Ez a könyv maga a kárhozat. Nem úgy ahogyan Dante vagy Bosch tanított róla, nem is úgy, amint az a néplélek képeiben felsejlik üstben rotyogó, kárhozott életekkel, vörös-patás, vasvillával hadonászó ördögökkel, hanem abban az értelemben, hogy lehetett volna, de... nem lett. Lehetett volna szép élet, de nem sikerült. Lehetett volna szerelem, találkozás, de nem lett. Lehetett volna üdvösség, de nem lett, mert az élet belefulladt az alkoholba, és maradt helyette a féléber kárhozat. A regény röviden így foglalható össze a számomra.
