázásnak történetét, ahogy a fiú apja temetésén megállt. „Gyulay Kázmér nem sírt, nem sikoltozott, nem esett forró nyavalyába, gyermeki lélekkel és összetörten állt a hirteleni csöndben; utálta, kik efféle vadságokban vislatnak és gyönyörködnek.” A humor, a gúny, a fanyar hangvétel nem tudja elrejteni tekintetünket az iszony képeitől, s a megrendültség önkéntelenül átveszi helyét, hogy aztán az egyetemi életképek besúgókkal, izgága diákokkal, belügyérekkel, és ex offo, azaz hivatalból trottel dékánnal újra és újra a kaján gúny hangján szólaljanak meg.
A Gartent, a kertet, Ambrus Lajos későbbi esszéinek fő színterét, sőt főszereplőjét megbecstelenítette, bemocskolta, megalázta a történelem, éppenúgy mint Gyulayné Domokosné szül. Fronius Krisztina asszonyt, az édesanyát. „Gyulayné hallott már a hamis esküvések salválásáról; invalid, rogyott le a földre, s miközben verték, fájdalom nélkül arra gondolt, hogy az igaz, a tiszta sohasem fog triumphálni.” A megkeseredett tapasztalat vádbeszéd az ötvenhatos megtorlók ellen, mint ahogy nem kell nagy történelmi tudás ahhoz, hogy kihalljuk a huszadik századi felkiáltást Gyulay Domokos öngyilkossága előtt megfogalmazott memorandumából: „Dolgokba tanult virilis eloquentia, gyönyörű tón, gyönyörű lélek – mind-mind tréfává züllöttek, és én meg vagyok győződve lelkemisméretben, hogy a revolutio miatt a sokaság nem kaphat elnyomattatást, zaklatást, ostorcsapást, bitónvégzést, ólmot, fütyköst, egyéb kifundált szenvedelmet. Legmélyebb keserűségeimtől elnyomattatva tiltakozom.” Önmagára nézve levonja a következtetést: „Kár volt becsületes embernek születtetnem.”
„Gyulay Kázmér – de genere Kaplony – életének nagy pillanata az volt, amikor még mint libre penseur, huszonhét éves korában félreérthetetlenül felismerte, hogy az istenek tragikus hősnek teremtették” – áll a regény felütésében, de igaz-e ez, igaz-e az, hogy a főszereplő Gyulay Kázmér „tragikus hős”? Hiszen maga a krúdysnak tűnő kezdet inkább tragikomikus, a keretként lezáruló vég pedig éppen nem a nagy tragédiák mélységeit idézi fel. Ahhoz azonban, hogy a regény végét megértsük, látnunk kell, hogy a katartikus pillanatok ott vannak a múltban, a „hallgatás mélyén”, a „kimondhatatlan ürességben”. Ott van a katarzis a múlt zűrzavaros eseményeinek leírásában, és ott van Gyulay Kázmér elhallgatott múltjában, a történelemnélküli létben. Itt pedig már mélyen benne vagyunk a kádárizmusban, érezzük, rég nem a 19. századról van szó, ott még nem fojtották el erőszakkal a történelmi tudatot.
A nyelvi tobzódáson túl, azokon a zűrzavaros múltbeli eseményeken, valamint az egyetemi látszólagos nyugalom lexikális dáridóján túl két szeretettel megformált alak formálódik ki egy letisztultabb hangon, letisztultabb stílusban megjelenítve. E kettő pedig Szűts tanár és Némedi lelkész. Kettejük kapcsán jelenik meg a lelki és szellemi szabadság mozgástere, mintegy ellenpontozva az elnyomatás különböző módozatait, a brutalitástól kezdve a kimódolt manipulációig. Gyulay Kázmér ugyanakkor hiába bátor, hiába tiszta, képtelen igazi hőssé válni, mert túl szűk a mozgástere, csakis kisszerűen tud cselekedni. Az Eldorádó egyik legigazabb, legőszintébb pontja ez, hiszen a valódi tragédia a kor álnoksága, azé a koré, amely megfosztotta a bátrakat attól a lehetőségtől is, hogy hősökké váljanak. Ezzel egyben túlmutat a kádárizmuson, vagy a Bach-korszakon, egészen odáig, ahol az erőszak nem veselerúgásban, nem nők megerőszakolásában, hanem a manipulációban diadalmaskodik.
Honnan vette református atyánkfia, a köztünk elő, dunántúlivá lett Ambrus Lajos azt a bátorságot, amely megíratta vele ezt a rendszerváltás előtti, félelmet nem ismerő könyvet? Honnan vette azt a dühöt, amely komoly munkára szorítja, imitt-amott szinte vizsgáztatja olvasóit cenzúrán innen és túl? Nyilván ott van a kulcs mindehhez, abban a morális erőben, amely ritka a kortárs magyar irodalomban.
Ma már megszelídült ez a hang, Ambrus Lajos esszéit nem annyira a dühödt nyelvi enciklopédikusság, mint inkább a tudás átadásának enciklopédikus igénye jellemzi. A teremtett világ szerelmese szól ki belőle, nem kevesebb szenvedéllyel, mint amekkora szenvedéllyel feltör az Eldorádó története. A József Attila-díjas Ambrus Lajos idén ünnepli hatvanadik születésnapját, s miközben Isten gazdag áldását kérjük életére és alkotókedvére, egyben csekélyke kétévtizednyi késéssel tudatjuk, hogy regényével nagyot, zseniálisat alkotott.

Hol volt Isten?

