Nyitottság, elfogadás, befogadás

Egy anglikán lelkipásztor barátommal beszélgettünk, tőle hallottam, hogy náluk nyitva van mindig a templom ajtaja, igaz el is loptak már szinte mindent, ami mozdítható, de bárki bemehet bármikor és ez tetszik nekem. (Emlékszem még ifis koromban milyen sokat jelentett számomra, mikor egyik nyári hetünkön bemehettem az ottani református templomba elcsendesedni, Istennel kettesben lenni.) Elmondtam, hogy nálunk sajnos ez nem így van, a templomok általában zárva vannak, csak az alkalmakra nyitjuk ki az ajtókat. Bár én is nagyon fontosnak tartom a biblikusságot, és a református hitvallásosságot is, mégis azt gondolom, hogy részünkről sokkal nagyobb nyitottságra lenne szükség. Ki kellene tárnunk a sokszor bezárt, vagy csak résnyire nyitott templomajtóink mindkét szárnyát és beengedni, behívni, beszeretni az embereket a gyülekezeteinkbe, hogy nálunk, közösségünkben, Isten hajlékában ők is otthonra, békességre, elfogadó és befogadó szeretetre találjanak.

Egy konferencia margójára

Amikor már eltelik egy-két hét, s az ember lányában leülepedik egy konferencia, akkor gondolkozik el olyan mondatokon,amelyeknek akkor és ott, az elhangzás idejében nem is tulajdonított nagy jelentőséget.

Egy aszimmetrikus háború jellemrajza!

A 2Kor.5,17-20 négy versszakában ötször fordul elő a BÉKE szavunk valamilyen formában. 

Ha békéről beszélünk, azt jelent, hogy előtte háború volt, vagy annak valamilyen formája. A háború meghatározásával foglalkozó tanulmányok több változatot is ismernek, én csak hármat hadd említsek: 1. korlátozott (csak egy bizonyos cél eléréséig tart) 2. totális (az egyik fél teljes megsemmisüléséig tart) 3. asszimetrikus (a résztvevők egyenlőtlen feltételekkel vívják meg a háborút)

Torony és Fa (látszatok és valóságok)

Volt egyszer egy kicsi erdélyi falu, hegyek ölelésében feküdt, Marosvásárhelytől kevéssel délkeletre. Különleges hely volt, mert évszázadokon át adott otthont különböző felekezetű és nemzetiségű embereknek – székelyek, románok, néhány cigány család; katolikusok, unitáriusok, ortodoxok és főleg szombatosok éltek együtt. Igazi különlegessége a békességben és elfogadásban rejlett, a sokszínű életben, ami benne termett. 

„Ad fontes”

Időnként csendesen, aztán egyre hangosabban megszólal a figyelmeztetés, hogy vissza kell térnünk az alapokhoz. Ad fontes, vissza a forrásokhoz – mondták a régiek – „egy két évszázadot vissza kell butulnunk” – mondja nemes egyszerűséggel Kányádi Sándor, a föld alatt, a gyökereknél dől el minden, mert „föld felett, füstben nincs már út” – teszi hozzá Szilágyi Domokos. Sola fide, sola gratia, solus Christus, sola scriptura, mondjuk, mondanánk mi.