2014. december 30., kedd

Az idő kívülünk, a küldetés bennünk

Az év utolsó napjait a legtöbb ember úgy éli át, mintha egy sötét alagútban botorkálna, valahol látszik egy kicsinyke pont, amiről azt reméli, hogy egy új világ és világosság kezdete, vagyis az alagút vége. Valahogyan azt érzi, hogy a múlttól meg kellene szabadulnia ahhoz, hogy a jövőt elkezdje. Meg kellene értenie az időt, de az idő megfoghatatlan, talán nem is létezik. A múlt már nincsen, a jövő még nincsen, mi más maradhat akkor, mint az örök jelen, tehát igaz volna a régi mondás, hogy carpe diem. 

2014. december 23., kedd

Mi a baj a református közélettel, és hogyan nem kéne rajta segíteni?

„A jelek igazságában én sohasem kételkedtem, Adso, egyebe nincs is az embernek, hogy a világban eligazodjék, mint a jelek. Hanem hogy miként függnek össze egymással, azt nem fogtam fel.” (Umbert Eco: A rózsa neve 677.o.)

Olyan korban élünk, amikor mindenkinek van véleménye, s ezt egyre több felületen meg is oszthatja a széles, vagy kevésbé széles nyilvánossággal. Ezzel párhuzamosan egyre inkább – így a református egyházban is – elszaporodtak a magukat véleményvezérnek gondoló emberek. Hovatovább úgy tűnik, mindenki érti azt, hogy miként is működik a világ, az ország, pláne az egyház. Én pedig hol kicsit feszengve, hol kicsit elképedve hallgatom ezeket a nagyon biztos talapzaton álló opinion leadereket, akik politika, társadalom, ízlés és egyház dolgában is nagyon magabiztosak. A következő bejegyzésem kevésbé áll biztos alapokon, inkább egyfajta gondolatkísérlet. Két problémája biztos van ennek a szövegnek. Bizonyos, hogy egy-két árnyalattal sötétebbre festem benne a képet a kelleténél, ahogy az is bizonyos, hogy az elemzés a még elolvasható terjedelem kényszere miatt szuper-leegyszerűsítő. Kérem, kezeljék ezekhez mérten!

2014. december 16., kedd

Adventi kérés


Több, mint 20 éve történt, hogy a Ráday Kollégium folyosóján ballagtam a könyvtár irányában, amikor a kiöblösödő zsibongóban egy új szeminárium indulásának a hirdetésére lettem figyelmes. Ezt a bizonyos szemináriumot egy bécsi lelkésztől származó idézet nagyon vonzóvá tette a számomra.

2014. december 9., kedd

Készülhetünk-e a szerelemre? Gondolatok az elvárások törékenységéről, örömeiről a jegyes beszélgetés során


Nem minden szerelemből lesz tartós kapcsolat. Viszont vannak, akik szívvel-lélekkel törekszenek kapcsolatuk megőrzésére. Ebben az esetben is segíthet a családterápiás kutatások eredményeinek az alkalmazása. És a jegyes beszélgetés. Általában szeretik egymást a párok. Attól függetlenül, hogy ki milyen családból és kapcsolati háttérből ered, még sem szeretnének túl nagyon „elköteleződni” egymás iránt a mai szerelmi kapcsolatban élő párok. Mi lehet ennek az oka? Kérdéses lehet a szerelem és a közös életvitel felőli reménység ápolása a házasságban? Mert elmarad és lemorzsolódik a szerelem a hétköznapokban? Megvalósíthatatlannak tűnnek a felek közötti elvárások? A gondoskodás, hűség és a romantika elavult lett? Ezekre a kérdésekre is kereshetjük a választ a jegyes beszélgetés során.

2014. december 2., kedd

Vigyázat! Bibliai utalások magyar moziban!

– Mondja csak, maga, Hacsek! Látta maga ezt az új háborús magyar filmet?
– Az Édes Elza, drága Böbét, Sajókám?
– Nem, Hacsek! A Drága Elzát, maga aluliskolázott moképanalfabéta!
–Ja azt! Na, azt nem. Miért, és maga?
– Még én sem.
– Jó, akkor beszélgessünk róla?

Múlt csütörtökön rajtolt a mozikban a Drága Elza! című, II. világháborúban játszódó magyar játékfilm. A első kritikák egy része a kiforratlan forgatókönyvet ostorozza, másik része pedig az akciójelenetek és a képi világ színvonalát dicséri. A leghosszabb kritika (az egyik legolvasottabb portálon) viszont olyasvalamit vet a készítők szemére, ami a többieket (pl. őt) nem zavarja: „A robbanások Hollywoodot idézik, de a bibliai utalás agyonnyomja a sztorit.” – hangol a lead a főoldalon, ennek fényében lehet aztán kattintani a részletekre.