2010-02-02T06:27:00.003+01:00

Jakab Bálint

BZs (és sokak) kér(d)ésére

„Isten van” - mondja Karl Barth. És hozzáfűzi: „Vajon nem olyan egyszerű-e ez a mondat, hogy nincs is szükség további kifejtésre, hogy elég az állítmányokról, Isten tetteiről beszélni, mert az alany magától értetődő”? Az alany (Isten léte - Gottes Sein) sem magától értetődő a posztszekuláris nyugati kultúrában, bár a lét határhelyzetekben nélküle nem értelmezhető még az egyháztól távol álló ember számára sem, de épp e premissza – hívőknek hitigazság – veti fel, a miért és hol van/volt Isten a történésekben kérdéseket túl az Isten-valóság barthi megfogalmazásán: Isten a cselekvésben létezik (Gottes Sein in der Tat).
Ez a hit és létértelmezés más szintjét jelenti, mert míg a hívő a miért vagy hol kérdését nyitva meri hagyni, addig a szekuláris kultúrában élő és gondolkodó ember számára ez botránynak számít. Legalábbis bűnbakot vél találni abban az Istenben, akiben nem hisz. Ez nem istentagadás – hogy lehetne tagadni azt, akiben amúgy sem hisz? -, hanem a saját létértelmezési korlátainak másra hárítása. A kérdést az egyháznak vagy éppen az egyházat megtestesítő bizonyságtévőnek szegezik a lét határhelyzeteiben. És ez elől nem kehet kihátrálni, mert bár Istennek nincs szüksége arra, hogy megvédjük, a bizonyságtétel mégiscsak az egyház részéről (az azt megtestesítő bizonyságtévőtől) kell elhangozzon. Hiszen ha Isten hitele nem, de – jelen esetben a református - egyház hitele mindenképpen csorbát szenved, ha nem tud érvényes választ adni a feltett kérdésre. Mert a választ nemcsak a világ, hanem az egyházhoz tartozók is szükségesnek tartják. Egyrészt mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy az egyháznak van válasza az élet nagy kérdés-felvetéseiben, másrészt, hogy ez érvényes nemcsak az egyházon belülre, hanem kívülre is.

Autóbalesetben meghalt a karácsonyi ünnepeket követő első hétköznapon egy harmincéves kosárlabdázó, aki a város kupagyőztes csapatának alapembere volt, tagja a magyar válogatottnak. Sokan szeretették. Nemcsak a képességeiért, hanem mert „csupa szív” ember volt. Egyetlen jellemző történet, amit hozzátartozói meséltek el: a tavalyi évben, a döntő helyzetben eladott labdáért a meccset követően önként kért (kierőszakolta) magára büntetést a klub elnökétől, mert úgy érezte, ő fosztotta meg a csapatot a győzelem örömétől. Ritka hozzáállás. Erdélyben született, Magyarországon nevelkedett. Egyik nagyapja református lelkész volt. Temetésén a havazás ellenére ezren voltak az újságok tudósítása szerint. Az azt követő vasárnapon harminc-negyven a klub sálait viselő ismeretlen vett részt az istentiszteleten a református templomban a közvetlen hozzátartozókon kívül. Ennyi a történet. Vagyis ennél több: a baleset és temetés közötti időben internetes fórumokon feltették fiatalok, szurkolók, tehetetlenséget érzők a kérdést: hol volt Isten? Megint! – fogalmazott egyikük. A kérdést a fájdalom, a megmagyarázhatatlan veszteség legitimálta. Lehetne hárítani, hogy rossz a kérdésfelvetés, de az érzelmet, amelyik ezt megfogalmazza, nem lehet kétségbe vonni. A kérdés nem Isten létét vonja kétségbe, hanem az ő mindenhatóságára kérdez rá. És szeretetére. Mert ha igaz, hogy Isten az ő tetteiből felismerhető, márpedig igaz, a Szentírás több helyen is beszél erről, akkor Isten tette a szenvedés, a fájdalom, a tragédia? Ha nem az övé, miért engedi? Ki tartóztatja fel a Gonoszt, ha már Isten sem?

Ha van hite az embernek elfogadni, hogy minden Istentől való, még mindig nem biztos, hogy megússza a tudat marcangoló kérdését, Jób sem úszta meg: miért és miért velem történik meg ez? Hol volt, hol van Isten, ha megeshetnek azok a dolgok, amik megesnek?
A modern ember Istenhez való viszonya ambivalens. Egyfelől nem akarja beengedni az életébe, félti függetlenségét, önállóságát és minden isteni parancsot korlátként él meg. Magát a vasárnapi istentiszteleti alkalmat is kötöttségként. Mindezt jórészt előítéletekre alapozva, anélkül, hogy valaha tapasztalatot szerzett volna az Istennel való együttlétről. Másfelől igényeli Isten jelenlétét, igaz, a maga elgondolásai szerint: amikor baj van, legyen jelen Isten, akadályozza meg a bajt, hárítson el minden rosszat, aztán ha elmúlt a gond, hagyja újra békében.
Van valami nagyon gyermeki a posztmodern ember eme Isten képében: a biztonság utáni vágy. A „hiszek Uram, légy segítsége az én hitetlenségemnek” nagy kapaszkodása. A hit, amely evidencia a hívőnek: ki hinne Istenben, ha emberi vágyak rángatnák akaratát, ki szeretne olyan Urat, akinek feladata csak annyi, hogy megakadályozzon minden rosszat, de jósága nem érezhető? -, nos a hit oldaláról az igazság nem elégíti ki.
El kell hát engedni időlegesen a hit igazságát, és odaállni a magára maradt ember mellé. Az azonosulás előnyt élvez az igazsággal szemben. Jézus legalábbis erre tanít (Jn 8,2-11), hogy adott pillanatban szabad jobban szeretni az embert Isten igazságánál. Isten maga is jobban szerette az embert a maga igazságánál, ezt nevezi Pál szkándálon tou sztáürou-nak, a kereszt botrányának.
„Kicsoda számomra Krisztus? Nem akarom ezt a személyes kérdést általános gondolatokkal megkerülni, ezért egy személyes emlékkel kezdem: 1945-ben egy nyomorúságos fogolytáborban tengődtem Belgiumban. A Német Birodalom összeomlott, a német kultúrát porig alázta Auschwitz, szülővárosom, Hamburg, romokban hevert, és énmagam, legbensőmben, ugyanúgy. Istentől és emberektől elhagyatottnak éreztem magam, és szertefoszlott ifjúságom minden reménye. Semmiféle jövőt nem láttam magam előtt. Ebben a helyzetben voltam, amikor egy amerikai tábori lelkésztől kaptam egy bibliát. Elkezdtem olvasni, legelőször az ószövetség panaszzsoltárait: ’Elnémultam... de fájdalmam felzaklatódott…jövevény vagyok tenálad, zsellér, mint minden ősöm’ (Zsolt 39). Aztán a passiótörténetet vettem elő, és amikor Jézus halálkiáltásához jutottam, tudtam: ő az egyetlen, aki megért és veled van, amikor mindenki más elhagy. ’Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet’? – ez volt az én Isten utáni kiáltásom is. Lassan kezdtem megérteni a szenvedő, a megkísértett Jézust, akit Isten is elhagyott, miközben úgy éreztem, hogy ő is megért engem. Akkor megvilágosodott: ez a Jézus a szükségünkben az isteni Testvér. Reménységet hoz a foglyoknak és az elhagyottaknak. Ő vált meg a bűn hatalmából, amely legyűr és elrabolja a jövőnket. Valamilyen nagy reménység kerített hatalmába akkor, ahol emberileg alig lehetett bármit is remélni. Életbátorságot nyertem ott, ahol az emberek már az életről is könnyű szívvel lemondtak volna. Azóta is kísér ez a korai közösség Jézussal, aki testvér a szenvedésben, és aki megszabadít a bűn hatalmából. Jézus a megfeszített – ő az én Krisztusom” (Jürgen Moltmann, Wer ist Christus für uns heute, idézi Visky S. Béla, Játék és alap, 2006,233).
Ezen a ponton értelmezhető a posztmodern ember kérdésfelvetése. Isten a botránkozás Istene, amennyiben a posztmodernben tagadott mindenhatóságának tehetetlenségét kéri számon az ember anélkül, hogy észrevenné Isten alászállását az embervilágba, egészen a szenvedés bugyrainak legmélyebbikére. Pedig Krisztusban, az egyszülött Fiúban, aki istenségének teljességében járt a világban, ezt tette. A vigasztalás a kereszt Krisztusában van a legközelebb a szenvedő emberhez. A szenvedést hordozó a szenvedő ember mellett áll. Kevés az, ha utolsó pillanatig kísér az úton? Az ember, így mondta egyszer valaki, Isten ígéretében soha, legfeljebb saját vágyaiban csalatkozhat.

Istent az ész ültette a vádlottak padjára, ezért csakis a nyugati kultúrában lehet feltenni ilyen kérdéseket. Felmenteni őt ebben a kontextusban pedig nem szükséges. Mert a szenvedés mibenléte túlmutat a ráción. Azt pedig megérteni, hogy a szenvedéssel célja lehet Istennek, csak a hit képes. Az a hit, amely a kereszt botrányában gyökerezik. Ennek a hitnek bizonyossága, hogy Isten mindenben, még a szenvedésben is az emberrel van. Sőt, a halál pillanatában is.

Utóirat:
Ehje áser ehje, vagyok, aki vagyok. Avagy, aki voltam, az leszek mindig – szól Isten a lángoló csipkebokorból.

Isten jelzései 2

2010-01-28T06:25:00.003+01:00

P. Tóthné Szakács Zita

Csodáknak is nevezhetném. De csoda alatt sokszor természeti jelenséget, vagy kicsit hihetetlen dolgot, rendkívüli építészeti alkotást értünk. Mivel valamennyiszer Isten jelenlétét, közelségét érezhetjük meg, ezért nem csodának, hanem Isten jelzésének nevezem. Sok ilyen történet közül, amit megéltem, most egyet szeretnék közreadni.

Havas téli este volt. Olyan igazi csikorgó január. A hordozható cserépkályha ontotta magából a meleget, mégis bent is éreztük, hogy a télnek foga van.
Gyülekezetünkben több, mint másfél évtizeddel ezelőtt aznap este alakult a Nőszövetség. Először emlékeztünk arra, hogy régen, a háború előtt mit is tettek-vettek az asszonyok a gyülekezetben, olvasgattuk erről a feljegyzéseket, s megpróbáltuk kiolvasni a sok leírt sorból: mit is kell nekünk ma tenni? Mi a feladata ma egy nőszövetségnek? Mit bízott ránk Isten? A régiek vallásos estéket tartottak, szerveztek teadélutánokat, jótékonysági esteket, de mi mivel gazdagíthatjuk gyülekezetünk életét?
Mit tegyünk? Hol kezdjük? Milyen missziói tervünk legyen ?
Az a 31 alapító tag mind ezen törte a fejét, mikor valaki megszólalt: kössünk sapkát a dunaalmási gyerekeknek. Dunaalmáson többen jártunk már, láttuk ott egyházunk szeretetotthonát, ahol több, mint száz, fogyatékkal élő fiút-férfit gondoztak. Némelyikük külsőre meglett ember, de rajtunk csüngő szemeivel koldulta a szeretetet, cukorkát, simogatást, kézszorítást. S elszorult a szívünk, ahányszor rájuk gondoltunk. Most, amikor elhangzott, hogy : „kössünk sapkát a dunaalmási gyerekeknek” senkinek sem jutott eszébe megvétózni az ötletet. Valamennyien tudtuk: eddig vittük a használt ruháinkat, gyermekeink kinőtt, vagy megúnt holmiját, de új sapkát még nem.
Kössünk ! - mindenki belelkesedett! Volt aki fonalat ajánlott, volt aki gombolyítani tudott, volt ki kötni, volt ki a bojtozást vállalta, más a kötők megsodrását, vagy épp az összevarrást.
Eloszottuk a feladatot, s már a határidőt beszéltük meg, mikorra legyen kész, mikor telefonhoz hívtak.
Egy németül ékesen beszélő holland lelkipásztor keresett. Neve ismeretlen volt, meg is jegyeztem: ugye nem ismerjük egymást? Soha nem találkoztunk erősített meg, csak a rendszerváltás hajnalán járt nálunk egy presbitere, ki épp Erdélybe vitt egy segélyszállítmányt. Tőle tudja, hogy nincs a templomunkban orgona. Csak egy orgonaharmónium, szép, veretes, régi darab. S most azért jelentkezik, mert ugyan évek teltek el, de az elmúlt adventben az ő gyülekezetükben a perselyt arra gyűjtötték, hogy vegyenek nekünk egy orgonát. Hogy nekünk is legyen! Milyet szeretnénk?
Mivel nem mondta, hogy mekkora summa gyült össze, sem azt nem tudtam, hogy ott mibe kerül egy orgona, csak annyit válaszoltam: az összegyűlt pénzből a legszebbet és legjobbat hozzák. Még akkor nem tudtam, hogy egy rendkívüli lelkipásztorral beszélek, ki nemcsak kitartó szorgalommal építi gyülekezetét, pásztorolja nyáját, de orgonaművész is.
Az orgona két hónap múlva hozzánk került. Azóta is mosolyogva emlegetjük az asszonyokkal: mi csak sapkát készültünk kötni, s Isten már elkészítette nekünk az orgonát!
Igy lett a mi kis áldozatunkból, felajánlásunkból sokkal több Isten áldásával, mintsem amit mi el mertünk volna gondolni.
Mi elvittük a sapkákat Dunaalmásra, sok szeretetet, hálás köszönömöket kaptunk értük.
A hollandok elhozták az orgonát nekünk!
Megmozgatta a férfiakat a feladat, hiszen a karból levarázsolni a szűk lépcsőn sem a harmóniumot nem lehetett, sem az orgonát felvinni. Meg kellett bontani a karzatot, köteleket, emelőszerszámokat beszerezni, hogy kárt ne tegyünk az idáig épségben megérkezett Johannus orgonában.
S csak a vasárnapi istentiszteleten derült ki, hogy a lelkipásztor orgonaművész, hiszen egy rögtönzött koncertet adott.
Micsoda boldogság volt! Hiszen nem lett volna pénzünk orgonára! De nekünk csak el kellett kezdenünk összegyűjteni, mi nekünk volt, s Isten elkészítette mások szívében, hogy nekünk gyűjtsenek.
Egy idős diakonisszától halottam: Isten csak azt szeretné, hogy gondoskodj másokról, s Ő elvégzi, hogy kik gondoskodjanak rólad!
Most értettem, értettük meg az asszonyokkal együtt ezt a mondatot. Csak sapkákat kötni készültünk, s mások már összegyűjtötték az orgonára valót nekünk. Nem is akármilyen orgonát kaptunk: mint kiderült, az ő orgonájuk otthon kevesebbet tud, egy kategóriával kisebb. Ebből is tanulhattunk: nem maguknak vettek újat, s a használtat hozták el nekünk, hanem komolyan vették: az összegyűlt adományok az Úrnak ajánlott adományok. Azt nem lehet megrövidíteni, meglopni, lecserélni. A felajánlást teljesítették. Példát adva ezzel sok sok embernek, aki netán úgy gondolná, hogy az is szeretetszolgálat, ha a feleslegünkből adunk csak, s nem szívből.
Megerősített bennünket e történet abban: csak el kell határoznod, hogy te mivel akarod megajándékozni embertársadat, s Isten már jóval előbb elkészítette áldását, amivel téged megajándékoz!

A mobil mindig megszólal - a Magyar Kultúra Napja

2010-01-22T07:45:00.000+01:00

Köntös László
Néhány évvel ezelőtt, Szenteste napján úgy döntöttem, hogy egy közeli falusi templomba megyek el a karácsony esti istentiszteletre. Hideg volt. A templomban is lehetett vagy mínusz 3 – 4 fok, legalábbis így éreztem. Amint beültem a kényelmetlen padba, még valami bosszankodásféle is átfutott rajtam, miért is kellett nekem ide jönnöm, a fűtetlen és kényelmetlen templomba, most aztán elég lesz átfagyoskodnom ezt a röpke másfél órás református istentiszteletet.

Aztán a gyülekezet elkezdte énekelni a jól ismert 315. dicséretet: Krisztus Urunknak áldott születésén… Lassan, vontatottan, ahogyan még ma is sok helyütt szokás. És egy szempillantás alatt, mintegy az énekszó varázsa alatt, hirtelen a múltamban találtam magamat, felidéződtek gyerekkori karácsonyaim, az a falusi templom és gyülekezet, ahonnan én is jöttem. De nem csak személyes múltam kelt hirtelen életre, hanem a hagyományba merítkezve az egyetemes magyar múlt kellős közepén találtam magamat. S ez a múlt már nem csak az enyém volt, sőt inkább nem az enyém, hanem egy közösségé, amelynek én is részese lehettem. Általa lettem én én.

Ekkor értettem meg, hogy kellenek az életben olyan alkalmak, amelyek éppen az ismétlés, a szokás révén állandóságot nyújtanak a folytonos változásban. Ekkor tudatosodott bennem, hogy kellenek pillanatok, amikor ünnepélyes bensőségességgel elmerülünk a hagyományban hogy rádöbbenjünk, kik is vagyunk mi valójában. Istenem, milyen jó is, hogy van még templom, van még Ige, van még ének, van még karácsonyi történet, van még gyülekezet. Van még menedék.

Aztán a lelkipásztor elkezdte olvasni a Bibliából a karácsonyi történetet a Lukács Evangéliumából, a Károli féle veretes fordítás szerint: „És lőn azokban a napokban Augustus császártól parancsolat adaték ki…”. Eddig jutott, amikor hirtelen, az áhitatos csendben a mögöttem lévő padban megszólalt egy mobil. Úgy csapódott be oda, az újraélt hagyomány világába, mint egy idegen világból érkezett üstökös, szétverve mindent maga körül. Pedig már – már könnyekig hatódtam, hogy ott, abban a ritka pillanatban sikerül újraélnem önmagamban a hagyományt, fölépíteni önmagamban ismét és újra, s visszatérni oda, ahonnan a modern élet zajos hányattatásai miatt el –elkalandoztam. Már-már könnyekig hatódtam, hogy ott, a hideg templomban, Isten színe előtt eljuthattam újra önmagamhoz.

De nem az angyal szólalt meg. Megszólalt a mobil.

És az egész olyan volt, mintha a mobil hangjának a becsapódása két világ, két kultúra ütközésének a robbanása lett volna. Igen, két világé, ha tetszik két kultúráé, s ráadásul mindegyik az enyém és a miénk. Az egyik a hagyományos, amely jórészt vallásos, humanista, eszményektől vezérelt, erkölcsileg motivált, közösségi és nemzeti, s a másik, amely technikai , individualista, haszonelvű , üzleties és nagyon evilági.

Ez a maradandónak bizonyuló karácsonyi emlék azóta is foglalkoztat, ha a múltunkra, egyházunkra, a magyar kultúrára gondolok. Jó lenne nekünk most kettesben együtt maradni Sztáraival és Károlival, Szenci Molnárral és Balassival, Kölcseyvel és Adyval. Föltenni nekik kérdéseket, vagy csak ülni mellettük, s magunkba szívni kisugárzásukat. Jó lenne nekünk most csak úgy gondolni magunkra, mint legszebb közösségi hagyományaink ma is sértetlenül jelenlévő világára. Mint ahogy jó lenne zavartalanul együtt lenni a magyar kultúra nagyjaival s kérni őket, hogy maradjanak továbbra is velünk. Jó lenne nekünk ma is érezni, hogy itt sétálnak utcáinkon, lehet velük beszélgetni, megszorítani a kezüket, hozzájuk sietni biztatásért, ha csüggedtség fog el bennünket. Igen, együtt lenni velük, érezni, hogy ők továbbra is a családunk tagjai, figyelni rájuk, tanulni tőlük tartást és hitet, önbizalmat és reménykedést. Milyen jó is lenne elmerülni ama hagyományos kultúrában, s érezni a folytonosságot és sorsközösséget velük, megkérdezni őket, mit tennének a helyünkben…Milyen jó is lenne beülni velük egy templomba, s csak hallgatni az Igére a szentek közösségében...

De mindig megszólal a telefon.

Fölkavarja lelkünket, kimozdít egyensúlyunkból. S ráadásul sokszor még azt sem tudjuk, ki van a vonal másik oldalán, de folytonosan itt zakatol, s azt akarja elhitetni velünk, hogy vele jobb az élet... Hogy jobb-e, én nem tudom, de hogy más lett, az bizonyos.

Eláraszt bennünket valami, eltölti a lelkünket, átformálja gondolkodásunkat, átrendezi életünket, szétmorzsolja hagyományainkat, feledésbe taszítja kulturális múltunkat, valami, aminek a jelképe akár a mobil is lehetne, valami, amit a nyugati kultúra hozott létre, de gyors érkezése mégis megrázkódtatásszerűen hat a hagyományos kultúrára. Ebben a helyzetben vagyunk mi együtt, mi reformátusok, mi magyarok. A régi kultúra még itt van, még emlékezünk rá, még tanuljuk, még mondjuk, hogy fontos. Még megkoszorúzzuk régi nagyjaink emlékhelyeit, még idézzük őket néha, még emléktáblákat állítunk, de ugyanakkor naponta érezzük, s megriadva látjuk gyermekeinken és unokáinkon, ahogy távolodnak tőlünk, s mi távolodunk tőlük. Még emlékezünk arra, hogy kik vagyunk.

S ahogy készülődünk, hogy egy katartikus pillanatban visszatérjünk önmagunkhoz, s az emlékezetközösségben rátaláljunk egymásra és önmagunkra, megszólal a mobil.

Még ha csendben, diszkréten szólalna meg! De több ez csendes jelzésnél. Egy új kultúra hírnökeként valósággal berobban közénk, s elnyomja az angyal szavát. S erről a új technikai kultúráról még alig tudunk valamit, csak az erejét és sodrását érezzük, ahogy jön felénk feltartóztathatatlanul.

Valamikor a rendszerváltás hajnalán az volt az egyik legfőbb kérdés, hogy a kommunista diktatúrát követően, a hivatalos ateizmus letűnte után, milyen szellemiség fogja majd kitölteni az üresen maradt kulturális teret. A sokszor heves vitában, amely azóta is föl - föllángol, a hagyományhoz és a múlthoz való viszony vált alapkérdéssé, no meg ezzel egyidejűleg az, hogy az állam milyen szerepet vállaljon a kultúrában. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunizmusban elszenvedett hagyományszakadás után a folyamatosság helyreállítása nemcsak a diktatúra okozta károk miatt, hanem amiatt is komoly nehézségekbe ütközik, hogy az új nyugati technikai alapozottságú kultúra valósággal szétroncsolja a hagyományos közösségi tudat intézményeit. Az állam kivonulása kultúrából, elmozdulása az egyházak mögül, ugyanakkor piacaink megnyitása a nyugati tömegkultúra előtt azt eredményezte, hogy a hagyományos kultúra folytonos önvédelemre kényszerült. Nem a múlt vonult be a jelenbe, hanem a jelen valósággal kilökte a múltat, s ilyenkor is, mint ma, a Magyar Kultúra Napján, úgy kell valósággal visszaráncigálni a jelenbe. S a szerencsétlen mai ember, mobillal zsebében, Bibliával és Kölcseyvel a kezében, valósággal híddá feszül, hogy két kultúra közti iszonytató szakadékot valahogy átjárhatóvá tegye.

Ebben az átmeneti korban nagy kérdés, hogy az európai kultúra, s benne a miénk is, képes lesz-e újrafogalmazni önmagát, s a jövőben képes lesz-e arra a teljesítményre, hogy az emlékezetközösség a modernitást befogadja és a maga arculatára formálja. Mint ahogy nagy kérdés az is, hogy a technológiai messianizmus bűvkörében vergődő nyugati kultúrában miként folytatható a keresztyén alapozottságú hagyomány, amely az emberi ittlét alapját az eszmeiségben igyekezett megragadni. Vagy mára már elérkeztünk volna az egészre vonatkozó hitbeli tudás lehetetlenségéhez? Hogy immár nem a hitben megfogalmazott egésztől közelítünk a megfogható felé, hanem az evilágit növeljük hitünk tárgyává? S ami marad az nem más, mint a tálcán kínált fogyasztói teljesség az atomjaira hullott európai keresztyén kultúra nosztalgikus emlékével?

Nekem az a reménységem, hogy a kor amelyben élünk, az átmenet története egy magasabb szintű önmegértés felé, amelyben hagyomány és modernitás egymást magyarázzák.

Akkor majd talán a mobil sem lesz egy új és ezért idegen kultúra hírnöke. Akkor majd a mobil is Isten ajándéka lesz. Akkor majd a mobil is tudni fogja, hogy a templomban illik csöndben lenni, mert ott figyelni kell. S ha már minden áron meg akar szólalni, talán még zsoltárt énekelni is megtanul.

Tanúvédelmi program az egyházakban

2010-01-17T11:52:00.000+01:00

P.Tóthné Szakács Zita

Ha manapság egy balesetnél megállunk és látjuk az eseményeket, akkor sokan vannak, akik, mire kijön a rendőr, elpárolognak és nem tanúskodnak. Félnek a tárgyalóteremben való megjelenéstől, a nevüket, adataikat nem akarják kiszolgáltatni – talán a megtorlás miatti rettegésükben. Inkább elhallgatják, amit láttak, csendben maradnak, megőrzik csak emlékezetükben a tapasztaltakat. Pedig ha elmondanák, segítenének az igazság kiderítésében.
S vannak persze olyan emberek, akik nagyon szeretnének a TV képernyőjére kerülni, s ezért szivesen tanúskodnak, akkor is, ha maguk nem látták az eseményeket, nem beszéltek a károsulttal, vagy épp a vétkessel. Ezért aztán félrevezető a megnyilatkozásuk és nem derül ki az igazság.

Valahogy igy vagyunk egyházainkban a Krisztusról szóló tanúságtételünkkel. Generációkon keresztül az Isten szeretetében részesülők elhallgatták az igazságot, nehogy baj legyen belőle! Imádkoztak , de csak a belső szobájukban, hogy ki ne hallatszódjék. Így aztán nem is jutott a következő nemzedékek fülébe és tudomására az igazság: hogy nekünk olyan Istenünk van, aki az ő egyszülött Fiát adta váltságul értünk! S ezért mi megszabadított emberek vagyunk.
Hallatták és hallatják viszont hangjukat, akik hallottak a Bibliáról, Istenről, csak épp az élő Úr Jézus Krisztussal nem találkoztak. Olvastak, tanultak róla, láttak filmeket, másod, harmadkézből vannak információik, de az Igazságot nem ismerik, mert életükben még nem találkoztak Vele. Ezért aztán nem hiteles a tanuvallomásuk, nem használható semmire, vagy épp félrevezető. Mert életük nem arról árulkodik,hogy a Megváltót ismernék személyesen, tetteik és szavaik nincsenek összhangban, felszines ismeretekkel rendelkeznek.
Ezért tanúvédelmi programot hirdetnek egyházaink a jövő héten:
Azoknak, akik valóban látták az Urat, találkoztak Vele, hiteles információik vannak, nem kell félniük a tanúskodástól. Az ökumenikus imahéten elmondhatják templomokban, imaházakban, házanként és otthonaikban, amit láttak és hallottak. Az Istennek nagyságos dolgairól beszélhetünk, az Ő szabadításáról, el kell mondjuk fiainknak és azok fiainak, hogy ők is Istenbe vessék reménységüket!
Tanúságot teszünk az élet ünnepléséről, élettörténeteink elmondásával. Tudatosan felvállaljuk a nekünk ajándékozott hitet, tanúskodunk arról, hogy örömben és szenvedésben hogyan tartott meg Urunk. Elmondjuk, hogy mily sokat számít, hogy hűséggel ragaszkodunk Isten Igéjéhez, s így járhatunk a remény és bizalom útján. Fontos, hogy mindezt szeretettel tegyük.
Tanúskodhatunk, hogy nem a válság uralja életünket, mert van váltságunk. Nem kell rettegnünk, mert Isten számon tart bennünket, s tudja, mire van szükségünk.
Tanúvédelmi programunk lényege : nem kell rettegni, félni, hiszen Jézus Krisztus azt ígérte velünk van minden napon a világ végezetéig ! S ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!
Ezt az erőt kérjük minden hiteles tanú szívébe, hogy ne hallgassuk el az igazságot : Isten szeretete és Krisztus váltsága nélkül senkik és semmik lennénk. Igy viszont lehetünk az Ő tanúi, beszélhetünk szabadításáról, a bűn rabságából és megkötözöttségéből feloldozva minden felszabadult energiánkkal tehetjük a jót Isten dícsőségére, hálából az Ő jóságáért, embertársaink javára.

Mór, 2010. január 15.

P.Tóthné Szakács Zita

MRE Zsinati Iroda missziói osztályvezető

A reménység története

2010-01-01T00:00:00.001+01:00

Köntös László

Telik az új évi naptáram. Imahét, gyülekezeti ház avatás, választások (!), dunántúli református napok... S tudom, alig lesz majd olyan nap, amikor nem kerül be valami újabb bejegyzés, s a végén már az lesz egészen zavarba ejtő, amikor „semmit sem kell tenni”.

Mindez persze csakis azért lehetséges, mert azt feltételezem, a nap holnap is felkel, s vele együtt én is. Ha tudnám, hogy délután meghalok, bizonyára fel sem kelnék, s félredobnám a naptáramat. A jelenben csak azért lehet élni, mert bízom abban, hogy a jövő meg fog történni. Ha nem a feltételezett jövő felől látnám a jelent, ha azt gondolnám, hogy holnap vége lesz a világnak, akkor vajon miképp lehetne értelmet adni a mának?

Igen, az ember a jelenét mindig a feltételezett jövő felől látja, s az elképzelt jövő nélkül meg sem mozdulhatnánk. Az emberi élet alapvető feszültsége az, hogy miközben feltétlenül szükségünk van valamiféle elképzelt jövőre, hogy a jelenben akár egy lépést is tegyünk, a jövőt nem birtokolhatjuk. Az alapkérdés mindig az, hogy miképpen tehetnénk szert olyan tudásra és képességre, magyarán hatalomra, hogy a jövendő már a jelenben birtokolható legyen. Ám a jövőt senki sem birtokolhatja. Senki sem. A jövő birtoklása Isten birtoklásával lenne egyenlő. S a mindenkori hatalom, legyen az egyházi vagy világi, országos vagy nemzetközi, jól teszi, ha folytonosan reflektál önmaga esetlegességére.

Ezt a mélységes mély történelmi tapasztalatot és hitbeli tudást mondja ki a Ige, amikor így fogalmaz: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!”(Péld. 3:5.) Ez nem az észről való lemondás és a beletörődés, az irracionalizmus és a fatalizmus programja. Ez sokkal inkább az a nagyon is ésszerű belátás, hogy az ember soha nincs és nem is lehet abban a helyzetben, hogy saját történetének a teljességét birtokolja és végérvényesen hatalmat szerezzen felette. Amiből persze nem az következik, hogy nem kell mindig is azzal az igénnyel élni a jelenben, hogy a jövő formálásának aktív résztvevője lehetek. Ám látni kell, hogy a jövőnek, miután nincs felette kizárólagos hatalmunk, mégis csak van valamiféle transzcendens vonatkozása. Van a jövőben valami, ami a végtelenre, a folytonos befejezetlenségre, az emberi élet esetlegességére, s ekként véges és töredékes emberi mivoltunkra is utal. Isten nélkül nem lehet a jövőről beszélni. Ez az Ige a jövőhöz való emberi viszonyról szól, s kimondja, hogy az Istenbe vetett bizalom a mindenkori jövőhöz való egyetlen helyes viszony. Ez a meggyőződés visszhangzik a mi magyar református népünk himnuszában, a 90. zsoltár Szenci Molnár Albert által fordított halhatatlan sorában: „Tebenned bíztunk eleitől fogva”.

Nincs nekünk más énekünk ma sem. A mi református népünk ezt mindig is tudta, zsigereiben érezte, történelme során megtapasztalta. Igen, ennek a meggyőződésnek története van. A reménység története.

S most, egy új év kezdetén, itt vagyunk megint, írogatjuk a naptárainkba a programjainkat. S mint mindig is, azt feltételezzük, hogy a jövő meg fog történni, s a jelenben már úgy élünk és mozgunk, mint a feltételezett jövő részesei. S ha ennek az évnek az eleje talán még intenzívebb jövőre vonatkozó várakozásokat indít el sokakban, az nyilvánvalóan a választásoknak tulajdonítható. Készülnek a jövendőre vonatkozó kalkulusok, hivatásos és fizetett jövendőmondók újságokban, beszélgetésekben elmondják, hogy mi várható, s aztán mi magunk is elmondjuk egymásnak (vagy nem mondjuk el!), hogy mi fog történni. Már most birtokolni akarjuk a jövőt, tudni akarjuk most, hogy mi fog történni akkor. Aztán a végén tényleg megtudjuk mi is történt, s nagy okosan, természetesen szakmailag megalapozva, utólag elmondjuk azt is, hogy miért kellett mindennek pontosan úgy történnie, ahogyan történt. Utólag természetesen minden „törvényszerűnek” tűnik majd, csak az a baj, hogy valahogy ez a törvényszerűség sohasem működik előre. A meccset le kell játszani, hogy megtudjuk a végeredményt. A történet végére kell érni, hogy utólag kiderüljön, mi volt a történet értelme. Az ember történetének is (már ha ez valakit is egyáltalán érdekel), akkor látjuk majd az értelmét a maga teljességében, ha ennek a nagyszabású és egyszeri történetnek a végére értünk.

Annyit azonban tükör által, homályosan már most is láthatunk, hogy a mindenkori jelen, akárhogyan is, átmenetiség, része valaminek, amit végső soron nem mi teszünk, hanem Isten tesz velünk. S ha van a keresztyénségnek üzenete, akkor az az, hogy csak az Istenben adott jövő felől nézve lehet a jelenben értelmes emberi életet élni. Ez az Istenben megnyíló jövő ad értelmet a mának. Nincs más távlat. Enélkül marad a bezáródó és korlátolt, jövőtől megfosztott jelen, az emberi önhittség, kicsinyhitűség és vakság, a közösségi életminőség hosszú távú érdekeinek folytonos feláldozása a jelenkori önzés oltárán.

Magam is meg vagyok győződve arról, hogy a mi népünk életében valami alapvető változásnak kell történnie. És én most nem számokról és pénzről beszélek, a beárazott és forintosított jövőről. Nem mintha az mellékes lenne. Hanem lelkiségről, habitusról, gondolkodásról. A jövőhöz való viszonyról egy depresszióra hajló országban. Mert minden ebből következik. A jövő kérdése, ide értve a gazdaságot is, az ember öntudatának, önértelmezésének, erkölcsiségének a kérdése. Távol áll tőlem minden moralizáló nagyot mondás, siránkozó üres szólamok lufijainak az eregetése. De ha egy társadalomban az a legnagyobb bölcsesség, hogy láncold le biciklidet, különben ellopják, annak a társadalomnak hosszú távon vége. Talán ideje lenne már végre komolyan venni, hogy a társadalom mindig több, mint önmagukba zárkózó önző emberi egyedek számtani összessége. Kell, hogy legyen valamiféle szellemi-lelki talpazat, egy gondolat, egy látomás a soha nem birtokolható jövőről, amelyben mégis mindnyájan részesedhetünk. Ezáltal eljuthatunk önmagunkhoz és egymáshoz, s azok lehetünk, akik Istenben adott lehetőségeink szerint mindig is vagyunk. S nem azért, mert álomvilágban élő erkölcsprédikátoroknak ez a fixa ideája, hanem azért mert ez a racionális. Kell, hogy legyen valamiféle közös megegyezés az alapértékekre nézve, még ha nyilvánvalóan különbözőek is vagyunk sok tekintetben.

Az európai kultúra meghasonlottságának nyilvánvaló jele az a ma domináns hiedelem, hogy a Krisztus feltámadásáról szóló európai alap-történetet az ember már elkezdődött jövőjéről a mítoszok és legendák kukájába kell dobni ahhoz, hogy a jövő birtoklása lehetővé váljék. S bűnbánattal el kell mondanunk azt is, hogy a mi magyar keresztyénségünk egy jó része el is hitte, hogy az egyháznak immár nem maradt más, csak a jövőtől leválasztott múltja, mintha bizony a jelen nem lenne más, mint a múlt még itt maradt emléke. Ekként vált sokak szemében a keresztyénség puszta emlékké, amelyet érzelmi és egzisztenciális okokból „fenn kell tartani”. Persze, nem mintha a történeti keresztyénségnek mint kulturális örökségnek a megőrzése nem lenne fontos és egyben nyomasztó feladat. De ha a keresztyénség csak múlt, akkor nem keresztyénség többé. Nem a keresztyénséget kell fenntartani, hanem keresztyénnek kell lenni. Nem akarunk mi a magyar társadalom gazdag betege lenni. Nem a templomot kell meszelgetni, hanem templomba kell járni. Nem szabad „bedőlni” annak a hiedelemnek, hogy immár itt van a keresztyénség vége, s hogy a keresztyénség mint az európai múlt egyetlen itt maradt reprezentánsa szükségképpen szemben áll mindazzal, amit egy mindenkori modernitás képviselhet.

Nem lehetséges, hogy korunk nagy hiedelmének a valódi tartalma éppen az, hogy a modernitást érti félre? Hogy tehát korunk és benne a mi magyarságunk alapproblémája éppen a jövőhöz való hitben, lélekben és szívben kiüresedett viszony? Vajon miféle racionális megalapozottsága van annak a ma dívó tételnek, hogy ami modern, az szükségképpen hitetlen? Hát nem éppen a hit, amely a mindenkori jelen folytonos korrekciójára hív (bűnbánat), szabadít fel az Istenben már eleve adott és folytonosan megnyíló jövőben való részvételre (bűnbocsánat)? Részvételre a reménység történetében.

A naptár nagy mágus: elhiteti veled, hogy azért vagy fontos, mert programjaid vannak. Mekkora önbecsapás! Azért vagy fontos, mert az Úristen újra és újra megnyitja előtted a Jézus Krisztus feltámadásában nyilvánvalóvá vált jövő kapuját (üdvösség). Neked is, a megkegyelmezett bűnösnek. Ez a reménység története. Ez a mi valódi történetünk.